Esztergom és Vidéke, 1930

1930-07-10 / 54.szám

ESTERfiftl/lltKE ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 54. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930 VASÁRNAP, JÚLIUS 10 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér | vitéz VÉGH KÁLMÁN | Megdöbbentő gyászhír érkezett kedden délután városunkba, az ősi vármegyeházára. Végh Kálmán honvédelmi államtitkár, a vármegye törvényhatóságának, kisgyűlésének és több bizottságának érdemes, tevékeny tagja, Miskolcon, hivatása teljesítése közben hirtelen elhunyt. Halála az egyesített vármegyékre nagy veszteséget jelent, mert hivatali teendői mellett munkásságát nemcsak az országnak, de különösen vármegyénknek szentelte. Igaz lelkes híve volt a vármegyének, igaz megértő jóbarátja mindenkinek, aki vele bármily vonatkozásban összeköttetésbe jutott. Elhunytával egy közismerten rokonszenves, tetterős, megértő, fáradhatatlan munkást vesztett el a Csonkaország, vesztett vármegyénk. Munkást, aki mint a honvédelmi minisztérium tisztviselője, legutóbb államtitkára, egész életét a köznek áldozta ; aki munkásságával becsületesen szolgálta hazáját a békében tollal, a háborúban fegyverrel, aki itt is, ott is a kötelességteljesítésben első volt. Talpig magyar ember, aki mindég és minden körülmények között megállotta helyét. Halála nagy veszteséget jelent városunkra is, melynek érdekeit, fejlődését nemes szivén viselte. Igaz magyart, a hazájáért halni kész, meg nem nyugvó székelyt temetjük, aki élete célját a közért való munkában, a jobb magyar sors előkészítésében látta, akinek minden gondolata Nagymagyarország volt. Vitéz Végh Kálmán dr. 1878-ban születeti Szilagysomlyón. Középiskoláit és az egyetemet Kolozsvárott végezte. A háborút mint tartalékos százados küzdötte végig és vitézségéért több kitüntetést kapóit. Tulajdonosa volt a II. osztályú polgári érdemkeresztnek, a hadidiszítményes II. osztályú katonai érdemkeresztnek, két Signum Laudis-nak és a hadidiszitményes II. osztályú vöröskereszt díszjelvénynek. 1901-ben lépett be a honvédelmi minisztériumba mint fogalmazó, ott képességei révén gyors karriert csinált. 1924 ben helyettes államtitkár, 1929-ben pedig valóságos államtitkár lett. Dr. Gönozy Béla m. kir. egészségügyi főtanácsos a Koloskórház nebéz helyzetéről, Az „Esztergom és Vidéke* 1930. június 29-iki számában „A kórházbizottság foglalkozott a kórházak nehéz helyzetével" cimű cikkében megírta, hogy a kórházbizottság javaslatot terjeszt a polgármester útján a képviselőtestület elé a kórház gazdasági és pénzügyi vezetését illetőleg, melyek szigorú betartásával a kórházban előállott nehézségek és zavarok megszüntethetők lesznek. Nagyon sajnálom, hogy a kórházbizottság nem már 1930 január 26-án tartott ülésében mélyedt bele jobban a kórház anyagi ügyeinek megvitatásába. Ezen ü'ésen előterjesztett jelentésemben elsőneá hívtam fel a figyelmet a kórházat fenyegető pénzügyi katasztrófára s az ülésen nyilvánított jóslatom be is következett. Jelentésemben már akkor kiinduló pontot szolgáltattam egy szükséges szanáláshoz, amely részemről abban a javaslatban állott, hogy a 243 800. 1920. sz. rendelet visszavonassék, vagy elégségesen enyhíttessék. Mindenesetre könnyebb lett volna helyzet akkor, mint most. Azonban az ügy nem is látszott olyan égetőnek, hiszen gyűléseken és lapokban országszerte kifogások emelkedtek a 243.800/1929. sz. rendelet ellen s az a felfogás terjedt el, hogy ez a rendelet, amely a kórházakat oly vál ságos helyzetbe döntötte, előbbutóbb vissza fog vonatni. Minthogy a közönség legnagyobb része nem érti a kórházak mai felfordult helyze'é*, indokoltnak tartom őt erről felvilágosítani. Az a rendelet u. i. azért lett katasztrofális az összes kórházakra, mert míg 1929. év végéig minden kórházi ápolást igénylő szegény beteget is — amíg hely volt a kórházban — fellehetett venni, s utánuk annyi ápolási díjat lehetett a minisztériumnak felszámítani, ahány napig az illetők a kórházban ápolva lettek, addig a 243 800/1929. sz. rendelet ezt a régi évtizedes rendszert alaposan felforgatta. Minthogy u. i. a kórházügy fejlődése folytán a betegforgalom országszerte mindenütt növekedett és így több ápolási nap keletkezett, mint amennyire a költségvetések építettek, bizonyos több jövededelem folyt is be, am?ly a kórház anyagi helyzetét megjavította s oly befektetéseket tett lehetővé, amelyek a költségvetésben fedezettel nem bir ván, éneikül megvalósítani sem lehetett volna. Igy sikerült aztán ellensúlyozni az esetleg nem elegendőit g megállapított napi ápolási díjat és deficit nélkül zárni le év végén a pénztárt. A sérelmes 243.800/1929. sz. rendelet azonban az eddigi több évtize des gyakorlattal ellentétben az egyes kórházaknál nem vállalja az összes szegény betegek után felmerült ápolási díjak kifizetését, de az egyes kórházaknak csak bizonyos ellátmányt ad előre, amelyből csak annyi beteget szabad felvenni, ahány beteget abból a kórház el tud tartani. Könnyebb megérthetés céljából álljon itt egy példa. Ha pl. tavaly a minisztérium egy kórháznak 200.000 pengőt fizetett ki szegény betegek után 4 pengős alapon, akkor abból szegénybeteget 50.000 ápolási napon át lehetett ápolni. Da ha ugyan az a kórház most tekintet nélkül a tavalyi forgalomra, csak 120.000 pengős ellátmányt kap, úgy ismét 4 pengős alapon már csak 30.000 ápolási napon át lehet szegény betegét ápolni abból a pénzből. Tehát 20.000rel kevesebbet mint tavaly. Ha tehát mégis az engedélyezett 30.000 ápolási napon felül kell beteget kórházi ápolásban részesíteni, az már deficitet okoz. Országszerte emiatt van az idén kórházakban mindenfülé tekintélyes deficit. Emiatt voltam ugyancsak én az, aki június 10-én kelt második jelentésemben — melyet a polgármester úrhoz intézte n — reámutattam az 1930. jan. 26-án előre bejelentett ós tényleg bekövetkezett első 29.500 pengős deficitre, s amely jelentésem alapján tartatott azután június 13 án meg az ujabb kórházbizottsági ülés, mely az „Esztergom ós Vidéke" által jelzett vizsgálatot kimondta. Ezen cikk szerint a kórház-bizottság elhatározta, hogy míg a helyzet nem javul, a Simor-kórház üzemen kivül helyeztetik és mint tartalékkórház fog tovább is kezeltetni. A kórház-bizottság ebből kifolyólag oly költségvetést állított Össze, melynek keretében természetesen azáltal átmenetileg lényeges megtakarítások volnának eszközölhetők. Miután azonban a költségvetés betartásáért én vagyok felelős és még sem látom megóva a várost a bekövetkezhető bajoktól, nem hagyhatom szó nélkül, hogy dacára a Simorkórház lekapcsolásának, a bizottság azon számítása, mely szerint naponta 66 szegény beteg vehető fel, magyarázatra szorul, mert a valóságban legfeljebb csak 48 ilyen beteg tartható itt ápolásra, már pedig ez az aránylag kis differencia maga is nagy deficitet jelent az óv vegére, ameiyért ón felelősséget nem vállalok. Hogy pedig e különbözet mily fontossággal bir, kitűnik az alábbiakból. Minthogy 1930. június 1 ig a kórház Összes ez idei deficitje cca 30.000 pengőt tesz ki és június 1-tői az év végéig előreláthatólag még 70.000 pengő ellátmányt kap, tehát hogy ezen deficit eltűnjön, ebből csatt 40 000 pengő használható fel. Igy tehát a hátralévő 210 nap alatt 4 pengő ápolási díjjal számítva, na-I ponta csak 48 szegény beteg lenne ápolható. Azonban a fizető betegként szereplő betegek közül sokan az év végén a szegény alap terhére számoltatnak el, így tehát ezen 48 beteg az előző évtizedes összehasonlító tapasztalataink alapján csak az évvégei napi átlagos szegény beteglétszámnak felelnek meg. Tehát ezt tekintetbe véve a naponta biztosan kimutatott szegény beteget csak 43 at szabad felvennünk, hogy az évvégi napi átlag ne legyen 48-nál nagyobb. Ennél több szegény beteg fel nem vehető, mert ellenkező esetben akkor a pénzügyi egyensúly borul fel ismét, mert nincs reá fedezet. Minthogy a megállapított fedezetből csak 48 beteg volna tartható, de miután a kórház-bizottság 66 szegény beteget mond ápolhatónak, feltéve, hogy nem kényszerülünk még több szegény beteget is ápolni, számítani kell, hogy az év végéig naponta 18 beteg után napi 4 pengővel legalábo napi 72 pengő, tehát 210 napon át 15.120 pengő újabb deficit keletkezik, mint amely okból keletkezett ilyen az előző 5 hónap ban is, amelyért pedig felelősséget szintén nem vállalhatok, mert egy miniszterileg engedélyezett befogadóképességű kórházból újabb utasítás és a felelősségemnek a vállamról való levétele nélkül nem is küldhettem ki a tél folyamán a betegeket oly mértékben, amely mértékben a közönség felháborodása nélkül tudtam volna a betegforgalmat a kívánatos mértékben visszaszorítani. Természetesen amint történt az elmúlt téien, a jövő téli viszonyok bekövetkeztével a helyzet még tovább romolhat. Nem vitázás céljából jelentem ezt ki, csak kötelességemet teljesítem, midőn a helyzet veszélyes voltát feltárom, hogy itt teljesen lehetetlen a minisztérium jóakaratú támogatása néikül egyedül a kórháztól várni a szanálást. Hogy milyen volt pl. július 3-án a helyzet a kórházban, mutatják a következő adatok: összesen 67 szegény beteg ápoltatott azon napon; ezek közül 32 olyan volt, aki hivatalból ápolandó : t. i. a szülészeti, szegény tuberkulotikus, bujakoros, trachomás, fertőző (Kanyaró, vörheny), elmebeteg. A többi 35 más, u. n. rendes betegségben szenvedő szegény beteg volt; de ezek köíül 19-re már nem volt fedezet s csak a deficitet tovább szaporították. Pedig már veszélyesre fordult a helyzet, mert az utolsó napokban feljegyzéseink szerint elutasítottunk azóta: abszolút kórházi ápolásra szorulók közül: szívbeteget, gutaütöttet, operálást igénylő tördizületgyulladásos beteget, izzadmányos mellhártyagyulSAJAT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül_ . köző, konyha- és kenyérruha, házi szövött Pelczmann Lászlónál legjutányosabban beszerezhető Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik