Esztergom és Vidéke, 1930

1930-02-13 / 13.szám

A magyar „dopo lavoro". Vae victis 1 Jaj a legyőzötteknek I Ez a sors jutott nekünk is osztályrészül, pedig le sem győztek bennünket. A fegyverek rengetegének közepette hazánk kicsi tisztás csupán, amelyen nem mered az ég felé szuronyrengeteg, csupaszon, védtelenül állunk az ágyúk torka előtt. Fejünk felett, mint prédára leső dögkeselyűk, a gépmadarak százai kóvályognak és nincs elhárító lövegünk. Bűzös, halált hozó gázok felhőtengere fenyeget és nincs gázálarcunk. A földön, a levegőben, a vizén, a föld alatt, mindenütt ellenség. A népek zöld asztalánál a végre hajtók és zsarolók serege forgat ki minden rongyunkból, ami még meg maradt. Ezt is sajnálják tőlünk. Segítő kéz alig nyúl felénk, bíztató szó csak ritkán s az is felelőtlen ajkakról szól hozzánk. Titáni küzdelem folyik életünkért minden percben, minden órában s nem tudjuk, hogy mit hoz a holnap, ha fáradt fejünket este nyugvásra hajtjuk. A trianoni határok között az élet súlyos, alig elviselhető. Hová forduljunk? Kitől várjuk a megváltást szenvedéseinktől ? A felelet egyszerű : önmagunktól. A Duna, Tisza partjain tömören együtt él nyolc ós fél millió magyar. Ha ez a tekintélyes tömeg egy gondolatban, a nemzeti egység gondolatában összeforr, olyan erőt reprezentál, amellyel nemzetközi viszonylatban is mint jelentős tényezővel számolni kell minden hatalomnak, minden szövetségnek. Meg kell azonban ragadnunk minden eszközt és minden alkalmat, hogy törhetetlen életösztönünket, élniakarásunkat és életrevalóságunkat erővel teljesen bizonyítsuk. Erre igen sok eszköz kínálkozik. Itt csak egyet említek a sok közül, azt, amelyik különösen alkalmas arra, hogy tárgyalásainknál kellő súlyt, s nemzetünknek még jelen elesettségünkben is azt a megbecsülést és tekintélyt szerezze meg, amely ezeréves dicsőséges múltjánál és kultúrájánál fogva méltán megilleti: és ez a céllövészet. A MOVE országos elnöksége e nemzetvédelmi szempontból nélkülözhetetlenül fontos és hasznos, amellett nemes sportnak bölcs előrelátással széles rétegekre kiterjedőleg nemcsak megvetette az alapját, hanem azt folyton terjeszti, fejleszti, állandóan tovább szervezi is. Csaknem minden alkalommal újabb és újabb alakulatokról hoz hírt a „ MOVE" újság; lövészeink légiója állandóan gyarapszik, nemcsak mennyiségben, de minőségben is. Ma azonban már ott tartunk, hogy az eredményes munkát és továbbfej'ődést csak az illetékes körök céltudatos és igen erőteljes támogatása biztosíthatja. Itt olyan támogatásra gondolok, amilyennek a legszebb példáját az örökbéke államának, Schvájcnak a kormánya mutatja a leggyönyörűbben és a legkövetésreméltóbban, ahol az állam évente 4—5 millió frankot költ csak az iskolás ifjúság katonai kiképzésére és céllövészetére s ahol nemcsak általános védkötelezettség van igen súlyos hadmentességi adóval fűszerezve, de ezenkívül is minden svájci polgár minden esztendőben köteles harminc éleslövést leadni valamelyik — az államtól ellenőrzött — lövöldében, s ezt azután katonakönyvecskéjóben évente hitelesítik. Természetes, hogy ennek a par excellence nemzetvédelmi sportágnak ilyetén megalapozása, gyakorlása és fejlesztése nem terhelheti az állampolgárok anyagi teljesítőképességét még ott sem, a gazdag Schvájcban, annál kevésbbé tehát nálunk, ahol hasonlíthatatlanul nagyobb az elesettség, a szegénység, a nyomorúság. Mert ez a sport drága. Számításom szerint egy-egy lövész kiképzés, gyakorlása és versenyeztetése évenkint 100—150 pengőbe kerül. Ez a teher pedig a mai gazdasági viszonyok között elviselhetetlenül súlyos. Sok társadalmi egyesület azonban meghozta ezt az áldozatot is, mert megértette ennek a sportnak égető szükségességét. A jövőben azonban, hogy az elért sikereket biztosíthassuk, ezeknek az egyesületeknek erőteljesen segítségükre kell sietni. Nemcsak a mir kiképzett lövészeknek ezreit kellene men tesiteni az e sport gyakorlásával járó anyagi terhektől, de a többi szegény magyarnak is hozzáférhetővé kellene tenni erőteljes anyagi alátámasztással a céllövészet rendszeres és okszerű gyakorlását. Ezt a mozgalmunkat, a céllövészet fejlesztését titokban úgysem tarthatjuk, arról máris tudomást szerzett a külföld, különösen a szűkebb szomszédság. De hát ez nem baj. Legalább megtudja e határokon kívül is mindenki, hogy mi élünk, s még néhány ezer évig élni is akarunk, hogy itt a harcképes magyarok olyan tömege él, amelyet nem lehet quantité — negligable-nek tekinteni s könnyen elintézni. Igenis tudják meg, hogy itt van akarat, van egység és van erő, olyan tényezők tehát, mellyel a hátuk mögött eredményesebben végezhetik igazságos békére törekvő gigászi munkájukkal nemzetünk képviselői nemzetközi tárgyalásaik alkalmával. A céllövészetnek az a módja, ahogyan azt társadalmi egyesületeink nagy anyagi erőfeszítéssel manapság többnyire gyakorolják, vagyis a miniatür-fegyer céllövészet mint előkészítő iskola, mint foglalkoztató eszköz kétségtelenül hasznos és fontos. Sokkal fontosabb, azonban sokkal drágább és lövedékek hiányában hozzáférhetetlenebb a hadifegyverrel való céllövészet. Valahogy nemcsak többnek, hanem soknak érzi magát az ember, ha komoly fegyvert szorít markában. A tényező, még pedig fontos tényező érzése lepi meg az embert, ha kezdetben csak a tudat alatt is, de később mindinkább öntudatosan. Ugyanaz a folyamat meg végbe a bajtársi együttérzés terén is. A közös cél, a közös eszköz, a gyakori együttlét, a barátság, az együvétartozóság érzését ülteti a szivekben, gyökeret ver bennük, amelyet onann semmiféle hatalom sem képes kiirtani. Az így megnevelt és kiképzett tábor csak a magyar nemzeti gondolatot terjeszti, beviszi azt az élet minden viszonylatába és gazdaságii téren is hasznos gyümölcsöket hoz. Csak magyar árút propagál s ezzel fejleszti a magyar ipart és kereskedelmet ; a magyar művészi értékeNéhány szó az árvédelmi munkálatok előtt. ket, a magyar elme és alkotási készség, a magyar gondolat és szellem termőképességét, fejlődését szolgálja, mert minden ízével, idegével benne él, érte küzd és dolgozik. Mindezek alapján nyugodtan levonhatjuk végső következtetésünket, hogy a magyar „dopo lavoro" nem lehet más, mint a céllövészet minél intenzivebb művelése és fejlesztése, amely kell, hogy minden sportágnak élére kerüljön.]— Céllövő bajtársaink remélik, hogy ügyük az illetékes tényezők előtt kedvező fogadtatásban részesül és elnyerik azt a méltó támogatást, amelyre eddigi működésükkel valóban rászolgáltak. Dr. Darvas Géaa Esztergom városának és a város közvetlen határának [ármentesítés e legősibb, egyben mindenkor legégetőbb technikai problémája volt, mind magának a városnak, mind az árterületbe eső földtulajdonosoknak is. Hogy eddig az ármentesítés meg nem történt, annak lehettek pénzügyi, vagy várospolitikai okai, lehet, hogy hiányzott a probléma mélyére hatoló, az egész kérdés rendkívüli fontosságát átlátó és irányító gondolat. Bárhogy volt is, de örömmel állapítható meg, hogy a megoldás küszöbön áll. Megalakult a árvédelmi társulat, melyet az őt létrehozó törvény szelleménél fogva sem lehet más feladata, mint az árvédelmi munkálatok végrehajtása s utána az árvédelmi berendezések használható karbantartása s a társulat által kidolgozott gátvédelmi szabályzat szigorú betartása felett őrködni. Ha megvizsgáljuk a legutolsó száz év statisztikai adatait az esztergomi szakaszon, ugy azt találjuk, hogy átlag minden ötödik évben vonul át a szakaszon az az árhullám, melynek magassága meghaladja a partokét s elönti az árterületbe eső földeket. A vizzel borított terület kb. 1000—1100 kat. hold. Fölösleges felhívni a figyelmet arra a gazdasági és anyagi kárra, melyet egy-egy ilyen árhullám okoz. Különösen a mai katasztrofális lerongy oltságunkban minden elveszett fillér, minden hiába elverítékezett munka nemzetgazdaságunk nyomorult mérlegét még szomorúbbá teszi. Ha az a sok könny, vesztett remény, melyet elmos a vadul zugó ár, mely mint veszett démon tépi, szakgatja az alig kalászba bomlott áldást, melyért annyi hő fohász szál lott a munkától elcsigázott gazda ajkáról az Eg urához. Az 1885. évi XXIII. tc. előírja, hogy bármely folyam vagy folyó árterületébe eső öblözetek tulajdonosai ármentesítő társulattá alakulni kötelesek, ha az árvíz által veszélyeztetett terület nagysága egy bizonyos mértéket eléri. Sőt bizonyos esetekben, közérdekből maga a minisztérium is elrendelheti egyes öblözetekben az árvédelmi társulat megalakítását, ha egyébkánt a fenti tc. erre nem is kötelezné őket. Az esztergomi öblözet az alábbi kategóriába esik. Ha jól tudom, az árvédelmi területbe eső tulajdon fele a városé, másik fele pedig a kisgazdáké. így a megalakult árvédelmi társulat tagjait a város és az érdekelt gazdák delegálták. Az árvédelmi társulat első és legsúlyosabb feladata az árvédelmi töltés és műtárgyak megépítése lesz. Legsúlyosabb azért, mert hiszen a társulat tagjainak kell előteremteni azt az összeget, mely lehetővé teszi az építkezés végrehajtását és a védelmi művek karbantartását. Ezen összeg nagyrósze társulati adóból folyik be, ami bizony tetemes kiadást okoz az érdekelteknek. A társulat mindenek előtt megállapítja azt az összeget, melyet az építkezésekbe a legnagyobb megerőltetéssel befektetni képes, az ezen maximális Öszszegen felüli részt az eddigi gyakorlat szerint az állam előlegezi. Részesülhet a társulat ezenkívül segélyben is és pedig adóvisszatérités formájában. Ezen visszatérítés az ármentesíttetlen terület és az ármentesített terület adói közti különbözet. Az előlegezett összeget azután az állam adó alakjában behajtja. Annak megállapítása, hogy kik kötelezhetők a társulati adó fizetésére, a pontos árterületi térképek elkészítésével történik. Ezen térképeken fel van tüntetve az árvizvonal s ezen vonalon belül eső területek az érdekelt területek. Az adókulcs megállapítása történ hetik kétféle képen. Először úgy, hogy minden társulati tag, tekintet nélkül az elosztás mértékére és a birtoktag nagyságára, egyforma mértékben viseli a terheket. Ez a régi elavult és igazságosnak semmi esetre sem nevezhető esjárás már a multó. Másodszor történhetik az adókulcs megállapítása az elborítás mértékének ós az elborított birtoktag értékének együttes figyelembe vételével. Ez a nelyes és igazságos eljárás, így minden tag két osztályba kerül: aszerint, hogy mily mértékben önti el a SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törfil. . köző, konyha- és kenyérruha Ll-| rt^Kiiá 144 abrosz (nagyban és kicsinyben) lld&l bZ-öwlHl legjutányosabban beszerezhető 5 Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 13. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1'20 P. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér 1930 CSÜTÖRTÖK, FEBRUÁR 13 Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér