Esztergom és Vidéke, 1931

1931-06-07 / 46.szám

szeretetébe zár városunk közönsége : akkor is meg van rátermett emberünk dr. Gróh Józsefben. Ha azonban úgy vélné a polgárság, hogy a városnak születési, vagy helyzeti méltóságú, egyénre, országos súlyú, nagy befolyású, hatalommal és eszközökkel rendelkező politikusra van mulhatlanul szüksége, akkor gondoljunk valamely mágnásra, miniszterre, vagy államtitkárra, mindegyik megtiszteltetésnek veszi a meghívást, hogy a primási várost képviselje. De talán'ezeknél is fontosabb kérdést kell elsősorban megoldani: t. i. miként lehetne ennek a két részre szakadt, farkasszemet néző s hónapok óta izgalomban élő városnak békés összefogását a közös ügy érdekében mindnyájunk áldására lehetővé tenni. Ha Őerninenciája a belvárosi plébánia 10.000 hívének pasztorizációja érdekében — amely több mint 10 év óta ezer más és főképen világi gondokkal elfoglalt plébánossal rendelkezik a hitélet mérhetetlen kárára — nem engedélyezné Mátéffy jeleltetését, a béke, legalább részben, már biztosítva volna. Mátéffy Viktor maga is megoldhatná e súlyos problémát azzal, hogy nem jelölteti magát. Egyéni hiúság, féktelen, sőt beteges ambíciók, presztizsés hatalmi kérdések miatt ne dobja kockára Esztergom békéjét, a város boldogulását és a köz javát. Esztergom városa a múltban — amikor a konjunktúra dagálya a látszatsikerek magasságába emelte — egész bizalmát helyezte beléje. A sorozatos bukások azonban, amelyek ezeroldalú vállalkozásaiban s a helyi kereskedelem és iparosság érdekeivel homlokegyenesen ellenkező szövetkezeti s általában gazdasági munkásságában tragikumszerűen kisérték, kiábrándították a hiszékenyeket, s mindenkit meggyőztek arról, hogy a beléje helyezett bizalom gyümölcsöt nem termett. Esztergom bizott benne, áldozott érte. Most rajta a sor, hogy lemondva egyéni érdekeiről és visszalépésével Esztergomnak áldozatot hozzon. Ez a legkevesebb, amit elvárhatunk tőle. Ha ennyit sem tenne meg, meg kellene bánnunk, amit eddig érte tettünk. Még egy tényező járulhatna hozzá a polgárság nyugalmának helyreállításához: Huszár Aladár dr.Joispán. Ha a főispán elfogadja a békejobbot, amelyet nem gyengeségből, hanem a város békéje érdekében nyújtottunk bizalommal feléje lapunk legutóbbi számában, ha szakítva eddigi hermetikus elzárkózottságával, a város közéletének számottevő tényezőivel és vezető embereivel is érintkezésbe lép, akiket eddig mellőzött, akik pedig — ama munkakör révén, amelyben élnek, azzal értelmi és erkölcsi tőkével, amellyel rendelkeznek, azzal a múlttal, küzdelemmel és megbecsüléssel, amely nyomon kiséri őket — a polgárság tekintélyes részének hivatott képviselői. A képviselőválasztások küValamikor, — nem is nagyon régen, — a világháború előtti aranykorban, amelyre még a gyorsan felejtő mai emberek közül is sokan emlékeznek, szinte megvető lekicsinyléssel beszéltünk azokról, akik a politika mezején az ő szűkebb hazájuk helyi érdekeit tolták előtérbe. Kivált az alkotmányos élet nagy hullámzása közben, a képviselőválasztásokat előkészítő korteshadjáratok zajában csak a nagy országos érdekekről, a nemzet összeségét átfogó törvényalkotásokról és közjogi elvekről illett szónokolni s még a képviselőt is megmosolyogták — de nem is igen hallgatták, — amikor a parlamentben a maga kerületének „vicinális" ügyeit feltárva „hazabeszélt". Ez a felfogás akkor helyes lehetett, de nem állhat meg, ez azóta teljesen megváltozott mái viszonyok között. Rettenetes rázkódások értékpusztitó viharait éltük át azóta. Világháború, forradalmak, területeink elszakítása, ránk kényszeritett kegyetlen békeföltételek terhei megrendi tették gazdasági életünk alapjait. Uj határok és ellenséges szomszédaink vámpolitikája elzárták előlünk termelésünk természetes piacait, megdrágították a termelés eszközeit és megbénították kereskedelmünket. Egyszerre lett drágább a termelés és nehezebb az értékesítés. Igy csökkent a munka jövedelmezősége és a munka ára. A tőke nem szaporodott, hanem fogyott és elzárkózott a hitelnyújtástól és a vállalkozástól. Terjedt a munkanélküliség és az elszegényedés, amelynek folyamatát megindították már néhány év előtt a pénz értékének szédítő ingadozásai — az infláció és delflació, — amelyeket száinontartani és amelyekhez alkalmazkodni a közönség nem tudott. Sokan, akik bőségben, boldog jólétben éltek, — magánosok, községek és városok, — hibájuk nélkül szükségbe, nyomorba, a tönk szélére jutottak. Ugyanakkor az állam kötelezettségei tetemesen megnövekedtek. A végpusztulástól kellett megmenteni becses nemzeti értékeket, sokszor mesterséges injekciókkal kellett életben tartani elernyedt, halódó szervezeteket, sőt romok helyébe uj gazdasági és kultúrai erődítéseket kellett állítani és viselni kellett még a békeszerződések következtében keletkezett inproduktiv kötelezettségeket is. Megszaporodtak tehát az állam terhei, amikor megfogyatko zott a polgárok teherviselő képessége, amelynek további romlását még feltartóztathatlanul fokozza most a világgazdaság általános válsága, amelynek romboló hullámai nem törnek meg országok határain hanem átcsapva azokon, minden országban annál nagyobb pusztítást visznek végbe, minél gyöngébb gazdasági alanyokra találnak. Ez a helyzet szemmel láthatóan és kézzel foghatóan igazolja azt a politikai tételt, hogy az állam ereje és hatalma a polgárok jólétében gyökerezik. Hiába van egy államnak szilárd pénzértéke, — stabilizált valutája, — hiába van aktív kereskedelmi mérlege és hiába van kiegyensúlyozott kötlségvetése, rendezett háztartása, mindez csak ideigszöbén ezekkel a gondolatokkal s megoldandó tervekkel kell zabla alá vennünk a szeszélyes érzelmeket, komolyan, értelmesen, megfontoltan. Sine ira et studio — az ország, a polgárság és a város érdekében. lenes jelenség, ha az államot alkotó magángazdaságok, községek, városok elviselhetetlen terhek súlya alatt nyögnek, adósságok tengerében ver gődnek és az anyagi romlás, elszegényedés utján vászorognak. Ha ez a tétel igaz, — pedig nem hiszem, hogy valaki meg tudná cáfolni, — akkor ebből a logika törvényei szerint az következik, hogy ha valamely községnek vagy városnak vagyoni helyzete megromlott, az a község vagy város az országnak nem tehet jobb szolgálatot, mint ha a saját vagyoni helyzetét rendezi, megjavítja és a maga gazdasági életének ujabb erőteljes föllenditésén, felvirágoztatásán dolgozik. Addig pedig, amig ezt meg nem tette, a bajbajutott községtől vagy várostól az állam mást nem is várhat, nem is követelhet, mint azt, hogy álljon talpra és tegye magát ismét az ország gazdasági életének egyik erőteljes, büszke várává. Ez a helyzet indokolja és igazolja a mai adott viszonyok között a helyi politikának, a helyi érdekek előtérbe állításának a jogosultságát. Talán szabad ezt a tételt most Esztergom városára — amelynek súlyos anyagi helyzetét ismerem — olyan értelemben alkalmaznom, hogy amikor ez a város most, néhány hét múlva, országgyűlési képviselőt fog választani, ne az országos politikára fordítsa tekintetét, hanem egyedül arra gondoljon, hogy mi módon tud kiemelkedni az adósságoknak abból a hínárjából, amelybe a legutóbbi évtized alatt belesülyedt. Országos politika ezen a helyzeten nem segíthet, mert az országos intézkedéseknek az a természete, hogy a legkisebb terhet is, amelyet a törvény a polgárok vállára rak, a kunyhótól a palotáig minden ház megérzi, ellenben a legnagyobb könnyítések is, mire az egyesekhez jutnak, alig észlelhető parányokká zsugorodnak. Nem mástól, nem az államtól kell a segítséget várni, hanem a nemes városnak a benne rejlő és évszázados küzdelmek és szenvedések által megedzett őserejével és szívósságával kell talpraállnia, amire meg van adva a mód és az alkalom éppen a mai súlyos viszonyok között. Hiszen a város szanálásának — amint tudom — első lépése egy hosszú lejáratú kölcsön megszerzése volna, amikor vannak velünk barátságos országok, amelyekben a tőke legkedvezőbb elhelyezésével másfél százaléknál magasabb kamatot nem lehet elérni. Ha tehát ottani tőke itt csak öt vagy hat százalék mellett tudna elhelyezkedni — természetesen megfelelő biztosítékok mellett, — örömmel kapna utána. A magyar kormány bizonyára nem tagadná meg az engedélyt ilyen kölcsön fölvételétől, mely lehetővé tenné azt is, hogy a város azután gondoskodjék jövedelmeinek olyan fokozásáról, amely a kölcsön törlesztését biztosítaná. Nem lehetetlen, sőt nem is nehéz feladat ez, de természetesen utána kell járni valakinek, időt és fáradságot kell szánni arra, hogy fölkeresse az illető külföldi pénzforrásokat, tárgyaljon velük, rábírja őket — mert a sült galambok még mostanában sem szoktak senkinek a tányérjába röpködni. Ha Esztergom városa ezt a helyi politikát fogja a képviselőválasztáson követni, akkor fogja országos szempontból is a leghasznosabb politikát csinálni. Dr. Okolicsányi László volt országgyűlési k-pviselő Mérsékelni fogják a telefonelőfizetések, illetve beszélgetések diját A kereskedelmi miniszter költségvetési beszédében rámutatott arra, hogy vidéki telefonhálózatok kifejlesztése érdekében mindent el fog követni. Ennek érdekében a miniszter azzal a tervvel foglalkozik, hogy leszállítják a vidéki telefonelőfizetések, illetve beszélgetések dijait, hogy minél többen vehessék igénybe a vidéken a kultúrának ezt a fontos eszközét. A tervekre vonatkozóan Bud János miniszter a következőket mondotta: — A vidéki i telefondijak magas volta bizonyos gátló hatással volt a vidéki telefonhálózat nagyobbarányu kifejlesztésére nézve. Szükségesnek tartom tehát, hogy a közönség érdekeinek szolgálatában olyan intézkedéseket léptessünk életbe, amelyek rendszerint a telefon könnyebb hozzáférhetőségét, részben annak olcsóbbodását eredményezik. A posta és távírda igazgatóságát utasítottam, hogy tervet dolgozzon ki, amely a forgalom fokozására alkalmas és tegyen javaslatot olyan dij leszállításra vonatkozóan, amely bár esetenként kisebb, lesz a mostaninál, végeredményben a forgalom növekedése következtében a bevételeket nem csökkenti. A telefondijreform tervezetének előkészítése folyamatban van és a vidékre vonatkozóan rövidesen mód lesz arra, hogy megfelelő rendeletet adhassanak ki. Husz pengős bnzaárat akar biztosítani a kormány Minthogy a londoni konferencia eredménytelenül végződött, a kormánynak most életbe kell léptetnie azokat az intézkedéseket, amelyeket a termés értékesítése érdekében már a londoni konferencia előtt tervezett. A legfontosabb része ennek a munkának azoknak a gazdasági megállapodásoknak a véglegesítése, amelyek a termés nagyobb részének fixmennyiségben való átvételére vonatkoznak. E tekintetben befejezett ténynek lehet tekintene az olasz és az osztrák megállapodást, amely mintegy négy és félmillió métermázsa gabonának, illetve lisztnek befejezett értékesítését jelenti. De ettől függetlenül is megtörténtek az összes intézkedések, ezek között az első lesz a bolettarendelet, amely valószinüleg még a választások kiirása előtt, de legkésőbb a választások kiirása után fog megjelenni. A kormány a termelöknek körülbelül 20 pengős búzaárat akar biztosítani és a boletta éppen ezért körülbelül 6 pengő lesz, bár errevonatkozólag még határozott megállapodás nem történt. A bolettarendeleten kivül egyelőre más intézkedésre nincs szükség. Ha azonban a termés mennyisége, vagy minősége további intézkedéseket kivan, ugy már errevonatkozólag is készek a tervek. A kormány még a londoni konferencia előtt felkészült az összes eshetőségekre és igy mindé, í további nehézség nélkül ki lehet bocsátani majd a szükséges rendeleteket. Fürdőruhák és fürdőköppeny kelmék nagy választékban Illésnél. Országos vagy helyi politika?