Esztergom és Vidéke, 1931

1931-07-02 / 53.szám

is szétesett, erőt|en, elnyomott lett. A bajokból való kimenekülésre a mostani választás mutatott utat és mi ezren és ezren Gróh József dr. ügyvéd, főegyházmegyei jogtanácsos mellé állottunk, akiben nemcsak politikai vezérünket ismertük fel, de aki a közéleti tisztaság, az erkölcsi hozzáférhetetlenség tiszta alapkövén áll. Gróh József dr. megértette a mi bajainkat és munkáját kizárólag csak a közért, az egész város érdekeiért szentelte és Gróh Józsefet meggyőződéssel követtük, mert benne a katolikus szellem tiszta céljai testesültek meg. A mostani választás tragikus volt ránk nézve, hosszú és megfeszített küzdelem után elbuktunk. De dicsőséges ez az elbukásunk, mert a mi zászlónkhoz kényszer, elnyomás, erkölcstelenség nem tapadt. Mi becsülettel, a törvény tiszteletével és katolikus hitünk tisztaságával küzdöttünk. Lelki megrendüléssel állunk most Kegyelmes Urunk előtt és mint utolsó mentsvárhoz fohászkodunk. Nem tudunk belenyugodni, hogy a tizenkét esztendős uralom és elnyomás tovább folytatódjék. Azon a végső ponton állunk elkeseredésünkben, hogy megtagadjuk egész multunkat, mert nem lehetünk meggyőződéses hivők akkor, amikor katolikus plébános az, akiben a bajok forrását és a lelki meghasonlást látjuk és nem lehetünk tovább annak a plébánosnak a táborában, aki mind várospolitikai, mind lelki összeomlásunkat okozta. (Nem tűrjük tovább — kiáltották). A lefolyt választás nem a köz akarata volt és ha nem találunk sürgős orvoslást és ha nem engedik a közakarat érvényre jutását, eltökélt szándékunk, hógy mindannyian alulírottak és családtagjainkkal a református hitre térünk. Utolsó hitünk kérésével fordulunk Bíboros Hercegprímás Úrhoz és vagyunk Kegyelmes Urunkban bizó hivei: A tömeg több mondatnál Mátéffy és a főispán távozását sürgette. Kifogásolták a szentgyŐrmezői plébános magatartását is. Teljes változást kértek, hogy a katholikus meggyőződés meg ne inogjon és hogy a lelkek megnyugodjanak. A bíboros hercegprímás megrendülve fogadta a nép megnyilatkozását és azt inon dotta, hogy ha előbb ismerte volna a közhangulatot és a közakaratot, a választásnak más lefolyása lett volna. Ő nem akart beleavatkozni a nyilvánosság előtt az ügyekbe és inkább négyszemközt figyelmeztette a vezetőket. Hangsúlyozta, hogy ő nem lehet felelős az eseményekért. A biborps érsek ezután megnyugtatta népet és azt kérte, hogy a hitet a politika és minden más kérdés elé kell helyezni. De ha a polgárság nem tud a prépost plébánossal közösségben lenni, gondja lesz rá azzal, hogy Mátéffy helyébe ideiglenesen vagy hosszabb időre adminisztrátort fog kinevezni és Mátéffy más munkakört kap. Gróh József dr. is megérkezett a a palotához és a közönség lelkesen megéljenezte. A bíboros hercegprímás szavait megnyugodva fogadta a nép és kitörő éljenzéssel mondott köszönetet. Megéljenezték Meszlényi Zoltán dr. prelátust is, aki vasárnap Gróhra szavazott. Ezután a tömeg csendben szétoszlott. A péterpáli tüntetéshez lenne szavunk : Egerben meg lehetett a káptalani ügyészt választani képviselőnek, szintén egy nagy papi városban. Esztergomban nem volt annyi érzék, hogy felülről támogattak volna egy egyházmegyei ügyészt. Sőt oly terrorral dolgoztak ellene, mintha bolsevista-párti lett volna. És még keteszténynek meri magát vallani a Mátéffy-párt. 50—60 éve a belvárosi plébánosok túlzottan ráfeküdtek a városi s a vármegyei politikai életre, úgyhogy papi vezetői voltak a városi s megyei elitnek a lelkipásztorság rovására. De mindegyiket felülmulta Mátéffy, aki különösen a háború után valóságos hatalmi tobzódással, erőszakkal feküdt rá mindenre s a folytonos képviselősködéssel is valósággal diktátor akart lenni s letiprója, lehengerelője mindenkinek, aki nem követi. Ez nem papi leiekre vall. Madaras Aurél nem előrelátó és párton felülálló ember, mikor a választási elnökséget elfogadta. Egy plébánosnak, akinek hivei megosziottak a politikában, pláne nagy része nem támogatta Mátéffyt, nem szabad választási elnökséget vállalnia. Egy választási elnökség nehéz feladat. Madaras új ember itt, nem igen ismeri a helyi viszonyokat s Mátéffy klikkpártja igyekezett őt úgy látszik lekapcsolni s igy tárgyilagos se lehetett. E mellett a hatalom erőszaka miatt, a választási elnök is sokszor, mint sok helyen látjuk, félrelép, erőszakos. Igy Madaras is oka a záróra kitűzése miatt, hogy számos hive nem szavazhatott le. Egy plébánosnál azután ezt nagyon felveszik hívei. őeminenciája szavait kell ismétel nünk, hogy ha tudta volna, hogy mi a közvélemény hangulata és a közakarat, akkor más eredménye lett volna a választásnak. Nyilván tehát félrevezetés történhetett, de hiszen Mátéffy is tudta, hogy fellépése nem találkozik a köz akaratával. Igy a legkönnyebb megoldás áll elő: ha a közvéleményről nem a péterpáli meg nyilatkozás szerint informálták a bíboros hercegprímást, akkor érvénytelen kell, hogy legyen az egyházi engedély és azt vissza kell vonni. Ez az igazságos megoldás. Ha Mátéffy ennek nem akarja magát kitenni, akkor szép csendben mondjon le. Azt mondotta még a biboros hercegprímás, hogy Gróh József dr. majd megtalálja a törvényes formát vagyis petícióval lehet élni Nagyon jól tudjuk, hogy a választás megfellebbezése sokáig elhúzható. Egykét évig kellene Esztergom polgár ságának várnia, amig talán elintéznék az ügyet. Kétféle törvény van, az egyik paragrafusokkal, a másik etikával. Madaras Aurél plébános az események után azonnal kérte áthelyezését. Benne az erkölcsi törvény kerekedett felül és levonta a kon zekvenciákat. Mátéffynak is papi kötelessége, hogy hasonlóan cselekedjék. Ami az adminisztrátori kérdést illeti, azzal semmit sem változtatnánk. Mátéffy továbbra is kezében tartaná az intézést és az adminisztrátorság csak köpenyeg lenne. Mátéffy az maradna aki volt és továbbra is éreznők diktátori politikáját és a közvélemény tovább háborogna. A Főpásztortól ma határozott, törvényszerű, erőskezű és a lelkeket, közéletet megnyugtató intézkedést kérünk. Hiszen Ernszt Sándor miniszterre is hivatkozhatunk, aki kijelentette, hogy csak igazságos úton, közakaratból és tiszta választással bekerült képviselőket akar pártjába befogadni. Várjuk és hisszük, hogy egy-két napon belül a közakarat és a közbéke érdekében történik meg az intézkedés. Ha Budapestre utazik első útja legyen a fényesen átalakított és kibővített Hungária Fürdőbe (Budapest, VII. Dohány-utca 44) menni. Ott már reggel 5 órakor nyitnak és 1'40 pengőért nemcsak megfürödhet, hanem jól meg is reggelizhet. Hűek maradunk! A választások lezajlottak. Mátéffy nyert, az erkölcsi győzelem azonban a mienk. Ha u. i. levonjuk a hivatalos presszió által nyert Mátéffy-párti szavazatokat, akkor annak csekély többsége nagy kisebbségre sülyed. De persze az erkölcsi győzelem nem szokja kielégíteni a választókat Ez természetes. Innen a nagy elkeseredés a Gróh-párti hivek között. Panaszaikkal a hercegprímás elé mentek a Gróh-párti tömegek. A hercegprímás szívesen, a főpásztor azon szeretetével fogadta a panaszlókat, melyet pártkülönbség nélkül minden hívével szemben érez. Megértéssel hallgatta a panaszokat. Annál is inkább, mert hisz Gróh József dr. teljes bizalmát és szeretetét élvezi, és mert Gróh a választások alatt is nemesnek, egyenes lelkű katolikus uri embernek mutatkozott. Nem volt tehát szükség a különben szépen megszerkesztett panaszirat záradékára, mely a főpásztor előtt a hivek elpártolásáról szólt. A Gróh-párti tömegek, melyek a főpásztor elé vonultak, nem is teszik magukévá e hangulatot i Hangok hallatszottak a tömegből a főpásztor felé: „Hivei vagyunk I Hivek maradunk!" Maga Gróh József tiltakozva emelte fel kezét a disszonáns végszó hallatára! Bizonyára úgy érezte, hogy e szavak inzultus a főpásztor szemébe, ki a választási harc elejétől végéig annak tisztaságáért és a visszaélések megakadályozásáért küzdött; miként maga mondta' nem a politikai porondra kiállva, bíborát nem vihette a politikai harcok sarába — hanem négyszemközti beszélgetésekben és pásztorlevelével irányítva. „Reformátusok leszünk!" Ézt hinni a prímás előtt nem akartuk! Nem akartuk kivált az egyik legnagyobb katolikus ünnepen: annak a Szent Péter apostolfejedelemnek ünnepén, aki az első hitehagyás napján, mikor az Ur Jézust sokan elhagyták és az Üdvözítő szomorúan az apostolokhoz fordult: „Ti is el akartok hagyni?" — azt felelte: „Uram, kihez menjünk, az örök élet igéi nálad vannak, és mi hittünk és megismertünk, hogy te vagy Krisztus, Isten fia." (Jn. 6, 67.) „Kihez menjünk?" — Az Egyházban az igazság, az Egyház kezében az üdvösség! Furcsa bosszúállás volna, ha a papjelöltön akarnánk elégtételt venni úgy, hogy saját lelkünket kárhoztatnék! Zászlónk tisztaságát mocskolnék, ha ilyen fenyegetésekkel akarnánk magunknak elégtételt kierőszakolni! Láttam egy tömeges aposztaziát. Perbetén kb. két év előtt egy kántorválasztással kapcsolatban 1200-an kiléptek az Egyházból. Elmentek a református lelkészhez. Ez nem fogadta őket: „Ilyen hívekre — mondotta, — akik nem meggyőződésből, hanem bosszúból jönnek át hozzánk, nincs szükségem !" Elmentek a baptistákhoz. Azok befogadták. De nem birta őket kielégíteni a baptista istentisztelet szárazsága. Lelkük hazavágyott a virágos, gyertyafényes templomba! Lelkiismeretük nyugtalan volt. Nem birták a szakadást sem, mely családjukban beállott, mert voltak családtagok, akik nem tértek át, mert emlékeztek a Katekizmusra, mely szerint Krisztus igaz, egyedül üdvözítő válása a katolikus vallás. És hogy nem ezé vagy azé a papé vagy kántoré, a hitünk, hanem Krisztusé ! Az eredmény az lett, hogy 900-an rövidesen visszatértek az Egyházba. 300-an még ragaszkodtak, kuruckodtak! Nemsokára egy közeli faluban bérmálás volt. Jelen voltam. Tévelygő, imbolygó magyarokat láttam, bátortalanul közeledtek egy paphoz: „ Kérem, eljön ide a püspök úr? — szeretnénk vele beszélni 1 . . . Amiatt a kitérés miatt!" Keresték a pásztort, aki felvegye őket vállára és visszavigye a nyájhoz, a Krisztus aklába! De logikátlan is az ilyen fenyegetés! Más hitre térünk? Miért? Mert Mátéffy a hibás . . . ! Helyes! Számord, Nádler, Machovich, Meszlényi stb. Gróh-pártiak szintén papok! Tehát a logikus az volna, hogy ezeknek a hitére térjünk! Azaz — katolikusok maradunk! Hűek maradunk szent hitünkhöz! Hűek maradunk atyáink sírjához. Hűek maradunk a templomhoz, melyben megkereszteltek ! Hűek maradunk az imához, amelyet anyáinktól tanultunk! Hűek maradunk a szent énekekhez, melyeket zengedeztünk és a zsoltárossal mondjuk : „ ... Es ha elfeledkezem rólad Jeruzsálem, legyen elfeledve jobb kezem!" (136. zs. 5.) Egy Gróh-párti választó* HIKER Esztergom város tisztelt közönségéhez! Őszinte hálámat és köszönetemet fejezem ki mindazon választópolgároknak, akik. engem szavazatukkal, sőt heteken át tartó munkájukkal támogattak. <De különösen is köszönöm azt a meleg együttérzést, amiben engem Esztergom oáros közönsége, — nők és férfiak ejyaránt — a oereséjes választás után részesítettek. JIrra kérek mindenkit, maradjunk nyugodtak és türelmesek s különösen a választás nyomán támadt elkeseredést senki ne vigye át vallási térre s e tekintetben minden oly magatartástól tartózkodjék, ami a kath, meggyőződéssel össze nem fér. cMinden ilyen megmozdulás engem érintene a lej fájdalmasabban, aki egyházamnak mindig hűséges fia akarok maradni. Igaz mély nagyrabecsülésem és köszönetem küldöm mindenkinek, akiket iltet. Dr. Gróh József. A hercegprímás pontifikálja az új országgyűlés Veni Sanctés miséjét. Az új parlament ünnepélyes megnyitása az eredeti tervek szerint július 18-án, szombaton lesz. Mint a legutóbbi esetekben, ezúttal is ünnepélyes istentisztelet előzi meg az országgyűlés összeülését és megnyitását. Ezt az ünnepi misét dr. Serédi Jusztinián bibornok-hercegprimás fogja július 18-án a budavári koronázó Mátyás-templomban pontifikálni nagy segédlettel. Változások a bencésrendben. A pannonhalmi főapáti koadjutor dr. Mattyasóvszky Kasszián bencés igazgatót Budapestre helyezte át az ottani bencés gimnázium igazgatójának. Helyébe dr. Kemenes Illés budapesti igazgató kerül. Laky Vilmos dr. Celldömölkön, mint hitoktató kapott megbízást. Szentkirályi Mártont Sopronba, Schaller Mátyást pedig Pápára helyezték át. He yükbe Horváth Detre, Nemesik Walter és Mönsberger Ulrik jön.