Esztergom és Vidéke, 1931

1931-07-26 / 60.szám

tikus, uj kocsik beszerzéséhez minket és a régieknek legjobb értékesítéséhez is. Ezzel azt akarom mondani, hogy ezt a tranzakciót a város pénze nélkül is bizonyára le lehetne bonyolítani. 2. Az idegenforgalmi irodának üzleti fellendítése. Énnek alapja lehetne az autóbusz-üzemmel kapcsolatos rendkívül olcsó autókirándulások megszervezése. A városnak nem szavakban, hanem tettekben rejlő idegenforgalmi fellendítése. Meg kellene állapodni minden szállásadóval, még a magánosokkal is, hogy minden idegen után napi, mondjuk 30 fillért fizetnének be a Közüzemi pénztárába, ami 200 embernél már 60 pengőt tesz ki naponta. Ezt az összeget viszont arra kellene felhasználni, hogy egyik szigeti terűn kön, árnyas fák alatt, naponta 11-től fél egyig szalonzenekar szórakoz tassa az idegeneket. A közönségnek nem lehet elégséges a gyönyörű strandfürdő, ami pénzbe is kerül, hanem kötelességünk minél többet nyújtani azoknak, akik hosszú ven dégségbe jönnek hozzánk. Ezeket az elgondolásokat még sok más időtöltést célzó javaslattal is ki lehetne egészíteni, de egy cikk keretében mindenre kitérni lehetetlen. A fődolog itt is, hogy a vállalat vezetője élelmes, okos és kereskedelmi érzékkel rendelkező egyén legyen. 3. A város hirdetési jogának helyi keretek közé szorítása. Hogy jön ahhoz egy újpesti cég, hogy „per distanc" tárgyaljon kereskedőinkkel és az iparosokkal és idegenből küldje nekik az erélyes hangú és pénzt követelő leveleket ? Ezt a meglévő szerződést, amelynek megkötésekor olyan kevesen voltak ott, még áldozatok árán is érvényteleníteni kell, mert ennél ellenszenvesebb kapcsolatot kereskedőink nem ismernek. Ha a hirdetés mint üzlet az újpesti vállalkozónak jó, akkor jó lehet az a mi saját embereinknek is és nem látom értelmét annak, hogy a mi nehezen megkeresett garasainkat idegen cégek vigyék el innen és máshol költsék el. zsinóregyenes fejlődött vonalban és várta, várta szivszakadásig egész 8 óráig a tollas kalap egyenesen kétségbeejtő nevü hordozóját, miközben minden félórában igazgattak a segédtisztek a front zsinóregyenességének; elkerülhetlen fogyatkozásain. A hatalmas úr végre megérkezett, rozoga fiakkeren, egy segédtiszt és egy kürtös kíséretében. Természetesen nagy lármával, Gotterhaltéval, kürtjelekkel fogadtatott; a szemle is szerencsésen megvolt, bevonulás a kaszárnyakba déli harangszóval, egy órakor pedig ünnepi ebéd a tiszti étkezdében, amelyrői senkinek hiányozni nem szabad. Bevonuláskor a kapitány — családos ember lévén, — a vámnál átadja a századot a főhadnagynak s haza lovagolt. A főhadnagy a kerektemplomnál átadja nekem a századot, mert az ebédhez át kell öltözködnie. Én a régi Buda-utcán laktam, tehát a Magyar Király előtt átadtam a századot a kadétnak és hazamentem sietve átöltözködni. Hogy a Saskaszárnya másik századának a tisztjei mit műveltek, azt csak másnap tudtam meg. Ünnepi ebéd volt, egy külön találmányú édes felfujttal, amely az ünnepelt katonai méltóság nevét viselte. Az ezredes pezsgőt is bontatott, s igy délután nem igen erői tettük meg magunkat a szolgálattal, még a praancsot sem olvastuk. Másnap azonban feltűnt, hogy a kapitány és főhadnagy tábori övvel rukkoltak ki közönséges gyakorlatozásra. Hát neked hol a tábori öved — igy a kapitány. Otthon! Csak nem ezsel gyakorlatozunk ezentúl ? De hát ezredraportra vagyunk rendelve, hát 4. A mészűzem, a téglagyár ez idő szerint nem érnek semmit, de fordulhat a kocka és lehet még mészszükséglet is. De ez éppen nem fontos, mint ahogy a jéggyárt sem tartom valami különös jó üzletnek. De a városi termékek és termények jó értékesítése, az export, faeladás a város erdejéből és annak elszámolása, a báloknak ellenőrzése, azok hatósági elszámolásának közvetítése, mert a laikusok folyton hibákat csinálnak, állásközvetítés és sok sok egyéb munkakör, amely inkább kereskedelmi, mint városi adminisztratív feladat, nagyon beleillenek egy Közüzemi Rt. üzletkörébe! Ezek volnának a legfőbb irányvonalak arra nézve, hogy miképen kellene a Közüzemi üzleteit ezután vezetni. Minden protekció rideg kikapcsolása és csak a rátermettség és vagyoni megbízhatóság volnának a vezetőnél mérlegelendők 1 Én felhatalmaznám az ügyvezető igazgatót arra, hogy saját belátása szerinti egészen kicsiny személyzettel keresse a bo'dogulást, viszont az elért becsületes haszonnak oroszlánrésze őt illetné, mert ambíciója csakis igy lehetne. Fixum nincs, csakis haszonrészesedés, mert rendszeres javadalmaknak beállítása már fölösleges kockázatot jelentene. A működés sikere a mi örömünkre szolgálna, viszont az esetleges fiaskó a mi eleven húsunkba vág. Léteznek ma is nagyon ügyes emberek, és ha ilyeneket keresünk, okvetlenül meg is fogjuk találni. Az illetőnek még csak nem is muszáj esztergominak lennie. Ma uj részvénytársaságot, vagy egyéni céget alapítani sok pénzbe kerül. A Közüzeminek neve és becsülete van. Ezenfelül a városé a részvénytöbbség. Fentartása csakis technikai kérdés és ha igy határoznak az illetékesek, akkor mindenesetre helyesebben cselekszenek, mintha likvidálnak és esetleg pár fillérrel elégítik ki a kisebbségi részvényeseket, akik annak idején telve reményekkel, nehezen szerzett kis tőkéikkel vonultak a város érdekeit fennen hirdető alapítók zászlaja alá. nem olvastad a parancsot ? Nem biz én 1 Hát bizony az törtónt, hogy ebéd előtt az előkelő nevű generális a gyakorlótérről egyenesen a Saskaszárnyába hajtatott, azt alaposan végig vizsgálta és nem talált ott egyetlen tisztet, kadétot, még őr mestert sem, a legnagyobb sarzsi volt egy, vagy két szakaszvezető a két századnál. Ezért van hát a két század tisztikara ezredkihallgatásra rendelve. Hát honnan veszek én most hirtelen tábori övet. Csak azoknak volt kint, akiknek kellett és mindnyájunknak egyenesen a gyakorlótérről kellett az ezredirodába vonulnunk, nem lehetett senkit a tábori övemért lakásomra küldeni, nagyon izgatott lévén a hangulat. Hát az ezredsegédtiszt adott kölcsön a kihallgatáshoz egy tábori ővet, azonban kövér ember volt, és az ő terjedelmes pocakjához pászoló hosszú méretű tartalék tábori övéről hiányzott a patent kapocs. Hát csak felöveztem vele az én sudár derekamat és valami módon oda is rögzítettem a karom és kardom feszes tartása val, eszembe sem jutott azt szabályellenesen egyszerűen összekötni, hiszen pár pillanatig tart az egész cirkusz. Az ezredes, a remek Grivo bejön, a kapitányomnak értésére adja

t hogy nagyon méltányolja azt, ha két hé tig a családja körében kíván tartózkodni ; a főhadnagynak 8 napi szoba áristomot utalványozott; nekem pedig olyan közelről nézett a szemem közé, hogy a kettőnk ábrázata kö zött legfeljebb egy cserebogár tudott volna sportgyakorlatot tartani és csak annyit mondott, hogyha eddig Súlyos gazdasági válságban élünk, de valószínű, hogy a mostani pénzkrízis után mégis csak bekövetkezik a várt fellendülés. Senkinek sincs joga sötéten látó, aggodalmaskodó világfelfogását másokra rákényszeri teni. Hinni, akarni és meggyőződéssel remélni ma sokkal inkább kötelességünk, mint olyankor, amikor A 4100—931. M. E. rendelet már tartalmazott rövid rendelkezést arra, hogy a végrehajtásokat, az árveréseket és a csőd elrendelését meg kell szüntetni addig is, amig az igazságügyminiszter ezeket a kérdéseket részletesebben nem szabályozza. Az idő rövidsége miatt ugyanis akkor, amikor a 4100—931. sz. rendelet kibocsátásra került, ezeket a kérdéseket már részletesen szabályozni nem lehetett. A vasárnapi hivatalos rendelet közli az igazságügyminiszternek erre vonatkozó részletes rendeletét. (27,824 —931. I. M.) A rendelet szerint azok ellen a pénzintézetek ellen, és hitelügyletekkel foglalkozó egyéb cégek ellen, amelyek azért nem fizethetnek, mert a 4100—931. sz. rendelet a fizetéseket velük szemben korlátozza, a végrehajtási lépéseket általában felfüggeszti arra az időre, amig a korlátozás tart. Ez alatt az idő alatt tehát ellenük sem végrehajtást vagy árverést elrendelni, sem foganatositani nem lehet. Kivétel van természetesen arra az esetre, hogy ha olyan követelés behajtása végett vezetnek ellenük végrehajtást, amely követelést korlátozás nélkül kötelesek kifizetni. Minthogy a pénzintézeteknél fennálló korlátozás következtében sokan azért nem tudják teljesíteni kötelezettségeiket mert nem tudnak hozzájutni a pénzintézetnél-elhelyezett beminden magától megy. Fanatikus hitem, hogy Esztergom ki fog kerülni abból a kátyúból, amelybe a sors átmenetileg beledöntötte, de magunknak is meg kell fogni a sze kér kerekét, hogy azt újra mozgásba hozhassuk. Lenkei Emil. tétjeikhez és egyéb követeléseikhez, bizonyos kiméleti rendelkezéseket kell tenni a tekintetben is, hogy az ilyen bajbajutott adósokat végrehajtási cselekedetekkel ne zavarhassák. Ennélfogva a rendelet kimondja, hogy abban az esetben, ha az adós hitelt érdemlően kimutatja, hogy azért nem tudott fizetni, mert nem képes rendelkezni a pénzintézettel szemben fennálló követelésével, az ilyen adós ellen árverést elrendelni vagy kitűzni, vagy árverést megtartani és szoros zárt alkalmazni nem lehet. Ezzel elejét veszik annak, hogy az önhibájukon bajbajutott adósoknak árverésekkel helyrehozhatatlan károkat okoznának. Az előbbi elveknek megfelelően szabályozza a rendelet a csődnyitási kérdéseket. Ha a pénzintézet, vagy hitelüzletekkel foglalkozó más cég csupán azért nem fizet, mert a rendelet a fizetésben korlátozza, nagyon természetes, hogy ez magában véve a csőd elrendelésére alapul nem szolgálhat. Úgyszintén abban az esetben is, ha az intézet vagy cég kimutatja, hogy fizetéseit csupán azéct volt kénytelen megszüntetni, mert nem rendelkezhetik a pénzintézetben lévő betéteivel és egyéb követeléseivel a dolog természete szerint fizetéseinek megszüntetése — ami szintén önhibáján kivül állott elő — nem lehet alap a csőd elrendelésére. nem is tudtam, hiszen mint cibilbagázs mindent ugy sem tudhatok, most aztán tanuljam meg, hogy ha ilyen magas katonai méltóság az ezred látótávolában időzik, akkor minden kandúr (jeder Katzer) ott tartsa az orrát a kaszárnyában. A kadétra pedig rá sem hederitett, azt a kapitánya csukta be. A két századparancsnokot még ott tartotta, minket pedig tanított. Hát én is indulok kifelé, a legfeszesebb tartással. Valami gyanús mozgolódást halottam ugyan a hátam mögött, de csak mentem kifelé az ajtónak — elég boldogan, hogy szárazon vagyok, kát nappal a leszerelés előtt. Hát csak megállít valami gyengéd akadály — önkénytelenül vissza kell fordulnom. Hát elképedve látom, hogy az ezredes a kezében tartja a kölcsön feldbindein egyik végét, amig a másikat a selyemboj(okkal én szorongatom az oldalamon. Óriási kacaj l „ Abtreten, Herr Leutenant, ein unverneuerlicher Schärzmacher". (Eltűnni hadnagy ur, javíthatatlan tréfacsináló 1) Ezredesünk brigadéros lett A szokásos szerdai napon kivonultak az összes századok a nagy gyakorlótérre, a Regiments-ringlisspilre. A banda prüszögve dörgi a marsokat és közbe néhány taktuslépésre alkalmatos körösi lány nótát. Izgatott, forró a hangulat, min denki ideges, csupán mi, tartalékos tisztek, többnyire gazdák, bevonulásunk 8 ik reggelén, bánatos szívvel gondolunk haza, ugyan esik-e ott a szép, jó, meleg, aranyat érő májusi eső zsendülő vetéseinkre. Mi nem tudunk semmit az izgalomról, amely a tényleges tisztikart elfogta. Ugy 10 óra tájban vágtat ki az ezredadjutáns a Normal Verordnungsblatt legfrisebb számával. A mi ezredünk, Dániel Ritter von Grivichich prsemysli brigadérossá lett. össze az egész ezredet. Ezredesünk, akit soha sem láttam eddig elfogultnak, felemelkedik szép lován a nyergében, elkiáltja magát: „Soldaten" s akkor lehajtja a fejét és sirva fakad. Mindnyájan meghatva néztük, hiszen ilyen erős férfiú nem tud színlelni és amit ő akkor az ő granicsár szivében érezhetett, azt mi megérteni ugy sem tudtuk. Nekem meg kellett fogalmaznom azt a magyar búcsúbeszédet, amelyet a bakáihoz intézni akart, ez általános tetszést váltott ki. De ellenőriznem kellett ennek a beszédnek a tót fordítását is, amelyet egy zsupás őrmester Hurbán Szvetozár ós Vojánszki ékes nyelvére átültetett. Hogy azután ezek nem fordultak-e meg a sírjaikban, azt már nem tudom. De hogy a fegyvergyakorlatom hátralévő 20 napja csupa ünnepléssel telt el, azt nagy megelégedéssel tapasztaltuk. Bankettek, bucsuesték, bajtársi összejövetelek, — mindenütt, csak a gyakorlótéren mentül kevesebbet. Azt hiszem, legalább 3 ízben kellett rendkívüli uradalmi hadi előlegért sürgönyöznöm Túrára. Istenem I Elmultak azok az idők, letűnt az a korszak, ki tudja hol porladoznak azok a derék katonák. „Régi cigány, hires cigány, eltemetve, Régi nóta, híres nóta elfeledve. Nincs, ki húzza, nincs ki járja, más a nóta A világ is más azóta, más azóta ?" Hajdú István, á végrehajtások, árverések és csődelrendelések felfüggesztéséről szóló rendelet kiegészítése