Esztergom és Vidéke, 1929

1929-06-06 / 42.szám

— Olyan nagyon megváltoztam? A harmadik asztalnál : — Én magam vagyok. Nem tu­dom élnek-e, halnak- e a többiek. Negyven év nagy idő. Valaki sóhajtgatva szól: — Minden jó lenne, csak már egyszer hazamehetnek Losoncra. Bi­zony tiz éve nem voltam otthon. Azután ebédhez láttak a tanítók, egy nagy családként ültek együtt békességes szeretetben. Az ebéd alatt is több beszéd hang­zott el. Ölveczky Pál Horthy Mik­lós kormányzóra és Serédi Juszti­nián biboros-hercegprimásra emelte poharát. Bartal Alajos beszédét nagy lelkesedéssel fogadták. Látogatás az űj képzőben. Délután 3 órakor az új tanítókép­zőbe mentek a tanítók. A felső be­járatnál a jelenlegi növendékek sor­falat állottak. Fenn a nagy terra­szon Bartal Alajos igazgató üdvözlő beszéddel fogadta az intézet volt nö­vendékeit. Beszéde ismételten nagy lelkesedésbe ragadta a tanítóságot. Ezután bemutatta a tanári kart; mejd a képzős növendékek kedves dallal élénkítették a látogatást. Emlékképen több fényképfelvétel készült a jelen­legi tanárokról és a növendékekről. Nagy népszerűségnek örvendett Mik­lósi István, aki 41 év óta pedellusa a képzőnek. Sok diákcsínyt újítottak fel a Miklósi bácsinak, aki bizony élénken visszaemlékezett több „jeles növendékére". Szerenád a primási palotánál. Hat órakor a primási palotához vonultak a tanítók. A tanítóképző-intézet énekkara Pántol Márton hittanár vezetésével több szép dalt adott elő. Serédi Jusz­tinián dr. bibornok-hercegprimás az ablakban hallgatta végig a szerená­dot, amely után néhány szóval bú­csúszót mondott az esztergomi képző volt növendékeinek. Szép magyar dallal mentek haza : Piros rózsa mellé Zöld leveles lombot, Édes anyám fehér lelke Leszel te még boldog. Vécs Ottó. Az esztergomi bencés gimnáziumi cserkészek ünnepélye várakozáson felni sikerült. Vasárnap délután nagy sokaság lepte el a Primáskertet, ahol a ben­cés gimnáziumi cserkészek nagy népünnepélyt rendeztek. Az ünne­pély általános érdeklődés középpont­jában állott és ez alkalommal jutot­tunk arra a tényre, hogy Esztergom­nak szüksége van ilyen népünne­pélyekre. A Primáskert erre kiválóan alkalmas és nemcsak a nagyközön­ség, hanem a diákok és a gyerme­kek is örömmel fogadják az ilyen népünnepélyt. Reméljük, hogy ezután többször lesz részünk ezekben a szép vasárnap délutáni szórakozásokban. Több sátor állt a nagy téren. Mindegyik sátorban érdekesebbnél érdekesebb dolgok. Az egyik sátor­ban konfettit és szerpentint, a másik­ban édességeket, a harmadikban hüsitő italokat árultak. A tér köze­pén a cserkész zenekar játszott. A gesztenyefák alatt a nagyközönség részére büffó volt. Mellette egy nagy sátorban a cserkészek művészi mun­káját láttuk. Számtalan festmény, rajz kézimunka és más dísztárgyak kel­tettek közfigyelmet. A sétány egyik részén a nyereménytárgyakat állítot­ták ki. Élő csibe, liba, malac, galamb és bárány is akadt a sorsjáték tárgyai között. A lepényevés a gyermekhadnak volt a szenzációja. Ezenkívül még más érdekességek tették élénkké a népünnepélyt, így a zsákbanfutás, a virstlievőverseny és a tojásfutás. Öt óra után dr. Laky Vilmos tanár kihirdette a sorsjáték nyertes számait. Majd minden sorsjegy nyert a diákok és közönség nagy örömére. A népünnepély az esti órákig tar­tott és a közönség egy szép és han­gulatos vasárnapi délután emléké­vel távozott haza. A helyszínen kiváltott nyeremény­tárgyakon kivül még a következő sorsjegyek nyertek: A 1,A 14, A 34, A 47, A 99, A 118, A 120, A 121, Bonyodalmas és változatos film­történet szenzációs eseményének illik bele az a hír, amely egy esztergomi cselédleányról terjedt el a napok­ban. Egy szőke csinos leány már hosz­szabb idő óta szolgál Esztergomban. Jelenleg egy úri családnál van és lelkiismeretesen teljesíti kötelességét. Soha semmi panasz nem volt reá. Megnyerő arca már sokaknak fel­tűnt, de senkisem gondolta, hogy származásának története nem éppen egyszerű. Egy idézéssel kapcsolatban az ahir terjedt el róla, hogy Németországból 55 ezer pengőt örökölt. Az anyja egy német színésznő, az apja pedig egy német báró. Az anyja hirtelen elhunyt és akkor a leányt menh^l^re vitték, valamelyik budapesti árva­házba. Az apáról nem tudott senki semmit, hogy hová lett. A menhelyen sokáig volt, egy napon egy buda­pesti család vette magához Itt nem nem volt valami jó dolga és sokszor panaszkodott. Hamarosan Eszter­gomba került egy földmives család­hoz. Közben pedig a pesti család a saját gyermeküket nevezték el a leány nevén, valószínűleg abból az okból, hogy megtudták a cseléd wrmmiMn.» .TiMwmiffiw n«minw •MBTÍ I HÍREK. I Kilencedik évfordulóját gyászoljuk egy gyűlöletes névnek, Trianonnak amelynek kastélyát valaha az egyik francia király az örömök házául épí­tette s ahol kilenc esztendeje mult, hogy a ránkkényszerített, példátlan „békét" kényszerből elfogadtuk. Nem idő ez a pár esztendő a nemzetek történetében, de nekünk magyarok­nak soha az idők folyamán nem volt keservesebb megalázóbb, gyászosabb sorsunk, mint amióta a győző hatal­mak az emberiesség, népek önren­delkezési joga és más egyéb hazug szólamok ürügye alatt országunkat véres csonkká tették, nemzetünknek ezeréves egységét szétdarabolták és milliós magyar testvértömegeket haj­tottak a trianoni békeparanccsal idegen népek járma alá. Akik kilenc évvel ezelőtt sirba akartak tenni minket ma már arra ijednek fel, hogy a halálraítélt ma­A 175, A 194, A 229, A 245, A 248, A 299, A 492. 38, 62, 67, 100, 111, 116, 122, 137. 169, 174, 182, 189, 213, 247, 265, 278, 288, 294, 328, 375, 428, 455, 511, 516, 536, 552, 669, 681, 728' 752, 759, 762, 770, 782, 805, 816, 860, 896, 938, 944, 993, 1007, 1010, 1021, 1030, 1038, 1049, 1053, 1070, 1082, 1085, 1096, 1115. 1125, 1128, 1131, 1175, 1182, 1221, 1227, 1228, 1234, 1236, 1263, 1266, 1294, 1311, 1345, 1352, 1427, 1435, 1447, 1503, 1516, 1557, 1593, 1678, 1665, 1682, 1697, 1975, 1786, 1863, 1873, 1899, 1958. 1979. A nyerő sorsjegyek nyereménytárgyai átvehetők a bencés székházban (I. emelet, balra, a folyosó végén) június hó 5 én, szerdán délután 2—4 óráig. Aki még ekkor sem viszi el a nyereménytárgyat, rá való jogát [ elveszíti. származását ós egy esetleges örök­ségre számítottak. Esztergomban jó dolga volt a leánynak, a földmives család jól bánt vele és megígérték, hogy ha három évig náluk marad és férjhez megy, akkor nagyobb összegét adnak neki és ellátják a szükséges kelen­gyével. A három évet azonban nem töl­tötte ki és elment egy esztergomi uri családhoz. A földmives család ezért nem neheztelt meg és irást adtak be az árvaszékhez, hogy 470 pengőt bocsátanak a leány rendel­kezésére hűséges szolgalatáért. A németországi szenzációs szárma­zási történet és a nagy Örökség hire ezzel kapcsolatban terjedt el. Azt beszélték ugyanis, hogy a leány anyjának szülői Németországban meg­haltak és 55.000 P-t hagytak hátra. Utána jártunk a dolognak, hogy az igazságot megtudjuk, de csak az esztergomi földmives család ado­mányára bukkantunk. Az árvaszék­hez valóban letétbe helyeztek 470 pengőt, amelyet ki fognak adni. A származás történetét nem tudtuk ellenőrizni, de ma semmi sem kizárt dolog és történnek szerencsés fordu­latok. gyer nemzet él és az éléhez, jövő­jéhez lehetőségeket követel... Ma is éppen olyan erős bennünk a hit, mint amikor °a trianoni diktátumok napvilágot láttak, hogy ez igy nem maradhat, de a reménységünk nagyobb mert akkor, szerencsétlenségünkkel egyedül, elhagyottan állottunk a gyűlölet tengerében, ma pedig nagy nemzetek és kimagasló férfiak vallják velünk együtt, hogy a revízió el­kerülhetetlen, Magyarországnak helye van a nap alatt és missziója a Duna medencéjében, bíznunk kell magunk­ban, mert kilenc esztendő közelebb vitt a magyar feltámadáshoz, bará­taink vannak, igazunkat mások is magukénak vallják. Nem szabad kétségbeesnünk, dolgozni és bízni kell erős akarattal, hinni,. inkább még mint valaha, mert egyetlen szer­ződés sem sir bolt, — ahogy azt Mussolini mondotta a trianoni béké­ről. Tudjuk hogy az igazság a mi oldalunkon van, az idő nekünk dol­gozik és a győzelem nem késhetik soká. A magyar életerő szét fogja feszíteni azt a rabszíjakkal körülfont tákolmányt, amit most kilencedik éve trianoni békének nevezte el a civili­záció és az emberiség nevében. Gaal Mózes tankerületi kir. főigazgató ünneplése. A budapest­vidéki tankerület középiskolái és szülői f. évi május 29 ón Újpest város közgyűlési termében ünnepel­ték meg a tankerület szeretett fő­igazgatójának, Gaal Mózesnek tanári és irói munkásságának 40. évfor­dulóját. Az ünneplésen képviseltet­ték magukat a tankerület összes középiskolái, így városunkból a gimnázium és reáliskola igazgatói­val és tanári karának több tagjával; a dísztermet főképp az újpesti ós pestkörnyéki szülők zsúfolásig meg­töltötték. A díszgyűlésen az elnöklő dr, Acsay István, tankerületi kir. főigazgató az újpesti és rákospalotai reálgimnáziumok énekszámai után felolvasta a kultuszminiszter rend­kívül meleghangú levelét, melyben magas elismerésének adott kifeje­zést az ünnepelt pedagógiai és irói téren kifejtett ^ működése fölött. Mint házigazda Újpest város polgár­mestere, dr. Semsey Aladár köszön­tötte a jubilánst, majd egymásután szólaltak fel az állami, a szerzetes, az autonom középiskolák képviselői. A tankerület szülőinek háláját Antal Endre dr. vármagyei tb. főügyész tolmácsolta. Majd az ifjúság köszön­tötte szeretett főigazgató urát; külö­nösen bájos volt a kis Zibolen Ágnes, elemi isk. IV. oszt. tanuló kedves mondókája. Este az újpesti Horváth­kertben 300 terítékes banket volt. amelyen- ismét számos felköszöntő hangzott el. Vacsora alatt 1200 új­pesti és rákospalotai diák tündéri szép lampionos szerenádott adott a közszeretben álló tanférfiú tiszteletére. A diszgyülésen is, este is, az ifjúság valósággal elhalmozta Gaal Mózest virágokkal. A kicsi emberpalánták nagy kertésze negyvenéves kertész­kedésének szebb jutalmát nem is kaphatta volna, mint a hála és szere­tet illatos virágait csillogó szemű gyerekek kezéből. Az esztergomi szülők nevében mi is szeretettel kö­szöntjük Gaal Mózest jubileuma alkalmából és kívánjuk, hogy a Mindenható bőséges áldása aranyozza meg munkás és áldásos élete alko­nyának még számos, hosszú eszten­dejét. Halálozás. Szerdán, június 5.-én reggel 7 órakor Genersich Sándor ny. miniszteri tanácsos, életének 65-ik évében Esztergomban hirtelen meg­halt. B utsy Jenő szesz ós likőr nagy­kereskedő, iparkamarai tag apósát gyászolja. A temetés június 7-én lesz a belvárosi temetőben, az ág. ev. egyház szertartása szerint. A gyász­hír Esztergomban mély részvétet keltett. — Özv. id. Ékesy Edéné szül. Donath Magdolna f. hó 2-án rövid szenvedés után 86 éves ko­rában elhunyt. A megboldogultban Ékesy Ede városgszda édesanyját gyászolja. A Pázmáneum új rektorának búcsúja Esztergomtól, Kiss Ká­roly dr. volt szemináriumi tanár, az újonnan kinevezett bécsi Pázmáneum rektora a közeli napokban elhagyja Esztergomot. Az úrileányok Mária­kongregációja ebből az alkalomból meleg búcsút v^tt prézesétől. Esz­tergom társadalma is a legnagyobb szívélyességet tanu:ítja a távozó dr. Kiss Károly rektor iránt. Esküvő. Klinda Iván városunk szülöttje, budapesti kereskedő leányát Iduskát vitéz Radványi Gyula minisz­teri tisztviselő mult vasárnap d. e. fél 11 órakor vezette oltárhoz a város­iig?."' „ Jáki M kápolnában. Ügyészi kirendelés. Az igazság­ügyi m. kir. miniszter az esztergomi ker. járásbíróság mellé ügyészi meg­bízottul dr. Forgách Béla esztergomi ügyvédet rendelte ki. Egy esztergomi cselédleány karrierje 55 ezer pengőtől 470 pengőig. Férfi öltöny szöveteket Illés Sándor Széchenyi-tér 21. szám alatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom