Esztergom és Vidéke, 1931

1931-07-26 / 60.szám

az országra és az egyes polgárokra ma oly súlyosan nehezedő gondok közepette is tovább küzdjünk és dol gozzunk egy jobb jövőért. A sok kálváriát megjárt nemzet bízik sorsának javulásában és megőrizve erkölcsi integritását, a nemzeti egységben összeforrva,* ki fogja vívni a maga igazát. Isten áldását kérve működésünkre, az országgyűlést megnyitottnak nyilvánítom. A kormányzó beszédét felharsanó zúgó éljenzés, taps kisérte, a felsőházi tagok és a képviselők kócsagtollas díszmagyar kucsmájukat, cilinderüket, kalapjukat lobogtatták a kormányzó felé. mmmmmmmmmmmmm^lm Válasz a főispán nyilatkozatára Dr. Huszár Aladár főispán úr az „Esztergom és Vidéke" vasárnapi (július 19) számában megjelent cikkemre az „Esztergom

"-ban nyilatkozatot adott, amelyre válaszom a követ kező : A választásokkal kapcsolatban, mint másutt, a sajtó nálunk is ellentétes zsurnalisztikái küzdelmet folytatott. Hogy ilyenkor hol volt az élesebbhang, hol történtek nagyobb kilengések, azt nem mi, az érdekeltek, hanem egy pártok fölött álló testület, egyéniség tudná eldönteni. Noha időnkint vannak olyan kirívó jelenségek, hogy Összehasonlítva, bárki megítélheti: hol volt az élesebb, a személyeskedő és célzatosan ferdítő támadás ? Pl. az „Esztergom" július 22-i száma jóval fölötte vezet e tekintetben az „Esztergom és Vidéke" július 19 i számánál. A főispán úr kifogásolja cikkem hangját. Bármennyire állítja is a főispán, vissza kell utasítanom nyers és meg nem indokolt kijelentését: hogy én „kvalifikálhatlan durvaság Huszonhatos bakaemlékek Gyakorlati tiszti vizsga. Az önkéntesek iskolai kiképzésük után, mielőtt a komáromi erődökbe vonultunk volna ezred-, brigád-, hadosztály-, hadtest- és onnan a nyitrai zárógyakorlatra (Kaisermanőver), az ezred tisztikara előtt letették a gyakorlati tiszti vizsgát. Mint az önkéntes osztály első káplárja, utolsónak maradtam, mert beosztottak a vizsgáló bizottságba, és azoknak a szorongatott bajtársaimnak, akiknek a vizsgája nehézkesen ment, nekem kellett a mentő kérdéseket feladnom, ami az ezredesünk részéről igazán humánus és gavalléros eljárás volt. Néhai Danzwith főhadnagy oktató mesterünk arra kérte az öreg Waldkirch ezredest, hogy adjon nekem egy feladatot hadilétszámú zászlóaljjal. Az ezredesnek ez láthatólag megtetszett, nyomban el is rendelte, hogy a zászlóaljak alakítsanak hadilétszámú századokat és az egész ezred ilyképen egy hadilétszámú zászlóaljat, parancsnokok önkéntesek és altisztek, a tisztek pedig lépjenek ki. Lovat kértem, mert hadilétszámú zászlóaljat nem lehet gyalogosan áttekinteni és ezredesünk élénk fejcsóválgat ások közepette meg is kaptam a félig rokkant Raunig kapitány pókos, félszemű, kajlafülű gebéjét, és Danzwith is odaadta a kardját. V alamennyire megigazítottam a kengyelt, iparkodtam a feszes kék bakanadrágot is összhangba hoznia nyeregbenmaradás követelményeivel, aztán felpattantam az öreg Buczefalonra és mint egy késői Moltke átvettem a zászlóaljat. gal irtam. Kijelentését tartsa meg önmagának a főispán úr, mert körzetéhez tartozik. Nézzen körül és söpörjön a saját kebelbéli lapja körül. Hasonlítsa össze az én vasárnapi cikkemet kebelbéli lapjának iulius 22-i vezércikkével s „Dongó"-jának ízléstelen kirohanásaival. És ha csak egy kevés elfogulatlansággal uralkodni tud magán, észre kell vennie, hogy csak úgy hemzseg a lap az ellenem való személyes támadástól, és cikkem tartalmának rosszindulatú elferdítésétől. Viszont az én cikkemben nincsenek személyes támadások, hanem a választással kapcsolatos megállapítások általánosságban. A zsurnalisz tikában lehet harc, de az ügyhöz méltó fegyverekkel, egymás nézetének megbecsülésével kell küzdeni. A kebelbéli lapnál minden támadás, letipró modor összeférhető. De ha az „Esztergom és Vidéke" szól hozzá valamihez, akkor kitör fönt a felháborodás, mert Esztergomban csak az érvényes, amit felülről parancsolnak meg. Városunkban szár mosan azért is mérlegelik Írásaimat, mert azokban mindenkor kerülöm a durva, az önkényes hangot, amelyet a komoly publicisztikával soha se tartottam összeférhetőnek. Lehet bátran irni