Esztergom és Vidéke, 1931

1931-04-12 / 30.szám

ESZTI Mi (W M K ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 30. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP, ÁPRILIS 12 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1'20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Halott emberek, élő igazságok Negyven évvel ezelőtt az esz­tergomi szeminárium spirituá­lisa egy addig itt részleteiben alig ismert pápai enciklikát for­dított magyarra. A Rerum No­varum akkor indult el hódító útjára a magyar földön is. A fordítóból később püspök lett. Élete heroikus küzdelem volt a Rerum Novarum mindeneket átfogó diadalmas igazságaiért. A szerző és a fordító régóta halottak már. XIII. Leó neve ott világol egy hanyatló, szo­ciális problémáinak fojtogató öleléséből kibontakozó század alkonyán. O volt Krisztus igaz­ságainak hirdetője álapostolok és Antikrisztusok közepette. A fordító, Székesfehérvár lánglelkű püspöke négy éve pihen egy hűvös sírkamrában. Mindkettő­jüknek csak a teste porlad. Vilá­gokat átfogó gondolataik Krisz­tusban eredő emberjóságuk, meglátásuk korokat átfogó nagy igazságai útjelzőként világíta­nak a botorkáló, tévelygő em­beriség előtt. Ma tisztábban, százszor világosabban talán, mint valaha. Mert soha fájdal­masabban, kinzóbban és elri­asztóbban nem érzi minden kontinens népe a Rerum No­varum igazságait, mint ma, amikor a fegyveres háború el­csittulása után vámháborúk, bankok, trösztök és kartellek offenzívája rombolja szét a jó­lét, békesség és nyugalom meg­maradt fedezékeit. A legutóbbi négy évtized borzalmas eseményei, a világ feldöntött erkölcsi és gazdasági rerdje, a nyomor pusztításai, a munkanélküliek millióinak el­borzasztó felsokasodása, a pusz­tító szociális nyomor pestisként való terjedése, a vakok, bénák és árvák milliói, az egész vi­lág eltorzult, kínban vonagló arca, ime még fájdalmas iga­zolása XIII. Leó és Prohászka Ottokár igazságainak: jaj a vi­lágnak, ha az úgynevezett „po­litikádban nem érvényesülnek a krisztusi igazságok. Mert nin­csen kétféle kereszténység. Egy az Isten és egy az emberek felé. A kereszténységnek való­sággá kell válnia társadalmi életünk minden megnyilvánulá­sában : a parlamentben, ban­kokban, diplomáciánkban, egye" temeinken, a munkahelyeken, tőkés és munkás, politikus és bankvezér, iparos és földművelő életében egyaránt. Mert nincs egy kereszténység a templo­mok és egy másik a magán­életünk számára. Nincs egy ke­reszténység befelé és egy má­sik kifelé. A legutóbbi évtizedekben az emberiség azt hitte, van ilyen kétféle kereszténység. Azóta a civilizációnkat alapjaiban ren­geti ezer veszedelem. Tízmillió rokkant, ugyanannyi munkanél­küli és Paristól Londonon ke­resztül Moszkváig a mindent pusztulással fenyegető veszede­lem : a kommunista pestis. A látnoki lélekkel megírt encik­lika megjelenésével egyidejűleg az úgynevezett tudomány nagy­nevű képviselői közül is töb­ben úgy látták, hogy az euró­pai civilizációt alapjaiban fe­nyegeti veszedelem. A tudo­mány azonban sohasem lát olyan messzire, mint a hit. A tudomány konstatálta a tünete­ket, a hit megtalálta a károko­zót is. Az 1919-es első lesze­relési konferencián már tisztáb­ban látták a világi hatalmassá­gok is. Hughes szenátor meg­mondotta, látván a delegátusok cinikus farizeuskodását: Európa össze fog roskadni saját bűnei­nek súlya alatt . . . De Európa bűnei az egész világ bűnei is. Es nincs meg­váltás Európa és a világ szá­mára másban, csak Krisztus­ban. Ha a kereszténység dia­dalmaskodik életünkön, az em­ber visszajut az elvesztett pa­radicsomba. De amíg pénzha­talom, gőg, erőszak és brutális önkény diktálnak a fórumokon, égni, sisteregni fog körülöttünk, mellettünk, felettünk és alat­tunk az a pokol, amelyet meg­érdemlünk. (=) A városok háztartásának rendezése Irta: Tóth Tihamér dr. szolnoki polgármester A gazdasági viszonyok ijesztő mérvű leromlása nem vonulhatott el nyom nélkül a városi háztartások feje felett sem. A mezőgazdaság, az ipar, a kereskedelem összeroppanása mély barázdákat szántott a magán­gazdaságok, de a közületi háztartá­sok eleven testébe is. A polgárság teherbíró képességének tetemes csök­kenése, másfelől pejig a városi ház­tartás terheinek lényeges emelkedése (a szociális és szegénysegélyezési teendők, inségakciók, a munkanélkü­liség enyhítése érdekében végzett nagyobb beruházások stb), továbbá az államháztartás szanálása céljából a városokra áthárított ujabb terhek, mind együttesen megingatták a vá­rosok háztartásainak eddigelé szilárd alapzatát. Teljes joggal mondhatjuk, hogy nincs magyar város, amely­nek háüartása kisebb-nagyobb zavar tüneteit ne mutatná. Bizalommal és reménykedéssel vártuk, a magyar városok vezetői, ennek a nyomasztó és bénitó anyagi megkötöttségnek az enyhítését az évek óta kilátásba helyezett törvény­től. Vártuk és reméltük, hogy az ön­kormányzati testületek háztartásának rendezéséről beígért törvény elimi­nálja majd a már szinte elbírhatat­lan nehézségeket s a városok háztar­tása ismét a normális mederbe iér. Mosf, hogy a napokban ismere­tessé vált ez a törvényjavaslat, meg­fogyatkozott a reményünk, szerte­foszlott bizakodásunk. Az uj tőrvényjavaslat a vá­rosi háztartásokra vonatko­zólag tartalmaz egy csomó előírást, egy halmaz szabályt, rengeteg tiltó rendelkezést, de elmaradt belőle élénk sajnála­tunkra minden olyan intézkedés, amely anyagi segítséget, vagy köny­nyebbülést, vagy csak egy szalma­szálat is jelentene a városok ful­dokló háztartásai számára. Nagy vonásokban talán nem lesz érdektelen ismertetni ezt a törvény­javaslatot. Első fejezetében általánosságban a közvagyon kezelésének módozatai­ról, leltározásáról, a felsőbbhatósági jóváhagyás szükségességéről, a vá­rosi üzemek létesítéséről, a pénz­készletek gyümölcsöztetéséről és a vagyonfelügyeletről rendelkezik. Elő­írja a háztartási költségvetések elké­szítésének szabályait, amelyeknek ke­retében a felügyeleti és kormány­hatóság jogkörét az eddiginél jóval szélesebb alapokra helyezi. Érdekes, de szinte kivihetetlen újdonság, hogy a jövőben a város pótkölt­ségvetést nem készíthet, vagyis semmi körülmények között sem lehet túllépni a rendes költség­vetés előirányzatait. Pénzügyi ellenőr kiküldését is lehetővé teszi a javaslat a belügyminiszter részére abban az esetben, ha a városnak a törvényes határidőre nincs szabályszerűen jóvá­hagyott költségvetése, vagy ha jóvá­hagyott költségvetéstől eltérően gaz­dálkodik. A pénzügyi ellenőrt a belügy­miniszter a város költségére küldheti ki, de legfeljebb 6 havi időtartamra s ez alatt az idő alatt óvást emelhet minden olyan kiadás utalványozása ellen, amely eltér a költségvetéstől. A harmadik fejezetben a kis- és nagy­községek, a negyedikben pedig a vár­megyék háztartására vonatkozó új megállapodásokat tartalmazza a tör­vényjavaslat, amelyet erről az oldal­ról a napilapok is már megvilágí­tottak. A községeknek kétféle költ­ségvetést kell majd elkészí­teniük az elemi és a normál szükségletek kielégítésére; az előbbit az Orszá­gos Közigazgatási Alap-ból fedezik, ahová befolynak a községek külön­böző bevételei. A normálköltségve­tés fedezetét pedig egyéb bevételek szolgáltatják. A vármegyék összes szemé­lyi és dologi kiadásait az államkincstár viseli. De rendkivüli szükségleteit saját jö­vedelmében fedezi és erre a célra 10 százalékot meg nem haladó pót­adót vethet ki. Ilyenformán meg­szűnnék a jövőben a városok részé­ről a vármegyei költségvetés fede­zése végett kirótt hozzájárulás. Az ötödik fejezet foglalkozik a városok háztartásának rendezésével. Eszerint a városok továbbra is a saját jövedelmükből kötelesek gon­doskodni összes szükségleteikről. Az eddigi maximális ötven százalékos pótadó határát a törvényja­vaslat felemeli hatvan szá­zalékig, de ha a pótadó ötven százaléknál magasabb, akkor a kereseti adó a pótadó ötven százalékot meghaladó minden megkezdett további tiz szá­zaléka után 1 — 1 százalékkal auto­matikusan emelkedik. Hatvan száza­léknál magasabb pótadót csak kor­mányhatósági hozzájárulás alapján lehet megállapítani. Kivételesen indo­kolt esetben még külön adó kivetését is meg­engedi a törvényjavaslat. Mint az elmondottakból is látható, a városok háztartása teljesen a régi alapon marad anélkül, hogy a tör­vényjavaslat csak a legcsekélyebb enyhítést is tartalmazná. Az összeférhetetlenség kérdésében szigorú megállapításokat találunk. Ezek szerint a városnál tisztviselői, segéd- és kezelő­tisztviselői minőségben nem működhetnek • fel és lemenő SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül­köző, konyha- és kenyérruha, abrosz (nagyban és kicsinyben) Segiutanyosabban beszerezhető házi SZÖVÖf Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtatja

Next

/
Oldalképek
Tartalom