Esztergom és Vidéke, 1930

1930-08-20 / 65.szám

Szent István követése. (K.) Szent István király tagadhatatlanul az egész Magyarországé. Térítő apostola, államalapítója, első koronás királya és szent pátriárkája nemzetének. Aki nemcsak az államszervezetet, a királyi hivatást és a kultúrát, hanem a nép között élve, az ekét, a kalapácsot is odavezette Krisztus tanításának világosságához, hogy a kormányzók és kormányzottak lelkivilágát egységessé tegye. Ha azonban úgy elmélkedünk és elmerengünk a szent király egyéniségén, érezzük és látjuk, hogy ő elsősorban mégis csak Esztergomé és méltán mondhatjuk városunkat Szent István városának. Hisz itt élte át életének javarészét, innét indult ki egyház és államalkotó munkája és itt fakadt történeti erővé legtöbb emléke. Amerre j árunkkelünk, bolyongásunknak Szent István alakja s műve a mérföldjelzője. Amikor azonban mi esztergomiak Szent Istvánt legközelebb érezzük magunkhoz, be kell látnunk, hogy ebből az elsőbbségi öntudatból, kötelességek is hárulnak reánk. Nem elég nagyra lennünk a vezérlő, az alapító nagysággal és hivatkoznunk az ősi dicsőségre, hanem azt követni és annak szellemével lelkünket emelni is kell. Tehát, ha Szent István városának hirdetjük városunkat, ennek természetes következményébe is bele kell élni magunkat. Vagyis mindaz, amit mélyen járó keresztény vallásgyakorlatnak, életet adó keresztény szervezkedésnek, keresztény kultúrának, ifjúság nevelésnek, -családi szentélynek, társadalmi, politikai s szociális megújulásnak mondunk és hirdetünk, abban Esztergomnak, mint a magyar kereszténység központjának és Szent István emlékétől megszentelt városnak vezetni és irányítani kell országos példakép gyanánt, mint ahogy Köln is vezérlő központja a germán kereszténységnek. Esztergom, mint a magyar kereszténység fényszórója és útmutatója, mint Szent István király tanításának típusa és igazi székhelye az országot átölelő keresztény mozgalmaknak, — ez a hivatás felel meg ennek az elnevezésnek: Szent István király városa. És ha valamikor, Szent István napján első sorban helyén való ezen hivatás fölött gyakorlatilag is elmélkednünk. Mintegy lelkifurdalás és számonkérés üti meg lelkünket, amikor Szent István számonkérő alakja felé tekintve, a szent apostol-király tekintetétől hasonló lelki megindulást és rázkódtatást érzünk, mint érzett Péter apostol Krisztus Urunk tekintetétől a szenvedés útján. Szent István király is letekintve az égből a magyarságra, elmondja: szánom a sereget. Szán bennünket, az egész magyarságot, mert letértünk sokban az ő útjáról és elfordultunk tanítása követésétől. Nem elég Szent István szellemének követésére a külsőleges hitbeli megnyilatkozás, az ünnepies tüntetés. Ez is szükséges. Ennek azonban velejáró előzménye, hogy a bensőséges lelki megújulás, életünk gyakorlati eredménye mutassa meg, hogy amit hirdetünk a sok szép beszédben, azt meg is tesszük, annak urai is vagyunk. Amiket látunk országszerte mind a politikában, mind a közéletben, a családban és ifjúságban, azok sok ellentétet mutatnak azzal, amit hirdetünk s amivel nagyra vagyunk. Uj barbárság fenyeget, melyet a pártviszály, a hatalmi korrupció és a bölseviki osztályharc korbácsol. A liberalizmusban felnevelt politikusok, igazi keresztény öntudat, gerinc és tiszta látás nélkül olyanok — mondja Prohászka Ottokár — mint „a szitáló kő, sár és vályog, amelyből falat építeni nem lehet." (Katholikus nagygyűlési beszéd. 1922-ben.) Nekünk, ha építeni akarunk fölfelé, arra az erőre kell támaszkodnunk, amelyből Szent István alakja nőtt ki. Ez az erő, az ebből áradó szellem ad nekünk kerekded krisztusi lelkeket, erős jellemeket, erkölcsi magaslatot, egész embereket, az isteni |mesgyéken járó harmonikus s önzetlen vezéregyéniségeket. Akik nem pusztán formahittel és parádés katholicizmussal, hanem mint Isten fiai, Szent István epikus nemzedékéből származó gyökerek, életük tetteivel adnak példát és Szent István jobbjával mernek belenyúlni a modern, sokszor pogány korszellem kerekébe. Nemzeti eszméink, útjaink és vezetésünk csak akkor lesz életképes, ha Szent István hite éleszti világításával. E nélkül a nemzeti eszme csak palást önző érdekek takargatására. Szent István napján Esztergom várán át hangozzék szét a szózat: imádkozzatok testvérek! Imádkozzatok annyival inkább, mert területileg is nyilt sír előtt áll nemzetünk. De ezt még eltüntethetjük. Mint eltűnt, az ellenségektől annyiszor ásott sír Magyarország Patronájának védelmével. Vigyázzunk azonban elsősorban arra, hogy ne jussunk olyan sír elé, melyet a Szent István követésétől való eltántorodás nyit meg előttünk. Ez már a lelki halottak sírja lenne. Szent István követése biztosítja a magyar keresztény vallás erkölcsi alapjának tisztaságát, és hogy a keresztet ne törjék le a magyar lelki élet csonkaságának elérésére. Szent István követése termékenyítse meg köztünk a testvéri békét és szüntesse meg a belső viszályokat. Ne élje meg egyetlen magyar se, hogy széttépjük valaha azt a szövetséget, amelyet a nemzeti és keresztény lelkület között Szent István jobbja összefont. Visszaemlékezés Sobiesky lános lengyel királyra esztergomi emléktáblájának leleplezése alkalmából. Nekünk, esztergomiaknak, 1683. október 28 a fontos emléknap. Ez a nap Esztergom vármegye és város anyagi, szellemi és alkotmányos újjászületését jelenti a történelem lapján. Olyan időpont, amikor Esztergom, ha nem is végleg, de tényleg megszabadult a török igától. Mint primási székhely, a katolikus élet érzékeny helyeként szerepelt mindig Esztergom a politikai küzde'mek hevében. A magyar kereszténység megerősödését és nyugalmát jelentette a török végleges kiűzése, még akkor is, ha bizonyos tekintetben méltán hazafias gyűlölet sugárzott az iránt a magyar király, /. Lipót iránt, aki ezen idők prímásának, Szelepcsényi Györgynek is ellenszenvessé váll azért, mert nem szívelhette benne a magyart. Tegyük félre ezen ünnepélyes pillanatokban az érzékeny és nánatos panaszokkal telt magyar szivet, s gondoljunk hálával az izlam megérdemelt, de nehéz teljesítményeket rejtő kiűzéséért azokra a világi és egyházi nagyokra, akiknek városunk a török nehéz jármától való megszabadulását köszönheti. XI. Ince pápa milliókkal támogatta hazánk felszabadítási ügyét. I. Lipót biztosította Lengyelország és több német fejedelem segítségét, a pápa pedig XIV. Lajos francia király húsz évi fegyverszünetét eszközölte ki, hogy minden erőt a kereszténység érdekében a török ellen lehessen felhasználni. Tekintsünk el azon elsőrendű céltól, hogy Lipót főkép Bécs megvédéseért tette mindezt, mert egyúttal be kell vallanunk, hogy e városnál a török fölött aratott győzelem végeredményben később kiinduló pontja lett Magyarország teljes felszabadításának. Forduljunk hálával XI. Ince pápa ós Lotharingiai Károly herceg felé, akik nem hagyták I. Lipótot a törökökkel Bécs felszabadítása után békét kötni, hanem a hadjárat további folytatását sürgették azon célból, hogy most már évszázados gyötrelmeket átélő hazánkból is ki kell űzni az elnyomó testvér-törököt. Különös nagyrabecsülésünk jeléül ünnepies érzéssel s hálatelt lélekkel vessük tekintetünket Lengyelországra, e nemes ország egykori hős királyára: Sobiesky Jánosra, akinek áldott emlékét óhajtjuk néhány neki szentelt sorban testvéries vonzalommal telt magyaros nyíltsággal megtisztelni. Az isteni kegyelem sokszor öszszehozta a magyart a lengyel nemzettel. Bár szláv eredetű tesivér, de együttórző testvér volt velünk. Szent István királyunktól és Szent Imre hercegtől kezdve rokoni, uralkodói és vallási kapcsolat pecsételte meg testvériségünket. Ősi, katolikus állam. Egyformán sokat szenvedtünk, egyforma sors jutott osztályrészül, azonban egymást sohsem hagytuk el. Örömük a mi örömünk, bánatuk a mi szomorúságunk volt. Ki ne tudná közülünk Lengyelország szótdarabolásának évszázadokra terjedő keservét ? Ki nem Örült a magyarok közt Lengyelország feltámadásán ? Hany magyar ajk második himnusza lett: „Isten, ki Lengyelhont ..." SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülházi szövött kőző, konyha- és kenyérruha, abrosz (nagyban és kicsinyben) legjutányosabban beszerezhető Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 65. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér 1930 SZERDA, AUGUSZTUS 20 Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér