Esztergom és Vidéke, 1931

1931-01-11 / 4.szám

árúk 40%-kaI olcsóbban nyain majd talán még ők is vigan, boldogan pipálhatnak majd, mint az az a bizonyos Ladányi. vitéz Dudás László Felmondhatja kereseti és jövedelmi adóját Köztudomású, hogy a kereseti és jövedelmi adók nagy része rögzítve van. Ezek a rögzítések évekkel ez­előtt történtek. Még akkor, mikor boldogabb időket éltünk, mikor még áruk volt a magyar mezőgazdasági terményeknek, a buza 30 pengő körül járt, volt munka, volt forga­lom és volt vásárlás. Szóval volt pénze a magyarnak. A törvény úgy intézkedik, hogy a Kétségtelen, hogy az idegenforga­lom fellendülésének és az ehhez fű­ződő reményeink megvalósulásának egyik tényezője a helybeli telefon hálózat kiterjedtsége, hogy minél több, könnyen hozzáférhető és olcsó telefon állomás álljon rendelkezésre. A város képviselőtestülete legutóbbi közgyűlésén nagy megértéssel fogadta a telefon rendszer tekintetében a m. kir. kereskedelmi kormány 88968/ 1930. szám alatt kiadott kormány­rendeletével szemben kifejtett aggo­dalmaimat és készségesen állt azon akció élére, amely az 1930. novem­ber 15.-ike előtti állapot visszaállítá­sát, illetve fenti rendelet hatálytala­nítását célozza. Ez alkalommal csak azzal óhajtok foglalkozni, hogy mily nagy hiányok mutatkoznak idegen forgalmi szem­pontból a helybeli telefon hálózat­ban. Ha idegen vetődik városunkba vasúton vagy hajón, az állomáson nem áll rendelkezésére nyilvános használatú telefon, melyen érdeklőd­hetnék szállás után, ha kell közle­kedési eszközt rendelhetne magának. kereseti és jövedelmi adók minden év január havában felmondhatok az esetben, ha a keresetek, illetve a jö­vedelmek visszaesése igazolható. Ez most igazán könnyű lesz, hiszen a rögzítések még 28—30 pengős bú­zaárak mellett történtek. De megváltozott azóta minden ! Fel lehet mondani a kereseti adó­kat azoknak is, akik bérlők, felesek, vagy harmadosok voltak, bérleteik azonban megszűntek, vagy kisebbek, illetve nagyobbak lettek. Természe­tes, hogy bármelyik iparos is fel­mondhatja adóját, ha hitelt érdem­lően kimutatja, hogy a mult évben jelentősen kisebb jövedelme volt, mint 1929-ben. Annál is inkább szük­séges lesz az új kivetés, mert igy elkerülhető lesz a kétszeres kivetés, melynek törlése csak hosszú után­járással sikerül. Előfordulhat aztán az, hogy igényes, sebb, vagy mondjuk gyámoltalanabb idegen megijedve a gyaloglás vagy szálláskeresés időt és energiát rabló műveletének fáradalmaitól és kelle­metlenségeitől, már az állomáson megfordul és megy tovább oly he­lyet keresni ahol több a kényelem. Esztergom város célkitűzése pedig nem az, hogy az állomásokon for dúljanak meg, illetve vissza az ide­genek. Ha pedig veszi magának a fárad­ságot és barátságot, hogy a forgalmi irodában levő telefon használatát kérje, amely kérelem teljesítése vi­szont az állomási tisztviselő munká­ját zavarja, esetleg a szolgálati sza­bályokba is ütközik, akkor is hiába tenné ezt, mert az egy Fürdő Szálló kivételével más szállodánknak, a ven déglőinknek, kávéházainknak, társa­dalmi és sport egyesületeinknek, va­gyis azon helyeknek, ahol az idegen a turista a legtöbbet időz, nincs ál­lomása. Ha történetesen a taxi állo­máson nem talál üres taxit, akkor közlekedési eszköz után is hiába kutat, mert hiszen egyetlen egy taxi­tulajdonos sem szerepel a telefon­könyvben. Az idegen bejön a városba, ott sehol nem talál közhasználatú nyil­vános telefont, a dohány tőzsdékben sincs ilyen. Különösen érezhető a hiány a ba­zilika és a primási palota közelében, amelynek látványosságai leginkább érdeklik és vonzzák az idegeneket. Ha pl. fent a Bazilikából taxin óhaj­tana az állomásra, szállására vagy vendéglőbe menni, hiába minden, kénytelen lekutyagolni a bibliotékáig. Ha pedig már egyszer ott van és a kavicsos ut porát nyelte, akkor már boszusan tovább is megy, vagy leg­feljebb az olcsóbb autóbuszt veszi igénybe, ezáltal pedig az amúgy is gondokkal küzdő taxisok károsulnak és kevesebb pénz marad városunk­ban. Könnyen kiküszöbölhető hiba, hogy s:m az idegenforgalmi hivatalnak, sem a mentő állomásnak a neve nem szerepel a telefon könyvben. Mi hely­beli benfentesek tudjuk azt, hogy az előbbi a közüzemi, az utóbbi pedig a tűzőrség neve alatt található, de már egy globetrottertől sem lehet azt megkívánni, hogy ilyen speciális helyi ismeretei legyenek, ha tehát Pestről vagy vidékről óhajtana tele­fonon Esztergom idegenforgalmi vi­szonyairól tájékozódni, alighanem boszusan teszi le a telefonkönyvet vagy pedig rossz számot kér fel. Végül magasnak találom a magán állomások tulajdonosai részéről szed­hető 20 fillért is, az összegnek nem szabad többnek lennie 10 fillérnél. Egy további célkitűzés legyen a fürdő évadban az éjjeli szolgálat a köz­pontban. Oly sokszor és oly sok vonatko­zásban történik hivatkozás a kül­földre, különösen pedig a művelt nyugatra, hogy ez már szinte köz­helyé válik s a mi speciális magyar viszonyainkra tekintettel nem min­dig szerencsés. Itt e kérdésben azon­ban nem zárkózhatom el attól, hogy összehasonlítást ne tegyek a szom­széd Ausztria vidéki városainak vi­szonyaival Már a vasúti és hajó állomáson vagy az idegenforgalmi hiva­tal embere, vagy pedig a nyilvános telefon segítségemre siet abban, hogy igényeimnek és főleg pénztárcámnak megfelelelő szállást és közlekedési alkalmatosságot kapjak, nemcsak a nagyobb hoteleknek, hanem a gar­niknak és csapszékeknek, kávémé­réseknek is van telefonjuk, azonkí­vül az utcán vagy dohánytőzsdék­ben szintén sok nyilvános telefont találunk. Nemcsak az idegenforgalmi hivatal, hanem az idegenvezetőket is fel tudom hivni. S mindez potom 10 groschenért, nem egész 8 fillérért. Méltán haragudhatunk Ausztriára Nyugatmagyarországért, elitélhetjük a kül- és belpolitikáját, megróhatjuk a császári házzal szemben tanúsított magatartását, de azt objektíve el kell ismernünk, hogy nagy életmű­vészek az osztrákok. A trianoni bé­kéhez hasonló St. Germaini béke súlya alatt kellemessé tudják tenni a saját s a körükben élő idegenek, az őket felkereső külföldiek életét. Ez a titka az ő nagy sikereiknek, ame­lyeket az idegen forgalom terén el­értek, úgy érzem, hogy nyugodtan követhetjük az ő példájukat a tele­fon berendezkedés terén. Ezért nem tartottam fölöslegesnek e kis elmefuttatást, amelynek eszméi ha nem is teljes mértékben és egy­szerre, de fokozatosan és részben megvalósíthatók, különösen ha Olasz­ország példájára nálunk is mérsé­kelik a dijakat. zs. y. Az esztergomi kir. járásbí­róság ügyrendjének beosz­tása 1931, évben Az esztergomi járásbíróság vezetője az 1931. évre a helybeli járásbírósá­gon a következő ügybeosztást ren­delte el: Rudolf Béla dr. kir. járásbirósági elnök ügyköre: 1. elnöki ügyek, 2. központi ügyek (a polgári megkere­sések és hagyatéki ügyekre vonat­kozók kivételével), 3. polgári peres ügyek. Idegenforgalmunk és a telefon Idegen országokról (Bolivia) III. Egy nagy bevágáson halad át vonatunk, ame'yet a viz örökös mun­kája a hegybe bevájt. Itt kezdődik Bolivia leghatalmasabb, 4000 méter magasságú fensikja. Ameddig a szem ellát, minden homok és kő, csak valahol messze a láthatáron látszik valami örökös hó- és jégmező, a „Salmas Grandes 11 , a kincseket érő bórsavas és salétrom-mezők, ma még az érintetlenségükben kiakná­zásra várnak. Lassankint visszamaradnak a he­gyek, minden az esti sötétségbe bur­kolódzik. A tropikus ég gyorsaságá­val, mint valami színpadi függöny, hirtelen leereszkedik a sötétség az égboltra. A sok pislogó mécses, a csillagok is előkerülnek, kíváncsian bekandikálnak a vonat ablakain, a sápadt holdúrfi odafent pedig hal­vány fényével misztikus kékszinbe borítja a tájat. Ábra Pampa az utolsó falu a ha­tár előtt. Néhány órai késéssel végre elérkezünk La Quiaxa határállomásra, az argentiniai vasút végállomására. Itt vagyunk Bolívia kapujánál. La Quiaxából a vonat csak más­nap reggel indul, azért felkeressük az ittlévő német szállodát, ahol ba­rátságos szobák és meglepően jó európai vacsora vár reánk, Az éj­szaka — legalább az én számomra jól mult el; bolha, poloska és szú­nyog ilyen magasságban nincsen. Korán reggel megtekintem ezt a határváros. Vakítóan fehér, napfé­nyes idő és valami egészen különös lágy, végtelen tiszta levegő fogad. Bántó a vakitó fehérség, félig le­hunyt szemmel kell járni. Az úti­társaim még pihennek, egy részük szenved a szokatlan magasságtól, ami nem is csoda, hisz 3642 méter magasságban vagyunk. E ritka le­vegőben fő feltétel az erős sziv és kifogástalan tüdő. Aki e kettő felett nem rendelkezik, sokat szenved a magaslati zavarokban. Ez azután szédülésben, erős szívdobogásban, légzési nehézségben, orr- és fülvér­zésben, hányingerben és egy meg­magyarázhatatlan fojtogató érzésben nyilvánul. La Quiaxa olyan, mintha a bádog­lemezekkel fedett földszintes házai egyenesen a homokból nőttek volna ki. Alig van néhány járdanélküli utcája, de miután határállomás, így van német és olasz bankja, spanyol konzulátusa, csendőrségi laktanyája és egy kis obszervatóriuma is. A La Ouiaxa folyó az ő mély medré­vel hoz némi változatosságot ebbe a sárga egyhangúságba. Ez a folyó egyben határvonal is Argentinia és Bolivia között. Már korán reggel indián nők és férfiak fürödnek benne a legnagyobb egyetértésben. A folyó túlsó oldalán fekszik Villazón, egy kis vasúti híd köti Össze a két he­lyet. Gyalog át öt perc, vonattal egy óra a körülményes vámvizsgá­lat miatt. Ez a vonat első útja, a hivatalos közegek fejetlenek, amit az utas jóindulatú elnézéssel kénytelen honorálni. Csak az átutazó közönség és az évenkint itt négyszer megtartott vá­sár ad valami életet ennek a két szomorú határszéli állomásnak. La Quiaxa az a hely, ahol kevés olyan ember él, aki itt is született. A leg­több külföldi, az európai bevándorló, akik itt a bankban ülnek, mások csereüzletekkel foglalkoznak vagy a közeli ólom- és cinkbányatelepeken élnek, szombaton pedig lejönnek ide. Persze a legnagyobb kereseti forrás a hires Coxa-tealevél továbbszállítása. Bolíviából importálják és innen óriási haszonnal Argentinia különböző ré­szeibe küldik. Kivitele évenkint sok millió kilóra rúg A két határszéli állomás morali­tása igen alacsony fokon áll. A sok nőtlen külföldi, köztük a legtöbbje az élet súlyos hajótöröttje, a határ, mely az üldözött gonosztevőknek és gyilkosoknak biztos menedéket nyújt, a sok züllött és minden moralitás híján itt élősködő indián nő és nem utolsó sorban a templom hiánya, mind hozzájárul e vidék züllött vol­tához. A rendőrség csak névleg az, megvesztegethető és teljesen önké­nyes uralmat gyakorol. Az itt élő volt német konzul meséli, hogy az itteni rendőrfőnök egy német mérnö­köt a kártyázás alkalmával felmerült nézeteltérések miatt egyszerűen te­lőtt. Ebből a „kis incidensből" ki­folyólag semmi baja sem történt s még vizsgálatot sem indítottak. Álta­lában az emberélet itt nagyon olcsó, bizonyítja ezt a következő eset. Egy közeli bányában, ismererlen okból, a bányamunkások leszúrtak egy holland mérnököt. A társa s egy­ben legjobb barátja, szorgos kutatás dacára sem tudott a tettesek nyo­mára akadni. A hollandus, hogy boszút álljon meggyilkolt társáért, egy csomó indiánt, a bányatelepen lévő póznákra köttetett fejjel lefelé és addig lövöldözte őket felváltva, mig élet volt bennük. Azóta a mér­nök csúfneve „Conde Pirolini" vagyis kötélgróf. Kilenc óra felé felszálltunk az itt álló vonatra. Elbúcsúzunk a kedves ferencrendi barát útitársunktól, aki itt lóra ül és valahová bemegy a messze hegyek közé kedvenc indián­jaihoz. Mi is átesünk a dupla vám vizsgálaton, elfoglaljuk számozott hálófülkéinket és vegyes érzelmek­kel tovarobogunk az eddig ismeret­len tájak felé . . . (Folyt, köv.) Schayné Gangl Githa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom