Esztergom és Vidéke, 1930
1930-10-12 / 80.szám
jelentett s megalapozta a szabadkőmivesség ellen megindult országos mozgalmat. Most, a félszázados aranyáldozatnál visszatekintve az átmunkált papi múltra, elmondhatja a jubiláris fő papunk is: jó harc volt ez a ma gyar kereszténységért. Élete vissz hangja annak a konzervatív papi felfogásnak, mely a hagyományokból s a mult emlékének megszenteléséből is merítette egyházi és hazafias éleslátását. A kicsiszolt ízlés formatörvényei uralkodnak a jubiláris főpap felfogásában s egyéniségének egész megjelenése a tiszteletet gerjeszti fel a szemlélőhen. Az egyházmegye papsága és Esztergom város közönsége mély kegyelettel veszi körül a jubilánst, a jótékonyság atyamesterét. A szeretet pántjaival összefűzötten imádkozunk, az isteni kegyelemmel megerősített hosszú életéért. K. Vannak munkanélküliek, akik túlzott követelés és kényelemszeretet miatt nem tudnak keresethez jutni Amikor arról volt szó, hogy a munkanélküliség megoldásának kérdésében résztveszünk, készséggel vállalkoztunk arra, hogy a nyomorgókat felkeressük és súlyos helyzetüket feltárjuk. Segíteni akartunk ezzel a bajok felkutatásában és a hatóság munkáját is megakartuk könnyíteni. Cikksorozatunkat a legnagyobb érdeklődéssel olvasták. Pro és kontra hangzottak el a vélemények. Tárgyilagosak voltunk. Se el nem vettünk, se hozzá nem tettünk tapasztalatainkhoz. Hogy igazán tárgyilagosak vagyunk, más jelenségekre is felhívjuk a figyelmet. Megtörtént, hogy egy tisztviselő tatarozást kívánt volna végeztetni a házán. Felszólított egy kőművest, hogy adjon árajánlatot. A kőműves 150 pengős költségvetést állított össze, ami az anyagon kívül 1 pengős óradíjat jelentett. A tisztviselő drágállotta a munkát. Alkudni próbált. A kőműves azonban nem engedett. Kijelentette, hogy kevesebb órabérért nem hajlandó dolgozni. Megjegyzendő, hogy a kőműves munkanélkül állott. A háztulajdonos természetesen más kőműveshez fordult. Hosszas tárgyalás után sikerült is 80 pengős költséget elérni. Igy meg is indult a renoválás. Az első kőműves pedig ma is munka nélkül áll. Hát ha igazán súlyos panaszok hangzanak el egyes munkanélküliek ajkáról, akkor miért nem ragadnak meg ezek minden kínálkozó munkát ? Miért állnak elő olyan követelésekkel, amit sokan nem képesek teljesíteni ? Égy másik munkanélkülit arra szólítottak fel, hogy vágja fel a télire való fát. „Nem vagyok favágó — felelte az állítólagos munkanélküli, aki nyomorról panaszkodott — én szakmunkás vagyok." Nagyon jól tudjuk, hogy állásnélküli tisztviselők, mérnökök szenet mentek hordani, kubikus munkát végeztek nehéz időkben, hogy fenn tudják magukat tartani. Nem restelték magukat. Nem féltek a munkától. Ezek tudtak áldozatot hozni? Miért nem hoznak Önmagukért áldozatot azok, akik panaszkodnak és még sem akarnak dolgozni. Nem csoda, ha a közönség bizalmatlan lesz. Itt maguknak a munkásoknak kell szolidaritásba lépni. Természetes aztán, hogy ilyen munkásnak nem szabad munkanélküli segélyt adni, hanem vagy elvállalják a munkát, amellyel segíteni kivannak rajtuk, vagy maradjanak sorsukra. A drótostótokra is van panasz. Az egyik helyen egy lábas megfoltozásáért 80 fillért kórt a drótos. Négy perces munka lett volna a javítás, ötven fillért ajánlottak a tótnak, aki azonban nem válllalta a munkát. mmmmmmmmmámmímtm Végül a szemétre kerül a lábas, ami még 80 fillért sem ért meg. A tót tovább állt és nem győzött panaszkodni, hogy nincs munkája. Amikor a nyomorhelyeket jártuk, több helyen igazán éhezni gondoltuk a családot, de a leánynak selyemharisnyája volt és a rúzs sem hiány zott. A ház tisztaságáról is tudnánk beszélni. De hagyjuk ezeket. Igen vannak nyomorgó emberek. Nagyon sokan vannak. De akadnak olyanok, akik csökönyösségükkel, rátartiságukkal, könnyelműségükkel, követeléseikkel nemcsak önmaguknak, hanem valamennyi munkanélkülinek ártanak. Érdekes tűzoltói adatok Magyarország 3355 községéből 2835-nek van csak tűzoltótestülete, tehát az ország 520 községében nincsen még tűzoltóság. A tűzoltótestületek közül 2004 az önkéntes tűzoltócsapat, amelyek között 813-nak még tíz tagja sincsen. 783 az úgynevezett kötelezett tűzoltótestületek száma. Ezenkívül 48 leventetűzoltóság van. A tapasztalat azt mutatja ; hogy a leventetűzoltók igen szívesen és nagy ambícióval végzik munkájukat. Épp ezért tűzoltói körökben kívánatosnak tartanák, ha a leventéknek kiképzését általánossá tennék. A tűzoltótestületek között 79 magántűzoltótestület van, amit gyárak, iparvállalatok tartanak fenn és 11 uradalmi tűzoltóság. A nagy uradalmak ugyanis dicséretreméltó áldozatkészséggel szintén maguk szerveznek tűzoltóságot. Kevesen tudják, hogy női tűzoltók is vannak az országban, még pedig Rákosszentmihályon, akik legutóbb, városunkban tartott versenyen ki is tüntették magukat a szakkörök legnagyobb megelégedésére végezték feladatukat. A tűzoltóparancsnokok a legkülönbözőbb társadalmi rétegek tagjai közül kerülnek ki. öt gróf is akad köztük, de képviselve van a parlament is. A legnsgyobb számban találhatók természetesen a parancsnokok között jegyzők és tanítók. 1535 jegyző és 879 tanitó tűzoltóparancsnok van. Ezenkívül 203 kisbirtokos, 51 ké ményseprő, 50 leventeoktató, 39 kovácsmester, 29 orvos, 17 borbély, 12 nagybérlő és nagybirtokos, 11 pap és ugyanannyi ispán, 8 napszámos, 7 postamester, 4 gyógyszerész és ugyanannyi bankigazgató. Ne csak szóval pártold a magyar ipart, hanem minden vásárlásoddal is. Ezt hirdeti a Magyar Hét, mely október 18 án kezdődik és 26 ig tart. Állandó ellenségeskedés folyik az esztergomjárási tót és német lakosság között Ha va'amelyik munkásvonattal Budapestről Esztergomba utazunk, elszomorító tapasztalatokat szerezhetünk a munkásság körében. Éppen nem régen vert fel nagy port a pángermán agitáció, ami még ma is foglalkoztatja a vezető köröket. Ha tehát fáradságot veszünk magunknak és a tót vagy a német lakosság közé vegyülünk, olyan tapasztalatokat nyerhetünk, amelyek az u. n. pánagitációs mozgalmakra közvetlen fényt vet ós megtudhatjuk, hogy nem a veszélyes pánmozgalmak nyilvánulnak meg, hanem olyan súrlódások, amelyek az igazi okok a lakosság összetartozandóságának szétbomlására. Az ilyen jelenségek könnyen pánagitációs hatásoknak minősíthetők, bár nem azok, hanem egyszerűen csak gyűlölködésre, széthúzásra való törekvésre vezethetők vissza. Alkalmunk volt többször a színházi vonattal utazni. Angyalföldön, különösen szombaton, nagyon sok munkás száll fel az éjféli vonatra. A munkások nagyobbára pilisvörösváriak, csabaiak, leányváriak és cséviek. Tótok és németek vegyesen. A budapesti gyárakban dolgoznak elszórva. Alig helyezkednek el a kupéban, hamarosan szóváltás hallatszik. Többen nótáznak. Egyesek a bortól, mások szórakozásbó 1 , de a szóváltás áttöri az éneket. A tót szidja a németet, a német a tótot. Nem lehet leirni a szavakat. Eleinte csak kötekednek. Később azonban már arra várunk, hogy mikor csattan a pofon. Előfordult már nem egyszer, hogy szóváltásnak egy kővel tettek pontot a végére. A sértett munkás, aki közben az állomáson leszállt, egy követ vágott a kupéra. Egyszer talál a dobás, máskor nem. A csendes szemlélőben elkeserítő nyomokat hagynak ezek az esetek. — Mindig van veszekedés — mondják az emberek. Egymást bántják és ha bennük van egy-két deci pálinka, verekedés a vége a dolognak. Egyik este egy újságárus fiatal ember szállt a munkások kupéjába. — Kidobni a magyar újságot — kiabálták kórusban a munkások. Ebből is szóváltás keletkezett és majd, hogy hogy meg nem verték az újságárust. — Hol születtek maguk ? — kérdezte egy öregebb magyar ember a veszekedőket. Békességre akarta inteni őket. — Nem itt Magyarországon, nem egy kenyeret esznek, nem egy földön élnek, nem egy helyen dolgoznak ? Na ugy-e. Akkor mit veszekednek ? Talán maguk gazdagok ? Hát nem egyforma szegények? Elég baj, hogy a szegény emb;r a szegény ellen megy és pusztítja. Ki tartson össze, ha nem a szegény ember? I A szavak, úgy látszik, hatással voltak az emberekre és lecsillapodtak. — Bizony nagy baj, hogy minden utazásnál ilyen pörölósek vannak. Folyton egymást marják. A tót a németet, a német a tótot, mind ketten a magyart és viszont. Ha el is hallgatnak itt, folytatják, amikor leszálltak. Az állomás sötét, csendőr nincs, akár egymást ölhetik. Pedig van bennük érzés, csak meg kellene őket fogni. Azt mond ják, pángermán ós pántot agitációk folynak. Lehat, de az igazi baj ott van, hogy gyűlölködés van az emberek között. Ha jó vezetés lenne, ha törődnének, foglalkoznának a néppel, akkor nem kellene tartani attól, hogy aknamunkát folytatnak ellenünk. . .. Elgondolkozunk: mennyi baj van is közöttünk, de még a bajokban sem tudunk egyek lenni, egymás segítségére, egymás megértésére. Látunk többfelé ku 1 turházakat, de a lelkek kultúrházát még nem sikerült felépíteni. Ünnepélyes keretek között utazott el a hercegprímás Romába. Mint már jeleztük, Serédi Jusztinián dr. bibornok hercegprimás szerdán a kora délutáni órákban Budapestre utazott Bartmann Miklós dr. hercegprimási szertartó kíséretében, ahonnan este 6 óra 15 perckor a Duna-Száva-Adria Vasút budai pályaudvaráról Rómába utazott. A bíboros főpásztor pontosan 6 órakor érkezett meg autóján a pályaudvarra. A pályaudvaron Biikky Dénes helyettes állomásfőnök Esthy Miklós világi pápai kamarás fogadta a hercegprímást, aki az elsőosztályú várótermen keresztül egyenesen a trieszti gyorsvonathoz ment és a gyorsvonat közvetlen római kocsijának egyik, részére fenntartott elsőosztályú fülkéjét foglalta el. Pár perccel ezután megjelent a pályaudvaron Angelo Rótta c. érsek, pápai nuncius és titkára, Kaldewey Ümberto, nunciaturai ügyhallgató, valanint a kül ügyminiszterium képviseletében Csiszárik János c. püspök meghatalmazott miniszter. Az előkelőségek felkeresték a bibornok-hercegprimást a vasúti kocsiban és meleg búcsút vettek tőle. „A viszontlátásra tiz nap múlva" — így búcsúzott a bíboros főpásztor a tiszteletére megjelent előkelőségektől, akikkel hosszasan elbeszélgetett. Közvetlenül a vonat indulása előtt Lutior Ferenc dr. vatikáni követségünk kánonjogi tanácsosa tisztelgett az indulni készülő hercegprímásnál, bejelentvén neki, hogy október végén lejáró szabadságát a hercegprimás római útjára való tekintettel megszakítja és két nap múlva ő is Rómába utazik, hogy ott Magyarország bíboros főpásztorának rendelkezésére álljon. A hercegprímást vivő vonat menetrendszerű pontossággal hagyta el az állomás csarnokát. A pályaudvaron összegyűlt utasok és hozzátartozóik meleg ovációban részesítették a hosszú útra induló bíborosegyházfejedelmet, akit Bartmann Miklós dr. hercegprimási szertartó kisért Rómába. A hercegprimás római tartózkodása alatt résztvesz azoknak a kongregációknak tanácskozásain, melyeknek bíbornoki méltóságánál fogva tagja és külön kihallgatáson jelenik meg XI. Pius pápa előtt, akinek megköszöni a Szent Imre jubileumi ünnepségek iránt tanúsított meleg érdeklődését, valamint azt a kitüntető tényt, hogy bíboros legátussal képviseltette magát ezeken az ünnepségeken. Mindenki, aki saját fogyasztásával a magyar mezőgazdasági és ipari termelést segiti a szebb magyar jövendőt épiti. A Magyar Hét október 18-án kezdődik és 26-ig tart. Hétfőn és kedden a „Lourdesi csoda" a Kultur Mozgóban