anélkül, hogy az ember durva s dongó tollú legyen. Ha a főispán úr durvaságot említ, rá kellett volna mutatni cikkem ilyen kijelentésére s cáfolni azt, amit nehezményez. Épen azért a hangoztatott „tárgyilagos" s „nobilis" hangra nézve fordítsa a főispán úr visszafelé a tükröt. Nem szorulunk rá, hogy tőle tanuljunk. „Korcsmai hang"-ot lát cikkemben, persze megint indokolás nélkül a főispán úr. Ezt a sértő kijelentését is vonja hóna alá a főispán ur. Nem járok én se korcsmába, se mulatóba és igy nincs módom azt a korcsmai modort elsajátítani, amelyet kiuta't számomra a főispán úr. Akik ismernek, tudják nagyon jól, hogy a durva s csárdai, korcsmai tempó távol állott mindig tőlem. Azért meg nem fontoltságra vall, ilyesmit odaElső parancs : vezessem a zászlóaljat tisztelgésre az ezredes elé, oszlopban (colone), századok fejlődött vonalban (entwickelte linie). Megtörténik 1 A tisztelgés megadása után a lovasitott parancsnoknak vágtában illik a jelentés leadása végett a legfőbb parancsnokot megközelíteni. És ez sarkantyú nélkül is elég jól sikerült, mert ehez a ronda gebe hozzá volt szokva, máskor ugy sem ugratott soha vágtában a gazdájával. Második parancs: támadás a Strázsahegyet megszálló ellenség ellen. Erre minden különösebb emóció nélkül megfordítom a zászlóaljat, elhelyezem egy akácerdő mögött, kiadom az avizót, három nyelven megmagyarázom a feladatot, hogy minden öreg csont kapiskálja, a századok között elosztott önkéntes bajtársaim időközben minden vezénylő altisztnek megígérték az obligát korsó sört a vizsga sikerére — és amikor kiadom a tulajdonképeni vezényszót (a kommandót) „első század rajvonal" — (erste kompagnie Schwarmlinie) — szokás szerint a karddal nagyobb nyomaték végett egy nagyot suhintok — gyakorlat hiányában azonban a Raunig kapitány öszvérének a kajla fülei közé l És akkor ez a vénség megfiatalodott és megvadult; elkapott, a két extra bakancs egyszerre kinn volt a kengyelből, az ifjú lovas tisztjelölt a ló nyakában, azt kétségbeesve átnyalábolta és ez a lógósnak való csatamén őrült vágtában ragadott a kesztölci hegyek felé. Az egész lov.sitott tisztikar után nam, élükön az öreg ezredessel, valahol a lövölde utolsó 600 m-es golyófogótöltése mögött fogtak el, devető módon hangoztatni egy főispán részéről. A mulatók hangja hallható azok helyiségében, de nem nálam. Felelősségre vonásról is szól a főispán ur nyilatkozata végén. Nem ijedünk meg. De mivel főispán úrnak személyét s egyéniségét cikkeimben soha se érintettem, tehát a felelősségre vonás említése se nem találó, se nem indokolt. Én pusztán a főispáni hatalom választási dolgai val foglalkoztam. A felelősségre vonást tulajdonképen én vethetném szemére, mert sértő kijelentést tesz írásaimról, jól tudva, hogy Illetékes helyen már ismételten szóvá tettem, hogy a Közüzemi likvidálása, vagyis végleges felszámoltatása jóvá nem tehető hiba volna. Minthogy ez a kérdés a város közönségének legelemibb érdekeitől el nem választható, kötelességemnek érzem a nyilvánosság előtt is felemelni óvó szavamat, nehogy bármilyen elhatározást is elsiessenek az arra hivatottak. Szerény véleményemet az alábbiakban igyekszem alátámasztani.) Azért, mert a világítást, vagyis egyetlen üzletágat átadunk a Hungáriának, marad még többféle olyan üzleti lehetősége a Közüzeminek, amelyek amellett, hogy biztosítják a társaságnak e xisztencia-lehetőségét, módot adnak arra is, hogy az városunk javára tovább is megbecsülhetetlen szolgálatokat tegyen. Valami nek a lerombolásával egy-kettőre készen vagyunk, de építeni, alkotni, újat teremteni, ahhoz első sorban is alkalom kell és aztán rátermettség, ami ennél a társulatnál kell, hogy fellelhető legyen, arra hivatott szervező erő vezetése mellett! Ezek a továbbra is életlehetőséget biztosító üzletágak szerintem a következők : 1. Az autóbusz üzem feniartása. Folyton azt halljuk, hogy ez nem sem a kardot ki nem ejtettem a ke zemből, sem azt az örömet meg nem szereztem ezt a Zalán futását kaján élvezettel és harsogó kacajjal kisérő, életmentő vitéz bajtársaimnak, hogy kívánságukra lepottyantam volna arról a megvadult gebéről, Az ezredes, aki