Esztergom és Vidéke, 1930

1930-02-02 / 10.szám

A polgármesteri nyilatkozathoz a következő megjegyzéseket fűzhetjük: A város adóssághalmozása nem új keletű, azt mi már régen látjuk és szemléljük aggodalommal. Eddig mindig csak újabb függőkölcsönök­kel fizettük meg régebbi kötelezett­ségeinkből fennálló tartozásaink rész­leteit, átfogó terv a megállásra, a gyökeres megoldásra nem volt. Tar­tunk fenn ingóságokat, amelyek többe kerülnek, mint amennyit jöve­delmeznek, fizetünk kártérítéseket, tüntetünk el deficites üzemeket épí­tünk iskolákat, amelyek százezer pengőkkel kerültek többe, mint amennyit az építés elhatározásakor bevallottak, adunk építésekhez hoz­zájárulásokat, amely csak 40.000 pengővel lett több, mint amennyit megszavaztunk, részvénypakettün­ket zálogbacsapjuk felhatalmazás nélkül stb. Közbe keleti fatalizmus­sal szemléljük, miképen roppan össze gazdaságilag az adófizető polgárság s lesz képtelenné a közterhek vise­lésére, a legkisebb gondunk is na­gyobb, mintsem hogy éjjelt nappallá téve dolgoznánk azon, hogy ebből a hínárból kikecmeregjünk. Minden szükségletünket nem magunk állít­juk elő, megélést és munkaalkalmat adva ezzel lakosságunknak, hanem idegenből hozunk mindent. Amink volt, azt is engedjük elvenni (lásd csendőriskola): „Allah így akarjál" Szóval megnyitjuk az ereinket, hogy hamarább elvérezzünk. Természete­sen ilyen körülmények között egy­szerre csak együtt van az 1 millió 700 ezer pengő adósság s ha a le­járatkor még csak a fülünk botját sem mozgatjuk meg, akkor termé­szetesen jön a felmondás is, hiszen rossz adósnál senki sem hajlandó a pénzét otthagyni. Most azután se ki se be s a vég­szükségben, anélkül hogy a korcs­márost — a város közönségét — megkérdezték és elvi hozzájárulását kikérték volna, valamilyen formában árúba bocsa jtják a Közüzemit, ami még csak nem is egészen „városi", hiszen annak részvényesei, igazga­tósága stb. is van, akiket illett volna megkérdezni. Hát olyan elhanyagol­ható mennyiség a város közönsége, képviselete és a részvénytársaság igazgatósága, hogy egyszerűen ezek­nek teljes félretolásával komoly tár­gyalásokat lehet lefolytatni „bizo­nyos" időre lekötendő üzletről? Csodálkozunk azon, hogy a pol­gármester úr ezeket figyelmen kívül hagy hatóknak tartja, meg vagyunk illetődve, milyen semmiségek vagyunk mi mind, s milyen imponáló erkölcsi bátorságot mutat a polgármester úr, midőn ilyen nagyhorderejű tárgya­lások lefolytatására önmagát elégnek tartja és a felelősséget egyedül vi­selni hajlandó I Hát igen, itt van a kutya elte­metve I A városkormányzás igenis a polgármester feladata, de együtt a város közönségével, annak vezetői­vel és a közönség akarata szerint. De sok kidobott pénzt takaríthattunk volna meg, ha ezt az elvet — ame­yet betartani elemi kötelesség lett volna — betartották volna minden­kor és mindenütt. Vagy talán bizo­nyos üzemeknek 40—50.000 pengős deficitjei előállottak volna, ha a vá­roskormányzás a közönség akaratát figyelembe vette volna ? Ha minden­kor tiszta bort öntöttek volna a pohárba ? Igazán grandiózus a polgármes­teri nyilatkozatnak az a része, amely szerint az általa keresett legjobb megoldás feletti döntést azután a közgyűlésnek tartja fenn. Hát csak hadd jöjjön a „legjobb megoldás" a képviselőtestület elé; eddig nagyon sokat lenyelt az a jó képviselőtes­tület, amelynek coki a nagyhord­erejű tárgyalások menetéről való tájékoztatás, amelynek a szerepet csak a megszavazásnál szántak. Nem hiszem, hogy az így létesült főzetből a képviselőtestület kérni fog. Ha diktatúrák eredménves múltra tudnak mutatni, teszem fel a Mus­solini féle, akkor: evviva ! de 'egyób­ként maradjunk csak a parlamenti kormányzás sokat ócsárolt, de mégis csak relatív legjobb módszerénél s becsüljük meg egymást kölcsönösen, mert ez is hozzátartozik a sokat emlegetett tekintély tisztelethez. Itten és egyelőre csak ennyit 1 v. Saivós- Waldvogel yózsef Hogyan segítsünk Esztergom súlyos gazdasági helyzetén ? A földmivesnép bajainak orvoslása nélkül nem lehet megoldást találni. A súlyos gazdasági és pénzügyi helyzet megjavítása és a bajok meg­ismerése érdekében indított ankétünk újabb hozzászólásokkal bővült és ezeket az alábbiakban adjuk. Csütörtök délután beszéltünk Me­szes Ferenc kisgazdával, városi kép­viselővel, aki ezeket mondotta: — A városnak van körülbelül 340 hold földje házikezelésben és ez megközelítően 8000 pengő jövedel­met hoz — legalább is a költség­vetés szerint. A mi körünkből so­kan azt ajánljuk, adja ki bérbe a város ezt a területet és akkor egé­szen biztosan 20 ezer pengőre emel­kedik a jövedelem és kiadósabb lesz a gazdálkodás is. A mai városi gazdaságban nem tartjuk helyesnek, hogy van gazda­tisztje is, meg városgazdája is. Ilyen gazdálkodás mellett elég egy vezető. Vagy legyen gazdatiszt, vagy gazda. Ha szanálnak, szanáljanak itt is, és csak annyi embert tartsanak meg, amennyi kell. Van a városnak 1300 hold lege­lője és ebből csak 800 hold hasz­nálható. Nyáron még a szabad te­rületet sem vehetjük igénybe, mert gyakorlatoznak. A város 100 hol­dat felszántatott a legelőből és két­három évvel ezelőtt azt ígérték, hogy ezt visszaállítják. Csak ígérték, mert Esztergomban sok.it szeretnek igérni. Most az ősszel újabb 30 holdat tör­tek fel és a tábori fiúnevelő intézet­nek adták. Hát nem gondoltak arra, hogy ez is kárunkra van ? A legelöjavltás már nagyon el kelne. Azt mondják, hogy csak itt legyen a pénz, a feljavítás azonnal megkezdődik. Szívesen várunk rá, de azt mondom, a város már régen javítgathatta volna a legelőt, ha a köztrágyát a legelőre viteti. Ügy tud­juk, a Wimmer-telepre hordjak, ahe­lyett, hogy a földmíves népnek se­gítenének vele. A gazdálkodásra nézve, belátjuk, hogy az eddigi termeléssel szakíta­nunk kell. Más termelésre kell át­térni. Vissza a hegyekre ! A lapályi szőlőket be kell szüntetni és a he­gyeken a régi jó szőlőfajokat kell művelni. A lapályi földeken a gabo­nának van helye és erre szüksé günk van. A hegyeken termeljük a jó, az egységes szőlő fajokat és a legjobban beváló gyümölcsfákat. Ha már a hegyekről van szó és, ha a város szivén viseü a gazdanép sorsát, ha azt akarják, hogy javul jon a termelés, akkor vegyék már egyszer sorra a hegyiutakat is, az összes dűlőutakat, a pilisszentléleki megyei utat hozzák rendbe. Ne 1935 ben vegyék munkába a pilis szentíéleki utat, hanem még az idén. Most kevesebb költséggel tudják megcsinálni, mert 1935-ben még alapja sem lesz annak az útnak. Ha jók a mi útjaink, amelyek föld­jeinkhez vezetnek, jobb és több lesz a termelés is. Ezer bajjal nyáron csak elmegyünk rajta, de télen hat pár ló sem birja. Kevés a mezőrendőrség. Nem le­szállítani kell a létszámot, hanem szaporítani tizennégyre, mint volt azelőtt. Az utakkal együtt rendbe keil hozni a hegyi kutakat és forráso­kat. Azokat kitisztítani, fedőt rátenni és vályút odaállítani. A mi gazdálkodásunkra nézve meg azt, hogy berendezkedni aka­runk az állattartásra, a tej és hús­termelésre. Emellett jó piacot kívá­nunk konyhakerti és gyümölcstermé­nyeinknek. Az esztergomi piac rossz, nem vagyunk vele megelégedve. Nekünk is szándékunk, hogy szépen állítsuk ki terményeinket, és ezek kö­zött a legjobbakat, de segítséget várunk a várostól, hogy a piacot rendezze. Igenis, ne legyen megsaj­nálni való az a kirakodás, ne legyen silány az árú, de ha nem kapunk segítséget, ha nem látják be a mi bajainkat, nem adhatunk jobb piacot. A borértékesítést is meg kell szer vezni akár kereskedelmi, akár szö­vetkezeti úton. Csak ki kell menni szombaton a kerektemplomho?, akkor szomorú képet kapunk a borpiacról. Ha valakinek két hl bor kell, 50 h.i-í kínálnak. A bornak ára nincs, nem tudunk belőle jövedelmet ki­hozni. A termelők 7—8 hl után 7 pengő 50 fillér adót fizetnek, így ez mégis tehert jelent. Itt is kell en­gedni a hatóságoknak. Aztán a vadkárokról sem sza­bad megfeledkezni. A Téglaház, a Barátkát, a Hegymeg és a Méhes­völgy a legjobb gabonatermőföld. Éppen itt a legtöbb vadkár. Kössön a város a vadászbérlővel olyan szer­ződést, hogy az nyáron őriztesse a földeket a vadaktól és ha kár elő­fordul, a bérlő térítse meg. így volt ez a békevilágban, amikor a bécsi báró volt a bérlő. A mostani szer­ződés mellett tönkremegy a kapás és kalászos növény ezeken a he­lyeken es mi tehetetlenül állunk. A tej szövetkezetről csak akkor beszélhetünk, ha jó legelőnk lesz. Most nem lehet róla szó, mert sok az adminisztrálása és semmi hasz­nát nem látnánk, mint a Szeszköz­pontnak sem. Még egy nagy panasz van: a vízvezetékre. Esztergomban van még 800 ház, ahová nem vezették be. Mérsékelni kell a vízdíjakat, hogy ne legyen a gazdának 30 pengős vízszámlája. Szállítsák le felére a dijakat, akkor majd bevezetik a többiek is és mindenki szívesen fizeti azt, ami ráesik, könnyíteni kell inkább, nem pedig újabb és újabb adókat kiszabni, mert ennek nem lesz jó vége. A városi erdőségről is kell szólni. Nem kapunk mi abból fát egy szál­kát sem, mert még mielő.t kitermel­nék, már eladják. A város népe is szeretné annak hasznát látni, hogy ne kellene nekünk máshonnan, ta­lán ugyanazt a fát drágábban meg­venni. Megkérdezzük Meszes Ferencet az idegenforgalomról is. — Kérem — mondja — mi job­ban akarjuk az idegenforgalmat, mint más, mert azt látjuk, ha itt sok idegen jár, jobban tudjuk ter menyeinket eladni a piacon és nem kell elszállítani, ami csak a kiadást fokozza. Csak jöjjön ide minél több idegen ós irányítsa ezt a város a legjobban, a legjobb becsülettel. Sajnos, a csendőriskolát elenged­tük a kezünkből. Ezt hibáztatjuk, Nem elengedni, hanem még több ilyen intézményt kell idehozni. Mi nem tudunk az iparosra ós keres­kedőkre támaszkodni, tehát csak az idegenforgalomra számíthatunk, a fürdő- és iskolavárosra, mert akkor nagyobb lesz a fogyasztás, nagyobb lesz a piac és könnyebben tudjuk terményeinket eladni. A dorogi pia­cot Esztergomba kell tenni, mert itt van a legjobb helye. Az esztergomi piacon legyen a tömeg. A Vörös­marty-utcát ki kell köveztetni és jó foglalkozni a vásárcsarnokkal is. Jóakaratot szeretnénk látni a vá­rosi vezetőség részéről, tekintsenek a népéletbe és irányítsák őket és segítsenek rajtuk, a bajukon. Jó és derék nép ez az esztergomi, csak bánni kell vele tudni. Sokszor pa­naszkodnak, hogy a hivatalokban nem éppen a legszívesebben fogad­ják a polgárokat. Oktassa ki a pol gármester es mások a hivataliakat, hogy tárgyaljanak jószóval. Ha olyan sokan vannak a városházán, hát akkor van rá mód is, hogy hallgas­sák meg szépen az embereket és intézzék ügyeiket szívesen. Bizony sokan vannak a városhá­zán és fölösleges, hogy egy irodá­ban öt hölgy kopogtassa a papirost. Itt megmondhatjuk, hogy szanálni lehe'ne a polgármesteri diszfogatot Í3, amely állandóan készenlétben van. Vimmer polgármester nem tar­tott különfogatot, pedig megtehette volna, mert az a békeidőben volt. Ma, ilyen költségvetés és teher mel­lett nem lehet erre költekezri. Csak kezdjünk szépen fölülről szanálni, amúgy is sok a fizetés. Még csak két dolgot. Esztergom határában, így a Kis­kúriánál és tovább, a legjobb sze­net lehet találni. Nem ritkaság, hogy kápával vágja ki a szenet az em­ber. És kitűnő szén. Hát nem hihe­tetlen, hogy nyomorog Esztergom, mikor ilyen kincse van ?! Persze itt is bajok vannak. Bérbe akarják adni, de csak ötven év múlva, de a szer­ződést már most csinálják. A város érdekében követeljük, hogy tárják jel röglön a kiskúriai széntelepet — csináljuk meg a szerződést, de vonják bele a jöldmivesnépel, az ér­dekeltékel is. Amint a bánya át­veszi a telepet, fizesse a pótadót azokon az ellenszolgáltatásokon kívül, amelyeket a szerződésben kikötünk. A másik . az ármentesítés. Jó munkaalkalom fog kínálkozni vele, de nem tudjuk, hogy mérsékelni fogják-e a kivetett hozzájárulást, amit a gabonaárváltozáshoz kell szabni. Az első számításnál maga­sabb volt a buza ára, ma alacso­nyabb, tehát nem lehet ma ugyan­olyan a hozzájárulás, mint amilyent Legszebben fest és tisztít HALTENBERGER Széchenyi-tér 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom