Esztergom és Vidéke, 1931

1931-01-01 / 1.szám

egy közös eladási iroda segélyével képesek lesznek valorizált áron (előállítási költség pluszhaszon) értékesíteni feleslegeiket. E sorok írója négy év óta ujságközleményekben, felolvasásokban, majd röpiratban „Az agrárállamok kivitelé nek centrális értékesítése" megjelent a Felsődunántúli Mezőg. Kamara, Győr kiadványában sürgette ezt az intézményt, rámutatván az egyébként előálló agrárválság végzetes következményeire. Az ipari államok akkor még ellenezték a tervet, mert féltek az élelmicikkek drágulásától. Ma már világszerte belátja mindenki, hogy a katasztrofális mérvű ipari munkanélküliséget csakis az őstermelők milliónyi tömege vásárképességének helyreállításával lehet csak megszüntetni, olyannyira, hogy Laur professzor a svájci Baucrubund elnöke teljesen egyazon tervet nyújtott be az év elején a Népszövetséghez. Az exportállamok internacionális összefogása iránti tárgyalások ma még a kezdet stádiumában vannak. Minthogy azonban más ut nincs a világkrizis leküzdésére, annak létrejötte sokáig nem késhet. A magyar buzakérdés elintézése azonban addig nem várathat magára. Az eddigi intézkedésekkel nem tudtuk elérni azt az eredményt, hogy a termelés rentabilitását biztosító áron legyen értékesíthető. Uj tervek után kell tehát kutatnunk, mely ezt a célt száz százalékban biztosítja. E tervnek konstrukciója olyan kell hogy legyen, hogy a belföldön fogyasztott gabona áralakulását függetlenítsük a külföldi tőzsdék spekulációjától, az orosz-, sőt az amerikai-dumpingtől. A függetlenítés fontos, mert hisz búzánknak csak 20—25 °/o-a kerül külföldre. Azt mondják a merkantilisták, hogy csoportfelesleggel rendelkező állam belföldi árait jiem lehet a külföldi töredék ér fluktuációja hatása alól kivonni. A cukor esete azonban mást mutat. Cukorból nálunk 50 % az exporlfelesleg. A exportcukor ára a Duna másik partján 15—18 pengő mázsánként mig nálunk, adómentesen 63*75 pengő. Mégsem tud bejönni, mert 36 aranykorona vámvédelmet a cukorkartell ki tudja használni. Adva van tehát a buza árvalorizálásnak módja. Nekünk is tehát olyan gabonakartelszerű intézményt kell életbe hívnunk, amely a belföldi árakban érvényesiti a 6'30 arany koronás behozatali várnod. E sorok írójának a Felsődunántuli Mezőgazdasági Kamara, valamint az Országos Magyar Gazdasági Egyesület által tárgyalt tervezete ezen az elgondoláson alapszik Részletei a következők: A kormány egyszakaszos törvényjavaslattal felhatalmazza a létesítendő Gabonakereskedelmi és Lisztértéke sitő R. T. ot monopolistikus joggal tevékenységének megindítására. A részvénytársaságot a gazdák és a malmok érdekképviseletei hívják életbe. Az alaptőke lehet minimális. A Rt. Budapesten központi irodát állít fel és hat körzeti irodát a vidéken. Minden körzeti iroda hatáskörébe kb. 600 malom kerül. A körzeti iroda három kategóriába sorozza a malmokat. I. kereskedelmi őrléssel, II. vámőrléssel, III. gabonakereskedelemmel leendő foglalkoztatással. Az I. kategóriájú malmokat a körzeti iroda választja, m. p. a legmodernebb berendezésű, legjobban fekvő annyi malmot, amennyi éjjel nap pali üzem mellett a kereskedelmi őrlést el tudja végezni. Vámőrléssel minden erre vállalkozó malom foglalkozhatik, azonban a vámgabonának természetben való beszolgáltatása kötelezettségével. A két kategóriába nem sorozott malmok foglalkoztatása gabonakereskedelemmel történik. Ugyancsak gabonabevásárlásra kapnak megbízást az összes hivatásos gabonakereskedők. A vásárlási jutalékot a R. T. állapítja meg (pl. 25 fillér) métermázsánként. A gabonavásárlás a kormánnyal egyetemben megállapított országosan egységes áron (minőség tekintetbevételével) történik m. p. oly formán, hogy az ár lassanként 1 %-kal emelkedik. (Evvel megakadályozható, hogy mindenki aratás után azonnal adja el gabonáját.) A körzeti irodák a felajánlott gabonát a legközelebbi körzeti malomba irányítják. A körzeti malmok készpénzbér ellenében (pl. mázsánként 2 pengő) végzik az őrlést. A liszteladást a Rt. végzi olyan áron, hogy a lisztbevétel fedezze a gabonavásárlás költségeit. Minthogy a gabona kis körzetből szállíttatik a malomba a liszt kis rádiuszban kerül eladásra, nagy lesz a fuvarmegtakaritás. Azonfelül nagy megtakarítást jelent a malmok üzemeinek teljes kihasználása. Mindezen racionálás gabonamázsánként közel 2 és fél pengő megtakarítással jár, olyannyira, hogy pl. a mai lisztárak változatlan fenntartása dacára a Rt. 20—21 pengőt tudna fizetni a búzáért. A Rt. fínancirozását egy pénzcsoport végezné olyképpen, hogy a gabona ellenértéke csak a malomnak a buza átvételét igazoló nyugtája ellenében folyósittatnék, amig a lisztkiszolgálásra szolgáló utalványt csak akkor kapna a vevő, ha előzőleg befizette a pénzcsoport által megbízott pénzintézetnél annak ellenértékét. Ezen kockázatmentes hiteltranzakció olcsó kölcsönt biztositana. A Rt. költségei elhatároltatnának amennyiben az összes költségei fede zésére a liszteladásnál szedett 2 % bizományi dijat fordítaná. Az exportot a Budapesten székelő központi iroda bonyolítaná le. Erre a célra a körzeti irodák a legjobb búzát és a márkás liszteket bocsátanak rendelkezésre miáltal a kivitelnél vagy egyáltalában nem volna veszteség, vagy c^ak minimális. Ezt vagy a lisztbevételből kellene fedezni, vagy az államháztartás viselné. Hisz a tervezet életbeléptetése nyomán felvirágzó gazdasági élet egyúttal szaporodó adójövedelmet is jelent. Az egész tervezet az ipari kartelek bevált sablonja alap an van fölépítve és így életbeléptetése nem bir kísérlet jellegével. Nyerészkedést a Rt. nem űzhet, sőt osztalékát és a netáni tantiemet is a 2 % bizományi dijból köteles fedezni. így megtalálják számadásukat a gazdák, a malmok, a gabonakereskedők anélkül, hogy a liszt ára lényegesen megdrágulna. Glaser Gésa, Nyergesujfalu* Tiz éves jubileum és karácsonyfa-ünnepély a Szenttamási GyermekOtthonban December 23-án d. u. 5 órakor szép és megható karácsonyfaünnepségük volt a szenttamási napközi otthon gyermekeinek. Az ünnepélytj a Szenttamási Olvasókör termében-' tartották meg. Nagy karácsonyfa állott a terem közepén, körülötte az otthon gyermekei. A hosszú asztalon ajándékcsomagok sorakoztak, ezenkívül meleg ruhanemű < s játékok voltak mellérakva a gyermekek számára. Az örvendező gyermeksereg között ott volt az otthon patrónusa, a szenttamási gyermekek fáradhatatlan jótevője, Keményfy K. Dániel plébános. Az ünnepélyt műsor előzte meg. Ünnepi köszöntő, több szavalat és kis bethlehemes színdarab hangzott Vértes Gusztáv V. éves tanítónövendék üdvözlő beszédet mondott, amelyben Keményfy K. Dániel plébános jóságát köszönte meg. Kedvesek voltak a gyerekek, ha végignéztünk rajtuk, láttuk, hogy karácsonyuk csak itt van, otthon nincs karácsonyfájuk ennyi ajándékkal, legfel ebb csak egy-egy fenyőág, vagy talán az sem. Nem ünneplő ruhájukban jelentek meg a gyermekek, mert ünneplő ruhájuk nincs, és ami volt rajtuk Idegen országokról (Bolívia) II. Ismét elfoglaljuk a vonaton a helyeinket. Sohasem lehet egy másik ilyen kis helyen, mint egy nemzetközi étkezőkocsiban, olyan sok nemzeti és szociális külömbségeket találni. Velem szemben ül egy magas úr, kezében egy angol-spanyol szótárral ; hideg némaságba burkolódzik. Valószínűleg angol, és egy ezüst vagy más ércbánya tulajdonosa. Itt van egy örökké mosolygó ferencrendi barát, aki húsz évi bolíviai élet után most újra hazájában, Tirolban járt és most már türelmetlenül várja, hogy visszakerüljön az indiánjai közé. Folyton kínálgatja a vörösbort és mindenkinek kedveskedni akar. Egy nagyorrú hölgy állandó rettegés között folyton a kezében szorongatja a kis utazóboröndjét, bizonyára sok pénz van benne, mert egy régi spanyol arisztokratikus családjához utazik. Megismerkedem egy régi argentínai ezredessel, egy bolíviai miniszterrel és egy osztrák zsidónővel. A legérdekesebb egy perui kereskedő, lapos orrával és széles arcával, azonnal elárulja, hogy atyja még perui indián. Vannak itt még farmerek, nagybirtokosok és bányamérnökök. A társalgás igen élénk, a politikát mindenképen kerülik, idegennek Délamerikában politizálni tilos. Ilyen megfigyelések platt a vonatunk criási kiterjedésű kukoricaföldek és narancsligetek mellett halad el, ahonnan aranysárga narancsok integetnek fe'énk. Néhány órai út után Jujuy városhoz érünk, mely zöld ligetek között kikandikál az utasra. A vörös vizű Rio San Francisco mellett fekszik. Amerika felfedezése után száz évre rá épült. Ahogy elhagyjuk Jujuyt, a vonatunk megváltoztatja az útirányát és az u'at egy egészen romantikus hegyvidék között folytatja. Hogy az utas Argentínának ezt a legszebb hegyvidékét kellőképpen élvezhesse, az állam különlegesen berendezett turistakocsikat bocsát az utasok rendelkezésére. Ezek a kocsik részben nyitva vannak, úgyhogy minden oldalról élvezhető a nagyszerű panoráma és az ózondús hegyüevegő. Minél magasabbra haladunk, annál tropikusabb lesz az egész völgy vegetációja. A csodaszép völgyet magas hegyláncok és lépcsőzetesen felfelé törekvő, csúcsok veszik körül. A mel ékvölgyekből rohanó hegyipatakok száguldanak a San Francisco folyó vörös vizébe, amely a zúgásával folyton kisér bennünket. A csodatevő, gyógyhatású Reyes thermákhoz érkezünk. Sok reumás argentiniai itt talál gyógyulást. Itt ezekben a hegyekben, ahol a szabadság honol, a kondor fészkel, ahol az egész természet egy csodálatos csendbe van temetkezve, ezek a forró magaslati források kétszeres gyógyhatásúak lehetnek. Leon állomásnál kellemetlen meglepetés vár reánk. Ugyanis egy mellékvölgyből kijövő hegyipatak — mint már oly sokszor — újra alámosta a síneket. Hatalmas vihar a hegyekben ezt a patakot folyammá duzzasztotta. A mellékvölgyet egész szélességében elárasztotta, magával hozva levált sziklákat és rengeteg