Esztergom és Vidéke, 1931

1931-07-02 / 53.szám

szavazók, a baloldalon a Gróh-pár­tiak állottak. Igy volt Szentgyörgy­mezőn is, azzal a különbséggel, hogy itt az Andrássy-utcába szorították a Gróh-párti szavazókat. Tizes turnusokban kezdődött meg a szavazás. Szentgyörgy mezőn egész délelőtt egyformán állott Gróh és Mátéffy, de ez csak úgy történhetett meg, hogy nem engedték szavazni a túlsúlyban levő Gróh-pártia­kat. Mindig bevárták, amig 10 Mátéffy­szavazó összejött. Nagyvároson is hasonlóan történt. Az emberek azon­ban türelmesen vártak és azt mond­ták, hogy majd kifogy a Mátéffy­szavazó. A városházán is többségben vol­tak a Gróh-párt ; ak. Jakobek Jenő Mátéffy főkortese azonban erről nem akart tudomást venni, és folyton azt hangoztatta, hogy nincs Gróh-párti szavazó. Nagyvároson Darvas Géza dr. erőszakoskodott, Szentgyörgy­mezőn pedig Reusz Ferenc. A Gróh­párti bizalmiak a Hősök-téri iskolá­ban Kubovich Ignác dr. ügyed és Meszes Ferenc városi képviselő, Szent­györgymezőn Nádler Isván pápai kamarás, a „Fürdő" vendéglőben Schrank Ödön, a reáliskolában pe­dig Beneze Győző dr. ügyvéd ügyel­tek, hogy szabálytalanságok ne tör ténjenek. A többi szavazó-helyiség­ben nagyobb panasz nélkül folyt a szavazás. Gróh részéről a leggyen gébb kerület a II. kerület volt, amely­nek szavazói a reáliskolában szavaz­tak. 10 órakor 150-nel vezetett Gróh Nagyvároson. 12 óráig egyformán állott Gróh és Mátéffy és erre az időre a függő­helyzetben lévő vagy lekötelezett emberek körülbelül mindnyájan le­szavaztak Mátéffyra. Az erőszak állandó volt s Gróhval szemben min­den elgondolható vonatkozásban nyilvánult ez meg. A Gróh-párt köz­ponti irodája 11 óra körül nem kapott te­lefon-összeköttetést. A Mátéffy párt óránkint plakáto­kon hirdette a választás állását. Ezek a plakátok a választási helyiségek előtt függtek. A Gróh pártnak kéz­írásos jelentései voltak, de ezeket a rendőrség elkobozta. Az utcákon régi esztergomiakkal találkoztunk, tiszt­viselők, állami nyugdíjasok és alkal­mazottak, akiknek Esztergomban van szavazati joguk. A Mátéffy-párt táv­iratilag hivta őket Esztergomba, hogy Mátéffyra szavazzanak. Dél felé jelentették, hogy Mátéffy a Hősök-téri szavazóhelyiségben ül. Erősen figyeli a szavazókat. Egy asszony Gróh Józsefre szavazott, de ekkor Mátéffy az asszonyra nézett, aki lesütötte szemét, majd Mátéffyra igazította ki szavazatát. Erre Kubo­vics Ignác dr. bizalmi tiltakozott az ellen, hogy Mátéffy a szavazóhelyiség­ben tartózkodjék. Mátéffy el is távozott. Ekkor érke­zett meg Gróh József, aki azonban nem ment be az iskolába. Lelkes éljenzéssel fogadták és vállukra emelve vitték hivei. Mátéffy látta ezt a jelenetet. Nagy örömmel hallotta a Gróh-párti közönség, hogy Machovich Gyula dr. általános érseki helytartó és Meszlényi Zoltán dr. primási irodaigaz­gató Gróhra szavazott. Félegytől félkettőig szünet állott be. A választás zaja elcsendesedett. Két óra felé ismét élénkültek az ut­cák, Szentgyörgymezőről pedig az a hir érkezett, hogy megindult a Gróh-párti sza­vazás. Ezt a szavazási kimutatásból is lát­tuk, amennyiben Gróh lapjai telje­sen megteltek, Mátéffy lapjai pedig üresen maradtak, — vagy pedig csak egy két névvel futottak' be. A választás egyre zajosabb és mozgalmasabb lett. Három órától félötig Gróh József 80 szavazattal vezetett. Azután lassan fogyott ez a szám. Huszár főispán is többször feltűnt az utcán. A városi tisztviselők jöt­tek-mentek és városi kocsikat hász náltak. Párkányból két autó futott Mátéffy szolgálatában. Legelőször a Táborban zárták le a szavazást, majd 4 órakor Szent­györgymező és Szenttamás követke­zett, pedig jelentették, hogy többen vannak, akik még nem szavaztak. Aztán Vízivároson és Nagyvároson zártak. Mátéffy kettesével, ötösével nyo mult előre. Elérte az 50 szótöbbsé­get, majd pedig a 80-at. Ez a Gróh­párt központi irodájának kimutatása. Serédi Jusztinián dr. biboros-herceg­primás félötkor Mátéffyra szavazott. Gróh már nem tudta behozni a hiányt. Félnyolc órakor megjelent a város­háza erkélyén Etter Ödön választási elnök ós kihirdette, hogy az ered­mény egy óra multán készül el. A közönség mindig nagyobb lett. Az erkély alá felsorakozott egy szakasz katona. Később a Bottyán-utcában egy kerékpáros katonaszakasz, a Deák Ferenc-utcában pedig gép­fegyveres szakasz állt fel. A város­háza előtt a Mátéfly-pártiak, a park körül a Gróh-pártiak, gyülekeztek, Az eredmény lassan köztudomású lett: 126 szótöbbséggel Mátéffy győzött. A közönség azonban ezzel nem elégedstt meg és a hivatalos kihir­detést várta. Közben megérkezett Huszár főis­pán, akit egyszerű éljennel fogadtak. A főispán és kísérete a nagy tanács­terembe vonult. Majd 8^ órakor meg­jelentek az erkélyen. Éppen haran­goztak. Pár percig még vártak. Meg­jelent Mátéffy is. — Éljen Gróh! — kiáltotta valaki a tömegből. — Éljen! — felelték többen. Ez az éljen megismétlődött és erő­sebb lett. Az erkélyen zavarba jöttek és nem tudtak szóhoz jutni. Most már tömeg éljenezte Gróht, a Kat. Kör oldaláról pedig Gróh háza elé tartottak az emberek. Gróh megjelent az ablakban, haj­longva köszönte meg a lelkesedést és zsebkendőjét lobogtatta. Hangyaboly lett erre a Széchenyi-tér és fej-fej mellett álltak az '^emberek. Óriási zúgó tömeg. Az éljenzés pergőtűzzé változott: — Éljen Gróh! Éljen Gróh! kiál­totta és zúgta a nép. Nem lehet leírni ezt a jelenetetés ezt a lelkesedést. Mintha dobpergés lett volna a tömeg éljenzése. Zseb­kendők lobogtak, tapsorkán zúgott. A városháza erkélyéről Huszár főis­pán visszaintett. Zsebkendőjét rázta. De ez csak fokozta a tüntetést, amey 20 percen át tartott. Gróh szólni akart, kérni akarta hiveit, hogy oszol­janak szét, mielőtt a rendőrség beavat­kozik. De hiába emelte fel kezét, a tömeg nem hallgatott el. Soha ilyen lelkesedés még nem volt Esztergomban I A főispán és Mátéffy elhagyta az erkélyt. Erre már a budapest rend­őrök jöttek. Utat vágtak a tömeg­ben, majd lassan a Rákóczi-tér felé szorították a népet. Nehezen mentek és elvonulóban is éljeneztek. A Kossuth Lajos-utca sarkán két­felé oszlott a tömeg, egyrészük a Rákóczi-térre vonult, másrészük pedig a Kossuth Lajos-utcán vissza­akart térni a Széchenyi térre. Rettenetes jelenetek követ­keztek. A Rákóczi-téren nem akart oszolni a tömeg és a Kossuth Lajos-utca felé akart vonuli. A rendőrök kardot rántottak. Jajveszékelés és sikitás. Asszonyok, férfiak kaptak kardlapot. A tömeg futni kezdett és sok embert, gyereket a tolongásban maguk alá temettek. Gyerekkocsit,kis gyermek­kel és anyjával együtt felfordítottak. A nők közül a kardlapozás láttára elájultak és hozzátartozóik úgy von­szolták magukkal. A Központi Kávé­ház lehúzta rollóit. Borzalmas percek. Végre szétszóródott a tömeg. A Kossuth Lajos-utcában még ret­tenetesebb volt a rendőrattak és a kardlapozás. Kiáltás és futás volt az egész utca. Egy asszony össze­rogyott a kardütéstől. Ennek a bor­zalmas jelenetnek szemtanuja volt a kaszárnyában szolgálatot teljesítő honvédtiszt, aki rászóllt a rendőrre, hogy hagyja abba a kardlapozást, különben keresztül lövi. Az asszonyt eszméletlenül vitték el. Egy eszter­gomi rendőr leányát is megkardla­poztak. Egy férfi véres fejjel hátrált. Többen is véreztek. A sebesülteket a kórházba vitték, ahol segélyt nyúj­tottak. Amig ez történt a Széchenyi-téren Mátéffy rövid beszédet mondott, megköszönte a közbizalmat és az iránta megnyilvánult ragaszkodást. Mátéffy hivei éljeneztek és érezni lehetett, hogy Gróh József mellett elhangzott hasonló éljenzést szeret­nének, de ez nem sikerült Egy fiatalember elvezetése zárta be az eredmény kihirdetést. Ez a A vasárnapi események teljesen felborították a polgárság nyugalmát és lelkét. Péter-Pál napján reggel minden városrészben az az elhatáro­zás támadt az emberekben, hogy felvonulnak Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimáshoz és memo­randumban elmondják a jogtalansá­got, amely a népet érte és azokat a bajokat, amelyek elkeseredésre vezettek. A