majdhogy első nem volt mellettem, csak annyit mondott: „Mordskerl, de a vizsgát sikerrel tette lel" Oyorspolka. A tiszti bálok mindig ezzel a tánc cal kezdődtek. Egyszer is elég volt a Fürdővendéglő nagy tánctermét ezzel az őrült iramú galoppal körül rohamozni, nem még háromszor, a mint azt a fiatalok virtuskodása megkívánta. Ma már nem is tudják, mi volt az a gyorspolka! Elcsúsztam bizony a terem sikos padlóján, egy ostoba narancshéjon, de annyi lélekjelenlétem mégis volt — maradt ifjú szerelemtől áradozó mivoltomban —, hogy miközben párommal együtt a zu hanás tehetetlenségével egy hatalmas lökést adtunk az előttünk polkázó párocskának, én csupán térdre vágódtam, a táncosnémat pedig, mint egy megpörgetett orsót, vagy egy tégtölcsér forgatagába került tollpihét, a gyors iramból származó eleven erővel bekarikáztattam a legközelebb ülő gardedám ölébe. Hanem annak a lökésnek, amelyet az előttünk táncoló párnak önkénytelenül adtunk, vészes következményei lettek.* Mint a billiárdgolyók, ugy adták tovább egymásnak ezt a taszítást, és abban a rémes kavarodásban és összevisszaságban öt táncospár hempergett, dohogott, kapaszkodott, csuszmint pap, kijelentéseiért nem vonhatom lovagias útra. Ha nem előzetes ellenszenvvel nézi át a főispán úr cikkemet, megértette volna annak alapeszméjét: t. i. hogy városunk politikai békéje is attól függ: hogy miként szerelik le a hatalom emberei a lefelé eddig tanúsított erőszakos bánásmódjukat és modorukat s hogy megértik-e azt az igazságot: hogy a politikai ellentétet ne vigyük át a személyes térre. Keményfy K D. rentábilis, mert az ádáz verseny folytán a két vállalat közül egyik sem tud boldogulni. Eszerint tehát a versenynek meg kell szűnnie. Ha a minisztérium még ilyen jelentéktelen ügyben sem áll mellénk és a „Start" vállalat engedélyét — dacára a város eminens érdekeinek — lejáratkor sem hajlandó bevonni, akkor meg kell egyezni a versennyel, hogy menjen el és önkéntes lemondás esetén, ennek javára áldozattól sem szabad visszariadni. Ha azután egyedül marad a Közüzemi, akkor a jognak értéke lesz, mert én pl. leszállítanám az összes szabadjegyek megszüntetése mellett a viteldijat 30 fillérre, esetleg még kisebb összegre, mert ez esetben mindig zsúfolva járnának a kocsik. Ha valamiből nagy jövedelmet akarunk húzni, akkor olcsóbbá kell tenni, Mennyivel többen járnának pl. az esztergomi vasúton, ha a viteldij a felébe kerülne. Egész biztosan jóval több jövedelme volna akkor a Mávnak. Azt mondják, hogy a meglévő kocsik rosszak, sok benzint fogyasztanak és elviszik a költségek a hasznot. Ehhez hozzászólni nem tudok, de az bizonyos, "hogy kőolajgyár, amellyel 10 évre leszerződnénk kizárólagos benzinfogyasztásra, egészen bizonyosan hozzásegítene prakkált, lihegett, botlott, suhant végig a sima parketten. Ha csak sejtették volna is, hogy ez a karambol honnan származott, talán nem is imám le ilyen jókedvűen ezt a vészes gyorspolkát. De a táncosném, aki ma bájos nagymama — kivételesen nem beszólt róla ; a mamák jóízűen nevettek, mert hiszen csonttörés nem történt; az önkéntesek pedig hallgattak. Én a feszes extra kék trikó egy kétségbeejtő folytonossági hiányát a táncosném legyezőjével letakarva, kitámolyogtam a teremből, de egy negyedóra múlva, persze átöltözés után, újra ott mazurkáztam, mintha csak most kezdeném. Másnap volt ugyan kardok csörtetóse, egy kevés vér is elfolyt, de hát abból volt elégi És senki sem sejtette azt, hogy ki volt annak a bizonyos piramidnak az első ütő golyója. Ezredkihallgatás. Valami kimondhatatlan nevű magas generális tartotta a tavaszi szem lét. Az egész ezred reggel 6 órára ki volt rendelve a nagy gyakorlótérre, bandával, suszterekkel, szabókkal, csupán a szakácsokat volt szabad a kaszárnyákban hagyni, hogy a menázsi elkészülhessen. Az mellékes, hogy a reggel hat órai kivonuláshoz a bakát persze már 3 órakor felverték és a kaszárnyából való elindulásig állandóan vizsgálgatták, vetkőztették, öltöztették, mosták, súrolták, kefélték és szidták mindennek felett, aki csak látta és aki egyáltalán csillagot viselt. Szóval az ezred állott, kétsoros A Közüzemit nem szabad likvidálni