Esztergom és Vidéke, 1931
1931-01-11 / 4.szám
7—T ESTERfilWc/DEhf MIMIMÉ ÖTVENKETTEDIK ÉVF. 4. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1931. VASÁRNAP, JANUÁR 11 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése l hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Glatz Gyulát választották meg polgármester-helyettesnek Még soha ilyen mozgalmas képet nem láttunk Esztergomban, mint csütörtökön a városháza előtt és a közgyűlési teremben. Ezt a napot izgatottan várták az emberek. Hogy nagy dolgok voltak küszöbön, azt már kedden este tapasztaltuk, amikor a városi párt ülése után az emberek csoportokba verődtek és tárgyalták az eshetőségeket. Csütörtökön már tizenegy óra előtt sokan álltak a városháza előtt, nézték ezt az ódon épületet, amely az esztergomi eseményeknek most a központjában áll, amely felé eddig is fordult a polgárság, hogy bajainak orvoslását várja, hogy ezekben a túlfeszített napokban és küzdelmekben valamelyes reményt találjon. Ugy álltak itt az emberek, mintha odabenn halott feküdne. Csöndesek voltak és rezignáltak. Bizony itt nagy dolog volt készülőben. Lázas volt az utca, mint más választáskor is, de arcukra volt írva az embereknek, hogy ez a választás egy nagy megrázkódtatás után következik, egy olyan választás elé mennek, amely a jövőjüket, életüket, vagy bukásukat fogja jelenteni. Mit lehet tudni ? Hátha ránk jön még má smegpróbáltatásis, amelyért talán ember sem felelős ? Egyesek bizakodóan tekintenek az események elé: hiszen a felsőbb hatóság nyújtja most felénk a kezét, hogy a bajból, a mélységből felemelkedjünk. Másoknak arcán azt a „hátha" szót olvastuk, hogy hátha még ez sem segíthet ezen a szegény városon . . . Hátha, hátha' . . . Ki tudja megmondani? A folyosókon sorfalat álltak az emberek. A karzat tömve volt, az itt nyiló ajtó tárva. Valaki figyelmeztetést adott a karzaton : ne szóljon senki semmit, ha a gyűlés tart. se éljent, se mást ne kiáltson, mert kiürítik a karzatot. Tizenegy óra előtt 10 perccel már vagy negyven képviselő ült a teremben. Még beszéltek az eshetőségekről. — Sántha nem vállalná el? — Vagy Etter? — halljuk. A képviselők egyre jöttek. Két képviselő íveket vitt egyik képviselőtől a másikig. Aláírásokat gyűjtöttek. Az egyik vitéz Szivós-Waldvogel József ny. tábornok, a másik Zwillinger Ferenc dr. ügyvéd. SzivósWaldvogel Glatz melleit gyűjt aláírásokat, Zwillinger a titkos szavazás elrendeléséhez szükséges tiz aláírót szedi össze. Mindkettőjüknek egyforma számú aláírásuk van. Érdekes autogrammok. Az ellenfelek izgalmas küzdelme ez. Waldvogel egy névvel vezet. Egykét percig senki sem jön. Nyílik az ajtó. Vájjon ki jön ? Mind a két aláírásgyűjtő a belépőt figyeli. Vájjon melyik táborba tartozik? Kezükben a papírlap rezeg. Nádler István pápai kamarás, tanítónőképző-intézeti igazgató lép be. Nagyon komoly. A megközelíthetetlenség ül az arcán. Szivós-Waldvogel hozzá lép : — Kérlek, légy szíves ird alá. — Már szombaton felháborodtam, amikor az eseményeket hallottam. Nem, elég volt ebből! Nem irom alá. Szivós-Waldvogel vállát vonogatja. Nádler megfordul, határozott lépésekkel Zwillingerhez megy és aláírja ivét. Az óramutató gyorsan közeledik a tizenegyhez. Zwillinger összegyűjtötte a szükséges tiz aláírást, talán többet is. Az emberek nyugodtan állapítják meg: titkos szavazás lesz. Az udvaron megszólal a harang. Egy perc múlva kinyilik az ajtó, belép Brenner Antal dr. főjegyző, utána a többi tisztviselő. Mint ilyenkor szokás, küldöttség megy szenkviczi Palkovics László alispánért. Tisztújító közgyűlésen mindig az alispán elnököl. Ismét pár perc. Ez a ceremónia most idegesítő. Újra nyílik az ajtó és Palkovics alispán éljenzés közben foglalja el székét. ször figyelmeztettük a polgármester urat és tanácsokkal láttuk el, viszont azonban nem akartuk őt fegyelmi vizsgálat és eljárás tárgyává tenni úgy vélvén, hogy a polgármesteri tekintélyt nem s abad 25—50 pengős fegyelmi ügyekkel kissebbiteni és aláásni. Ámde aztán, Uraim, elkövetkezett a nagy alkotásoknak, a nagy beruházásoknak ideje, majd pedig az általános gazdasági válság. Ezek nyomán merült fel most már az a kérdés, hogy vájjon az a városi kormányzat, amely ugy, ahogy, megtelelt az elcsitult, elcsendesedett időknek, ezekben a hatványozott gondosságot, önfegyelmet, körültekintést igénylő időkben is meg fog-e felelni, vagyis, hogy a városi tisztikar élén a polgármesterrel áll-e hivatásának azon a magaslatán, melyet ezek a rendkívüli idők megkövetelnek ? A most folyó vizsgálat és az azt követő ítélet fogja erre a kérdésre a feleletet megadni. Mindezek alapján innen az elnöki székből üzenem azoknak a mindig Palkovics alispán beszéde — Ha visszatekintek a messzi multakra — mondotta — vagy nézem az én 30 éves közigazgatási műkő désemnek első évtizedére eső tapasztalataimat, akkor azt keli megállapítanom, hogy a város úgyszólván ál landóan harcban állott ezekben az időkben a vármegyével. Én itt nem azt akarom kutatni, vájjon politika volt-e a háttere a dolgoknak, vagy egyéb okok, de tény, hogy valahányszor a vármegye ugy gondolta, hogy bele kell nyúlni a városi dolgokba, vagy egyes főtisztviselőt fegyelmeznie kell mindannyiszor szemben találta magát a várossal és igy az autonómia sérelmei napirenden voltak. Nem akarom most azt sem vitatni, hogy mennyiben volt a nemes városnak igaza mennyiben nem, hanem folytatom azzal, hogy ezek a harcok nagymértékben enyhültek a megboldogult emlékezetű Wimmer Imre polgármestersége alatt és talán nem vagyok szerénytelen, ha azt mondom, hogy úgyszólván teljesen elsimultak az én alispánságom idején. Állandóan iparkodtam keresni azt, ami összehozza a várost és a vármegyét és nem azt, ami szétválasztja. Mindazonáltal ez nem jelent annyit, hogy ölbetett kezekkel néztem volna az események fejlődését, volt idő, amikor az úgynevezett magasabb beavatkozásra az én alispánságom idején is szükség volt, pedig nem volt az valami háládatos feladat akkor, amikor a vármegye törvényhatósága úgyszólván maga a város volt. Igy a forradalmak lezajlása után, amikor végre sikerült rendes kerékvágásba helyezni a közigazgatást, megkezdtem a városnál a hivatalvizsgálatokat. Mondhatom, hogy mindannyiszor a hibák és mulasztások egész tömegét találtam, ami viszont fegyelmi eljárásokat és ügyeket von maga után. Uraim, ha talán nem is sorolom magam a magukat fennszóval hirdetők közé, most talán nyíltan megmondhatom, hogy ily esetekben is bizony sokszor szemben találtam magam a vezető városi egyének felfogásával, vagy jószivével és mindig a jobb jövőre fogadkozásokkal. Ennek ellenére azonban a fegyelmi vizsgálatok szinte évenkint megismédlődtek. Azt külön hangsúlyozni kívánom, hogy oly mulasztást és oly hibát nem találtam az akkori időkhöz viszonyítva, melyeknek alapján a legsúlyosabb fegyelmi megtorló eszközhöz kellet volna nyúlnom. Időközben a főispáni széket dr. Huszár Aladár főispán úr őméltósága foglalta el, akiben a legnagyobb örömünkre nemcsak kiváló főispánt, hanem elsőrangú közigazgatási szaktudású férfiút is nyertünk. A vele együtt folytatott hivatalvizsgálatok eleinte ugyanazt a képet mutatták. Tudatára jöttünk azonban annak, és ebben egyetértünk mindannyian, hogy nem pusztán a városi tisztviselőkben van a hiba, hanem abban is, hogy a város vezetésében nem ta látható meg az az átfogó, önálló, határozott irányú célkitűzés, amely a városi politikának és kormányzatnak fontos alapkelléke. Ezért több— SAjAT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül- f\ I I ' I >' ' I Esztergom, Széchenyi-tér kőző, konyha- és kenyérruha, Fpf>7 mal Hfl 1 2)Q7innJll 16 ' sz- < Sa Í át ház '> Telc " abrosz (nagyban és kicsinyben) • OlUÉI 11*11111 L.aO&lUliai fonszám 135. Házi kenlegjfitányosabban beszerezhető m der szövésre elfogadtató házi szövött