memorandum mintegy 1500 pol­gár nevében és csatiakozásáv 1 ké­szült. A városrészekben még most is gyűjtik az aláírásokat. Azonnal kérést terjesztettek a biboros-herceg­primáshoz, hogy fogadja a felvonuló­kat. A hercegprímás ehhez megadta az engedélyt. Fél tizenkét órakor sűrű csopor­tokban tartott a nép a primási pa­lota elé. Kétezer ember gyűlt össze. A palota alatt emelvény, mellette rendőrök és detektívek. A közönség nem zajongott. Tizenkét óra után egy-két perccel megjelent a herceg­prímás, akit nagy éljenzéssel fogad­tak. Mellette állott Meszlényi Zoltán dr. prelátus kanonok, primási iroda­igazgató, Hamvas Endre dr. primási titkár. Az egyházfejedelem az emel­vényre lépett. Előtte küldöttség állt, akik közül Vécs Ottó olvasta fel, mindenki előtt érthetően a memo­randumot : Bíboros Hercegprímás Ur! Kegyelmes Atyánk! Mi alulírott esztergomi katolikus polgárok, tizenkét esztendő súlyos terhével és lelkünkben megrendült hittel állunk Bíboros Hercegprímás Ur előtt. Azzal a reménnyel tekin­tünk Kegyelmes Urunkra, hogy meg­fiatalember csak egyszer éljenzett és máris vitte a rendőr. — Azért is éljen Gróh József, aki csupa sziv ember és van lelke a nép­hez — kiáltotta. A rendőr a többi őrizetbe vett tüntetőhöz lódította a fiatalembert. Tizenkét előállítás történt, de a jegyzőkönyv felvétele után sza­badon engedtők őket. A Széchenyi tér azonban még nem csendesedett el. Emberek és asszonyok fákhoz támaszkodva sirtak elkeseredésükben. Gróh kapuja folyton nyilt, síró asz­szonyok és férfiak keresték fel volt jelöltjüket. Késő este is még jöttek. Egyik-másik asszony kis leányával kopogtatott be és virágot hoztak. — Az Isten áldja meg a tekinte­tes úr minden lépését, — mondta egy asszony. — Ne sírjon lelkem jó asszony, nincs ezen mit sírni. Mi az igazság­ért harcoltunk és az nem is veszhel el — vigasztalta Gróh az asszonyt. — De ez nem maradhat igy, ebbe nem nyugszunk bele. Inkább kitérek hitemből, de azzal az emberrel én és sokan nem mehetünk egy úton. — Nem szabad igy beszélni vá­laszolt Gróh — éppen a hitre van szükségünk, hogy tovább harcol­hassunk. Az asszonyt nem lehetett meg­vigasztalni. Szomorú és megható jelene­tek voltak ezekben az órák­ban. Aztán elcsendesedett, kihalt lett a Széchenyi-tér, csak a vármegyeháza felől hallatszott zaj: cigánymuzsika és pohárcsörrenés. Főispáni dísz­vacsora volt ott. értő szavát halljuk, hogy felénk nyúj­tandó segítsége két nagy bajtól ment­sen meg minket. Tizenkét esztendő nyomasztó és fojtogató terhével mondjuk el pana­szainkat: több milliós adósságba ju­tottunk az adók halmaza alatt ros­kadozunk, jogaink és érdekeink vé­delem nélkül voltak esztendőkön át és ha voltak is vezetőférfiaink, akik szót emeltek érettünk, azokat elné­mították. A várospolitikában olyan feszült­ség állott be, amely tizenkét év alatt az utóbbi félévben érte el legnagyobb erejét. Szemben a polgársággal Hu­szár Aladár dr. főispán és Mátéffy Viktor állott, akik klikket alkottak. De nem volt elég, hogy csak a városi életben találkoztunk a ben­nünket elnyomó klikkhatalommal, ha­nem a vallási életünkben is folyton ránknehezedett ez a hatalom, amely­nek ezzel is csak az volt a célja, hogy uralmát biztosítsa. Az eszter­gomi klikkuralom szálai elértek az egyesületeinkbe, a kongregációkba és más vallási körünkbe és, hogy való­ban éreztük itt az uralmon levők nyomását, igazolja, hogy a választás előtt ezekben az egyesületekben is kifejtettek propagandát Mátéffy Vik­tor mellett. A cél mindenkor a klikk­uralom biztosítása volt. Ha Mátéffy Viktorban elsősorban a lelkipásztort, a katolikus szellem harcosát láttuk volna és hogy mun­kássága az egész város hitéletéért van, akkor meggyőződéssel katolikus lelkesedéssel vettük volna ténykedé­seit és céljait, de mivel nem hitéleti érdekek nyilvánultak meg elsősorban, hanem politikai, helyesebben klikk érdekek, városi életünkkel hitéletünk Tüntető felvonulás Póter-Pál napján a bíboros hercegprímás eló

Next

/
Oldalképek
Tartalom