Esztergom és Vidéke, 1931

1931-06-28 / 52.szám

Ti vasutasok, postások és közalkalmazottak nektek is van szabad választási jogotok, a Ti önérzetetek és lelkiisme­retetek is szent, mert a tár­sadalom egységei vagytok. Ne féljetek a megfélemlítéstől, ne higyjetek olyan írásnak, amely befolyásolni vagy kényszeríteni akar Titeket. Nektek nem poli­tikai párt között kell választani, hanem csak személy között. Hallgassatok Ti is a lelkiisme­ret szavára, gondoljatok a Bíbo­ros érsek pásztorlevelére, amely a lelkiismerethez szól, vegyé­tek mértékadónak Homonnay Tivadar az Államvasutak veze­tőjének a szavát, aki nem tűr pressziót, amikor arról van szó, hogy nemzeti és keresztény alapon álló képviselők között kell választanotok. Vegyétek példának, a komáromi vasuta­sokat akik szabadon szavaznak. Sem áthelyezés sem büntetés nem érhet Titeket, ha úgy ta­láljátok, hogy lelkiismeretetek Gróh József dr. mellett dönt, éppen úgy mint ahogy a köz­vélemény is mellette döntött. A két jelölt egy párt programm­jával indult. Ti asszonyok, akik a csa­lád gondját viselitek vállatokon és a gyermekeitek férjeitek el­látásáról kell gondoskodnotok, nektek kell legjobban érezni, ha a Ti nehéz háztartástok a város nagy háztartásától függ. A tizenkét éves városi háztar­tás rátok is nehezedik, hát akar­játok-e, hogy tovább is rátok nehezedjék ? Itt az alkalom, hogy segít­sünk magunkon és hogy véget vessünk ennek a nyomasztó, keserűséget és eladósodást hozó klikkuralomnak. Ha most nem cselekszünk, akkor megismét­lődnek az elmúlt évek, meg­ismétlődnek úgy, hogy súlyo­sabbak lesznek és nem fognak maguk előtt látni semmi re­ménységet a jobb jövőre. Lát­juk és tapasztaljuk, hogy a pol­gárság nem bírja már tovább az elnyomást és meg akarja szüntetni ezt a kétségbeejtő és és pusztulásba vivő állapotot. Hát, ha ezt a klikket nem akar­juk tovább, akkor cselekedjünk és fogjunk össze, hogy meg­szabaduljunk tőle. Nem akar­juk többé az izgalmakat, a bé­kétlenséget és a polgárság közé éket verő harcot. Közbékét, keresztényi szellemet, testvéries­séget, szociális munkát, embe­riességet és gazdasági változást, a polgárság bajainak orvoslását akarjuk. Hiszünk a győzelemben, mert a mi utunk az igazság utja, a mi programmunk a min­dennapi kenyér, az emberi jo­gok szabadsága az embersze­retet és a megbocsátás. Éljen dr. Gróh József! ItlMtMBEIttlMMMIIMIMI Hemberg, Parisette és Sevil­lák a legszebb választékban Illés Sándor divatüzletében Széchenyi-tér. Gróh József és A szenvedő, eltörődött s egye­sítő vezetés nélküli népe Esz­tergomnak képviselőválasztás előtt áll. Az egyik párt, szin­tén kereszténypárti alapon oda­állította ormára Qxéh József dr. ügyvédet, vérbeli esztergomi embert, a keresztény irányzat fedhetlen múlttal biró kiváló egyéniségét. Amint az ország kormány­zásban politikai eszmény és szükséglet a politikai vérkerin­gés felüditésére, a nemzeti ala­pon álló parlamenti váltógazda­ság, ugyanaz áll a képviselői váltógazdaságra nézve is. E szabály alól kivételt az Appo­nyi kaliberű politikusok képez­nek. Ugyanazon személyek hosszú kormányzása vagy kép­viselősködése nemcsak a dikta­tórius hatalmi dőzsölést, hanem a guvernementális politikai fej­lődésre, a politikai aszkór be­tegségét is jelenti. Ugyanis parla­gon hevertet, vagy meddőségre kárhoztat ilyen rendszer számos nagyobb kaliberű politikai ki­válóságot az ország kárára és azt a látszatot kelti, mintha a képviselőség a képviselők kar­tellszövetsége lenne. Esztergom közönségét nem­csak ez a szempont késztette égy új jelöltnek, Űfróh Józsefnek fel­léptetésére. Minthogy a keresz­tény politika főcéljához? elsősor­ban a világi politikusok tömörí­tése is tartozik, felemelő minden esetre, ha világi egyén a politikai vezér, pláne egy papi városban, a keresztény világnézet repre­zentálására kifelé. Ez bizonyíték egyben arra is, hogy abban a városban az érvényesítésre váró keresztény politika jól meg van alapozva s bátran bizhatjuk képviseletünket vi­lági politikusra. Aki ismeri itt a helyi közélét múltját, az látja, hogy Gróh József 20 éve küzd a keresztény fronton Nálunk a keresztény politi­kai pártalakulás sajnos csak a háború, a kommün után jutott felszínre, aminek okairól egész tanulmányt lehetne írni. A kom­mün után persze mindenki a keresztény politikai mozgalom­hoz csatlakozott s új emberek kerültek előtérbe. Ez is min­denesetre dicséretes s üdvös dolog volt. Gróh József azon­ban már annakelőtte, a háború előtt is keresztény jogi tudo­mányos irodalmi működése, vallott elvei s politikai megnyi­latkozásai révén keresztény ala­pon álló közéleti egyéneink kö­zé tartozott. Soha se felejtem el boldogult Molnár János mon­dását, mikor az esztergomi vi­lági vezető emberekről beszél­getve a háború elején, azt mondta Gróh Józsefről: ebben a kis emberben nagyon él a keresztény gondolat világa, be­csüljék meg. Boldogult Rajner püspök szintén nagyra értékelte a képviselőség Gróh Józsefet s nem egyszer mondotta: ebből kialakul a ke­resztény vezetőember. Eszter­gom közönsége tehát a vérbeli keresztény politikust értékeli Gróh Józsefben, amikor képvi­selőjének jelöli. Gróh József életéből hiány­zanak a hangos szavak, a ri­kító szinek. A puritán bölcs ember fölényét biztosította egész egyénisége és illetlennek ta­lálta, hogy látványosságot ren­dezzen •' érzelmeiből s felfoga­sából. Élete belső komolyságá­val nem fért össze a politikai s egyéb fontos ügyeknek bur­zsikóz s korcsmai hangulatú tárgyalása, azók népszerűsítése. Ezzel megőrizte mindenkorra függetlenségét. Ami különösen napjainkban megbecsülésre mél­tó, amikor a kormányhatalom letéteményesei mellett — gyak­ran a keresztény politikai tanítás ellenére — sokan annyira a hely­zet rabjai lesznek, hogy meg­győződésük feláldozásával, a szavazógépet mozgató közigaz­gatási erőszak kis delejtűivé válnak. Ezért gyarapodott a a megalkuvó, a szolgalelkű, a gerinctelen egyének száma. Rit­kult viszont a nagy ideálokban bízó hivők száma. Mindezért sokan hasonlók a politikai köz­életben a megfehéredett sírok­hoz, amelyek kivül ékesek, be­lül pedig tele vannak elszáradt csontokkal. Gróh József félre állott nem egyszer, mert a kolompos, az in­trikus szervezet nem az ő lelki egyensúlyához méltó, mert ez végső ellemzésben feldönti a keresztény politika alapjait. Ezt a puritán, napjainkban ritka bá­tor lelkületet végre észre vette Esztergom polgársága s mint­egy fölébredve, maga fölé kí­vánja emelni. Meglátta Gróh Józsefben azt az embert, aki a lelket, a jellemet a politikában is edzi. Megérezte, hogy előt­tünk áll yégre egy olyan ember, aki a szerencséjeben nem bizakodik el s igy nem okoz szerencsétlenséget. Tény­leg, Gróh József nem tartozik azon divat-politikusok közé, akik pompáznak, mint a virá­gos rét, de virágjuknak nincs meg a mély, éltető gyökerük. Közismert, hogy Gróh József csak tiszta mandátumot fogad el. Az izgatással, a hatalmi erőszakkal, ámítással, a tisztvi­selők megfélemlítésével szerzett mandátumot, már a régebbi po­litikai életben is szennyes mandá­tumnak nevezték. Aki ilyen után tör, az első sorban Eszter­gom keresztény lelkületét bé* lyegezné meg, a keresztény po­litika jövőbeni lejáratására. Ma­ga a város pedig politikai bűn­fészekké lenne, a régi Csaca, Stomfa, Nyitra példájára a választásr terror gyakorlatában. Az igy megválasztott képvi­selő forrongó enfant terrible lenne hatalmi tébolyával, a sze­mélyes biztonság és a társa­dalmi béke felboritására. Gróh József mint szónok, tárgyához szorosan ragaszkodó, azt minden oldalról megvilágító szónok. Kellő verve-vel s benső hévvel beszél, jól parírozva az ellenfél mozdulatait. A tények ismerete, helyes gruppirozása és ítélete nyilatkozik meg ab­ban, amit tárgyal. Esztergom jövő érdekeiért, fejlődéseért és a nép boldogításáért él és hal. De nem a kortes érdekből, ha­nem önzetlen szolgálattal és a népérdek igazi szeretetéből. Modora, egyénisége korrekt, szives s parlamentáris színvo­nalra termett, a művelt jóizlés és békés megértés mesgyéjén. Mindenkiben, az ellenfélben is tiszteli a meggyőződést s elis­meri a képviselő fölött a nyil­vános kritika jogosultságát. Tényleg alig van valami visz­szataszítóbb, mintha egy ha­talmi, a választók bizalmából élő egyén, pl. egy képviselő durva lelkű, erőszakos, gorom­ba, kritikát nem tűrő, letipró, bosszúálló egyéniség; aki ül­dözi azt, aki nincs vele egy nézeten, vagy viselkedését egy­ben-másban a közélet terén el­itéli. Ilyen viselkedés közéleti vezető embernél nemcsak mű­veletlenség és eldurvulás, de a parlamenti tekintélynek és a társadalmi békének is destruk­ciója. Veszedelmes és széttörő a keresztény nemzeti összeforrasz­tásra, a kéz-kezet fogó együtt­működésre, ha egy képviselő a függetlenség letörésével és hatalmi erőszakoskodással ráfe­küdnék mindenre. Ha klikkgár­dájával behálózná a város köz­igazgatását s képviselőtestületét. Bomlasztó, ha egyesületi életet kortesérdekei szerint idomítaná s mint valami árúcikkre, mindenre ráütné önző céljának bélyegét. Aki elnyomja mások hazafias, tisztes meggyőződését, az, az elé­gedetlenséget, az elkeseredést hozza létre, ami pedig mindig az öszszeomlást segiti elő. A képvi­selő ilyen taktikával egyben elsősorban felelős is kerülete, tehát nálunk a város bajaiért és a választó polgárság meg­osztottságáért. A parlamenti embernek, a képviselői rátermettségnek egyik elsőrangú kelléke az úri érzés, a higgadt, megértő megfonto­lás, az udvarias s békés bá­násmód az emberekkel. Még politikai ellenfeleit is ilyen mo­dorral fegyverezheti le, — sőt meg is nyerheti. Szóval az angol szellmédmen, vagyis a mindenen, saját erejéből fö­lülemelkedő megértő lelkület, amely okos előrelátással nem a napraforgó hatalmaskodást, hanem a pártatlan igazságos­ság szeretetét terjeszti egyéni­ségével. Gróh József ilyen típusa a

Next

/
Oldalképek
Tartalom