Esztergom és Vidéke, 1931

1931-01-11 / 4.szám

Virág és Szántónál téli ***** mesterhelyettességet elvállalja. Gróh József dr. nincs a teremben. — Mivel csak egy jelentkező van — folytatja Palkovics alispán. — Éljen Sániha — szól közbe Zwillinger. Sántha József dr. int, hogy nem vállalja. — Éljen Etter főügyész. Etter Jenő dr. szótlanul ül. Zwillinger ezután az ügyrendhez kért szót a 16. §. alapján. Ivét felemeli és az alispán elé teszi. — Titkos szavazás elrendelését kérem! Palkovics alispán: — Mivel csak egy jelentkező van, Glatz Gyula menekült főszolgabíró, a titkos szavazásnak helye nincs. — óvást emelek és meg fogom felebbezni a választást. Különben Glatz Gyula állami tisztviselő, aki ennélfogva meg sem választható. A helyzet izgatott. — A többség más mellett lehet — folytatja Zwillinger. — Lehet, hogy üresen marad sok cédula. Frey jelentkezik szólásra, de nem kerül rá a sor. Sántha József dr. áll fel. Megköszöni a bizalmat, hogy neve elhangzott. — Ha engem a felsőbb hatóságom nem támogat, nem vállalhatom ezt a feladatot ebben a nehéz időkben — mondotta. Zwillinger: Nincs abszolút többség. Alispán : Vitába nem bocsátkozom. A választási eljárás ellen felszólalni nem lehet. Zwillinger mond valamit. — Rendreutasítom — kiáltja az alispán. — Éljen Etter — felel Zwillinger. — Éljen Glatz — mondják többen. A terem egyik oldalán szótlanul ülnek a képviselők. — Éljen Glatz Gyula — hangzik újra. — Glatz Gyula menekült főszolgabitót a polgármesterhelyettesi állásra megválasztottnak nyilvánítom — hallatszottak az alispán szavai és ezzel a választás megtörtént. Glatz Gyula azonnal leteszi az esküt. Az uj polgármesterhelyettest Mike Lajos kir. közjegyző üdvözli. Azt mondja, hogy a város képviselőtestülete előlegezte a nagy bizalmat és reméli, hogy az ő személye iránt érzett felsőbb hatósági támogatásnak és a vármegye jóindulatának meg lesz az eredménye. Benne látja azt a bölcs és becsületes munkát, amelyet feltétlenül megkíván a város jobb jövője. Sohasem fog csalatkozni a képviselőtestületben akkor, amikor arról lesz szó, hogy a város érdekében kifejtett munkájában támogassák. Glatz Gyula az üdvözlésekre ezekkel a szavakkal válaszolt: Mit várunk 1931-ben ? Glatz Gyula beszéde — őszinte, meleg szívvel köszönöm meg a képviselőtestületnek, hogy bizalmával kitüntetett és engem Esztergom város helyettes polgármesterének megválasztani kegyes volt. Annál is inkább jólesik nekem ez a bizalom, mert én erre a kitüntetésre sohasem gondoltam, de nem gondolt erre a felettes hatóságom sem. Vállaltam a n.héz tisztséget, mert a város vezetőkörei erre felletteshatóságom utján felkértek és én kellő meggondolás után e kötelesség teljesítése elől nem térhettem ki. Bemutatkozásom során szükségesnek tartom rámutatni arra, hogy 3 évi frontszolgálat beszámításával majdnem 25 évi közszolgálatom van. Pályámat Bács-Bodrog vármegyében kezdtem, mint gyakornok, aljegyző, majd mint járási főszolgabíró. Közmegelégedésre szolgáltam nehéz időkben vármegyémet, mig 1919-ben a szerb megszáilócsapatok a hűségeskü megtagadása miatt kiutasítottak. Ekkor kerültem a belügyminisztériumba, ahonnan Esztergomba rendeltek ki szolgálattételre s itt ért az a megtiszteltetés, hogy a város helyettes-polgármesterének megválasztottak es én ennek a bizalomnak meg is akarok felelni. Erős az elhatározásom, hogy minden nehézséggel szemben teljes erőmmel a város jobb jövője érdekében a képviselőtestülettel karöltve, nyíltan, törvényes munkával, fáradhatatlanul dolgozni fogok. Ismerem az ősi, történelmi tradi ciókkal szentelt város földjét, lakosságát is megszerettem. Ismerem a város adminisztrációját, de ismerem nehéz helyzetét is. A város nehéz helyzetén segíteni kell és erre a legbiztosabb kilátásaink is vannak. Meggyőződésem azonban, hogy elsősorban a város tisztikara csak ugy láthatja el eredményesen a város közönségével szemben feladatát, ha a jogkereső közönséggel szemben az életben alkalmazkodó, gyors és feltétlen előzékeny .szerénységgel, fokozottabb és gazdaságos munka teljesítménnyel anyagi áldozatok árá \ látja 'el szolgálatát és mozdítja elő ezzel a városi pótadó mielőbbi csökkenését. Én ezeknek a szempontoknak érvényt is fogok szerezni. A város, valamint a lakosság ügyeiben — felekezeti tekintet nélkül — keresztény, nemzeti, igazi krisztusi szellemben kívánok dolgozni. A szorosan egymásrautalt kereskedő, iparos és gazdatársadalom egyformán nehéz helyzetén csak közös érdekeket szolgáló eszközökkel lehet könnyíteni és csak megértő együttműködéssel érhetünk el eredményt és én ennek megszervezését szakférfiak meghallgatásával készséggel fogom előmozdítani. A város jobb jövője érdekében különösen fontos az egyre emelkedő átmenei idegenforgalom lekötése és kihasználása, aminek előfeltétele,hogy nyújtsunk is valamit, mint amilyenek az olcsó élelmezés, villatelek, a Dunapartnak vikendtelep részére való átadása stb. Ha munkám nem fog eredményre vezetni, én magam leszek az, aki a konzekvenciákat levonom. De ünnepélyesen fogadom, hogy működésem alatt minden tevékenységemmel kizárólag a városnak, mint erkölcsi testületnek és a város közönségének érdekeit fogom szolgálni. Hogy azonban nehéz feladatomnak minél jobban megfelelhessek, kérem a képviselőtestületet és a tisztikart, hogy engem munkámban hathatósan támogatni kegyeskedjenek. Az utolsó szavakat Brenner Antal dr. főjegyző mondotta. Üdvözlő szavakat intézet a polgármester-helyetteshez a tis2tikar nevében, akiknek működésére, munkájára feltétlenül szükség van és akik felelősséggel állnak itt a mult dolgai iránt és akik átérzik ennek a nagy napnak a jelentőségét és súlyát Vécs Ottó. Az 1931. esztendő véleményem szerint a megpróbáltatásoknak és súlyos gazdasági gondoknak további sorozatát hozza a bajtól é& nyomorúságtól gyötört társadalom nyakába. Semmi remény sincs, hogy a halálos kórban sínylődő nemzetgazdaságunk, melynek kórokozója a nemzetközi piacnak a Paris környéki békék által teremtett gazdasági és politikai atmoszférájából eredő krónikus megbetegedése, annyira megerősödjön, hogy ne éreztesse súlyos hatását az egyesek magángazdaságában. Sajnos, ahhoz sem az idei, de jó egy pár eljövendő esztendő sem lesz elegendő, hogy gazdasági életünkben az egészséges vérkeringés, az erőtől duzzadó produktiv és intenzív életfunkció helyreálljon. Természetesen könnyű megállapítani, hogy amíg az állam gazdasági élete a gyilkos kór krízisében vergődik, addig egy varos gazdasági életében sem lehet szó az állapotok jobbrafordulásáról. Igy Esztergomban is, még a leghelyesebb gazdaságpolitika, legokosabban felépített munkaterv mellett is csak annyiban érhető el javulás majd a város életében, amennyiben azt nemzetgazdaságunk esetleges javulása lehetővé teszi. Ebből tehát az következik, hogy keresni kell oly lehetőségeket és megoldásokat gazdasági életünk fellendítése és megerősítése érdekében, melynek eredményeként nagymérték, ben lokalizálnék gazdasági életünket külső behatásoktól. Igy alakulna ki egy special san, hogy úgy mondjam, a város egyéni tulajdonságainak megfelelő várospolitika és gazdsági Programm. Mert Esztergom városának — hála Istennek — vannak oly speciális adottságai, melyek talán idővel a város egész jólétének fogják alapját képezni. Ez pedig a város geográfiai és geológiai fekvése. Jól tudom, hogy a város vezetősége és közönsége már több, mint tíz éve nemcsak hogy rájött minderre, hanem éppen ezen helyes elgondolások alapján, súlyos áldozatok árán, nagy beruházásokat is eszközölt. Mert ha félre teszünk minden kicsinyesen személyi és a társadalmi rétegeződésből eredő érdeket, s csak a város gazdasági fejlődését tartjuk szem előtt, úgy el kell ismerni, hogy városunkba fellendülést, eleven mozgékonyságot csak az üdülést, pihenést és szórakozást kereső tömegeknek tartós itt időzése hozhat. Jól ismerem azokat a tarthatatlan és komolytalan ellenérveket, melyek a városnak nyaraló és fürdővárossá való fejlesztése ellen elhangzottak és elhangzanak. Éppen ezért boncoljuk fel ezt a kérdést egészen apró részeire ! Esztergom város gazdasági életének főnyomorúsága, hogy piacának felvevőképessége majdhogy semmit érő. A mezőgazdaság és az ipar hiába megy termékeivel az esztergomi piacra, ott a kereslet oly minimális, hogy árút elhelyezni alig lehet s a környék is alig vesz fel valamit, hisz az is hasonló bajokkal küzd. A vége ezen depressziónak az, hogy a földmives pincéje, kamrája tele van borral és gabonával, mig ő maga lassan rongyokban jár, az iparos raktára zsúfolva ipari termékekkel, s a háza dobra kerül; a kereskedő pedig arról álmodozik, hogy slkerül-3 inzolvenciáját ötven százalékra szanálni, vagy pedig csődöt akasztanak a nyakára. Vannak, akik arról álmodoznak, hogy majd, ha megnyílik számunkra a párkányi határ, akkor majd minden jóra fordul. Adja Isten, mentől hamarább, de mi egyelőre éhezünk és rongyosak vagyunk, tehát számoljunk az adott helyzettel. Esztergomnak piacot kell teremteni, élénket és nagyigényűt, mely magához vonzza a város mezőgazdaságának és iparának minden produktumát, erre pedig nincs más és megfelelőbb mód, mint a városnak belső életét és külső megjelenését ennek a legfőbb célnak megfelelően átformálni. A vaskalaposoknak és a sültgalambváróknak felhívom figyelmét a dorogi piacjelenségekre, melyeket figyelhettek hosszú éveken át. Midőn a bánya üzeme lehetővé tette, hogy a munkások ezreit alkalmazza és azokat jól fizesse, Dorog, mint fogyasztópiac olyan jelentőségűvé vált, hogy nemcsak városunk termelőpiacát szívta maga felé, hanem országos vonatkozásban is nagy jelentőségűvé vált. A község hatalmasan fejlődött külső csínban és jelentőségben, virágzó műhelyek és kereskedések nyíltak egymás után. A magyar gazdasági élet fekete péntekjének beköszöntésével a bánya is megismerte korunk leggyászosabb emlékű főnevének értelmét a „szanálás"^. A fejlődőképes piac előfeltételei megszűntek, életfunkciója megállott. Következménye: mint a dögvészé, vagy tájfuné ; gyönyörűen fejlődő, virágzó gazdasági élet pusztulása. Tönkrement egzisztenciák, lezárt üzletajtók, hideg tűzhelyek, kivándorlás stb. Ez a külső behatásoknak kitett piac és gazdasági élet grafikonja. Itt áll a példa és annak tanulsága. Teremtsünk megfelelő előfeltételeket egy erősen impulzív piac számára oly rnódon, hogy annak életképességét külső behatások alá ne áshassák. Ezt pedig csak egyféleképen látom megoldhatónak és pedig, mint már mondottam, hogy megfelelő vagyoni feltételekkel rendelkező tömegeknek figyelmét kellő rnódon felhívni arra, hogy Esztergom városa kiválóan alkalmas hely üdülést, nyugalmat, sportlehetőséget vagy szórakozást keresők számára, akik ezeket oly mértékben találják meg falai között, mint kevés helyén hazánknak. Természetesen itt nemcsak az eddig teljesen hiánvzó reklámra gondolok, hanem azokra az előfeltételekre, melyek nélkül nyaraló és fürdőváros el sem képzelhető: a városnak sürgős és komoly gonddal eszközölt rendezésére. Mert nem várható addig komoly idegenforgalom, mig olyan, Balkánt megszégyenítő, utcái vannak a városnak, mint pl. Árok-utca, vagy a külső tabáni rész, azután Szentgyörgy- stb. utcák, hogy ha az ember át akar menni a túlsó oldalra, hát egész földkörüli útra kell indulnia. Nem is szólva a város köztisztasági állapotáról, különösen nyáron. Minden szál virág, minden bokor, mely városunkban gyökeret hajt, már a szebb és boldogabb Esztergom felé visz bennünket. Ezért ne fájjon az örökké kritzáló és lekicsinylő gyanusitóknak, de soha produktive nem cselekvőknek, hogy a városban szép rajzú parkok, virágtömegek, fasorok temetik már a régi patópáli Esztergomot, melynek sétaHüselyem crepe de chine szép báli színekben 4.80 pengő Virág ós Szántónál