jszapot. A sinek a levegőben lógtak. Megijedtünk, hogy vissza kell mennünk Jujuy állomásra, de nem így történt. Munkások telefonon össze lesznek toborozva, az alámosott sínekre és iszapra hullámbádog lemezeket fektetnek. Ezen a problematikus, hevenyészett úton azután mi utasok a kézipodgyászunkkal együtt, kénytelenek vagyunk az egy kilométer utat a túloldalon reánk váró pöfékelő vonatig megtenni, mindig attól tartva, hogy a hullámbádog velünk együtt a puha iszapban elsülyed. Volcan állomásnál már 2077 m magasságban vagyunk. Itt hirtelen változik az éghajlat és a vegetáció is. A nehéz tropikus levegő, amely még a nyitott kocsiban is elfárasztott, itt már helyt ad egy idegerősitő hegyi levegőnek. Az ember mintegy felszabadítva fellélegzik. Azok az emberek pedig, akik Tucumán és Salta provinciák nedves völgyeiben az ismert mocsárláztól, a Bhucho tói megbetegednek, ide jönnek fel gyógyulást keresni. Csupasz óriáshegyek meztelen fenségességükben bámulnak le reánk. Semmi fa, semmi bokor. Itt-ott egy szellemszerűen magas, ágtalan kaktuszfa, mint valami fénynélküli óriási gyertyatartó mered az ég felé, hogy ezen vidék vendégszeretetlenségét még jobban kiemelje. Csak a tisztán látható' geologikus rétegelése a hegytömegeknek, smely gyakran még tarka színkülömbözet által is felismerhető, nyújt a szemnek nagyszerű változatosságot. Vonatunk a fogaskerekű sint kénytelen használni, hogy a hatalmas emelkedést győzhesse. Erintjük Tum baya, Tilcara, Humahuaca aromásokat, az Ocloya-'mdiánok ősrégi fészkeit. Itt kezdődik az Oichua nyelv használata, a régi indiánok tradicioná is szent nyelve, mely a régmúlt időszakból a mai időkig használatban van. Innen egészen a boliviai nagy fensíkig az összes typusok, jellemvonások egyformák. A primitív szántási eszközök, ruházat, edények, nyergek ma is ugyanazok, mint századokkal azelőtt. Az itt élő indiánok ma békés, csendes, egy kissé tartózkodó emberek, egy szomorú, melankolikus vonással az arcukon. A sok kis állomás mind egyforma. Néhány földszínű agyagviskó, néha ugyanilyen kis templom is. A vasúti állomás rendszerint valamivel nagyobb épület, bádoggal fedve, amelyben a barnabőrű állomásfőnök a feltétlen úr az indiánokkal szemben. Huaca állomáson a vonatu k ismeretlen okból egy órát vesztegel. Ez a hely Északargentina egyik legrégibb indián faluja, 2938 méter magasságban a tengerszin felett. Kopaszak a hegyek, földszinűek a házak, semmi fa, semmi zöld. Sok indiánkunyhó tetején fakereszt látható, a bizonyság, hogy ezekben már keresztény indiánok laknak. A templomuk régi indián munka, az oltár csodaszép faragás. Az állomáson lézengő indiánok nagy, csodálkozó szemekkel bámulnak reánk, a fehér idegen mindig érdekes. Az ebédlőkocsi ablakain át a bennülőktől kenyeret és ételt kérnek valami egészen sajátságos éneklő hangon. Itt búcsúzik el tőlünk egy furcsaviselkedésű, kissé hóbortos német orvos, aki bemegy messze a hegyek közé a kékbőrű és kéknyelvű indiánokat tanulmányozni. A Guarayaindiánok fajtájához tartoznak és a nyelvük és bőrük állítólag kék. Igen kevesen vannak és azok is kihalóban. Melegen búcsúzunk tőle, csodáljuk a bátorságát és konstatáljuk, hogy még Délamerikában is akadnak mártírjai a tudománynak. (Folyt, köv.) Schayné Gangl Githa. m * ki