Esztergom és Vidéke, 1930

1930-08-24 / 66.szám

földet, a magyar otthont és becsülettel álltuk a bajtársi hűsógfogadalmat. E szent, nagy eszményért, ezért az ideálért küzdöttünk és minden megtépettségünk, minden megalázottságunk és darabokraszaggatottságunk dacára is itt vagyunk, élünk, élni akarunk ós élni fogunk I És ma is ennek az ezeréves földnek, a magyar otthonnak szent eszménye, éltetőereje hozott itt össze bennünket, hogy a szépséges magyar dfllal szolgálák hazánkat és sorsának jobbrafordulását. Hisszük és hirdetjük mindannyian, hogy azok az erkölcsi erők és utak, amelyeken a múltban jártunk, melyeket ma itt életrehívunk és amelyeknek a magyar dallal hódolunk, az Igazság diadalát, a Magyar Feltámadást jelentik 1 A magyar léleknek legdrágább kincsét, a magyar dalt ünnepeljük ma itt. Szükség van ilyen ünnepekre, hogy az ezer gondtól szántott magyar arcok néha-néha felderüljenek és megerősítsék, biztossá tegyék bennünk azt a tudatot, azt a szent meggyőződést, hogy az eszmónyek ünneplésével, az ideálok követésével a sárbatiport Magyar Igazság végre is győzedelmeskedni fog. Kőhalmy László pompás szavalatával emelte a dalosok hangulatát. Az ünnepélyes fogadtatás után ismét zeneszóval és fegyelmezett sorokban a bazilikába vonultak a dalosok. A sorok élén láttuk Gerlóczy István kormányfőtanácsost, a Magyar Dalosszövetség ügyv. elnökét, Eoldis Dezső országos karnagyot, a pécsi király díjas dalárda volt karnagyát és jelenleg győri kir. vezetőtanfelügyelőr, Chalupka Károly ügyvezető alelnököt és másokat. A dalárdák csoportjaiban ott láttuk a Győri Iparos Dalárda férfi és vegyeskarát, ez Esztergomi Turista Dalárdát és a Legényegylet Dalárdáját, a Tóvárosi Dalárdát, Tatabánya Ipartelepeinek Dalárdáját és a győri vagon- és gépgyár „Egyetértés" dalárdáját. A dalárdák csoportjai előtt a karnagyok mentek és természetes, hogy esztergomi közönségünk közül is sokan csatlakoztok a menethez. A rendezésben és kalauzolásban a helyi dalárdák részéről agilis megbízottak állottak az idegen dalárdák rendelkezésére. Igy Jed licska István, v. Környei László, Tatárek József és Tóth László. A bazilikában kismisét hallgattak a dalárdisták, a misét Pántol Márton tanítóképző-intézeti tanár tartotta, míg a kóruson Buchner Antal vezetésével a főszékesegyházi zene- ós énekkar adott elő szép egyházi énekeket. A szentmise után az oszlopcsarnokban Boldis Dezső dr. országos karnagy a délután tartandó Szent Imre-ünnepre megtartotta az összkarokkal a próbákat. Ugyancsak Ammer József karnagy is a „Nem, nem, sohá"-t vette át a karokkal. Az oszlopcsarnokban alkalmunk volt beszélni Boldis DszsŐ dr.-ral, akit Pécsről ismerünk, ahol karnagya volt a Pécsi Dalárdának, amely Sopronban a Király-díjat nyerte meg. Boldis Dezső meglepő csodálkozással szemlélte az impozáns oszlopcsarnokot és az előtte lévő nagy térséget. — Emlékszik, Szerkesztő úr, a pécsi székesegyház előtt megtartott dalosünnepségekre ? — kérdezte Boldis Dezső dr. — Hogyne, nem felejtem el soha. Liszt Ferenc Oratóriuma örökké emlékezetes marad. — Itt fönségesebben lehetne megrendezni hasonló ünnepségeket. Dehát nem kedvezett nekünk az idő. De nem baj, lelkesedésünk meg van és tessék elhinni, ha kevesen vagyunk is, az ünnepek érzését semmivel sem lehet jobban kifejezni, mint a dallal. Sokat készültünk és örömmel jöttünk Esztergomba és hiszem, hogy egyszer ismét lesz alkalmunk idejönni, különösen most, hogy Esztergomot a győri dalos' kerülethez osztották beAz utolsó mondatra jobban felfigyeltünk, valóban Esztergom Győrhöz tartozik most a dalosbeosztásban és csak örülni tudunk ennek, különösen, hogy Boldis Dezső dr.