Esztergom és Vidéke, 1930

1930-02-02 / 10.szám

ESZTÍRfiftHo/MKE Hirlapírás és hírlapíró. A keresztény hírlapírók Pázmány­Egyesületének évi közgyűlése is­mételten világító fényszóró a hir­lapírás nagy feladataira s a köz­érdeket átfogó szeretetére nézve. A szentéletű és hivatásos nagy publi­cista, a boldog emlékezetű Otto­kár püspök után, Vass József mutat rá az elnöki székben Páz­mány Péter akcentusával a hir­lapírás irányító hivatására. Vass József elnök mellett Marczell Mihály alelnök serlegbeszéde adott útmuta­tót. A csütörtöki Pázmány-gyűlési szózat hitet és energiát áraszt az iránt, hogy a keresztény hirlapírás­nak, a világnézeti küzdelmekben a keresztény nemzeti élet mesgyéjén állva, nagy lelki bátorsággal s össze­fogó erővel kell sokszor még az ár­kokon s drótsövényen is áttörnie. És át kell törnie, mert a vérbeli keresztény hírlapíró lelkébe úgyszól­ván bele van imádkozva: a meg­győződés és elvhűség felsége. Éz a felség Krisztus tanításából, a keresz­tény isteni elvekből csinál magának törvényt. Amit a fehér lapon a fekete betű mond, az a keresztény hírlap* írásnál a lángoló krisztusi indítás fehér gondolata, mely tisztit, neme­sít és újjáalakít. A hirlapírás terén, mint csatatéren folynak a világnézetek összecsapó küzdelmei. Ez annál jelentőségtelje­sebb, mert mindenféle irányításnak leghatalmasabb befolyásoló eszköze: a hírlap. Ezt tették szervezkedésük alapjáva a világnézetek irányítói is, hogy az állami s társadalmi gépeze­tek lefoglalására, közvéleményt te­remtsenek. Napjainkban a hírlap első szellemi tápláléka minden intel­ligens embernek, sőt a nagy tömeg­nek is. Ami annál fontosabb, mert a hírlap a politikai s társadalmi köz­érdek különbségében s ingadozásá­ban, a nyilvánosság előtt egyetlen fegyverünk a nézetek védelmében. Minden életnyilvánulás mögött ott van a hírlap, a sajtó. Meg a világ­háborút is nemcsak az ántánt-dip­lomáciák és arzenálok, hanem a hír­lapok készítették elő, hogy szikrát gyújtson. A háború után a sajtó jelentősége még nagyobb lett. Az országok sebektől véreznek s a tá­tongó sebekre az orvosságot a hir­lapírás segít feldolgozni. A sok pa­nasz, feljajdulás a hírlapokban kér teret, hogy a leszűrődött s termé­kenyítő nézetekből a megoldó orvos­ságot megtaláljuk. A szélsőséges világnézet a liberalizmusban, s en­nek túlzott hajtásában, a szociál­demokráciában, sőt mint napról­napra olvassuk, a kommunizmusban is előre tör. Nagy küzdelem előtt állunk hazánkban is. Előáll tehát a keresztény hír lap ír ásnak mint élet­kérdésnek, mint várerősségnek foko­zottabb megerősítése. A politikai s társadalmi küzdelmet a szélső irány­zatok ellen nem tudjuk teljes fegy­verzettel s munícióval felvenni, ha nem erősítjük s lendületre nem jut­tatjuk hivatásos keresztény szellem­mel a közvéleményt irányító s min­dent behálózó politikai hírlapirást. A német, belga, osztrák keresztény politikai irányzat a sajtó emelkedé­sével áll arányban. Ha a kereszténységet, Kriszlus tanítását az állam tűzoszlopának hir­detjük, hogy necsak a templomok­ban lobogjon fénye, hanem a nyil­vános élet minden terén is, akkor a keresztény hirlapirást olyan célra­vezető eszköznek tekintsük, amely mint a tűzoszlop fényessége, bevilá­gítsa a közélet minden fórumát s szikráival meggyújtson minden hoz­záférhető lelket. A hírlapírás erősebb hatalom a lelkek megdolgozására az iskolánál s a törvényhozásnál is. Az idők elmennek fölöttünk s ha nem vesszük komolyan az intő eseményeket, úgy a nagy küz­delmekben könnyűknek fogunk ta­láltatni. Ha a kereszténységgel ellen­séges világnézet mint látjuk, min­den áldozatot meghoz hírlapírása erősítésére, akkor mi sem marad­hatunk csak templomgyűjtési ala­mizsnákkal s hangzatos toasztokkal a keresztény sajtó mellett. A háborút követő új életfeltételek megteremtése, a politikai, gazdasági és kulturális berendezkedés csak a keresztény világnézet alapján állhat meg. Másként új összeomlás felé megyünk ismét. Eb­ben a titáni küzdelemben a keresztény hírlapírásnak pusztán susogni, meg­simulni, mit sem ér. Nem a küzde­lem kikerülése, a megalkuvás, a be­hódolás az elvek lekapcsolásával, hanem a keresztény, a krisztusi ta­nítás gyakorlati beille ztése a nagy alakulásokba, a keresztény hirlapírás hivatása. Jelszava nem más, mirjt a biblia szava: „Kiálts, mint a harsona I" A keresztény hirlapírás ha fél, ha baráti, érzelmi hatások alatt ingadozik s a hatalom em­berei tetszésének alárendeli az elvi magaslaton álló közérdeket, hasonló a bibliai Gedeon elbocsátott fegyve­reseihez. Az ilyen hírlapirást nem hívta az Isten a keresztény sajtó porondjára. Ez az úgynevezett lakáj­zsurnalisztika, vagyis a stréber-típus. A keresztény hírlapíró egyénisége a gerinces egész embert, a tárgy ismeretében kiiskolázott s tapaszta­latokat átélt publicista irót jelenti­Akinek nem eiég, hogy az Ő irói szakmájában (politika, szociológia, kultúra, stb.) ismerje s tudja tárgyá­nak anyagát, hanem szükséges, hogy megtudja azt irni is. Ez jelenti az irás mesterét. Ettől függ az írás hatása és súlya. Áttekintő, nyomozó s informáló erővel kell birnia, hogy irányítása nyilvánvaló legyen. Ami­ről ir a hírlapíró, abban a lényeget kell megvilágítania, a fontosat észre­vennie s a fegyelmezettséggel az elvi függetlenséget párosítania. Aki ismeri a magyar politikai, egyházi s társadalmi közélet törté­netét, az tudja, hogy micsoda nagy részük s érdemük van a hivatásos újságíróknak Magyarország modern állami s egyházi fejlődésében. Ha nincs vérbeli újságíró, aki testet, s lelket adjon a reformeszméknek és terveknek, aki azt népszerűsítse a nyilvánosság számára, — ma fél­századdal hátrább állnánk. A nagy reformokat, amelyeket a politikusok, a tudósok, szociológusok, stb. fel­vetnek, az újságírók vitték ki a nagy közvéleménybe, azok dolgoz­ták fel s vittek bele akárhányszor életet. Egy-egy nagyobb kaliberű újságcikk a közélet nagy kérdései­ről akárhányszor irodalmi alkotást jelent és sokszor nagyobb hatást gyakorol a közvéleményre, mint egy akadémikus tudományos munka. A keresztény publicista iró poli­tikai dolgokban föltárja, védel­mezi azt az elvet s tanítást, amelyet a keresztény nemzeti po­litika jelent és vall. Támadja vi­szont, vagy indokolt kritika tárgyává teszi mindazt; ami a keresztény po­litikai világnézettel ellentétes, azt le­építi s így a nemzet keresztény fej lesztésére veszedelmes. Ebben a hír­lapírói ellenőrzésben, ebben a félig­meddig hitvaliói munkában lehet ugyan néha azt a pulicistát fölülről vtgy az ellentétes másik világnézet részéről akadályozni; szerezhet el lenséget is ott, ahol az igazságtól, a kritikától, mint bűnösök fáznak. De végső elemzésben ezek az aka­dályok, ezek az ellenségek olyanok, mint az áradó folyó elé hirtelen oda hevenyészett gátak. A viz ereje ha­talmas erővel keresztül tör rajtuk. A hivatásos keresztény hírlapírót ilyen jelenségek elvi meggyőződésé­nek puritánságában s függetlenségé­ben nem ingathatják meg. Barátság s a hatalom embereinek időleges fénycsóvája miatt tollát se árúba nem bocsátja, se köpenyeget nem fordíthat. Egy újság változtathat irányt, de új emberekkel, új gazdá­val. A korrekt elvi alapon álló ke­resztény publicista hírlapíró azonban mindig ugyanaz marad, amint vál­tozatlan a krisztusi tanítás is. Az elveit változtató publicista veszít ko­molyságából, súlyából s csak árt a hirlapírás tekintélyének s tisztessé­gének. Azért amint összeférhetetlen, hogy egy kereszténylapba irjon irá­nyító cikket egy nem keresztény világnézeten álló iró : éppúgy kétlaki, opportunista, a keresztény elvekkel ját­szó s megtévesztő, ha keresztény cé gér alatt működő közéleti szereplők s politikusok írnak ünnepi cikket egy nem keresztény világnézeti alapon álló, tehát ellentétes irányú lapba. Ilyen taktikával, kameleonjátékkal közvetve a keresztény sajtó ellen dolgozik az illető publicista. Ilyen taktika minket gyöngít, az ellenfélt erősíti. Mindezek után, a Pázmány Egylet gyűlésének hatása alatt a keresztény hírlapírót krisztusi fényben, a magas­ságok felé törekvőnek szeretjük látni, aki azt hangoztatja az apostollal: „Uram, én kitartok melletted." Keményfy K. D. Nem biztos a 200 ezer pengős állami kölcsön és megakad a tárgyalás a Közüzemi-terv miatt is. A város pénzügyi helyzetének ren­dezése nemcsak magából Esztergom­ból indul ki, hanem a pénzügymi­nisztérium is utasítást adott mielőbbi tárgyalásokra, új de előnyösebb köl­csönök felvételére, amelyekkel a jelen­legi fizetési ügyeket rendeznék. A város függőkölcsönét kitevő összegekre felhívás érkezett, hogy azokat Esztergom fizesse meg, meri a követelés lejárt. 1.700,000 P járt le és ez olyan tétel, amely fel­tétlenül szükségessé tette, hogy a pénzügyminisztérium felhívására a | város polgármestere tárgyalásokba bocsátkozzék a szükséges kölcsön megszerzésére. Antóny Béla dr. polgármester azt mondja, az a helyzet all fenn, hogy a város évek ÓU csak a magas­összegű kamatokat tudta fizetni, a kamatok túl magasak és a tőke­törlesztésre nem kerülhetett sor. A polgármesternek így kötelessége olyan kölcsön után járni — ez a kötelesség már a pénzügyminiszter rendelkezéséből kifolyólag is követ­kezik — hogy necsak a kamatot fizethesse Esztergom, hanem a tőke­törlesztésre is fordítson egy meg­határozott összeget. A pénzügyminisztérium felhívásá­val csak a budapesti Kereskedelmi 5aw&-kal történt tárgyalás, más le­hetőség nem volt. Ezek alatt a tár­gyalások alatt merült fel a pénz­ügyminisztérium tudomásával a Köz­üzemivel hozzájutható kölcsön kér­dése. Ezzel kapcsolatban azonban még konkrét helyzet nincs, csak számbajöhet egy kölcsön felvétele a Közüzemi átadásával. Antóny polgármester azt mondja, hogy a tárgyalásokra ő illetékes leg­elsősorban, ezt önmagának köteles­ségévé teszi és a legjobb megoldást keresi. A tárgyalás eredménye az­után a közgyűlés elé kerül, ahol a döntés ellene vagy mellette meg­történhet. A 200.000 ezer pengős állami kölcsönre vonatkozólag azt az érte­sítést kaptuk, hogy az nem biztos. Ezt közölhetjük Antóny polgár­mester információja szerint. ö- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül­. , köző, konyha- és kenyérruha, házi szövött Pelczmann Lászlónál legjutányosabban beszerezhető Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtatik ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 10. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1'20 P. < Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér U930 VASÁRNAP, FEBRUÁR 2 Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér

Next

/
Oldalképek
Tartalom