Esztergom és Vidéke, 1930

1930-03-16 / 22.szám

Törlesztéses kölcsön. A mai nehéz és nyomorúságos megélhetési viszonyok arra késztet­tek, hogy a közérdek szolgálatában én is sorompóba lépjek. A lap egyik előbbi számában a városi politiká­nak szőnyegen lévő kérdéseivel kap­csolatban egy humoros cikket irtam, abban a feltevésben, hogy az által a vita hangját derültebbé és a kér­dések tárgyalását nyugodtabbá fogom tenni. Ez a lépésem mindenkit meglepett s jobb szándékom ellenére az érde­keltek körében felzúdulást okozott és én valósággal úgy jártam, mint a gyermek, ki pálcájával hangya­bolyt túr fel. Azok, akik magukat a vitás kérdések intézésére egyedül illetékeseknek képzelték, támadást olvastak ki jó szándékú s csakis a közérdek céljából írott cikkemből, felkavarodtak, hadonásztak, fegyve­rek után nyúltak, miként közveszély idején szokták tenni. A kavarodás cka lényegében az volt, hogy cikkemből köztudomásúvá vált, miszerint az illetékesek nem a polgársággal egyetértőleg és nem gondos előkészületek után kötik le magukat bizonyos megoldási módo­zatok érdekében, hanem rögtönzé­sekkel lepik meg a város polgár­ságát. Általános jelenség az, hogy azok, akik valamely köztestületben tiszt­ségüknél fogva birtokon belül van­nak, megtámadtatva érzik magukat még a jogos és szükséges kritika által is. De bárminő legyen is cikkeimnek visszhangja, megmaradok elhatáro­zásom mellett, mert meggyőződésem, hogy ha trianoni nyomorúságunkon változtatni akarunk, nem elég az összetett kezekkel való átkozódás. Én a magam részéről hazafias és polgári kötelességet látok abban, hogy figyelmeztessem az illetékese­ket arra, hogy dolgozni kell és hogy munkájuk minő tények és elvek szem előtt tartásával vezethet ered­ményre. Kétségtelen, hogy városunknak szüksége van avégből, hogy zilált vagyoni helyzetét rendezze, egy nagyobb kölcsönre. De ugyanekkor közérdek, hogy ez a kölcsön hosszú­lejáratú, olcsó kölcsön legyen, a városra újabb terheket, vagy meg­kötöttséget ne rójjon, mert csak így lehet a költségvetés egyensúlyát helyreállítani és az egyensúlyt a jö­vőre is biztosítani. A város jelenlegi kölcsön ügyei a következőkép áltanak: Itt van először is a két Speyer­kölcsönünk, összesen 345.000 dollár, ami circa 2.000.000 pengő. Tekin­tettel a magas stornódíjra, ezt a köl­csönt kifizetnünk nem áll érdekünk­ben, hacsak igen magas árfolyamon és igen alacsony kamatozással nem kapnánk ujabb kölcsönt. A többi adósságunk a Magyar Általános Hitelbanknál 510.000 P. A vízvezetéki tartozásunk 328.000 P. Otburkolási tartozásunk 730.000 P, továbbá még néhány elég nagy tétel úgy a helyi pénzintézeteknél, mint más intézményeknél, vagy privátoknál. Kamatterheink összesen az összes adósságok után circa 430.000 P-t tesznek ki (Speyer 192.016 törlesz­téssel együtt, függő hitelek 232.462 P, összesen 424.478 P). Egy 4 millió pengős kölcsön, melynek kamata és törlesztése évi 8%-ot tenne ki, évenkint 320.000 P terhet jelentene a városnak, a jelenlegi terhekkel szemben, tehát évi 100.000 P-vel kisebb összeget. Ha egy ilyen kölcsönt ós ennek segélyével a 100.000 P megtakarí­tást sikerülne is elérni, ebből még mindig nem volna megoldható a városi pótadó mérséklése, mert a város jelenlegi bevételei mellett leg­alább is még ekkora összeg volna szükséges a költségvetés javítására, hogy ez által a költségvetés reális alapokon nyugodjék, egyensúlyban maradjon, és elkerülhetővé váljon a minduntalani pótköltségvetésekkel való dolgozás. Legközelebb foglalkozni fogok azzal a kérdéssel, hogy mi borította fel a város költségvetésének egyen­súlyát és hogy jelenleg minő értékei vannak a városnak egy kölcsön fe­dezésére és a szanálás megoldására. Az adott helyzetben a cél minden esetre az keli legyen, hogy a város anyagi helyzetét midőn kölcsönnel próbálja rendezni, a kölcsön csakis hosszú lejáratú legyen, annak tör­lesztése ne egyedül a mai nemzedék vállára rójjon minden terhet, mert a város polgárságának teherbíró ké­pessége teljesen ki van merítve. A város polgárságára az eddigiek­nél nagyobb terheket hárítani nem szabad, sőt a városnak minden ere­jével azon kell lennie, hogy a köz­terheket csökkentse, ugyanis a hely­zet az, hogy a közterhek a jelenlegi viszonyok között is az egyes pol­gárok takarékosságának és szorgal­mának minden gyümölcsét elvonják s a jólét útját elvágják. Hiába izzad a gazda egész éven keresztül, hiába vonja meg a jobb falatokat szájától, hiába tervez, mi­dőn üszőjét féltő gonddal neveli abban a reményben, hogy lesz majd borjú és lesz majd tej is a gazda­ságában, miből pénzt csinálhat, mert ennek az egészséges vagyoni gya­rapodásnak útját vágja az adóvégre­hajtó, aki adóban, csatornázási járu­lékokban és vízdíjban az üszőt kö­nyörtelenül lefoglalja és elviszi. Elvonják a közterhek az iparosok­nál, a kereskedőknél és vállalkozók­nál azt a tőkét, mellyel üzletüket képesek volnának jövedelmezőbbé tenni. A drága hitel aláássa egzisz­tenciájukat s megjelenik náluk a végrehajtó, jön a kényszeregyezség, a csőd. A gazdák, iparosok, kereskedők, vállalkozók és általában a szabad pályán mozgók elbuktatása után, bezárulnak az adóforrások, jön a könyörtelen szanálás és számtalan egzisztencia elbukása. Ha pénzt, ha kölcsönt kap a vá­ros, jól gondolja majd meg, hogy mire fogja fordítani. Volt a városnak pénze, volt ennek a városnak nem is olyan régen egyensúlyozott költségvetése is. Az a pénz, az a tőke merész városi vállalkozásokba lett befektetve s ott úszik és ott úszott el. Ha lesz a városnak még pénze, az e pénz a mult tanulságát jaj­gassa és kiabálja majd az illetéke­sek, a képviselőtestületi tagok gyüle­kezetébe, azt, hogy: „Azt a pénzt nem szabad egyébre fordítani, mint az adófizető polgár­ság jólétének előmozdítására, hogy azzal a pénzzel nem szabad újabb köz-vállalkozásokhoz fogni, hogy a városnak is csak addig szabad nyúj­tózkodni, ameddig a takarója ér, mert a városnak is van lába, ami megfázhatok." Dr. Jdrmy István. Esztergomnak minden talpalatnyi földet kell hasznosítania és ezért van szükség az árvédelmi gát megépítés óre. Az árvédelmi munkálatokkal kap­csolatban irt cikkeink élénk érdeklő­dést keltettek a városban, különö sen a gazdatársadalom, az árvíz mentesítés munkálataiban érdekelt földtulajdonosok körében. Általános­ságban az a vélemény alakult ki, hogy nagyon helyes az a törekvés, hogy minél kevesebb legyen a teher a terv megvalósításában. Nem is terhet értünk ezalatt, mert szó sincs újabb terhek vállalásáról, hanem, ha bizonyos összegben hozzá is kell járulnia az érdekelt gazdáknak, az nagyon minimális mértékű legyen és rövidesen, az árvédelmi gáttal elérendő előnyből megtérüljön. Annak ellenére, hogy az árvédelmi gát megépítésének szükségessége nyilvánvaló, egyesek az árvédelmi munkálatok mellőzése mellett van­nak és ehez erősen kötik magukat. Ezért szükségesnek láttuk, hogy több oldalról feltárjuk az ügyet. Többekhez kérdést intéztünk: mi a véleményük az árvédelmi munká­ról, szükség van-e arra, hogy most a súlyosabb időkben azt megvalósít­suk és mennyiben szolgálja a város és a gazdák érdékeit, illetőleg, hogy ezzel az újabb munkával a város és a gazdaérdekelték nem jutnák-e mélyebbre az eladósodásban ? Kulturgazdasági szempontból ez a vélemény : Alapítsuk részben az egész kér­dést arra, hogy az esztergomi gazda­nép törekszik-e arra, hogy gazdál­kodásával előrehaladjon, hogy tud-e és akar-e munkájával a kultúrával haladni? Erre minden bizonnyal igennel felel a gazdák legtöbbje, mert sokan vannak, akik megértik a mai kor követelményeit és már régen szakítottak az elavult felfogás­sal és régies módszerrel. Az eszter­gomi gazda sem kivan elmaradni és együtt kivan haladni a mai kulturált gazdákkal. így a legtöbben azt mondják, igen, szükségünk van az ármentesítésre, mert több mint 1000 hold kerülhet biz­tos müvelés alá. Ebben az 1000—1200 hasznavehe­tetlen holdban benne van a 300 hold területű halastó, amely az árvíz­mentesítéssel legelőterületünket fogja nagyobbítani, sőt, mi több legelő' területünk legjavát fogja képezni. De másrészről is, minden talpalattnyi területet fel k.,11 használni, ezt nemcsak mezőgazdaságunk, hanem állatgazdaságunk is megköveteli. Mégis csak nagy dolog, hogy több mint 1000 hold területtel lesz na­gyobb a gazdálkodásunk. Erre azonban így felel maga az érdekelt gazda: — Tudjuk mi ezt kérem és na­gyon szép ez elméletben. így be­szélnek az urak vagy a gazdasági tanárok, de a szép szavak mellett nekünk kell fizetni. Mi már nem mehetünk bele újabb terhekbe, akkor, amikor a meglévőket sem bírjuk. Tessék azt venni, hogy szinte há­zalnunk kell a krumplival vagy mi­egymással, hogy vegyék meg, mert kell egy kis pénz. Szívesen meg­hallgatunk minden véleményt, de bárhogy is áll a dolog, mindenféle­képpen nekünk kell fizetni. A kalkuláló gazda már így pró­bálkozik véleményt kialakítani. — Talán még se vágjuk el a fonalat. Miről is van szó ? Árvéde­lemről. Ez hasznos munka. Erre szükség van, mert mindenütt igye­keznek a földet megmenteni, a jöve­delmet fokozni. Itt Esztergomban annál inkább áll ez, mert kevés a föld. Az igaz, hogy pénzbe kerül a munka, mert ingyen nem csinálnak semmit. De azt kérjük, hogy minél kevesebb legyen a hozzájárulás a mi részünkről. Ha ez lehetséges, meg kell csinálni az ármentesítést, mert ha több lesz a hasz­nálható föld és jobb, ha több lesz a legelőterület, javulni fog a mezőgazdaság és az állattenyésztés. A költségeket és az államsegélyt 1 illetőleg ezt mondják : *r SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül­. . köző, konyha- és kenyérruha, UJÍ-VI ri"*f>tjö44 abrosz (nagyban és kicsinyben) nSLZI WfcUVUll Segjutányosabban beszerezhető Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtatik ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 22. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér 1930 VASÁRNAP, MÁRCIUS 16 Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom