Esztergom és Vidéke, 1931

1931-05-31 / 44.szám

1. Hiszekegy. Énekli a Turista Dalárda. 2. Móra László: Hősök ünnepén. Szavalja: Jászai László III. é. tanítónövendék. 3. Ünnepi beszéd. Mondja Kőhalmy László dr 4. A Hősök-szobrának megkoszorúzása. 5. Himnusz. Énekli a Turista Dalárda. A mai Hősök ünnepe kapcsán utcai persely- és urnagyűjtőnapot is rendeznek. Az egyes gyűjtőhelyeken a hölgybizottság kiküldöttei lesznek : Laktanya előtt: László Istvánné, Berencz Györgyné, Szomor Gyuláné, v. Országh Józsefné, Kerschbaummayer Ödönné, dr. Horeczky Gézáné. Posta sarkán: gróf Sternberg Józsefné, Kornháber Samuné, dr. Katona Sándorné, dr. Berényi Zoltánné, Rumi Lajosné. Rohlitz Gyógyszertár előtt: Lang Dezsőné, Marosi Ferencné, Koffler Gyuláné, Schleiffer Aladárné, Jaksics Aladárné. Megyepalota előtt: Bosnyák Józsefné, dr. Divéky Istvánné, Sarvay Jánosné, dr. Hamza Józsefné, dr. Vécsey Kálmánné. Fürdő Szálloda előtt: v. Zay Ödönné, Brandsch Mihályné, Porpáczi Jenőné, Peinlich Béláné, Genersich Béláné. Bibliotéka előtt: Bellovits Gyuláné, Varjas Rudolfné, Beck Lajosné, Reusz Ferencné, Reviczky Elemérné. A gyűjtésből befolyó összeg a hadisirok gondozására lesz fordítva. wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Az esztergomi nép bajai és a képviselőválasztás A városban mindenfelé a közeledő választásokról* beszélnek és talán még sohasem okozott olyan nagy gondot a választás, mint most. A földmivesnép igen tartózkodó a választással szemben és ezt helyesen teszi. Nagy megfontoltságra van szükség és mérlegelni kell a mult eseményeit is. Azt nem lehet mondani, hogy Mátéffy Viktort elejtette a polgárság, mert Mátéffy még ma is birja sokaknak a bizalmát, amit onnan lehet magyarázni, hogy mint plébános tudja tartani hiveit, de mint tiz éven át volt képviselőt megszokták az emberek. A földmives nép azt mondja Mátéffyról, hogy megválasztása nagyon függ attól, hogy hivatalos jelölt lesz-e ? Ha nem lesz hivatalos jelölt, megválasztása nagyon kétséges kimenetelű lenne. Megnehezíti Mátéffy helyzetét, hogy még mindig nem kapott engedélyt a biboros-hercegprimástól, de ezenkívül az is bizonytalanná teszi fellépését, hogy Mátéffy és Huszár főispán között differenciák támadtak és emiatt hideg viszony keletkezett közöttük. A nézeteltérés a Közüzemi Rt. bérbeadásával függ össze. Állítólag Huszár főispán elejtette Mátéffyt és az egyház sem fog engedélyt adni. Amikor tehát megállapítjuk, hogy Mátéffynak még vannak hivei, meg kell mondani azt is, mint ahogy az egész városban beszélik, hogy Mátéffynak nagyon sokat ártottak azok a vállalkozások, amelyeket eddigi képviselősége alatt létesített, de amelyek egymás után mind megbuktak. Ezekből a vállalkozásokból sem a városnak, sem a pol gárságnak nem volt haszna. A város súlyos helyzetét, a város csődjét sem szabad figyelmen kivül hagyni a képviselőválasztásnál, mert Esztergom borzasztó megrázkódásához Mátéffy politikája illetőleg klikkuralma is fűződik. Ezekkel mind számol a város polgársága és igaza van a népnek, amikor azt mondja, hogy minden gondolkozás nélkül kell elejteni azokat akiknek részük van a város összeom ásában. Ha Mátéffynak nem vonjuk is kétségbe jószándékát, de erőszakos hatalmaskodása, tudjuk, nemcsak a város helyzetében érezhető, hanem a város és vármegye közti viszonyban is. Mátéffy hozott két-három építkezést Esztergomba és ezzel 10 évi képviselői tevékenysége ki is merült. Arról szó sincs, hogy az egész városnak az egész társadalmi közületnek szolgált volna javakkal, mert mind a város, mind pedig a polgárság igen rossz viszonyok között van és teljesen megelégelte az eddigi klikkuralmat. Amikor azt tapasztaltuk, hogy tízezreket költenek a városi gazdaságra amiből a földmives népnek semmi haszna rincs és csak a terheket emeli, akkor nem jutott arra pénz, hogy a földmivesség nagy baján segítsenek. A vadvíz levezetéssel együtt a hegyi utakat is rendbe kellett volna hozni az elmúlt 10 év alatt de ez sem történt meg és hiába panaszkodik a nép, még csak meg sem hallgatják. Az esztergomi piac régóta fájó sebe a népnek. A piacnak az a legnagyobb baja, hogy nem egy helyen van. Külön van a baromfipiac, kü lön a zöldségpiac, a tejpiac, stb. Négy öt helyet kell bejárni az embernek, mig mindent bevásárolhat. A piac kérdésben a kereskedők érdekeit is figyelembe kell venni. Itt van a dorogi vásár Ügye, amellyel szintén ártottak az esztergomi kereskedőknek. Az iparosság hiába vár közmunkát és a kaszárnyatatarozás késik és egyéb munkák is elmaradtak. Ezek igen fontos dolgok és csak azért mutatunk rájuk, hogy a népen életbevágó dolgokkal kell segíteni, amelyek a polgárság javát segitik elő és érezhető javulást jelentenek. Nekünk már elég volt az Ígéretekből, szabadulni akarunk a szemfényvesztéstől, az altatástól és lássák be azok, akik ilyen súlyos helyzetbe hoztak minket, hogy új, a népért dolgozó embereket akarunk látni, akik nem egyéni dicsőségért futnak és akik a köz javát minden más érdek fölé helyezik és akik nem vállalatokkal akarnak dolgozni. Legjobban tennék ezek, ha maguktól szép csendesen visszavonulnának. Mindenki belátja, hogy a főispán a város szanálására januárban beígért kétmillió pengőt nem tudta megszerezni és helyette a város közönségének ellenzése dacára a Közüzemit akarják erőszakkal bérbe adni. Belátja mindenki azt is, hogy Mátéffy sem tud segíteni és nem is fog tudni, mert ha tudott volna valamit tenni Esztergomért, az elmúlt 10 év alatt kellett volna megmutatni. Éppen elég ideje volt Mátéffynak és ha most akar nagy ígéretekkel jönni, akkor azokkal már elkésett. Az előbb felsoroltakon kivül, a vadvizlevezetés, a hegyi utak, a városi gazdaság, a piac kérdéseivel egyetemben legelőször legalább 50%-os város szanálást kérünk, a pótadónak mielőbbi nagy csökkentését és és új vezetőkkel a polgárságnak megadni a békességet és nyugalmat, ami már régóta hiányzik. Hogyan kellett volna szanálni Esztergomot ? Esztergom szab. kir. városnak egy folytában 17 éven át volt lakója, aki megboldogult édes anyám révén e kedves várost második szülővárosomnak tekintem, mint b. lapjának előfizetője, elszorult lélekkel és szívvel olvasom már hónapok óta azt a rettenetes küzdelmet, amelyet azért folytatnak a város érdemes polgárai, hogy városukat a tönk széléről viszszarántva, ismét virágzó életet biztosítsanak városuknak. E küzdelem közepette ádáz harc indult meg hatósági és magán személyek ellen. Mindegyik a másikban, a személyben kereste é", vélte föllelni a bajok okozóját Töprengéseim közepette elgondolkodtam afelett, hogy miért is kellett Esztergomban a történteknek bekövetkezniük ? Esztergomban, a magyar kath. világ fő- és székvárosában? Az ország első fővárosában, amely régibb a magyar államnál is ? Sokat gondolkodtam azon, miképen lehetne a jelenlegi közismert nehéz viszonyok között is nemcsak segíteni e jobb sorsra érdemes városon, hanem annak régi fényét és dicsőségét is visszaszerezni ?! Minthogy azonban e nehéz feladat megoldására magamat igen-igen gyengének találtam, fölkerestem egy régi jóbarátomat, aki több mint negyed évszázadon át közismert és közszeretetben álló országgyűlési képviselő és mint ilyen jó politikus is volt. Jelenleg azonban — de csak azért, mert erre nem adatik neki mód és alkalom, — nem szerepel nyilvánosan, de a közéletet állandóan figyelemmel kiséri és az aktuális politikai kérdéseket tanulmányozza. Neki tártam fel a nekem oly kedves emlékű város bajait és annak jelenlegi helyzetét. Arra kértem, engedje meg, hogy interjú formájában hozzáintézett kérdéseimre adandó válaszait az „Esztergom és Vidéké"-ben leközölhessem. Átadom tehát a szót a kérdések sorrendjében az én jó barátomnak. 1. Mi a véleménye a Közüzemi bérbeadására vonatkozó sserződésről ? Én ezt a szerződést csupán az „Esztergom és Vidéke" hasábjain megjelent közleményekből ismerem, de azt hiszem még sem vagyok egyoldalúan informálva, mert ez a lap egyformán közölte az egymással szemben álló véleményeket s igy módomban állott a mindkét oldalról elhangzott bírálatokat a teljes tárgyilagosság mértékére leszállitani. A városi villamos üzem bérbeadásának gondolatát Esztergom városának súlyos gazdasági helyzete idézte föl Azok, akik e tervvel előállottak és akik ezt a szerződést megcsinálták, kétségkívül a legjobb szándékkal segíteni akartak a nagy bajba jutott város helyzetén. A segítséget égetően sürgősnek találták. Igen természetes, hogy a másik szerződő fél is ismerte a helyzetet és iparkodott azt a maga javára minél jobban kihasználni. Ilyen esetben a föltételeket mindig az a fél szokta diktálni, aki a segítséget nyújtja a bajba jutott másik félnek. Igy kötnek megszorult emberek gyakran olyan ügyleteket, amelyekkel csak az adott pillanatnyi helyzet kellemetlenségét hárítják el, nem törődve azzal, hogy a bajok később megnövekedve és megszaporodva nagyobb súllyal fognak a nyakukba szakadni. Helyzetük kényszerí'i őket erre. Ilyen ez a szerződés is. A bérbevevő számára fényes üzlet. A bérbeadónak ellenben nem nyújt egyebet, mint hogy elodázza a katasztrofális válságot. Felelőssé tenni nem len. t érte senkit, mert jobb föltételeket más sem tudott volna kieszközölni. Hiszen ha a város érdekeinek megfelelőbb és kedvezőbb föltételeket követelne valaki, akkor a másik fél a tárgyalásokat megszakítja és a szerződés nem jön létre. Ebben az esetben a katasztrofális összeomlás elhárítására más módot kellene keresni. 2. Miben látja a szerződés legnagyobb hibáját? Ha megfelelnek a valóságnak azok az „Esztergom és Vidéke" közleményeiben gyakran és különböző formában kifejezésre jutott állitások, amelyek szerint a városi villamos üzem már túlesett a kezdetbeli nehézségeken, amelyek mint gyermekbetegségek, minden új vállalat életének első szakában előfordulnak és most lép fejlődésének abba a szakába, amelyben jövedelmezősége fokozódni és termelőképessége erősödni fog, akkor a legnagyobb hibát abban látom, hogy a város ezt a vállalatot éppen most 30 évre bérbe adja s ezáltal egyik erőteljes jövedelmi forrásától hosszú időre megfosztja magát, azért, hogy most a 30 évi jövedelem megváltásaképen egymilliónégyszázezer pengőt kapjon, amely pénzből a Közüzemi legsúlyosabb tartozás ait, továbbá a kisebbségi részvényesek kártalanítási igényeit kell kielégítenie, Ezenkívül kap még egy millió pengő rövid lejáratú kölcsönt. Mindez nagyon sovány ellenérték egy életerős vállalat 30 éven át elmaradó jövedelméért. Enyhítené a dolgot, ha a szerződésnek olyan pontja, amely lehetővé tenné azt, hogy a város a viszonyok megváltozása esetén, — amikor a kamatláb csökken, vagy kedvezőbb kölcsön szerzésére nyilik alkalom, — a szerződést felbonthassa. Ilyen kikötéshez azonban a bérbevevők bizonyára nem járulnának hozzá, amelyet tőle egyesek várnak. A bérbevevők által egyszersmindenkorra fizetendő összegből egy millió pengőnél jóval kevesebb és az új egymilliós kölcsön lesz a város legsúlyosabb tőke és kamattartozásainak apasztására fordítható. Sem a kamatteher, sem a pótadó nem fog tehát lényegesen csökkenni. A most bekövetkező csekély csök-