Esztergom és Vidéke, 1931

1931-04-12 / 30.szám

ágon rokonok, sógorok, testvérek, unokatestvérek stb. A városi alkalmazottak illetményeit is érzékenyen csökkenti a javaslat. A városi alkalmazottak a javaslat értelmében ugyanolyan összegű fizetésben és lakáspénzben részesitendők, mint ugyanabba a fizetési osztályba sorozott állami alkalmazottak. Pótilletményben ezentúl is részesíthetők a városi alkalmazottak, de ez nem lehet a törzsfizetés ötven százalékánál nagyobb. Ellenben megszünteti a javaslat a különmunka-átalányokat s ez az intézkedés érzékeny veszteséget jelent a városi tisztviselőkre. Pedig az összegszerűleg eddig talán nagyobbnak látszó fizetések abban a körülményben bírták indokoltságukat és méltányosságukat, hogy épen ez az átalány szolgált a városi tisztviselőknél kiegyensúlyozásául a fizetési osztályokban való megkötöttségből származó hátrányos helyzetnek Szerdán volt a Királyi Magyar Automobil Klub által rendezett motoros hét befejező versenye: a motorkerékpár és autó gyorsasági verseny, a Tát és Nyergesujfalu közötti beton-útszakaszon. Az útszakaszt a kora délelőtti órákban ellepte a kíváncsi közönség. A világhirességek jelzett indulása szenzációs rekordjavitásokat igért. Az idő is gyönyörű volt, az első igazi tavaszi nap. A start 10 órára volt jelezve. Pont 10 órakor érkezett meg József főherceg szárnysegédével. Teleki János gróf a KMAC elnöke fogadta a királyi fenséget a már megjelent előkelőségek élén, akik között ott volt a francia és román követ is. Vármegyénket baráti Huszár Aladár főispán, szenkvici Palkovics László alispán és revisnyei Reviczky Elemér főszolgabíró képviselte. Tiz óra már régen elmúlt, de a versenyt csak nem lehetett megkezdeni. A villany stopperóra renitenskedett. Hiába próbálkoztak kijavításával : az óra csökönyös maradt. az állami tisztviselőknek automatikusan a magasabb fizetési osztályokat is elérő kedvezőbb helyzetével szemben. Különben is a városi tisztviselők nem részesülnek a különböző állami kedvezményekben (betegsegélyezés stb) s hivatali tevékenységük tartalma és ideje sem hasonlítható az állami alkalmazottakéhoz. A törvényjavaslat főbb vonásainak fent ismertetett vázlatából is kitűnik, hogy az a városok háztartására vonatkozólag lényeges ujitást — még kevésbé enyhítést — nem tartalmaz. Inkább csak úgy mellesleg foglalkozik a városok ügyeivel a községek és a vármegye ügyei mellett. Pedig valóban itt volna már az ideje egy külön és részletes törvény keretében alaposan rendezni a terhek súlya alatt roskadozó városi közületek sorsát. Igaz, hogy a múltban sokszor talpra tudtak állani a városok külső gyámolitás nélkül is, de az izmok végső megfeszítésének, az energia utolsó latbavetésének és a teherbírás maximális kifejtésének mai időszakában erre már aligha lehet számítani. Az úttest mellett az előkelő közönség csoportba verődve, beszélgetésbe kezdett. De telt az idő, elunták a beszélgetést és bizony hosszúnak telt az idő, elunták a várakozást. Ezt látva a versenyrendezőség, a starthelyről jelezték Miklós román kir. herceg indulását, hogy igy a közönség figyelmét lekössék. Ugy állapodtak meg ugyanis előzőleg, hogy a startot telefonon továbbítják a főnézőtérhez, mivel az óra nem működik. De a jelentést valahogy mégsem továbbították. Igy történt aztán meg, hogy a román kir. herceg autója a jelzésre eiindult, de erről a közönség nem értesült, amely időközben az úttestre is benyomult. Egyszerre csak százhatvan—százhetven kilométeres sebességgel rohan az úttesten álldogálók közé Miklós herceg autója. A pánik óriási volt. Fejvesztetten menekült mindenki az úttestről. Csak milliméterek mentették meg igy is a pár perccel előbb még kedélyes társaság életét. József főherceg is életveszedelemben forgott. Nagy zúgolódás támadt erre gondatlan rendelkezés miatt, amely majdnem tömegkatasztrófának lett okozója. A gépvezető csodás higgadtsága és nagy vezető tudásának is sokat köszönhet a közönség, hogy az embergyűrűn baj nélkül vezette át gépét. Végre elült az izgalom. Már tizenkét óra volt. Még mindig késett a verseny kezdése. József főherceg is elunta a várakozást és elment. A közönség éhes és szomjas volt. Ujabb panaszok hangzottak fel a figyelmetlenség miatt. Sehol még egy viskó se volt látható, ahová bemehettek volna legalább egy ital vizre. Erre azt mondják Esztergomban: Miért nem jöttek be ide a szomjúhozok és éhezők? Van itt jó étterem, szálloda és kávéház. De nem jött senki. Az élelmes emberek is hiányzanak. Pedig jól kereshettek volna, ha élelmiA kereskedelmi miniszter a napokban küldte meg az érdekeltségeknek az ipartestületekről és az ipartestü letek központjáról szóló uj törvénytervezetet. A törvénytervezet első fejezete az ipartestületek intézményét tárgyalja. Megállapítja, hogy az ipartestületek hálózatát abban a mértékben kell kiépíteni, mint azt a viszonyok lehetővé teszik. Ebből a célból új ipartestületeket kell alakítani, esetleg a régiek működését kibővíteni. Az uj ipartestületek alakításához szükséges, hogy annak Budapesten legalább száz, a vidéken pedig kétszáz tagja legyen. Az ipartestület tagjai négy emelkedő díjtétel szerint fizetik a tagsági dijakat. A törvénytervezet második fejezete az ipartestületek országos központ iának kérdésével foglalkozik. A tervezett központnak minden ipartestület törvény szerint tagja. Az uj szerv fentartásának költségeihez az állam évi ötvenezer pengővel, a kamarák pedig együtt évi huszonötezer pengővel járulnak hozzá. A központ önkormányzati szervei: a közgyűlés, a választmány, az elnök, szerrel és itallal letelepszenek táti országút mellett. Két óra felé megérkezett Pestről a másik stopper-óra. Ez is szolidáris volt elődjével. Most már a „nagy nemzetközi verseny "-t telefonon rögzítették le kronométerre és igy tartották meg. Indult Hartmann László a magyar állóstartós gyorsasági világrikorder 199.246 km-es átlaggal mindkét irányban. Majd egy motoros, egy oldalkocsis, egy autó és egy kerékpár. Az időmérés igy is felmondta a szolgálatot. 1 Kihirdették a verseny végét. A csökönyös órák is megindultak és most már kifogástalanul mérték a kifáradt, kiéhezett és szomjúságtól agyongyötört közönség rekord-eltünését, amely mérgében meg sem ált Pestig. Mindez történt pedig délelőtt 10-től, délután 4-ig. Szép eredmény! két alelnök és a meghatározott célra létesitett bizottságok. Az országos központ a kereskedelmi miniszter felügyelete alatt áll, aki ezt a felügyeletet miniszteri biztos által gyakorolja. A miniszteri biztos a központ ügy- és vagyonkezelését legalább évenként egyszer megvizsgálja. Ezenkívül is bármikor tarthat vizsgálatot és a központ összes feljegyzéseit, könyveit megtekintheti. Ha a központ valamelyik szerve törvényellenesen működne, akkor a miniszteri biztos erről a miniszternek jelentést tesz aki szükség esetén a kérdéses szerv feloszlatását és uj szerv választását rendelheti el. A központ politikai működést nem fejthet ki és ilyennek kifejtését meg nem engedheti. Áz érdekképviseletek most foglalkoznak a törvénytervezet áttanulmányozásával és erre legközelebb megteszik észrevételeiket. Nyakkendő újdonságok olcsón csak Illés divatüzletébm Takaréképület. Harisnyák, keztyük, rendkívül olcsó árban szedhetők be Illés Sándor divatüzletében Takarék épület. Nem sikerült a táti motorkerékpáros és autó gyorsasági verseny <a

J

g|g|

W

a

Jt

ajg|g^^ Ötvenezer pengő állami segélyt kap évenkint az űj ipartestületi országos központ Idegen országokból (II. Pern) Mint Délamerika legtöbb kikötője a Csendes Óceán partján, Mollendo öble is teljesen szabad, sehol sem védett valamilyen hullám törővel. Ezért a nagy óceánjáró gőzösök mindig messze kint állanak meg a nyit tengeren, hogy az öbölbe betóduló hullámok a hajókat ne sodorhassák a sziklás parthoz. A beszállítás a hajókhoz motorcsónakokon történik. Gyönyörű napsütéses időben mi is várjuk a felfogadott csónakosunkat, látom is keringeni, de az az érzésem, hogy nem mer közeledni. A meglepetés csak később érkezik. A ragyogó kék ég dacára a Csendes Óceán igazán nem csendes, hanem haragos, nyugtalan. Nagy hullámait méltóságteljes lassúsággal, de annál nagyobb tömegekben odaküldi ezen a kis benyúló földnyelven várakozó utasoknak, úgy, hogy a csónakokba a beszállás lehetetlenné válik. Mollendo kikötőparancsnoksága azonban erre is tud orvoslást. Odatessékelnek bennünket az egyik fogatható daruhoz, amely közönséges alkalmakkor a teherárút emeli be a lanchákba és értésünkre adják, hogy ennek a segítségével fognak bennünket a csónakba betenni. Azonnal meg is vizsgálom a daru négy vasláncára ráerősített két-két méteres deszkalapot, amelynek a közepére egy kis pad van ráállitva a félénkek számára. Ezek itt helyet foglalhatnak, a többiek állva, vagy a deszka szélén ülve — bátorságuk szerint — elhelyezkedhetnek. Egyszerre tiz utast továbbítanak ezen a szokatlan uton. A beszállás a deszkatlkotmányra „fényesen" sikerül, de miért is ne sikerülne, amikor egyelőre csak a moló betonjáról fellépünk 15 cm magasságra egy deszkára. A padra két spanyol hölgy kerül, peruiak, és Limába mennek; csupa tiszteletből peru iránt, nekik engedjük át a padot. Karonfogom az én német tudósomat, betelepszem vele a deszka szélére és egy jóleső érzéssel lelógatom lábam a tengerbe. Először mint valami repülőgéppel, egy kissé felemelkedünk a levegőbe, azután a nagy daru éles nyikorgással kifelé tolja a hatalmas karját és bennünket — mint valami podgyászt — ide-oda himbálva a tenger felett a reánk várakozó csónakba leereszt. A beszállás ezen módját sohasem fogom elfelejteni. Az északamerikai Grace Line, Santa Anna nevű nagy oceánjárójára van jegyünk. Amint felfelé kapaszkodom, a mozgó feljárón, ujabb meglepetés vár. Csupa kinai arc bámul felétn, meg is kérdezem nem szálltunk e talán más hajóra, mert mi északamerikai gőzössel akarunk Lima kikötőjébe, Callao-ba. jutni. Megértően mosolyognak, azonnal sejtik, hogy fehér embereket keresek. En pedig zavartan elhallgatok. A három napi út alatt a hajó parancsnokon és harmadik tiszten kivül más fehér embert nem is láttam, csak kinait és négert. A hajó elsőrendű, egy úszó város. Mindenütt a legnagyobb kényelem és pedáns tisztaság. A fülkék kis szalonok, ahol az utas semmit sem kénytelen nélkülözni. A kényelmetlen vasút után valóságos üdülés a hajón való tartózkodás. Az utasok száma nagy, legtöbb az angol, akik mélységes hallgatásba merülve, pihennek a felvevőszékeken és tagadhatatlan megvetéssel az arcukon, ignorálják a többi utast. Amint elhelyezkedem a kabinomban, halkan kopognak az ajtómon és négy néger, hajlongások között bebocsátást kér. Egy nagy zsákot is hoznak magukkal, amelyből villámgyorsan napfényre kerülnek a szebbnél-szebb selyemruhák, sálok, kendők, harisnyák. Csempészárú, amelylyel ez a négy vigyorgó fekete dzsentlmén a hajón kereskedik. Hogy nagyobb kedvem legyen a vásárláshoz, felhúznak egy, eddig a háttérben reám leselkedő gramofont és a legújabb amerikai slágerekkel kedveskednek. Fényesen szórakozom velük, ők angolul „csevegnek" egyszerre mind a négyen, én spanyolul válaszolok, igen jól megértjük egymást. A vásár — már az ő számukra — nagyszerűen sikerült. Alighogy kiheverem ezt a támadást, most hirtelen a kabinom előtt megszólal egy kis kinai kezében valami ismeretlen, citeraféle hangszer, ezzel végigjárja az összes folyosókat és édes-lágy dallammal a vacsorához hívja az utasokat. Furcsának találom a hívásnak ezt a formáját, amely a gongot akarja helyettesíteni. Európai hajókon az étkezéshez csengetnek. A hajó erősen himbál. Kétlem, hogy sokan leszünk a vacsoránál. Ilyenkor a tengeri betegségtől való félelem erősebb, mint az evés utáni vágy. Magam is egy kis gondolkozás után határoztam el, hogy mégis résztveszek a vacsorán. Sc hay né Gangl Gitta. (Folyt, köv.)