Esztergom és Vidéke, 1930

1930-01-26 / 8.szám

Hogyan javíthatjuk meg Esztergom város gazdasági ós pénzügyi helyzetét? Szanálás a felsőbb kategóriákban. — A reáliskola végleges ügyének megoldása. — A ven­déglők és kávéházak súlyos helyzete és az idegenforgalom. Esztergom város háztartásának és a helyi gazdasági viszonyok meg javítása érdekében újabb hozzászó­lásokat közlünk. Darvas Géza dr. a következőkben foglalja össze észrevételeit: — Kezdjük először is a város bajai* nál. Iparkodjunk a város háztartá­sát a lehető legkisebb adminisztrá­ciós költséggel ellátni. Hiszen sza­náltak is, különösen az alsóbb ka­tegóriákbán, de nem szanáltak a felső kate­góriákban. Nem mondom, hogy most az alább említett két magas állás rögtön meg­szüntetendő, de kell, hogy a jövőre megfontolás tárgyát képezzék, tekin­tettel költséges voltukra, érdemes e ezeket fenntartani, amikor rájuk abszolúte semmi szükség nincs. így a pénzügyi tanácsosság nem szükséges, még a törvényhatósági Esztergom­nak sem volt pénzügyi tanácsosa. Ezt az ügykört a főszámvevő na­gyon szépen elvégzi s így legalább 8-^10 ezer pengő évi megtakarítást fog ez jelenteni a város számláján. De nincs szükség a közigaz­gatási tanácsosságra sem. A mai megyei városban az összes felelősség a polgármester vállain nyugszik. A közigazgatási teendőket ő végzi közegeivel s ebben legfőbb munkatársa s egyben helyettese a főjegyző. A közigazgatási tanácsnok ugyanazokat az ügyeket intézi, mint a főjegyző és annak munkatársai, az az aljegyzők. Tehát egy és ugyanazon munka el­végzésére fölösleges két ko­lumnáris drága tisztviselőt tartani. A közigazgatási tanácsosság is 7—8 ezer pengőt jelent a városnak évente. Inkább az aljegyzők számát emel jük, ha szükség van rá, mert ezek nem kerülnek olyan sokba. Ha a város közegészségügyét a régi három községi orvos helyett ma egy is elvégzi, luxusnak tartom, hogy két kolumnáris tisztviselőt al­kalmazzunk. Ezek révén tekintélyes megtaka­rítást érhetünk el, jól lehet, hang­súlyozom, hogy hozzászólásom nem a meglévő állapot ellen irányul, ha nem a jövőre ad némi útbaigazítást Beszélhetnénk még a régen vajúdó főreáliskola kérdéséről is. Éz az intézmény több mint 50 ezer pengőjébe kerül a városnak. Ettől a tehertől is mentesít­hetné a várost a közokta­tásügyi kormány, annál is inkább, mert a Szent Imre­évben a Szent Imréről elnevszett reáliskolánk ügye véglegesen dű­lőre juthatna. Ajándékozza meg a magyar haza ez év, a nagy árpád­házi szent emlékére, Szent Imre szülővárosát, Esztergo­mot azzal, hogy a reális­kola minden terhét a köz­oktatásügyi kormány vegye vállaira. Milyen kimagasló és méltó ese­mény lenne az idei évnek, ha Esz­tergomban megtörténne az ünnepsé­gek során a Szent Imre-reáliskol." alapkőletétele. Így adódik össze lassan, ha vé­gig tallózunk a közügyek mezején, oly nagy összeg, amely lekerülvén váltainkról a továbbhaladás útján városunk fejlődését minden irány­ban előmozdíthatjuk. Ezek a do'gok csak egy-egy pont a város életében, de jelentősek és ezeket is meg kell világítani. A gaz­dálkodási bajokról is volnának ész­revételeim, de talán ezekről majd inkább más alkalommal szólok. Sörös Ede az esztergomi vendéglős szakosztály elnöke ezeket mondotta a mai sivár viszonyokról : — A tél beálltával megszűnik a ven­déglők forgalma és ahogy mindig jobban kisebbedik és semmivé válik a bevétel, olyan mértékben nagyob­bodik a kiadás, a rezsiköltség. A nagyobb üzletek, amelyeknek az autóforgalom is jelentett valamit, az orszégútépítések miatt kétszeresen érzik a rossz üzletmenetet. A múltban a vendéglősipar nem volt olyan súlyos adókkal terhelve, mert a hús, zsír, liszt, fűszerárú stb. 100—200 °/o-al alatta volt a mai araknak. Ennek következtében na­gyon megcsappantak a vendéglői étkezések, de megszűntek a sörözé­sek és borozások is egy-egy asztal­társaság keretében. Nem kell ma a jó cigányzene sem és itt a régi, tisztességes vendéglő­ipar védelmére meg kell mondanunk, hogy a pincérlányos korcsmáknak is része van a szolid vendéglői üzlet­menet leromlásában. Hol van az már, hogy családok, társaságok esténkint összejöttek szórakoztató borozgatásra . . . cigánymuzsikára ? A hosszú farsang, amely a múlt­ban a vendéglősnek és a kávésnak sokat jelentett, még árnyéka sem a réginek. A bálokon sokszor hallani: csak kötelességből jelentem meg. Az emberek nem fogyasztanak és ha igen, akkor is a legszerényebben. A han gulaton is meglátszik az erőltetés. A fiatalság nagyon panaszkodik, és azt mondja, hogy nincs értelme a bálozásnak, mert éjfélig a műsor ral telik el az idő, aztán szünóra következik és a tánc legfeljebb há­rom-négy óra hosszat tart. A kávéházakra vonatkozólag is kétségbeejtő a helyzet. Esztergomban két kávéház van és mindkettő küzd és vergődik. Elég volna egy is, mert a pénztelen esz­tergomiaknak bizony ritkán telik kávéra, de meg feketére is alig. És ebből éljünk meg? Sok az adó, amely mindig ezt az ipart sújtja és azokat fizetni nem vagyunk képesek. Az egyik kávéház, miután luxus­üzemnek van minősítve, havi 170 P luxusadóatálanyt fizet annak ellenére, hogy a pezsgő és egyéb luxuscik­kek után a fázisrendszer alapján az adót már egy­szer kifizette. De hol van még a 10%-os for­galmiadó, amely az államé, továbbá a bér, a fűtés, világítás, kényszerí­tett zenetartás? Azt kérdezzük, hát az is luxus, ha valaki fázik az utcán és bemegy a kávé­házba és egy csésze meleg teát iszik? Mert bizony ez­után is luxusadót kell fizetni. Ilyen tétel nagyon sok van és ezt nem birja ki Esztergom kis közön­sége. Addig, amíg ez a rossz gazdasági helyzet tart, az adók mérséklését, a villany, a vízdíj stb. díjak leszállí­tását, az adóhátralék kényelmesebb fizetését kérnők. Ellanyhult az egyesületi és kaszinói élet is. Sok oldalról panaszkodnak és ennek ellenére mégis új klubot alapítanak. Megértjük, hogy a cél érdekében szükség van minden ér­dekközösségnek a maga egyesületére, klubjára, körére, de nincs szükség a vendéglős helyiségek gyarapítá­sára. Minden figyelmünk a fővárosra irányul, mert onnan sokan jönnek Esztergomba. Csak az utak elkészül­jenek, hogy az autóforgalom foko­zódjék. Amint az utak elkészülnek, ki kell szélesíteni az autóbuszközle­kedést, hogy közelebb essék Komá­rom, Győr, Visegrád, Vác, Nagy­maros stb. Keresztül kell vinni azt is, hogy rövidebb legyen a vasúti menetidő Budapest és Esztergom között. Jöjjenek a motoros vonatok, amelyek rövidek és elbírják sebes­sé e wLl>«. a sok kanyart. Ha valamit tehet Esztergom vá­rosa azért, hogy a Cook-it-ódával minél szorosabb kapcsolatban le­gyen, tegyen meg minden lehetőt. Remélem, hogy Budapesten sikerülni fog a Cook letelepedés és részünk lesz nekünk is a Cook autóbuszok­ban. Tavasszal nagy propagan­dát kell megindítani a ma­gyar iskolák között, hogy tanulmányi kirándulást ren­dezzenek Esztergomba, annál inkább is, mert a Szent Imre­év kiváló alkalmat ad erre. Nem­csak a mi érdekünk ez, hanem a lakosságé is. De még egyszer az útépítések be­fejezését kell sürgetnünk a tavaszra, hogy megtalálják a várost. Nem egyéni panasz ez, hanem olyan bajok ezek, mint más kérdés az idegenforgalommal kapcsolatban. Ki marad Esztergomban a nyáron, ha nincs kávéházi vagy vendéglői életképesség, ha nincs meg az ide­genforgalom egyik nagyon fontos kelléke? Hogyan jöjjön ide a buda­pesti közönség, amikor nem érzi a jó vidék előnyeit, amelyek helyett mizériákat, drágaságot talál. Ha beszélnek idegenforgalomról, nem elég az, hogy fürdő- és vikend­lehetőségeket nyújtsunk, hanem min­den bajt ki kell kutatni és kiküszö­bölni, hogy szívesen emlegessék Eszter­gomot a szépségéről, fürdő­jéről, vendéglőiről és kávé­házairól, a lakásokról, min­denféle kiszolgálásról és fő­képpen a méltányos árakról. Mert jegyezzük meg, ha a kávéházak és vendéglők helyzete rossz, akkor baj van a közönséggel is. Mi szívesen leszorítanánk az ára­kat, ha lehetne. Rossz az eszter­gomi piac és minden drágább, mint Budapesten. Erélyes beavatkozás szükséges felsőbb helyről és minden vonalon meg kell vizsgálni az álla­potokat és a tapasztalat szerint a helyzetjavítást végbevinni. Végül vegyük figyelembe a kül­földi példákat. Miért maradunk csak mi vissza, miért tud csak a külföldi élelmes lenni. Másutt, ahol csak a legkisebb lehetőség van idegenforga­lomra berendezkedni, a polgár szép jövedelmet tud magának biztosítani nélkülözhető rendes és tiszta laká­sából, terményeiből, állattartásából, vendéglőiből stb. Esztergom sokat elérhetne, csak akarnia kell. Egy kis élelmesség, egy kis cse­lekedniakarás a köz érdekében és ez a lakóival együtt szegény város boldogabb jövőnek nézhet elébe. SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül I . közö, konyha- és háZI SZÖVÓtt le^uttnyoMbb^^o cöpper, törül- T\ I ~~ I r I f r reiczmann Laszlona Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtatik ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 8. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér 1930 VASÁRNAP, JANUÁR 26 Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom