Esztergom és Vidéke, 1929

1929-06-06 / 42.szám

Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. Két tanító. Vasárnap reggel két öreg ta­nító ült a vízivárosi plébánia­templom hátsó padjában, a nyolc órai misén. A felvidékről jöttek, valahon­nan felülről Igló tájékáról. Har­minc évvel ezelőtt az eszter­gomi érseki tanítóképzőben vé­geztek, itt töltötték diákéveiket. Itt tették tarisznyájukba az út­ravaló kenyeret, amelyet a ta­nítóképző adott nekik . . . Az orgona csöndesen szólt, a két tanító a padra hajtotta a fejét . . . Aztán megrázkódott a válluk, zokogás hallatszott el­csukló hangon, keservesen sír­tak mind a ketten. Csak félórára jöhettek át, a csehek félórát engedélyeztek számukra. Csak ketten jöttek. A többi felvidéki tanító odaát maradt . . . Sírt a két öreg tanító, ned­ves lett a templom hátsó padja... S amikor úrfel mutatásra meg­szólalt a harang, sírva keltek fel, sírva térdeltek le és sírva mentek ki a templomból. Sok beszéd hangzott el az Esztergomban végzett tanítók találkozóján, de csak néhányan tudták, hogy két felvidéki ta­nító járt itt rövid félórára. Nem lehettek az ünnepélyen, sem kézszorításra, sem ölelésre, sem jó szóra. Csak könnyeiket hagy­ták itt a vízivárosi templom hátsó padján könnyekbe, sírták emlékeiket, az elmúlt időt s a jelent . . . Felejthetetlen ünnepéllyel ülték meg találkozóju­kat az Esztergomban végzett tanítók. Vasárnap délelőtt közel háromszáz tanitó érkezett Esztergomba, Cson­kamagyarország minden részéből. Va­lamennyien az esztergomi képzőben végezték tanulmányaikat. Nagy ta­lálkozásra jöttek, hogy megalakítsák az Esztergomban végzett tanítók baj­társi szövetségét. A rendezőség hat­száz tanítót és tanítónőt várt a ta­lálkozóra, sokan azonban elfoglalt­ságuk miatt nem jöhettek el. Elma­radtak a felvidékiek is, pedig azok önmagukban is jelentékeny számot képviselnek. Felemelő és jóleső érzés volt látni a város utcáin végig vonuló tanítók négy csoportját. Fiatal ós öreg ta tanítónők mentek a menetben. Itt fiatalos kedvvel, tele élettel beszél­gettek, örültek a viszontlátásnak, ott hajlott háttal ballagtak, tiszta fehér hajjal-szakállal, ráncos arccal, de mo­solygós szemmel. Ut is, ott is isme­rősöket köszöntöttek, itt is, ott is megálltak, — ez akkor nem volt, ak­kor igy volt — beszélgettek. A Fe­renc József-úton valamennyien fel­ujjongtak : a bazilika és a vár mind annyiok előtt egyformán emlékeze­tes volt. Dr. Serédi Jusztinián herceg­primás az ünnepségen. Tiz órakor ünnepi misét hallgat, tak a vízivárosi plébánia-templom­ban. Valamivel 11 óra előtt a Fürdő szálloda nagy dísztermébe siettek, hogy megalakítsák bajtársi szövet­ségüket. Pontosan 11 órakor meg­érkezett Serédi Jusztinián dr. bibor­nok hercegprimás, akit fővédnökül kért fel a szövetséget előkészítő bi­zottság. A bíboros hercegérsek gya log érkezett meg a Fürdőbe Drahos János dr. prelátus-kanonok kíséreté­ben. A szálló előcsarnokában a ta­nítóképző-intézet cserkészei sorfalat állottak. Lelkes és kitörő éljen hang­zott fel a hercegprímás belépésekor. Ölveczky Pál szövetségi elnök né­hány szavas üdvözlő beszéde után megkezdték a közgyűlést. Előkelőségek a közgyűlésen. Impozáns formák között nagyszámú előkelőség jelent meg az Esztergom­ban végzett tanítók találkozóján. Ott láttuk Breyer István dr. felszentelt püspököt, Fehér Gyula dr., Lepold Antal dr. és Csárszky István dr. pre­látus-kanonokot, szenkviczi Palko­vics László alispánt, dr. Antóny Béla polgármestert, vitéz Szivós-Wald­vogel József ny. tábornokot, Mátérfy Viktor prépost-plébánost, Számord Ignác tb. kanonokot, Nádler István pápai kamarás, tanitónőképző-intézeti igazgatót, Etter Ödön és dr. Gróh József bankigazgatókat, Sághy Imre dr. kir. tanfelügyelőt, Mattyasóvszky Kasszián dr. bencés gimnáziumi igaz­gatót, Keményffy K. Dániel plébá­nos, szentszéki jegyzőt, Bartal Ala­jos tanítóképző-intézeti igazgatót a tanári kar élén, Klinda Károly ny. tanítóképző-intézeti igazgatót, Eitner Elemér Ákos főszékesegyházi sek­restyeigazgatót és többeket. Budapestről a következők neveit jegyeztük fel: ölveczky Pál elnök, vitéz Papp László, Ibrányi Ferenc, Koltay Ferenc, Macher János, Har­mat Arthur, Fekete Jenő, Hrivnyák János, Fögiein János és mások. Je­len voltak a gyűlésen az összes esz­tergomi tanítók és nagyon sokan a vidékről. Nagyhatású beszédek a közgyűlésen. Az első beszédet Ölveczky Pál, a szövetség elnöke mondotta. A be­vezető szavakat Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimáshoz intézte, hó­dolatos üdvözlésképen. Köszöntötte a megjelenteket, a hatóság képvise­lőit és a tanítóképző tanári karát. — Amikor ide megérkeztünk — mondotta ölveczky Pál — kerestük a régi, szerény tanítóképző épületét, ahonnan annyi annyi tanító került ki az életbe. Tudom, hogy senki sem maradt hűtlen az itt kapott tanítá­sokhoz és tradíciókhoz és tudom, hogy mindenki becsülettel állta meg a helyét. ölveczky Pál ezután hosszabban az összejövetel céljáról beszélt. Oly rfegy szám képezi az Esztergomban végzett tanítók seregét, hogy szük­ség van a bajtársi szövetségre, mely hivatva lesz a bajtársi össze tartozan­dóságot, a testvériséget és a szoli­dáris érzését ápolni. — A Bazilika keresztje nagy kö­telezettségünkre int bennünket: — mondotta tovább ölveczky Pál — ne feledjük és élesszük magunkban az itten szerzett szent tradíciók ih­letét, hogy azt meggyőződéses cse­lekedetekkel hirdessük. A mi szellemi és lelki fegyvereink hatalmas erős­ség számunkra, álljunk azok mellé, akik Magyarországért küzdenek. Nincs az országnak olyan hadserege, mint a tanítóság, amely mindenütt ott van, ahol a szükség parancsolja. Az esz­tergomi képzőből sok nagynevű és dicső tanító kerüli ki és ezek a ta­nítók a legszebb tekintélyt biztosí­tották mindannyiunk részére és azok­nak, akik innen indulnak útnak . .. ölveczky Pál beszédjére a herceg­primás válaszolt. Mint főpap és volt tanár szólott a tanítósághoz. Két do­log kapta meg lelkét. Az egyik az, hogy Esztergomban végzett taní­tók a Bazilika keresztjében lát­ják az intést a munkára, a másik, hogy ölveczky Pál a múltról, a régi rozoga tanítóképzőről megemléke­zett. Amikor a tanítók ma megbe­csüléssel és szeretettel gondolnak vissza a régi képzőre, megbecsülik a múltjukat. Az ilyen tanítók meg­mutatják, hogy a nemzet múltját megbecsülésre kell tanítani. Ragasz­kodjunk a szent tradíciókhoz és a szent hithez, hirdessük nemzeti mul­tunkat a régi Magyarországért. Hosszantartó taps és sokszoros éljen hangzott el Serédi hercegpri­más szavai után. Palkovics László alispán a pap, a tanító és jegyző munkájáról emléke­zett meg. Mélyen átérzi a falu há­rom oszlopának nemes hivatását, mindenkor azon volt és azon lesz, hogy a nagy munkában támogatá­sával segítségre legyen. Ezután Bartal Alajos és Nádler István igazgató üdvözölte a tanító­ságot. Bartal igazgató megemlékezett azokról a tanítókról, akik dicsőséget szereztek az esztergomi képzőnek. Büszkén emlegeti azoknak a neveit, akik mint kiváló tanítók, pedagógu­sok, igazgatók, tanárok és képviselők szereztek tekintélyt az intézetnek és a magyar tanítóságnak. Nádler István igazgató a tanítóképzőnek édes test­vére, a tanítónőképző részéről mon­dott meleg üdvözletet. Ádám László a szaléziánus rend nevében üdvözölte a megjelent taní­tókat. Végül Pálóczi Endre beszéde fejezte be a közgyűlés ünnepi részét. Serédi hercegprimás jelmondatával zárta szavait: Justitia et Pax. A bajtársi szövetség megalakulása. Ölveczky Pál kérésére ezután vitéz Papp László felolvasta az alap­szabályokat, amelyeket a közgyűlés elfogadott. Ezután megválasztották a tisztikart. Több indítvány is el­hangzott. Szölgyémy Gyula ny. igaz­gató azt javasolta, hogy a közgyűlés Üdvözölje az 1866-ban végzett és ma is élő Sörös Ferenc táti igazgató­tanítót. Külön üdvözölték azokat a tanítókat, akik 50 évvel ezelőtt vé­geztek és amelyek közül öten a talál­kozóra eljöttek. Kedves köszöntésben részesítették azokat a tanítókat is, akik most tartják 20, 25 és 30 éves találkozójukat. Díszebéd a Fürdőben. A Fürdővendéglő nagy éttermében egy órakor ebéd volt. Az ebéd előtt a tanítók hosszasabban volt tanáraik­kal beszélgettek és felelevenítették a régi időket. Keményfi K. Dániel plébános, Klinda Károly volt igaz­gató, Nemesszeghy István és Eitler E. Ákos volt tanár körül keletkezett nagyobb csoport. Rév Sándor gyönyörű asztali áldá­sával kezdődött az ebéd. Az aszta­lokon virág, az egész teremben köz­vetlen meleg érzés és együvétartozás. Mindenfelé a kor helyezte el a vendé­geket. Az egyik asztalnál a leg­öregebb tanítók ültek — hárman­négyen, a másiknál a 30 év előttiek, azután a 25 év előttiek és igy tovább az évek szerint. Meghatódottság nél­kül nem lehet leirni a beszélgetést. — Megismersz-e ? — Tudom, hogy ki vagy, de a neved elfelejtettem. — Ejnye, ejnye l Hát nem ismersz meg — halljuk egy másik asztalnál. •a- SAIÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, töröl- W\ I I ' I -' ' I Esztergom, Széchenyi-tér , J É köző, konyha- és kenyérruha, Kp|f fc 7ITIÍl Hfi I Ú 671011511 16. sz. (Saját ház.) Tele­ho-71 rv a 7Älin4"f abrosz (nagyban és kicsinyben) • vlVwLII Idill I fc.ClvM.IUI IC&I fonszám 135. Házi ken­ndfei VfcUlUll legjutányosabban beszerezhető MHMMHMaMMHMBinHHaHMnHH _ a ^ der szövésre elfogadtatik

Next

/
Oldalképek
Tartalom