-t találjuk ott a vezetőség élén. Elgondolkoztunk azon is, hogy a a bazilika oszlopcsarnokában és a térségen miiyen nagyszerű dalos- és zeneünnepséget lehetne rendezni. Talán hallanánk Liszt Oratóriumát, ott látnánk közreműködni a Zenekedvelők Körét, a dorogi bányászzenékart, tálán a gimnáziumi és a levente zenékarokat is, a dalárdákat Esztergomból és a vármegyéből, az egész győri kerületből. Nem maradnának el a cigányzenekarok sem. Felzengne a gyönyörű oratórium, hallanánk az összkarok „Nem, nem, sohá"~ját és amint a zenébe és énekekbe elmerülünk, görögtűz gyúl fel az oszlopok között, színes fény és füst árad a magasba. A közönség a téren foglalna helyet, ahonnan páratlan csodában látná az „esztergomi ünnep "-et, a salzburgi Festspielek mintájára. De hát ezt még nem tudjuk megcsinálni. Rendezni kellene előbb a teret. Hiszen láttuk a Nagyboldogasszony-napi ünnepen, hogy a tömeg nem tudott egységesen elhelyezkedni a téren. Szabad térség kell. Majd csak meg lesz az is. Délben egy órakor a Fürdőben Antóny Béla dr. polgármester vendégei voltak a dalárdák vezetői. Három órakor a Legényegyletbe vonultak a dalárdák, ahol megtartották a versenyt. Esztergom közönsége köréből teljesen megtöltötték az érdeklődők a termet. Először a Legényegylet dalárdája Ammer karnagy vezetésével énekelte el szamát: Beschnitt: Ossiánját. A dalárda precíz kidolgozásban adta elő az éneket. Hanganyaga jó. Másodszor a Tóvárosi Dalárda lépett a színpadra, Wiesenbacher József népművelósi titkár karnagy vezetésével. Revíy „Megfakult nótá"ját adták elő nagy tetszés mellett. Ezután az Esztergomi Turista Dalárda köyetkezett: Pogatscknigg „Dal a dalról" cimű dallal, amelyet a Budai Dalárda az amszterdami versenyen énekelt. A műdalt pontosan és kitűnő technikával énekelte a dalárda. A Győri Iparos Dalkör vegyeskara a Gaudeamus-sál és a Boldog estével szerepelt sikeresen. öödik számban a Győri Iparos Dalkör férfikara Koudela; Babilon vizei mellett cimű nagysikerű dallal szerepelt általános elismerés mellett. Karnagyuk Fodor Kálmán kitűnően végezte feladatát. Az „Egyetértés" Dalkör a Halott hadsereg'-et énekelte hatásosan. Végül a tatabányaiak következtek az Ima a Hazáért cimű dallal, amelyet stílusosan, sok erővel adtak elő. A díjak odaítélése sorshúzás útján a következőkép alakult: Komáromés Esztergom vármegye ezüst serlegét a Győri Iparos Dalkör férfikara, az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank ezüst serlegét a Tóvárosi Dalkör, a Közüzemi Rt. ezüst serlegét a tatabányaiak, a Turista Dalárda Esztergom város ezüst babérkoszorúját, a Győri „Egyetértés" a Takarékpénztár görög győzelmi szobrát, a Katholikus Legényegylet dalárdája a Székesjőkáplalan ezüst serlegét, a Győri Iparos Dalárda vegyeskara pedig a Tokodi Üveggyár metszett üvegkelyhét kapta meg. Boldis Dezső dr. országos karnagynak a Salgótarjáni Kőszéubáyna Rt. fehér márvány-alapzaton álló bronzszobrát ajándékozták etismerésül. A közös Szent Imre-ünnepély a Széchenyi-térén folyt le szemergő esőben. A Hiszekegyet Boldis Dezső dr. vezetésével énekelték az összkarok, majd Dohnányi Szent Imrehimnusza következett Fodor Kálmán karnagy dirigálása mellett. Az összkar Boldis Dezső dr. vezetésével Szent Imre-énekeket adott elő. Hatásos volt az „Isten dicsősége" c. dal is Fodor Kálmán vezetésével és mint mindenkor, Ammer József „Nem, nem, sohá"-ja, most is fönségesen zúgott. Az ünnepély végén köszönő szavakat mondtak kölcsönösen Gerlóczy István országos elnök, Antóny Béla dr. polgármester és Wiesenbacher József népművelési titkár. A dalosok délután 6 órakor utaztak el Esztergomból. Esztergomtáborban, ahol a szalézianusok működnek. Riport a lengyel hercegprímás látogatása alkalmából. Huzamos esőzés után boldog voltam, hogy sétálni mehettem. Utamat Esztergomitábor felé vettem. A város zaja elnémult, helyette vonatpöfögés, a sima műúton száguldó autók bérre gése, baktató kocsik zörgése zavarta a határ édesded csöndjét. Lassan törekedtem elérni célomat. Időhöz nem kellett alkalmazkodnom. Körül akarok nézni a majdnem három éve nem látott Esztergomtáborban. Észre sem vettem, hogy egyik ismerősöm utóiért. Mint legtöbb talál kozáskor, a beszélgetés kedves bekezdése „Hova megy?" éppen nem illő kérdéssel kezdődött most is. Titkolnivalóm nem volt, bátran feleltem, hogy az Esztergomitáborba. A jó ismerős merő nézéssel tekintett reám, nézésében mosoly, megvetés, sőt lesajaálás is lehetett. — Még oda is vágyakozik valaki ? — Sétakép megtekintem. — Nincs ott kérem semmi látnivaló 1 Csodálkozom, hogy ilyen helyre pazarolja ráérő idejét. Azonnal észrevettem, hogy az én éltesebb útitársam volt ugyan Esztergomtáborban, csak nem látta azt, amit ott érdemes megszemlélni. — Pedig én látni akarok sok mindent. Ha ráér, tartson velem, szívesen megmutatok egyet mást. Együtt ballagtunk tovább. Kerüllfordult, már az eperfákkal szególyzett útszakaszhoz értünk, amely a 13-as számú őrháznál keresztezi az egy másodosztályú sínpárból álló vasutat. — Ez az őrház 1911-ig megállóhelyül szolgált. Ekkor épült az innen alig 410 m távolságra délre látható megállóhely. — Nem tudtam ezt eddig, de nem is nagvon érdekel. — Éppen nem baj, gyerünk csak tovább! — feleltem bizakodóan. A fiúnevelő intézetben. Az őrház mögött feltűnik a sodronykeritéses fiúnevelő otthon, amelyfölött keletről sziklás ábrázatával büszkén tekint szét a 235 m magas Kis-Strázsa. Lejtős oldala télen az esztergomiak kedvelt szánpályája. Körülötte a Kolozsontúli dűlő legelőterülete nyújtózik, amely mellett a fiúnevelő körülbelül 4 kat. hold területet foglal magába. Jóleső érzés villanyozza az embert, amikor megpillantja ennek a fiúnevelőnek zöldre festett rácsos ka púját és a drótkerítés lyukacsain át szemlélheti a fűvel szegélyezett színpompás virágágyakat a rájuk őrködő ciprusbokrokkal. — Nyissuk be a zöld kaput I Útitársam némi fanyarodottsággal követ, de nem bánja, hogy magammal viszem. A rácsos fakaputól nézve az épület alacsonyabb hosszannyuló földszintes külsővel kellemesen hat az emberre. Némi csinosságot kölcsönöznek neki különösen kiugró tetőzetű kettősen csapott sarkain most dívó építési irány egyenes vonalai. A széles magas homlokzatú bejárat fölött Szent József kép2 látható alatta ez a felírás: „Fiúnevelő Otthon". Tehát gyermekek otthona, a legdrágább kincsnek tekintett embercsemeték nevelő ós oktatóhelye. Ez bensőséges vonzalmat, mondhatni, otthonosságot ébresztett lelkemben. A főbejárat belső boltozati gerendaívén ily idézet köszöntött mindkettőnket : „Azon úton járjatok, melyet parancsolt a ti Uratok, Istenetek." Deut. (Mózes első könyve) V. 33. Ez a köröskörül húzódó, zárt négyzetalapú főépület 1915-ben az orosz tisztek fogolytábora volt. 1919ben a znióváraljai kat. patronage nevelőintézetévé lett. 1929-ban állami kezelés alá került, 1925-ben pedig a még most is ennél az intézetnél működő szaléziak vették át. S így jelenlegi igazgatója öt év óta dr. Czuczor János szalézi áldozópap. Ezóta róni kat. a fiúnevelő jellege. Valódi cime Kat. Patronage Szalézi Fiúnevelő. Az igazgatónál. Még beljebb kerültem. Melletem haladt szótlanul nézgélő társam. A kapu alatt jobbra-balra virágos ud-* varra néző folyosó. A bal felé, illetve északnak húzódó folyosó utcai részén irodák és az igazgató lakása. Kopogtatás után alacsony, pozsgásarcú pap csillogó szemüvegen át mosolygó szempárja fogadott bennünket. Dr. Czuczor János szalézi igazgató, aki barátságos s jellemzően magyaros izű beszélgetés után kész a legelőzókenyebb vezetésre. Bárkivel élvezettel elbeszélget a szaléziak nevelő intézetéről, valamint a közművelődést szolgáló Önzetlen munkájáról. Általánosan érdekes emberek a szalézitársaság szerzetesei. Nekik nem céljuk az elzárkózás, hanem intézeteik minél szélesebbkörű megismertetése ós jóviszonyuk kiépítése szegénnyel, gazdaggal, politikai, társadalmi, sőt vallási vagy egyéb különbségek nélkül. Már a megértő vonzalmat is annyira tisztelik ós értékelik, hogy az ilyen szándékú egyént mindjárt szalézi lelki munkatársul tekintik. Csak egyet nem lehet tőlük kérni: pénzt, mert ők is szegények zsebben, de gazdagok lelkiekben. Szegénységük dacára lelki vonzódásuknak köszönhetik, hata'mas összegeket felemésztő intézményeket tartanak fenn anélkül, hogy a becsületesen megérdemelt munkadíjon kivül, amelyet egyszerű megélhetésükre ós a köz javára működő nevelő és vallási intézményeik céljaira fordítanak, harácsolnának, vagy koldulnának. Hogy némi fogalmuk legyen nemrég boldoggá avatott Don Boscó János fiatal, 1874-től dolgozó szalézi társulatról, néhány számszerű adatot sorakoztassunk magunk elé. A föld kerekségén 7200 szalézi rendtag van. Ezek 39 tartományban működnek és 524 intézetben fejtenek ki a világ minden tája felé áldásos az emberiség művelődését szolgáló fáradságos munkálkodást. 232 elemi, 114 iparos, 37 földműves, 27 kereskedelmi, 80 gimnáziumi, 26 polgári iskolában tanitanak. Ezenkívül 144 plébánián lelkészkednek. Nyilvános kápolnáik száma 129. Továbbá 300 ünnepi oratóriumot, 24 esti iskolát, 63 misszióstelepet mondhatnak magukénak. Papnövendékeiket 6 szemináriumban képezik. Ne higyje senki hogy mely vallásosságuk, amelyet