Esztergom és Vidéke, 1931

1931-09-13 / 74.szám

nak kikötése tilos. (A kereskedelmi őrlés szabad egyezkedés tárgya, akár terményben, akár pénzben.) A ren delet megszegői kihágást követnek el. A rendelet szeptember 1-én lépett életbe. mm Szeptember 19-ig kell be­adni a földteherrendezésre irányaid kérelmeket A m. kir. minisztérium 4590— 1931. M. E. számú rendelete azt az időpontot, amelyen tul a Földteher­rendező Országos Bizottság a teher­rendezésre irányuló tárgyalás meg­indítását már el nem rendelheti, — a rendelet 2. §-ában megállapított ki­vételes eseteken kivül — 1931. évi szeptember 30-ában állapította meg. E rendelet folytán a Földteherren­dező Országos Bizottságnak a föld­teherrendezésre irányuló kérelmek el­bírálására csak 1931. évi szeptember 30áig áll idő rendelkezésre, a ké­relmek felülvizsgálásához viszont meg­felelő előkészitőmunka szükséges. A bizottság ezért figyelmezteti az ösz­szes érdekelteket, hogy csak azoknak az Ügyéknek kellő időben való elbí­rálását tudja biztosítani, amelyek a bizottság elnökéhez legkésőbb 1931. szeptember 19-éig bezárólag érkeznek be. Az ezen idő után beérkezett ké­relmeket a bizottság csak az esetben fogja tárgyalás alá venni, ha a ko­rábban hozzájuttatott összes kérel­mek elbírálása után azok is sorra kerülhetnek. A lembergi Nemzetközi Céllövőversenyen részt­vevő magyar csapat nti és eredmény leírása. Eltenni a magyar jelvényeket!. .. Hangzik egy jelszó s vonatunk átfut a trianoni cseh határon. A most kö­vetkező három óra szomorúan szép volt. Magyar vidék, magyar emberek, cseh felírás az állomások tábláin. A kis hegyi mozdony nagyokat szu­szogva kapaszkodott fel a Vereckei­szoros fenyvesekkel borított lejtőin s ha már nem birt a Kárpátok bér­ceivel, sikoltva fúrta be magát a hegy oldalába. — Alagút . . . kettő .. . , a magyar jelvények ismét felkerülnek a mellekre s megkönnyebbülve lépjük át a lengyel határt. Lawocne, Lengyel küldöttség fogad meleg szeretettel, lengyel zenekar magyar nótákat játszik. Minden to­vábbi állomás újabb szeretetteljes fogadtatás ; egy-egy virágszál abból a csokorból, melyet s lengyelek sze­retete kötött nekünk magyaroknak. A „32­es baka vagyok én" akkord­jai mellett robog ki a vonat Skole-ból. Skolé . . . Stryj . . . Lemberg . , . fogadtatás ... fotografálás ... és este 10 órakor már az Európa Hotel kis másodemeleti szobáiban pihen a ma­gyar céllövő csapat, amely most elő­ször jelenik meg a céllövő világbaj­nokságokon, hogy tanuljon a régi nagy lövész nemzetektől, hogy ellesse titkaikat, hogy rövid időn belül ő is beleszólhasson a nagy mesterek via­dalába. Lemberg. Az első nap udvarias­sági látogatásokkal telik el, megko­szorúzzuk a lengyel hősi halottak síremlékét, amit a magyar himnusz hangjai mellett könnyes szemmel köszön meg a lengyel nők küldött­sége. A lengyelek megkülömböztetett meleg szeretete kisér minden lépé­sünkben s melegséggel telik meg a szivünk a bensőségesen szives fogad­tatás láttára. Augusztus 23. — 20 ágyúlövés .. . 20 nemzet lobogója méltóságteljesen emelkedik a hatalmas árbocokra, hogy mindvégig tanuja legyen húsz nemzet küzdelmének. Egyszerre han­gos lesz a hatalmas parkban épített lőtér, a közel 150 lőálláson szinte egyszerre dördülnek el az első lövé­sek . . . Megkezdődött az 1931. évi céllövő világbajnokság! Egyenkint megjelennek a nekünk magyaroknak eddig csak fényképek­ről és hatalmas eredményeikről ismert céllövő nagyságok: a svéd Rönmark, Larsson, a robusztus termetű Olle Ericsson; a svájci Zimmermann; a finnek nagy mesterei Oksa, Lingren, Leskinen; a francia Genot, a dán Nielsen s ki tudná felsorolni mind a nagy neveket, akik mindegyikének már legalább egy világbajnokság van a tarsolyában s szinte látszik rajtuk, de még a ruházatukon is, hogy nem zetközi versenyek porondján nőttek naggyá. A fegyvereik? Erről elég annyi, hogy áhítattal néztük. Össze­szorult a szivünk; Egek, mit kez­dünk mi ezekkel az idegkolosszu­sokkal ? Akiknek a neve már tiz év­vel ezelőtt is név volt, félelmetes név volt! Fiúk, nyugodtan [ Ne felejtsétek el, hogy tanulni jöttünk, de azért mu tassátok meg, hogy magyarok va­gyunk s nem hátul kezdjük a tanu­lást I Imigyen biztatott minket a mi szeretett csapatkapitányunk, Kende­ressy Kálmán. Most már neki feküd­tünk mi is. Öt pavillonban szétszór­tan lőttünk s alig tudtunk egymásról. Csak a csapatkapitányunk alakja tünt fel hol itt, hol ott a hátunk mögött s mikor gyöngyöző homlokkal hátra néztünk, mosolygott: „Csak nyugod­tan I" Könnyű neki, gondoltam ma­gamban, a fogorvos ;is igy biztatja pácienseit, nyilván neki nem fáj a foghúzás 1 De azért örültünk, hogy ott volt, segített drukkolni s a szive biztosan helyettünk is jobban dobo­gott, mert a miénknek még azt sem volt szabad. A mi egynapos versenyeink után, bizony nehéz volt 12 napig bírni az iramot. Idegeink már néha patta­násig feszültek, de birni kellett. Esténkint megvitattuk a napi ese­ményeket, latolgattuk az esélyeket s másnap újult erővel neki a munká­nak. Ha közben volt szabad Időnk, jártuk a pavillonokat, nézegettük a precíz fegyvereket, az ötletesen cél­szerű öltözeteket, a testtartásokat s igy tanultunk nap-nap után. S amint multak a napok, úgy nőtt önbizal­munk is és hogy mily bámulatos erkölcsi hatással volt ránk a nagy világmesterek tudása, mutatják az elért szép eredményeink. Augusztus 31 én befejeződtek a hadifegyver egyéni bajnokságok, s mi büszkén könyveltünk el egy 3., egy 4., egy 7-ik és még három helyezést az első húsz között. Ekkor már a repülőpóstával meg­érkeztek a kisöbű fegyvereink is, me­lyeket a csehek miért-miért nem, nem engedtek át a határon. Most azután a kiskaliberű-fegyver csapa­tunk állott sorompóba. Talán a ma­gyar küzdenitudás tette, hogy itthon soha nem látott eredményeket értünk el és megszereztük a magyar szí­neknek a hatodik helyet, mely elő kelő helyezés és az elért magas pont­szám messze felülmulta itthoni remé­nyeinket. Az egyéni mesterverseny­ben a csapat mind az öt tagja ért el helyezést s hogy szerénytelen le­gyek, megemlítem, hogy közülök kettő az Esztergomi MOVE Szent István Lövészcsapat sorából került ki. Ehhez járult még az utolsó napon az egyik versenyszám első helyének NE KÍSÉRLETEZZEK! A jó varrógép gyártása pneciziósmunka! Ezért nem tud minden gyár varrógépet előállítani! Singer varrógépek azonban évtizedes tapasztalatok Glapjáa, kizárólagosan varrógépeket gyártó üzemben készülnek! EZÉRT ISMÉTELJÜK: NE KÍSÉRLETEZZEK! SINGER VARRÓGÉPEK világhírűek! Singer varrógép részvénytársaság Esztergom, Kossuth Lajos-utca 16 elnyerése, mely méltó befejezése volt első szereplésünknek. A verseny méreteiről elég, ha any­nyit írok, hogy a húsz résztvevő nemzet több mint 200 lövésszel küz­dött a dicsőségért I Tele tapasztalatokkal, bizakodással s nem utolsó sorban dicsőséggel hagy­tuk el első nagy szereplésünk szin­terét. Elért eredményünk biztos zá­loga annak, hogy a magyar nép rövi­desen bekerül a nemzetközi céllövé­szet arany könyvébe és nincs messze az az idő* mikor súlyos szavunk lesz a világbajnokságok eldöntésénél. A testvér lengyel nemzet vendég­szeretete ragaszkodása velünk volt mindig. Virágcsokorral, meleg szere­tettel búcsúztattak az állomáson s a kis vonat ismét neki iramodott a Kárpátoknak. Mi pedig hazahoztuk az összeszedett kincseket, ;hogy ki­kövezzük vele a céllövészet nálunk még rögös útjait, amelyen majd a magyar tudás fog nyílegyenesen a cél felé száguldani. P. /. P. H1BEM Levél Esztergomba Mohács, szeptember 10. Kigyúltak a parton a lámpák, ha­jónk lassan úszik a Dunán . . . Mo­hács. Ez a város ellenlábasa Esz tergomnak. Mohács a déli végek határvárosa. Nem messze a város alatt a szerb határ szeli a Dunát. A ködös, őszies csendességben egy tartozásom jut eszembe. Ez a tartozás már régen nyomja lelkemet, csak nem volt időszerű, hogy lerój­jam. Most már időszerű, most itt az alkalom. Semmiféle befolyás nem kényszerit a lerovásra, semmiféle presszió alatt nem állok, tisztán csak a lélek sugalmazza, hogy erkölcsi tartozásomat megfizessem. Mert er­kölcsi tartozásról van szó. Ma füg­getlen, szabad ember vagyok, ez az érzés felemel és igy még inkább jelent igazolást részemről, hogy ön­magamtól, lelkem sugalmazásától irom e sorokat. Péter-Pál napján hatalmas küldött­ség élén az ismert memorandumot olvastam fel a hercegprímás Őemi­nencíája előtt. Emlékezünk még rá, ez a választást követő napon volt. Ebben a memorandumban arról is szó volt, hogy elhagyjuk katolikus hitünket, ha sérelmeinkre nem ka­punk orvoslást. Én magam éreztem a legjobban ennek a kijelentésnek a rettenetességet. Akik arcomat látták, talán észre is vehették, hogy meg­borzongatott ez a pár sor. De be­szélnem kellett akkor — a válasz­tás izgalma, a nép elkeseredése igy hozta magával. Annak igy kellett történnie. Nem a magam gondolko­zását, nem az énemet adtam vissza, mert a kitérés gondolata a nép el­keseredésének legvégső kifejezése volt. Én ezt is megértem, mert előtte való nap ez a tömeg kardlapozáson esett át. De ha világi képviselőről lett volna szó, a kitérés bizonyára nem jut eszükbe az embereknek. Hiába azonban a dolog megtörtént. A primási városban történt meg és tudom, hogy a biboros-herceg­primás előtt még nem jelent meg küldöttség, amely fájdalmakat oko­zott volna. Ez a memorandum pedig igen fájdalmas lehetett. Kijelenthe­tem azonban, hogy sem én, sem a többiek, egy pillanatig sem gondol­tunk arra, hogy hitünket elhagyjuk. Mi katolikusok voltunk, vagyunk és maradunk. Azok az okok, amelyek a kitérés gondolatát az elkeseredésben kirobbantották, most nem tartoznak ide és természetes, hogy az okok ma is okok maradnak, de azért még katolikusok maradhatunk és azok is akarunk lenni. Hogy miért én olvas­tam fel a memorandumot ? Ezt is a helyzet hozta magával. Különben is — gondoltam — a hatalom urai engem úgyis rováson tartottak, igy jobb, ha én olvasom fel a memo­randumot, mintsem hogy más is ki legyen téve a politikai üldözésnek. Dehát ez is mellékes, a tény az. hogy a bíboros hercegprímás őemi­nenciájának fájdalmat okoztam és okoztunk. Kérem őeminenciáját, hogy ezért bocsásson meg. Ez a bocsá­natkérés a lelkemből fakad és innen kérem, ahol a Duna elhagyja Csonka­Magyarországot, a déli vég szomorú csöndességéből. Könnyű szívvel ké­rem ezt, mert katolikus vagyok és a bűnbocsánat engesztel ki minket a hitünkben. Megnyugvást ad. Pár napra hazamegyek, kis pihe­nésre. Aztán visszatérek Esztergomba, talán majd lassan visszatér mind­nyájunknak is a béke és a nyuga­lom. Újságomat becsülettel, igazság­gal fogom szolgálni továbbra is, mindenkor úgy, ahogy a közérdek kívánja. A mohácsi sikon ködfoszlányok úsznak, valahol a nyáj kolompja

Next

/
Oldalképek
Tartalom