Esztergom és Vidéke, 1930

1930-08-24 / 66.szám

ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 66. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930 VASÁRNAP, AUGUSZTUS 24 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1"20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Az aranymisés Febór Gyula. (K.) Az újmisés a remény zöld ágával lép az Ur oltárá­hoz. Az aranymisés a hála nefelejtsével borul le az Isten előtt. Az újmisés mint viruló csemetefa hajtja virágait. Az aranymisés mint a lelkipász­tori életben megedzett és gyü­mölcsökkel megrakott terebé­lyes fa emelkedik ki az Ur szőllőjében, akire bizonyos ke­gyelettel s tanulsággal tekin­tünk fel. Ötven év egy isteni hivatás szolgálatában már magában véve is tiszteletreméltó hatal­mas multat jelent. Ez a tiszte­let még jobban emelkedik, ha valaki, mint Fehér Gyula dr. nagyprépost, egy helyen éli azt át. Az ötven évből 48 év Esz­tergomra esik s ne csodálkoz­zunk tehát, ha Fehér Gyulá­ról fölösleges életrajzot írnunk. Élete nyitott könyv. Ugy élt itt előttünk, hogy neve fogalmat s életfolyamata történetet je­van a lelkekben. Az oltár szent kő előtte, lelkének a hívekért pihenő köve. Mint paptestvér mindenkor a papi összetartásnak, á kartársi együttérzésnek volt szószólója és példás követője. Ha egyik közöttük gyönge lesz, a má­sik vállalja magára a pótlást, a kiegészítést. Követte az isteni szeretet testvéri parancsát, amelyről Szent Pál irja, hogy „a szeretet nem irigykedik, nem fuvalkodik föl, nem nagyra­vágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem örül a hamisságon, hanem az igaz­ságon örvend, mindent elvisel." (I. Kor. 13. 3—7.) A papi egy­ség, az összetartás hiányán, a a papi munka ereje s hatása szenved hajótörést Az iskola szeretete is Fehér Gyula lelkéhez nőtt. Bármily kicsi az a gyermek, mégis szent valami. Esztergomban meg van az a kivételes elismerés a vá­ros részéről a papság iránt, hogy dacára elemi iskolái köz­ségi jellegének, az iskolaszék elnöke s előadója mégis egy­lent Esztergom hitéleti, városi, I házi férfiú. Fehér Gyula az megyei mozgalmaiban. Részt előadói s most az elnöki tiszt­vett ennek a városnak örömé­ben s bújában. Szeretettel csüngött annak minden hala­dási s erőt fejlesztő törekvésén. Mint lelkipásztor híveivel oly viszonyban élt, mint a tanító tanítványaival. Híven követte Szent Pál példáját s parancsát: „Hirdesd az igét, ints, kérj, dorgálj teljes türelemmel és tudománnyal." (Timoth. II. 4, 2.) Tanításának és működésé­nek meggyőző s megindító erejét fokozta megfelelő élet­módjával is, hogy mindenkire nézve a jó cselekedetek példája legyen. Megérezte azt a nagy apostoli tanítást: hogy bármily szépen beszélünk s dolgozunk is, mindez elsatnyul, értékileg leszáll és nem építő többé, ha a pap életpeldájával nem egye­síti hirdetett hivatását. Lelki magaslatokon épülnek az Ur oltárai és küldi Isten ezekre a magaslatokra munká­sait, hogy mint egész papok életüket adják a nyáj ért. Fehér Gyula ezen az úton haladt, hogy a gyengék rátámaszkod­hassanak, hogy erő legyen ott, ahol szétmállás vagy bomlás séget mindenkor odaadó tapin­tattal viselte. Tisztelte mások jogait s az iskolai kérdésekben a személyi, a politikai s az érdekeltségi tekinteteken fölül­emelkedett. Nem élt vissza irányító hatalmával, nem tanú­sított tanító-választásoknál, a tanítói beosztásoknál diktató­rikus eljárást. Nem voltak ke­gyencei, ide-oda tolható sakk­figurái és nem összpontosí­totta az iskolák fejlesztési ügyét csakis a belvárosra. Tisz­telte, sőt előmozdította a többi városrészek iskoláit, azok ad­minisztrációját. Mint előadó a többi plébánosokkal egyetértés­ben, minden iskolai kérdést előzetesen megbeszélve intézett el. Nem egyszer hangoztatta előttem is: vigilantibus jura. Vagyis: megértette s elősegí­tette, hogy a többi városrészek iskoláiban a plébános a terüle­tén lévő iskolának őre, gondo­zója legyen. Természetesnek találta, hogy a plébános min­den kerületben ragaszkodjék a területén lévő iskolájához s annak éltetője legyen. Amikor az aranymisés Fehér Gyula vasárnap Abonyban, szü­letési otthonában az arany­miséjét elmondja, elmegy az Ur oltárához s megújítja meg­vidámítja lelke ifjúságát. Be­mutatja az élő hit áldozatát, hálát ad a végzett áldásos munkáért s kegyelmekért és lobogtatja azt a szeretetet, ame­lyet Isten és a lelkekért 50 év előtt meggyújtott. Mi itt Esz­tergomban imáinkba merülve kérjük Istent, hogy éljen sokáig „sokak feltámadására", legyen tovább is a lelkek apostola, a papi testvériség vezére és az irgalmasság élesztője, ugy a lelki, mint a testi szegény­ségben. Hogyan folyt le a dalosünnep Esztergomban ? Beszélgetés dr. Boldis Dezsővel, a királydíjas karnaggyal. f Augusztus 17-én volt a dalos­ünnep Esztergomban, a Szent Imre­ünnepségek keretében. Az ünnep előtt nagyszabásúnak véltük a dalos­versenyek lefolyását, de közbejött a kedvezőtlen idő és így sajnos, a siker, a mozgalmasság kisebb lett. A dalosok vasárnap reggel érkez­tek meg. Az állomáson a Turista Dalárda és a Legényegyleti Dalárda várakozott. Szép rendekbe sorakoz­tak a dalárdisták és a levente zene­kar kisérete mellett vonultak be a városháza elé. Itt Antónyi Béla dr. polgármester üdvözölte őket és a kö­vetkező lelkes szavakat mondotta: Esztergom szab. kir. város nemes közönségét öröm és büszkeség tölti el, hogy a győri daloskerület a maga első ünnepélyét, első nyilvános sze­replését itt, Esztergomban, tartja meg. Esztergomban, méltó helyen, Szent István király, Imre királyi her­ceg városában. Meleg szeretettel és tisztelettel köszöntöm dr. Boldis Dezső ügyvezető elnök urat, a kerü­let karnagyát, köszöntöm az ide fáradt dalostestvéreket és kivánom, hogy az itt látottakból és hallottak­ból merítsenek erőt is hitet arra a nehéz és fáradságos munkára, ame­lyet a ma kálváriajárása közben ki­csinynek, nagynak, szegénynek, gazdagnak egyaránt kifejtenie kell. Dalostestvéreim 1 Mi a dal ? Az imának, a fohásznak, az áldozatnak, a dicsőségnek, a nagyságnak, az erőnek kifejezője, az egyén lelkében élő szépnek, jónak, nemesnek meg­nyilatkozása, a népek, nemzetek al­kotó, teremtőerejének hordozója. Ennek a dalnak, ennek a nagy esz menynek ünnepet üljük ma itt, azét a dalét, amely a magyar nemzetnek a súlyos megpróbáltatások idején mindig és mindenkor vigasztalója, biztatója volt, egyben pedig záloga a szebb jövendőnek. Dalostestvéreim 1 Nekünk a dal még ennél is többet jelent 1 Nekünk a dal talizmánunk, drága, nemzeti kincsünk. Ma Esztergomba jövet, utatok a Duna mentén vezetett végig és ami­kor a vonat zakatolását hallottátok, az talán a diákkor kedves emlékeit elevenítette fel lelketekben, mikor vakációra menet az öröm dalát da­lolták a kerekek. De ma hiába ke­restétek benne az öröm hangjait, mert a túlparti elrabolt területek és rabságban sínylődő testvéreitek lát­tára csak szomorúságot sírt füle­tekbe a vonat . . . És amikor itt, a Széchenyi-téren, Szent Imre emlékének ünnepén da­lotok az égbe száll, avval a hittel, avval a fohásszal száll, hogy Szent Imre herceg életének példája, édes­atyjának állambölcsessége, az általa megteremtett magyar alkotmányos élet és az abból fakadó nemzeti alkotóerő az áhított feltámadást a szebb magyar jövendőt meg fogják hozni. Versaillesi urak, úrfiak l Trianoni bohócok I A békének csúfolt szerző­dés már sokáig nem tarthatja ma­gát ! Az a badarság, amellyel a vi­lágháború által kiváltott bolseviz­mus ellen Versailles és Trianon ter­meiben nem szérumot igyekeztetek kitenyészteni, hanem ennek a lelki vésznek, ennek a pestisnek itt, — Középeurópában — televénytalajt készítettetek, meg fogja bőszülni mg gát és már is pusztulással fenye­get benneteket l Egyiptomban, Indiá­ban, Kínában minden forrong. Min­den nagyhatalmi állás inog és omla­dozóban van. Magában Albionban a munkanélküliség és politikai bizony­talanság olyan hullámokat vet, hogy azok már-már az angol nagyhatal­mat is elnyeléssel fenyegetik. A Libertó, Egalité, Fraternité népe pedig, a Grandé Nation. a francia nemzet, mint Petőfi őrültje, puska­port szállít a túlfűtött közópeurópai feszültségbe és ágyúval, gyilokkal látja el Jugoszláviát és Csehszlová­kiát, odahaza meg aranyat halmoz abban a hitben, hogy a tőle távol­eső, felfegyverzett két keleti állam és a halombagyűjtött arany biztosítéka és záloga lehet az általa diktált csú­fos béke fennmaradásának. Pedig hát sem fegyverrel, sem arannyal ezt a békét, ezt a hatalmat biztosí­tani nem lehet I Ebben a ránkszakadt világháború­ban mi nem tettünk mást, mint véd­tük az ezer év munkájával, könnyé­vel ós vérével megszentelt magyar Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­<*- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül- D~!^-.^~~~ i JL^lÁ^JL . . köző, konyha- és kenyérruha, ff &lP7fV%'2i 110 I ílQ7ifiílá Uo-Vl r*-*Kll/5++ abrosz (nagyban és kicsinyben) • vlUfclI 11*1 III UI ICAMonszám 135. Házi ken [ICuLl MJuUfUll legjutányosabban beszerezhető «w »«u* a r, »i** aa <n*tih

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom