Esztergom és Vidéke, 1931

1931-09-13 / 74.szám

Osztálya, mint az anyaegyesület tagja, létét köszönheti a nagy megalapítanak. Emlékét az Osztálynak mindenkor szeretettel kell őriznie, de azoknak, akik még az élők sorában vannak s érintkeztek a nagy turistával, nemcsak kegyeletápolását teszi kötelességévé az emlék, hanem annak hirdetése és maradandóságainak biztosítása is. Amikor e pár sorommal leirom az élők és az Esztergomi Osztály kegyeletét Téry Ödön előtt, felkérem turista testvéreimet, a turisztikával rokonszenvezőket, a természetben győ nyörködni tudókat, jöjjenek el az emiitett ünnnepélyre. Ez alkalommal helyezi el koszorúját a dobogókői hősök emlékénél az esztergomi Osztály. Indulás reggel 5 Va órakor a Rozália kápolnától. V. I. Kitiltják a házalókat a hivatalokból A megrendelés-gyűjtésről szóló 1900. évi XXV. tc. értelmében kereskedők, vagy ezek megbízottai a kereskedő lakóhelyén kivül mintával vagy minta nélkül csak oly iparosokat és kereskedőket kereshetnek fel, akik üzleti körükben az illető árú eladásával foglalkoznak. E törvényes rendelkezésekkel ellentétben az a tapasztalat, hogy ügynökök és házalók anélkül, hogy a tisztviselőktől megrendelés átvételére felhívást kaptak volna, megjelennek hivatalokban, közüzemekben, közintézményekben stb., ahol egyszerre nagyobb tömegét találják a köztisztviselőknek és ott megrendelést gyűjtenek. E jelenségek megszűnése iránt rendkívül sok panaszt tettek, ami arra indította a kereskedelemügyi minisztert, hogy a miniszterelnöktől megfelelő intézkedés megtételét kérje. A kereskedelemügyi miniszter rámutatott arra, hogy a hivatal, közüzem stb. nem az a hely, ahol a közszolgálat sérelme nélkül megren delés volna gyűjthető, a más helyen üzletet folytató kereskedő megbízottjának (ügynökének) ez az eljárása mint kihágás, büntetendő cselekmény is, azonkívül a törvény rendelkezéseit betartó kereskedőkre súlyos gazdasági hátránnyal is jár, s arra kérte a miniszterelnököt, hogy a felmerült panaszok megszüntetése céljából a hatásköre alá tartozó hivatalok vezetőit arra utasítsa, hogy a vezetésük alatt álló hivatalokban az ügynökök részéről a megrendelések gyűjtését általában tiltsák el és hívják fel a közszolgálati alkalmazottak figyelmét arra, hogy az ügynökök tevékenysége tiltva van, s igy a közszolgálati alkalmazottak is felelősek azért, ha az ügynököket megrendelések átadásával e tilalom megszegésében és kijátszásában támogatják. Jelentékenyen magadóztatják a nagyvagyonokat Kormánykörökből kiszivárgott hirek szerint jelentékenyen megadóztatják a nagy vagyonokat. A megadóztatás hir szerint 25—30 százalékos lesz. Ha a félhivatalosnak tekinthető híradás valónak bizonyul, általános megnyugvást fog kelteni. Valónak kell bizonyulnia, mert ha a kisfizetéseket meg lehetett adóztatni, akkor a nagy jövedelmeket meg kell adóztatni. Ez az intézkedés nagyban hozzájárulna ahhoz, hogy lecsendesítse a fizetéscsökkentés folytán elkeseredett kisemberek tömegeit. Intézeti seviotok és csíkos blouzvásznak nagy választékban Illés Sán dor cégnél. Javul a lótenyésztés vármegyénkben A vármegyei lótenyésztési hármas bizottság folyó évi augusztus hó 29-én tartotta szokásos évi gyűlését a vármegye alispánjának elnöklete alatt a vármegyeházán, melyen a komáromi m. kir. méntelepparancsnokság vezetője a vármegye területén mult évben folytatott rendszeres lótenyésztés eredményeit ismertette. A nehéz gazdasági viszonyok mellett a javulás főleg a gesztesi járás területén mutatkozik és remény van arra, hogy a megértés a gazdaközönség körében, a további céltudatas vezetés mellett évről-évre fokozódni fog. A kancák törzskönyvezése terén a legszebb eredményt Mocsa községben érték el, ahol az elővezetett anyagból 63 darabot talált küllemileg megfelelőnek a bizottság. 1932-ben Mocsán, Nagyigmándon, Szendén, Tarkányban, Tatán és Komáromban lesz állami fedeztetési állomás. A szokásos őszi ménvizsgálat f. évi október hó 16-án (péntek) d. e. 8 órakor Esztergomban a vásártéren, délelőtt 11 órakor Nagysápon és délután 3 órakor Nyergesujfalun, október 17-én (szombaton) délelőtt 11 órakor Csépen és délután 2 órakor Császáron, október 19-én (hétfőn délelőtt 9 órakor Mocsán és délután 3 órakor Ácson, október 20-án (kedden) délelőtt 8 órakor Tatán, délelőtt 11 órakor Tarjánban és délután 3 órakor Környén, október hó 21-én pedig Komárom városban lesz megtartva. Ezen vizsgálatokra bárkinek tulajdonában lévő, bármily fajtájú mén és egy évesnél idősebb méncsikót be kell mutatni. Ezen kötelezettség elmulasztását az 1927. évi XXV. tc. s a 84.100/1928. F. M. számú kormányrendelet értelmében büntetik és az ujabb vizsgálat költségei a mulasztót terhelik. Elhatározta a hármasbizottság, hogy a lótenyésztés, de elsősorban a gazdaközönség érdekében a jövőbeni ménvizsgálatoknál csakis azon mén fog kapni köztenyésztésre jogosító igazolványt, melynek tulajdonosa a ménvizsgálat alkalmával ennek származását elfogadható okmánnyal igazolni tudja. A fent kitűzött ménvizsgálatok díjmentesek, a mén gazdájára nézve anyagi terhet nem jelentenek, a tenyésztésre jogosító igazolvány dija 15 pengő, mely a vármegyei állategészségügyi alapot illeti. Zs. A malmoknak nem szabad pénzért őrölni A „Budapesti Közlöny" legutóbbi számában az esztergomi gazdaközönséget és a malmokat is igen közelről érintő rendelet jelent meg a vámőrlés szabályozásáról. Mint ismeretes, több helyen a vidéki malmok — nehéz helyzetükre hivatkozva — bevezették a pénzért való őrlést. A hivatalos lapban meg jelent rendelet ezt megtiltja s a malmoknak szeptember elsejétől csak természetben, gabonában szabad szedni a vámőrlés diját. Az erről most megjelent 4.410— 1931. M. E. sz. rendelet egyébként az alábbiakat tartalmazza: A gabonavámőrléssel foglalkozó malom a vámőrlés diját csupán természetben (gabonában) szedneti. Pénzért vámőrlést (darálást) végezni tilos. Az őrlés vámja: Búzánál 12 százalék, porlás 2, összesen 14 százalék. Kétszeresnél 13 százalék, porlás 2, összesen 15 százalék. Rozsnál 15 százalék, porlás 2, összesen 17 százalék. Darálás 8 százalék, porlás 1, ösz szesen 9 százalék. Ezen felül bármily más ellenértéknek felszámítása, vagy szolgáltatásÚtinapló részletek Velence 1931 július hó. Velencébe érdeklődéssel megy minden utazó. A vizre épült városnak, a hangulatos velencei estéknek oly csodálatos vonzó hatása van, hogy évente az idegenek ezrei keresik fel s mind elragadtatással szólnak róla. Velence Attila idejében, mint ezt a mondákból tudjuk, még nem volt Összekötve a szárazfölddel. Ma már vonaton lehet bejutni a lagunákon épült városba. Amig a vonat az öt kilométer hosszú töltésen halad, Velencéből még csak néhány ház látszik, de messzebb már ott szökik az ég felé a Campanile karcsú tornya. A lagúnák piszkos-vöröses vizében csak néhány szürke vitorlás bárka úszik. Benn az állomás előtt már nagyobb a forgalom. Itt köt ki a „vizivillamos", a vaporetto, melyet természetesen gőz hajt, itt van a „stand"-juk a vizitaxiknak, végül itt várják az idegent az ősi velencei közlekedési eszközök: a gondolák. . . . Velence főútján, a Canale Grand-en visz a vaporetto. Előttem vannak a képekről jól ismert nevezetességek, a Ca d'Oro, a Rialto s nemsokára föltűnik a Piazza San Marco, a hires Szent Márk tér. A téren ezernyi galamb röpdös. Most etetik őket. Szent Márk templom még nyitva van. Ezt kell először megnézni. Miután kellőleg kigyönyörködtük magunkat benne, felmegyünk a Campanilére. Ez a hatalmas épület már nem a régi. Ugyanis 1903-ban a régi összeomlott, de az új tökéletes mása a réginek. Ide ment fel lovon Napoleon, mikor Velencében járt. Ugy látszik, ennek emlékére vitte el a Márk-templom homlokzatán lévő négy érc lovat, amelyeket csak bukása után sikerült visszakapni. A doge-palota még a régi. A régi zsarnokságnak egyik emléke. A palota árkádjai alatt a falban még láthatók az oroszlánszájak, amelyeknek különös rendeltetése volt. A kőből faragott oroszlánszájakba tették ugyanis be a névtelen feljelentéseket az alattomos besúgók. Másnap a beárultat már a Ponte del Sospini-n

t a sóhajok hidján vezették át, harmadnap már vitte a holttestét a börtöni gondola . . . A térre lassan kiteríti az alkony rózsaszínű leplét, a tenger felől hűs szellő árad be. Megélénkül a tér. Egyszeriben megjelennek a hófehérbe öltözött tengerésztisztek, a kávéházak megtelnek fagylaltozó, limonádézó, wishkiző közönséggel. Zene is játszik a felállított emelvényen. Mire az est leszáll, már hatalmas tömeg hullámzik a téren, vidáman beszélik meg a másnapi programmot. A harangtorony két hatalmas ércóriása lassú kongassál üti ki a tizenegyet. Gondolába szállva hagyom el a poétikus, érdekes teret. Még sokáig hallom a szimfonikusok muzsikáját, még hallom Aida halhatatlan akkordjait, majd lassan elcsendesül minden. Az egyik házban mandolin peng, s a gondola lomhán úszik a szűk, kanyargós utcák szennyes, fekete vizében . . . Riviéra 1931 július hó. A Riviéra elvileg két részből: az olasz és a francia Riviérából áll. Ez az elv. A gyakorlat azonban mást mutat, mert a világ minden részéből idetóduló idegeneknek nem szabhat határt az országok közös határa, Ventimiglia. Tagadhatatlan, hogy szivesebben keresik fel a látogatók Nizzát s Monte-Carlót, de azért az olasz San Remonak is akad elég vendége. A Riviéra a szárazföld felől csodaszép. A vonat mindvégig a tenger partján halad. Az azúrkék, ragyogóan tiszta égbolt csodás szine, a kékeszöld tenger lomha ringása, a sziklás part kövein ezer és ezer darabra forgácsolódó hullámok, a virágzó agavék, a sárgás kaktuszok, mind olyan fenségesen remek hatással vannak a szemlélőre, hogy alig jut szóhoz, csak önkéntelen hallgatással dicsőíti a mindenek hatalmas Urát, létrehozóját . . . Nizza a Riviéra szive, de nyáron üres. Csak a pénztelen elemek keresik fel. Ilyenkor nyáron nincs élet a vizén épült kaszinóban, nyáron nem pompáznak szebbnél-szebb toilettek a Promenade des Anglaise-n, nyáron álmosan jár a pincér a világ legdrágább hotelében, a Negrescoban, egyszóval nyáron nem előkelő Nizza. Cannes már csöndesebb fürdőhely, de még ép olyan drága, mint Nizza. Azonban a strandja határozottan jobb, mint a nizzai „plage", mert homokos, mig Nizzában ökölnagyságú köveken kell keresztülgázolnia a fürdeni kivánkozónak. A Mont Supercannes-ről gyönyörű kilátás nyílik az egész Cannes-re. De fogalmat alkothatunk az egész Riviéráról. Az öböl szemben fekvő részén van a római időkből való vár, Cannes legnagyobb büszkesége, melyet minden idegennek látnia kell (szerintük). A hegyre vivő fogaskerekűben nagybetűs felhívás figyelmeztet bennünkket, hogy ha villát építünk, csak a Supercannes-re építsük. Erre elhatároztuk, hogy máshol nem is veszünk villát, csak Cannes-ben. Toulonnal bezárul Riviéra. Erre tovább már kevés jó fürdőhely van. Toulon a franciák egyik kitűnően megerősített hadikikötője. Állítólag a francia földközi tengeri flotta egyedüli állomáshelye, amit nem kell komolyan venni. Mégis elég nagy számú hajó horgonyoz a kikötő haragos-zöld szinű vizében. Erős szél korbácsolja fel a vizet, mikor sétahajózásra indulunk a kikötőben. Rendkívül érdekes látványt nyújtanak a hatalmas csatahajók, melyek közül nem egy a világháború viszontagságait is kiállta ; a fürge cirkálók, a különös repülőgép anyahajók, az az alattomos tengeralattjárók mind felejthetetlen emlékkel vannak a tengerhez nem szokott szemlélőre. Már régen Marseille felé visz a vonat s még sokáig a Riviéra érdekes képe áll előttem . . . Régen vége a regényes, szép, festői vidéknek, halmos, füves, gazos út mellett megy vonatunk, s vágyódva tekintünk a halmokon túlra, amerre talán a tenger van, az a gyönyörű Földközi-tenger ... „ V. Gy.