Esztergom és Vidéke, 1930
1930-10-12 / 80.szám
ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 80. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930. VASÁRNAP, OKT. 12 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Két kérdés (v. o.) Az egyik kérdés az, hogy miért vesznek a legtöbben poroszszenet. Qróh József dr. bankigazgató a legutóbbi vármegyei közgyűlésen szinte felrázta a hallgatóságot, hogy ti urak, akik keresitek a bajok okait, miért történik meg mégis, hogy minden harmadik házban poroszszén ég, miért vásároljuk a poroszszenet, amikor a magyar bánya válsággal küzd és munkásait elbocsátani kénytelen. Tudjuk ezekből a szavakból, hogy nem a szegény ember égeti a poroszszenet, hanem talán éppen azok, akik a legjobban hirdetik, hogy a gazdasági bajokon segíteni kell. Kérdezzük csak meg, mit mond a barna szén a jelenlegi szénkrizisről és annak okairól. — Majdnem olyan árban vagyok, — mondja a barna szén — mint a porosz. A békevilág óta 40%-kal drágultam. Magyar munkások ásnak ki a földből. Ezeknek köszönhetem életem és mégis azt kell látnom, hogy csekély az az összeg, amit én értem a munkások kapnak. Hogy drága vagyok mégis, ennek nem a munkás és a termelés az oka. Nem is a közönség. Az én vállalatomban sok az igazgatósági tag, a kormánytanácsos, még más faktor, akiket sohasem láttam, de akik valamennyien kapnak tiszteletfizetést. Mert hát én magyar szén vagyok és nálunk az a szokás, hogy minden reprezentálást meg kell busásan fizetni. A hála pedig az értem, hogy kutyába sem vesznek, amikor már az igazgatótagsági vagy más című fizetés a zsebekbe jutott. És amikor már a tantiémeket kifizették, métermázsánkénti áram majd annyi, mint a külföldi széné. Mindig a szegényember, a középosztály fűtőanyaga voltam, de most már innen is kiestem. Igy a raktelepeken vagyok kénytelen ázni, nem vesz meg senki. Nem, ne beszéljünk hazafiasságról, meg magyar iparpártolásról addig, míg a munkanélkül való tiszteletfizetések fennállanak. A hazafiasság ott kezdődjék a magyar iparban, hogy szűnjenek meg tiszteletfizetések nagy tételei. Töröljék ezt el, fizessék csak a bányászt, aki megdolgozik és a tisztviselői kart, amely közvetlen viszonyban van az üzemmel. Akkor majd látni fogjuk, hogy a barna szén ára alacsonyabb lesz és akkor majd könnyebb lehet magyar ipari propagandát csinálni. Akkor majd nem kell félnünk, hogy nem fog piacot találni a magyar szén és nem lesz aggodalom, hogy a bányászok létszámát a felére redukálják, sőt, hogy tartani kellene az üzem beszüntetésétől. Hát már annyira vagyunk, hogy megszűnjön egyik vagy másik szénbányánk ? Nem a fogyasztó közönség az oka ennek, hanem a szén drágasága, amit a tiszteletbeli fizetések emeltek felfelé. Itt is csak felülről kell jön-1 nie a tisztogató munkának és nem alulról, ahonnan a keserves filléreket adják. A másik kérdés: miért írunk mi a nyomorról, miért keressük azoknak a helyeit ? Azért tárjuk fel a rideg helyzetet, hogy odafönn végre lássák a helyzet rettenetes képét. Két cikket közöltünk eddig a nyomorról és azok egy-egy esetként csak kiragadott tapasztalatok. Ha házról-házra járnánk és mindent megírnánk, amit látunk, akkor köteteket kellene megtöltenünk a nélkülözések borzalmas képeivel. Amit megírtunk azért tettük, hogy odafönn ne ringassák magukat illúziókban, hogy ne mondhassák azt, hogy „ha nem telik kenyérre, vegyenek kalácsot." Igen azt kell hinnünk, hogy sokan nem tudják, mi a nyomor. Azt mondják, hogy a munkanélküli nyomorgók vérszemet kapnak, ha mi feltárjuk a helyzetet és hogy a kommunizmus ezzel az árnyékát veti előre. A kommunizmus nem ezektől az Írásoktól veti előre árnyékát, hanem attól, hogy amig volt idő a segítségre, amikor kellett volna segíteni a nyomorúságon, akkor nem történt semmi. Mindig csak hallgatást, Ígéretet hallottunk. A tettek máig is késnek. A sajtónak kötelességei vannak és ha nem írnánk a szomorú és kétségbeejtő nyomorúságról, akkor vádolhatnának bennünket, hogy a bomlasztó áramlatok és eszmék, a lázítás és bujtogatás parazsát tartjuk a hamu alatt. Nem, mi szétkapartuk a hamut, amelynek közepén a parazsat megtaláltuk, amely nyomoruságával éget, de új emberekkel, nemzeti munkával, megértéssel, gyors segítséggel a haza oltárán szent lánggá lobbanhat. wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmiwmm Az aranymisés fflachovich Gyula dr. 1880-1930. ötven év hangulatos háttórt állít be az első mise emlékébe, mikor az aranymisés kezébe veszi az Úr Jézust, hogy megújítsa az 50 év előtt kötött szövetséget az Ür szolgálatában. „Menjetek ée küzdjetek l" Ezt az útravalót hallotta 50 év előtt, okt. 17-én Machovich Gyula is, ma már az esztergomi érsek általános helynöke. Es az új pap megértette, mikor kilépett az élet útjára, hogy a papnak nemcsak a hit várait kell munkáskézzel s átélő léi kktl építenie, ha nem mindebben kemény próbát is kell kiállania. Nemcsak a munkában, hanem a küzdelemben is verejtékeznie kell, ha mélió akar lenni 50 év múlva is Krisztus Urunk serkentő szavára: „lrne az én kiválasztott szolgám, akire rátettem lelkemet." Machovich Gyula a nép elé lépett, hogy éltető erő legyen s a gyengék rátámaszkodhassanak s a kegyelem vizével megtisztítsa őket. A Pázmáneumot elvégezve, felszentelve s hittudorrá avatva, Garam kövesd volt első kápláni állomása. Onnan budai király íj palotai káplán lett. Simor hercegprímás felis merve kiváló képességeit, 1883 ban udvari papsága sorába vette. Tíz év után, mint hercegprimási titkár, 1893 ban ismét a lelkipásztori munkakörbe tért vissza s Tardoskedden 20 évig volt plébános. 1913 ban lett az esztergomi főkáptalan tagja. Mint kanonok az egyházmegyei főtanfelügyelői s általános érsekhelynöki hivatalban vezére az egyházi s tanügyi közigazgatásnak. Életét nemcsak az évek száma, hanem tartalom dús munkássága tették mindenkor vonzóvá s tiszteletreméltóvá. Egyéniségét tekintve, szerénysége ibolyájából, hithűsége gyöngyvirágjából, jótékonysága százszorszépéből és szíves modora nefelejtséből ékes koszorút lehetne kötni. De az ő szerény és alázatos lelkülete kerüli a dicséretek himnuszát, az ünnepeltetett s azért elvonulva üli meg az igazi papi lelkülethez méltóan, arany áldozatát. Életéből csak annyit kiemelni, hogy az egyházkormányzatban a papságnak mindenkor megértő testvére s lelkipásztorkodásban mint családatya élt hivei környezetében. Érintkezésében a gentlemann ós a pap megegyezően találkozik. Emellett a keresetlenségnek, az egyszerűségnek az embere. Kerüli a feltűnést, az' imponálást. Közvetlenségében van a lelki vidámság derűje. Látszik rajta, hogy gondolatait egyenest szivéből tépi ki s azért tud hatni s vonzani. Egy napfényes, hangulatos tájkép az egész ember, ha vele érintkezünk. A politikai szereplés távol állott lelkületétől mindenkor. A pap fölülkerekedett benne a politikai kérdések megítélésében. Egy lelkipásztor, nézete szerint, soha se jöjjön a politikai pártszereplés tusakodásában, annak zajával ellentétbe híveivel és hivatásával. Ennek utókövetkezményei, mint számos tapasztalati példa igazolja, az egyház érdekeire veszélyesek. Látja azon korszakot, melyben a túltengőn s egyéni törtetés célját szolgáló politikai párt szereplés micsoda eredményeket vált ki. Mint iró s tudós országos tekintély. A mult század nyolcvanas s kilencvenes éveiben a szabadkőműves uralom nagyon érezhető volt Magyarország politikai s társadalmi képén. És ebben a korszakban volt bátorsága Machovits Gyulának kilépni a szintérre s könyveivel felvenni a harcot a szabadkőmívessóg ellen. Fellépése országos esemény volt. Csáporon születvén, szülőhelyének nevét választotta írói nevének s Csápori néven jelentek meg részint franciából fordított, részint eredeti munkái a nyolcvanas évek utolsó éveiben. Elsőnek Taxii Leo szabadgondolkozó önvallomását fordította le franciából, mely bevilágított a szabadkőmívessóg törekvéseibe. Követte azt Salvani Félix munkájának: „A liberalizmus bűn" és Freppel Károlynak: „ A francia forradalom századik évfordulójára" könyvének fordítása. Mind a három világirodalmi jelentőségű írónak a könyve volt s nagy tanulságot szolgáltatott a szabad<£Őmívességtől megalapozott forradalmi szélsőségekre nézve. A magyar köztudatba talán legjobban beleékelődö:t Dr. Csápori szenzációs leálcázása a magyar szabadkőmívességrő 1 , amely mint eredeti munkája: „Ámítás s valóság" címen jelent meg. A szabadkőmívességről az „Uj Magyar Sion"-ban is jelent meg egy önálló, hosszabb tanulmánya s egy másik „Egy magyar páholy keservei a mult század"ban" cimen. Machovich Gyula öszszes munkálatainak hatása nemcsak speciális irodalmi jelenség volt, Hanem valósággal hitvédelmi missziót <r SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül. a köző, konyha- és kenyérruha, házi szövött Pelczmann Lászlóná legjutányosabban beszerezhető Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik
