Esztergom és Vidéke, 1930

1930-11-20 / 91.szám

ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 91. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930. CSÜTÖRTÖK, NOV. 20 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1'20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Segítsünk! A Kormányzó Úr Őfőméltósága a napokban leiratot intézett a népjóléti miniszterhez, amelyben megbízta, hogy a jótékonyság társadalmi tevékenységét megszervezze és vezesse. A kormányzó urat az késztette erre a lépésre, hogy az inségjárulék hozadéka nem elégséges a felmerülő szükségletek teljes kielégítésére, ennélfogva az állam anyagi erőit a társadalom önkéntes hozzájárulásával is ki kell egésziteni. Az eddig kifejtett áldozatkészség további fokozásra szorul és szükséges, hogy a legelsősorban azok, akik kedvezőbb anyagi viszonyok között élnek, minél nagyobb számban siessenek szorongatott embertársaik segítségére. Kétségtelen, hogy a kormányzó úrnak ezt a nemes intencóját megértik és méltányolni fogják azok, akikre elsősorban hárul az a kötelesség, hogy áldozatkészségükkel segítsenek az államnak jelen pillanatban tagadhatatlanul fennálló szociális nyomorúság enyhítésében. Magyarország csökkent erőivel, a maga megcsonkitottságában súlyosan érzi annak a világgazdasági krízisnek összes következményeit, amelyet elviselni a jobb idők bevártáig csak a szociális áldozatkészség és kötelességteljesítés parancsainak legnagyobbmérvű respektálásával lehet. A kormányzó úr, akit a nemzet közbizalma a legfelsőbb méltóságra emelt, mélyen átérezve hivatásának magasztosságát, a legnagyobb gonddal, féltő aggodalommal látja, hogy Magyarországon széles társadalmi rétegek vergődnek önhibájukon kivül súlyos helyzetben és csak azoktól várhatnak segítséget, akiknek a sors kegye a világ javaiból bőven juttatott. Az állam éppen a szigorú takarékossági programm keresztülvitele folytán nem siethet olyan mértékben segítségére a sötét megpróbáltatások szomorú hőseinek, mint azt szeretné, de meg különben is az ilyenféle inségakciók mindenkor karitatív tevékenység alapján szoktak megszervezkedni és e téren Magyarország sem maradhat hátra. A kormányzó úr legfőbb védnöksége alatt álló segélyezési akcióra már eddig is számos adomány érkezett be. Meg kell mondanunk, hogy voltak olyan adományok, amelyeknek láttára lelki megnyugvás és öröm fogott el bennünket, de voltak olyanok is, amelyek csak a megdöbbenés, sőt megbotránkozás érzését válthatták ki a lelkekből. Egyesek a szociális j együttérzés oly hiányáról tettek tanúságot, — amely szinte érthetetlen a mai nehéz időkben és szinte arra látszik mutatni, hogy szerencsés helyzetükkel együttjáró kötelességek mértékéről a leghalványabb sejtelemmel sem rendelkeznek. A kormányzó úr bizonyára ném ok nélkül bizta meg a népjóléti minisztert az inségakció erőteljesebb megszervezésével, mert nagyon jól tudja — sokkal jobban, mint némelyek, — hogy Magyarország jövő fejlődésének alapja annak egyik legfontosabb alapköve a szociális megelégedés, illetőleg az az áldozatkészség, mely a bőven mért javakból juttatni hajlandó a nyomorgóknak és szerencsétleneknek. Értsük meg tehát mindannyian, hogy miről van szó és vegyük ki részünket a kötelességteljesitésből. Nem áldozatról van itt szó, hanem az erkölcs parancsainak teljesítéséről és a jövőbetekintő előrelátásról. Adakozzék mindenki anyagi erejéhez mérten, sőt azon tulmenőleg, mert nemcsak azoknak ad, akik arra rászorulnak, hanem a jövendő Magyarország alapjaira is ad valamit. Ujaiig) merénylet Esztergom Faros közgazdasági élete ellen Már hónapok óta tartja magát a hír, hogy a vasúti fűtőházat váró sunkból elhelyezik. Eddig nem akartunk hinni e lehetetlen hírnek, mert nem mertünk arra gondolni, hogy egy nehéz gondokkal küzködő városra éppen azok mérjenek újabb c apást, akiknek hivatali és erkölcsi kötelessége volna a mai nehéz vi szonyok közepette mindannak elkerülése, ami a helyzetet súlyosabbá teheii. S íme, mint szomorú valóságról számolhatunk be, hogy a hónapok óta tervezett áthelyezés végrehajtása iránt a rendelkezés kiadatott. N^héz, mondhatni súlyos gazdasági helyzetünkben nem lehetünk ennek- az indokolatlan intézkedésnek néma szemlélői s akkor, amikor napról-napra csökkennek ennek a jobb sorsa érdemes katholikus városnak életlehetőségei, nem térhetünk napirendre egy oly kérdés felett, mely lakosságunkat mintegy 30—40 családdal és ehhez mérten 150—200 emberrel csökkenti és ugyanezeknek megfelelő gazdasági erőt, forgalmat, fogyasztást, életet von el a városi élet szervezetétől. Utána érdeklődtünk a dolognak és megdöbbenéssel állapíjuk meg, hogy az áthelyezést sem takarékossági, sem forgalmi érdekek nem követelik. Ugy érvelnek, hogy az áthelyezés 20.000 pengős évi megtakarítást jelent, a valóság pedig az, hogy a fűtőház itthagyása nemcsak hogy megtakarítást nem eredményezne, hanem 7000 pengő ráfizetéssel járna. Ma még talán az is egy érv, hogy Komáromban nem kell bővítési munkálatokat végrehajtani s ez talán alkalmas volt arra, hogy illetékes helyen a kérdésben a város érdeke ellenére döntöttek, de kérdés, vájjon holnap nem lesz e szükség arra, hogy Komáromban vagy másutt, ahová mozdonyainkat és szerelvényeinket áthelyezik, nem kell-e majd költséges beruházást teljesíteni. Azt még meg lehet érteni, hogy az államháztartás takarékossági érdekei, vagy a forgalom követelményei szükségessé teszik az ilyen intézkedéseket, de hogy ötletszerűen minden különösebb ok és megfontolás nélkül bolygassanak meg jól bevált és egy város életére jelentős intézményeket, és ezt tegyék a primási városban, a magyar katolicizmus központjában, ott, ahol a történelmi tradíciók előtt minden magyar funkcionáriusnak levett kalappal kellene tisztelegnie, érthetetlen és mélységesen szomorú. Vagy talán azért kell ennek a városnak mindig a mostoha gyermek szerepét játszania és elsősorban mellőzésben része sülnie, mert erőt meghaladó energiával kivan a dicső múlthoz méltó jelent és jövőt biztosítania magának ? Mert siralmas szegénységében és évtizedes elhagyatottságában minden kor ég felé emelt tekintettel ós Istenben vetett bizalommal vállalta önerejének megfeszítésével a fejlődésnek irtózatos terheit. Talán azért hagynak mindig magunkra és tesznek érdekeink ellen, mert meggyőződésük, hogy ennek a városnak nincsen szüksége figyelmes kíméletre és támogatásra ? Hallatnunk kell a szorongatott szavát, jajgatnunk, de egyúttal tiltakoznunk kell; ezeknek hangjait adja ajkunkra a nyomorúság, a nincstelenség, a gazdasági visszafej lődés, amelyet meg kell fognunk, leromlásunk folyamatát a lejtőről vissza kell tartanunk. Meg kellene értenie mindazoknak, akik az ily kérdések intézésében részt vesznek, hogy nem lehet közületeket, városokat máról-holnapra önkényes és nem megokolt intézkedésekkel gazdasági érdekeikben megkárosítani. Nem lehet erőszakolt és helyt nem álló álokoskodásokkal egy, a fejlődós rohanó útjára engedett s alkotásokban áldozatos várost oly intézményektől megfosztani, amelyre épen az idegenforgalom érdekében nélkülőzhetlen szükség van. Esztergom, amely minden alkotását az idegenforgalom emelésére létesítette, elvárhatja, hogy vasúti forgalmának eszközeit nemhogy visszafejlesszék, de tökéletesítsék. Az ország első zászlós urának, a hercegprímás ittartózkodásának etikai követelményei vannak az államkormányzat minden egyes ágának megnyilatkozásával szemben. Minden, ami ezen tekintetekkel szembe kerül, minden, ami a történelmi múltnak semmibevevését jelenti, mindaz, ami egy törekvő katolikus város érdekeivel szembehelyezkedik, nem lehet sem állami érdek, sem nem lehet helyes vasúti forgalmi vagy üzleti politika. Az utolsó órában hívjuk fel az illetékesek figyelmét a már megtett intézkedéseknek visszavonására, amelynek a mai szociális érzéktől telített időszakában is van antiszociális következménye abban, hogy mintegy 30 vasutas családot kényszerít arra, miszerint nehezen szerzett családi fészkét kótya-veiyólje el. Épen a mai időkben kell a legmegbízhatóbb vasutas gárdának sorait gyöngíteni, annak az osztálynak, amely rendezettebb életviszonyainál fogva a legjobb erőtónyezőit szolgáltatta úgy az iskolának, mint a városias élet minden megnyilatkozásának. Ezt az intézkedést vissza kell vonni I Ezt követeli a városnak eminens érdeke. Esztergom a magyar jövőért sokat áldoz, nem csüggedő lélekkel dolgozik, fejlődik. Ezt a felfelótörő utat nem szabad kereszteznie senkinek és semminek, sőt kötelesség azt minden közfunkcionáriusnak egyengetnie. Pelczmann Lászlóná lepedő-vászon, köpper, törülköző, konyha- és kenyérruha, abrosz (nagyban és kicsinyben) legjutányosabbaa beszerezhető Bórkeztyű, gyapjúharisnyák dús választékban Keménynél. Fogorvosi műterem áthelyezés. Dr. Gallegó Ede fogorvos ós Fercsel Lajos fogtechnikus rendelőjót nov. ló elsejével Horánszky-utca 10. sz. alá helyezi át. Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadt&tik