Esztergom és Vidéke, 1930

1930-11-20 / 91.szám

Az Ipolyi-hagyaték Budapesten Az Országos Magyar Képzőművá szeti Társulat őszi kiállításának ez­úttal nagy jelentőséget ad, a meg­szokott ásítóan unalmas, önmagát ismétlő kiállításai között az, hogy Ipolyi Arnold hagyatékának azt a részét, mely az esztergomi primási múzeum legfőbb értékei közé tarto­zik, bemutatja annak emlékezetére, hogy Ipolyi ezelőtt 50 évvel foglalta el a Társulat elnöki székét. E kegyeletes visszaemlékezés a magyarság egyik olyan vezéralakját állítja a homloktérbe, ki azon keve­sek közé tartozott, kik a magyar művészet ügyét, a magyar újjáéle­dés korszakában lelkesedéssel, hoz­záértéssel és áldozatkészséggel tá­mogatták. Ez a budapesti bemutató kiváló alkalom az esztergomi gyűjtemény­nek a közérdeklődés mélyebb vágá­sába való beállítására, nemcsak a műtörténet iránt érdeklődők, hanem a múzeum fentartóira hárult kötele­zettség szempontjából is. Az Ipolyi-gyűjtemény országos vi­szonylatban is jelentős tényét emeli az a körülmény, hogy regi művészeti kin­csekben való szegénységünk mellett, régi magyar, német és olasz meste­rek valóban kiváló alkotásait foglalja magában. Sok darabja a legmaga­sabb európai színvonalon áll. Hogy pedig a különben kiváló esztergomi múzeum azon hiányossága, hogy műtörténeti szempontból feldolgozat­lan itt is megnyilvánuljon, egyik leg­jobb képét, Szent Jusztinát is, mint Antonio Pisano alkotásnak jebik té­ves meghatározás alapján. Ennek dacára a kép bármely nagy művé­szeti múzeum méltó büszkesége le­hetne, sok más társával egyetem­ben. A múzeum látogatói előtt feltűn­hetett a gyakran előforduló „velen­cei-, németalföldi iskola" stb. jel­zés. Ez természetesen általánosság­ban hibája a magyar műtörténeti tu­dománynak, mert a bizonytalan ós téves meghatározásokkal a szakszerű stíluskritika könnyen kátyúba kerül. A másik tanulság, melyet e kiállí­tás szolgálhat, az elhelyezés miként­jének kérdése. A „Műcsarnok" tá­gas, pompásan világított termei a képek hatását annyira felfokozzák, hogy egyik másik szinte az ujs?g ingerével hat. Itt látjuk, hogy meny­nyire kárára van az értékes g\űjte­ménynek az a körülmény, hogy nem ily célra épült és nem megfelelő mé­retű termekben van itthon elhelyez­ve. Az esztergomi zsúfoltság ós kí­nosan rossz világítással szemben itt a jó íüggesztés és alkalmas világí­tás részvétet keltőén élénk ellentétet mutat. Az itt bemutatott szemelvé­nyeket látva, szeretnénk az egész esztergomi muzeumot értékéhez mé'tó hasonló jó elhelyezésben látni. mindenütt olcsóbb a kenyér és a zsemlye, csak Esztergomban nem Már egy hónapja, hogy megindult az a mozgalom, amely a kenyérárak letörésére irányult. Az az elv érvé­nyesült, hogy amikor a gabonaárak csökkentek, ie kell szállítani a ke­nyér- és a zsemlyeárakat is. Lehe tétlenségnek tűnik, hogy amikor a búza 32 pengős áron volt, az akkori kenyér- és zsemlyeár ugyanolyan legyen, mint ma a 16 pengős búzaár mellett. Tény az, hogy a búzaár 32 pen­gőről 16 pengőre csökkent és ezzel szemben a kenyér- és zsemlyeár megmaradt a régi áron. Tudjuk, hogy csak a kartellek az okai, de talán mégis van fórum, amely ennes gátat vet. Nem lehet, hogy mindenre a közönség fizessen rá. Más városban, igy legelsősorban Budapesten sikerült a kenyér- és a zsemlyeérakat lenyomn^ csak Esz­tergomban matad minden a régiben. Miért vagyunk mi a drágaság kénye­kedvének kitéve. Olvassuk, hogy több vidéki városban alispáni vagy po'gármesteri intézkedésre olcsóbb kenyér- és zsemiyeakció indult meg, miért marad el ebből Esztergom ? Nálunk annál indokoltabb . ez a beavatkozás a kenyérárak letörésére, mert Esztergom sokkal szegényebb a más vidéki magyar városoknál. A mi városunkban is működik a nyomorenybítő akció, de a kenyér­árak mérséklésére még nem láttunk intézkedést, bár ez is a nyomor enyhítését célozza. Sokszor panaszolták már az ille­tékes osztályokon, hogy a helyi sajtó bírálgatással kiséri a városi hatóság munkáját. Az „Esztergom és Vidókó"-nek ez mindenkor köte­lessége volt, különösen akkor, ami­kor nem látja azt, hogy a hatóság nem avatkozik idejekorán a drága­ságba. Ha más városokban tudnak olcsóbb kenyeret adni a pékek, miért nem tudnak Esztergomban 16 pengős búzaárnak megfelelően ke­nyeret kimérni. Az insógakcióval kapcsolatban az olcsóbb kenyeret és zsemlyét is elvárja az esztergomi közönség. Vámháborút akarnak a csebek A csehszlovák köztársaság a na­gyon nehezen, hosszas alkudozások után létrejött magyar-csehszlovák kereskedelmi egyezményt december 15-re felmondta, egyelőre azonban az új szerződés megkötése érdeké­ben nem indított új tárgyalásokat, sőt olyan vámpolitikai intézkedése­ket léptetett életbe, amelyek arra engednek közvetkeztetni, mintha a csehek Magyarországgal vámháborút szándékoznának provokálni. A cseh kormány ugyanis nem elé­gedett meg azzá', hogy a Magyar­országból oda exportálni szokott minden mezőgazdasági termény, kü­lönösen pedig a liszt beviteli vám­ját lényegesen felemelte, hanem az ottani érdekeltségek tiltakozása elle­nére olyan rendelkezéseket is statuált, hogy a külföldről a csehszlovák köztársaság területére bevitt belföldi őrlésű liszttel kell meghatározott arányban ke­verni. A magyar liszt minőségileg annyira felette áll a Csehországban készülő őrleményeknek, hogy bizonyos cé­lokra még prohibitiv vámok esetén sem lehetne a magyar liszt bevite­lét egészen elkerülni. Ennek ellen súlyozására szolgáljon a lisztkeverés elrendelése, mert hiszen ha a sok­kal jobb magyar lisztnek minőségét a silányabb cseh liszttel való keve­rés által le kell rontani, az szükség­képpen azzal a következménnyel jár, hogy a magyar liszt bevitele egye­nesen lehetetlenné válik. A csehszlovák köztársasági kor­mánynak ez a majdnem ellenséges magatartása annál kevésbbé érthető, mert legalább is annyira fontos fo­gyasztópieca Magyarország sok cseh ipari gyártmánynak, mint amennyire fontos a magyar mezőgazdasági ter­Az amerikai élet fény- és árnyoldalai Irta : Dr. Tóth Kálmán pápai kamarás. A vallásoknak és a felekezeteknek is (van belőlük vagy 300-féle) oly teljes mozgásszabadságot adnak, hogy a mi állami gyámkodáshoz hozzászokott lelkünknek az szinte megdöbbentő. Ss nem bántja az állam egyik vallást sem, se nem tá­mogatja. Hagyja teljesen a maga lábán járni. Bántani nem bántja a vallást. Mert bölcsen tudja azt, hogy „ahonnan kifordul az Isten, oda befordul az ördög. Gazda nél kül soha sincs a lélek." Abból pe­dig nagy bajok származnának a tár­sadalomra is, ha Isten helyét az ördög foglalná el a lelkekben. A tekintélytisztelet aláhanyatlása, elva­dulás ós önzés stb. Tisztán huma­nisztikus frázisokkal éppoly kevéssé lehet visszatartani a vallástalan lé­lekből kifakadt kapzsi önzést, mint megszappanozott farkánál fogva egy szaladó malacot. A szabadságnak is a vallás a legjobb összetartó abroncsa. Nélküle úgy járna a szabadság, mint az a hordó, mely telve volt értékes nedűvel. De lepattant az abroncsa, szótmentek dongái, szétomlik értékes tartalma. Libertate szerű, mint egy kolostor falán olvasható a szétment hordó romjai alatt. Támogatni sem meri az államha­talom a vallást egyik formájában sem, hogy meg ne bántsa egyoldalú támogatással a többi vallásalakula­tokat. Ebből a bálványimádásból — az egyenlőség bálványának kul túszából aztán természetesen végze­tes következmények is származnak. Legveszedelmesebb következménye a valiástalanságnak, hitetlenségnek elharapódzása, különösen a vallás néikül dolgozó állami iekolák révén. „Az embernek mindig a legkedve­sebb tyúkját viszi el a róka", tartja a közmondás. A pokoli róka, az ördög is a felügyelet nélkül maradt lélek házából a legértékesebb kin­csét, a hitét rabolja el könnyű szerrel. Ebből azonban távolról sem kö­vetkezik, mintha az állami, hatósági támogatás hiánya miatt Amerikában vallástalanok, vagy éppen hitetlenek volnának az emberek. Ellenkezőleg, ott nyújtják legszebb példáit a külső kényszertől meat, igazán önkéntes, a lelek mélyéből fakadó, bensőséges vallásosságnak. Ennek legékesen szólóbb bizonyí­téka az a legendás áldozatkészség, melyet az amerikai hívek, kivált a katholikusok kifejtenek vallásossá­guk istápolásában és az a sok jó, melyet a szeretet szolgálatában vég­hez visznek. Azt mondta valaki : „Magában Newyorkban több jót tesznek az emberek (a katholikusok), mint az egész világon együttvéve." Az állam vallási közömbössége is voltaképpen csak hivatalos. A való­ságban a vallás iránt való hatósági nagyrabecsülés sokféle formában megnyilatkozik. Egy ilyen megnyi­latkozás mód pl. abban áll, hogy némely birok, tehát hatósági szemé­lyek az elitélt bűnöst a katholikus pap gondjaira és ellenőrzése alá helyezik, hogy a visszaeséstől meg­óvják. Ott is tudják és vallják, hogy a hitben szegény ember lelie haso i­lit a tökindához, mely a legkisebb hidegtől is elfagy és elszárad. Azért olyan kényes, mert majdnem csupa vízből áll. Az ilyen kényes, gyönge emberpalántákat azért állítják a katholikus papok árnyékába, hogy mellettük védelmet találjanak az el­fagyás veszedelme ellen. Az őrző­angyalul felkért pap azután iparko­dik védencének lelkébe egy kis hit­tartalmat is önteni. Hogy úgy ne járjon, mint az üres zsák, mely erőt­lenül összeomlik. Éppen a nagy üressége miatt. A papokat igen nagyra becsülik az állami hatóságok. Mert úgy tekintik őket, mint azokat a világító és ha­rangozó jelzőbójákat, melyeknek sorai között az óceánjáró nagy ha­jók veszélytelenül bevonulhatnak Newyork kikötőjébe. (Folyt, köv.) menyek kivitele szempontjából a cseh fogyasztás. Ebben a tárgyban a magyar kor­mány részéről a hivatalos állásfog­lalása sem hangzott még el. Ha a cseh kormány csakugyan vámhábo­rú' akar provokálni, azt nekünk ad ultima raiio állnunk kell. Ezt azon­ban a cseh köztársaság legalább is annyira megsínyli majd, mint Magyar­ország. Vájjon mit szólnak a cseh textil­gyárosok, a cseh vasművek, gépgyá­rosok, a gablonzi háziipar exportőr­jei és sok, nagyon sok más cseh érdekeltség majd ahhoz, ha a pro­vokálásra magyar részről az lesz a válasz, hogy ezekre a kivitelre rá­utalt cseh ipartermékekre, amelyek­nek Magyarország egyik legnagyobb fogyasztója, prohibitiv vámokat lép­tetünk életbe és ezzel a cseh ipar­termékeket kitiltjuk ? Magától értetődik, hogy a cseh­szlovák köztársasági kormány maga­tartása a magyar kormánynak lehe­tetlenné teszi a vámszerződós meg­újítása érdekében a tárgyalások meg­indítását. A kezdeményezésnek erre a csehektől kell kiindulnia. Egyelőre nem sok kilátás van rá, hogy a tár­gyalások megindulhatnak és még kevesebb arra, hogy december 15-ig eredményesen be lehessen fejezni, úgyhogy majdnem bizonyosra lehet venni, hogy egy ideig a csehszlovák köztársasággal Magyarországnak nem lesz kereskedelmi egyezménye. Tisz­tára a csehek magatartásán múlik ennek a szerződés szünetelésnek — mindkét ország mérhetetlen kárára — hosszabb vagy rövidebb ideig való szünetelése. Előadás a testileg fogya­tékos gyermekek szociális védelméről Az Országos Stefánia Szövetség esztergomi fiókja az egyesített vár­megyék hatóságai és orvosszövet­ségei által támogatva f. hó 23 án délelőtt fél 11 óakor Esztergomban a gimnázium dísztermében előadást rendez. Az előadást dr. Horváth Mihály egyetemi tanár a testegyené­szet egyik orvosmestere tartja. Az előadás a testileg fogyatékos gyermekek szociális védelmét tárgyalja és ezért ez nemcsak a szülőket, de az iskolákat, s nemcsak azok veze­tőit, de felsőbb osztályú tanulóit, sőt magukat a hatóságokat is érdekli, mert sajnos, megnevezett fogya­tékos szervezetű egyének oly nagy számban szorulnak az egész társa­dalom részvétére és támogatására, különösen azokéra, akik tanítással ós neveléssel foglalkoznak, hogy na­gyon is indokolt, miszerint az egész társadalom legalább azzal hozzon nekik áldozatot, hogy érdeklődjék sorsuk s azon eszközök iránt, ame­lyekkel sorsukat lehet könnyíteni. Az esztergomi Stefánia Egyesület ezért tisztelettel meghívja az érdek­lődő közönséget, főísónt az anyákat a jelzett előadásra, mely ingyenes. Divatszőrmék óriási választék­ban, eddig még nem hallott olcsó árakon kerülnek forgalomba Weisz Mór posztóárúházában Esztergom. A szőrmék a kirakatban is meg­tekinthetők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom