Esztergom és Vidéke, 1929

1929-03-10 / 20.szám

Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. A tél. Ez a szokatlan, kemény, kéthónapos tél készületlenül talált. Más években, a háború előtti jó világban is volt száznapos tél, de, amidőn egy izben a monostorligeíi hajtóvadászaton még a 90-es években 20 fokos hideget mutatott a hőmérő a fagypont alatt, az olyan rendkívüli volt, hogy néhai jó Bársony Pista bátyánk és atyamesterünk ér demesnek tartotta egy remek tárcában megemlékezni erről a szokatlan lan zimankóról. Most pedig hetekig tartott a minusz husz fok körüli sőt azon jóval aluli hősülyedés, ugy, hogy egyik másik jelentésnek hitelt sem lehet adni. Ehhez a zord időhöz sem az ember bőre, sem az állat nincs berendezve. Még a házi barom sem, hát még az erdő, mező, nádas, folyók védtelen szabad lakói, hiszen a pézsma tulok még nincs meghonosítva minálunk. Hiába mesterked tek a cserépkályhákkal az esztergomi kályhadoktorok, a folytonos fűtés dac ra sem voltak a szobák olyan melegek, hogy az ember háta ne bizsergett volna a fázástól és az influenzától. A nagy Duna rendkívül sekély vízállás mellett átlagosan egy méteres ripacsos jégpáncéllal van borítva, a zátonyokon természetesen fenékig befagyott. Az emberi képzelőtehetség csekély erejű ahhoz, hogy lelki szemei elé rajzolja azokat az alak zatokat, amelyek a meder felé forduló alsó jégmezőben képződhettek. A környékbeli terjedelmes homokzátonyoknál szilárd torlaszoknak kell állani, amelyeket nehezen bir majd áttörni a nagy folyó erős sodra. Hat még a szegény élő hal? Hogyan találja meg az ösztönös menekülés szabad útját valamerre, amidőn ott a zajló mederben valóságos jégkorszakbeli forgatag fog törni zúzni, rombolni, pusztítani és gyilkolni. Mátyás azonban ugy látszik megtörte a telet, ez úgyis a hagyományos kötelessége. Akár lassú lesz az olvadás, akár gyorsabb menetű, több víz felülről feltótlenül jön. De jön-e majd annyi, hogy megbírja emelni, megbírja törni ezt a ma még tömör jégmezőt, amelynek eltisztításához egyformán kívánatos a zajlás okozta fizikai erő és a megolvasztó meleg. Nehéz elképzelni azonban hogy most, amikor annyi üllepedett hó és jég vár arra, hogy vizzé olvadjon el, és ezzel az olvadással olyan kalória tömeg lett lett lekötve, — az olvadás valami rendkívüli gyorsan folyhasson le De ha ez a rendes szabályok szerint történik, vagyis a délibb vidékeken kezdődőleg fokozatosan halad észak és északnyugat felé, ha az alsó Duna j szabaddá válik, mielőtt a mi jegünk a Fekete-tenger felé megindulna, hal nem lesznek Mohácsnál, Gerjennél, Visegrádnál lebirhatatlan torlaszok, akkor a bölcs természet majd csak megszabadít a mi aggodalmainktól. Ellenkező esetben emberi segítség nincs, Isten óvjon bennünket, a Teremtés igénytelen porszemeit a jeges árvíztől I A gazda verejtékes munkája, az őszi vetések kezdettől fogva hótakaró alatt teleltek. Ahonnan a szelek elhordották a havat, vagy ahol alacsony volt a hótakaró, ott átfagyott a talaj 60—80 cm. mélységben, amire eset nem igen volt. Mit tudjuk azt még, hogy mit fognak mutatni őszi gabonáink, ha a hó eltakarodik és egy meleg tavaszi eső lemossa a sásukról a téli avar szint. Ne mondjátok azt, hogy ez csak a gazdák gondja, hiszen a gazdának ma sajnos éppen nem jelent valami nagyon perdöntő érdeket az a mai — valamikor olyan drága—olcsó búza, amelynek magjára a kis Jézus képét rajzolta, de mindnyájunknak kenyeret jelent az, amely kenyér nőikül a hivő nem tud megáldozni és a magyar megélni. Azt már tudom, hogy uradalmaknál, mintaszerűen kezelt nagy szőlőbirtokokon, ahol pedig mindennek meg kell történnie, amit emberi tudás és szakértelem szükségesnek tartanak, csak azok a szemek épek, amelyek a fedésnél be lettek takarva. Ha ugyan épek ezek is I De a ba nem takart vesszők szemei elpusztultak, tehát tavaszi döntésekről szó sem lehet ez idén. Elfagyott a dió rügye is, és nagyokat durrantva repedeztek meg a fagytól a korai nedvkeringésnek indult nemes magyar erdei fák, a bükkök is. Hát még hány értékes gyümölcsfa pusztult ki, amelyről nemtud még a gazdája sem, mert benne ült a meleg szobában, ha volt fűteni valója, vagy feküdt a nátha nyavalyájában. Uradalmi birtokokon, ahol ugyan gondosan prizmázzák el a répát, burgonyát, vastagon beszalmázzák, 80 centiméteres földréteggel, télen ezen felül még trágyával is befödik — majdnem fenékig átfagytak ezek a gumós termények. Béres, kocsis keze, füie, lába elfagyott, pedig hetek óta más foglalkozása nincs, mint havat takarítani az épületektől, kazlaktól, utakról, trágyát hordani az igával és ápolni az állatokat meleg istállóban. Azonban az istálló sem olyan meleg ezidén, és a birka akiokban, ahová más években a vándorok melegedni jártak, — megfagytak az ujszülölt kis bárányok. Ezt a telet meg fogjuk még emlegetni, írja a csórni jószágfelügyelő. Hát a vad, amely pedig nem húzódhatik be a meleg akolba, amelynek egy napról a másikra elmaradt az asztala, amelynek a ruhája és kályhája a préme vagy a tolla és a szélvédett helyek? Mit szenvedett ez a nyomorult vad azokon a 14 óráig tartó rettenetes téli éjszakákon, amidőn vigasztalanul söpörte a zugó szélvihar a tű hegyénél is szúrósabb havat, hogy betemessen vele minden enyhet kínáló mélyedést és barázdát? Nappal csak nappal, de az a dermesztő téli éjszaka, amelynek nem akar a hajnalodása mutatkozni ! Természetes, hogy az emberi ér zéstől áthatott erdész, gazda, vadász megtett mindent, amit az erdő-mező nyomorgó lakóinak érdekében tennie módjában adatott. Aki ilyenkor megfeledkezik az éhező vadjáról, az nem is érdemli meg azt a tisztességet hogy fegyvert adjanak a kezébe. Aki elpusztulni engedi az ember segítségére rászoruló vadállományát, az súlyosan megkárosította a nemzet vagyont, mert valójában ebben a kereskedelmi szerződésekkel agyonra nyomorított szomorú országban semminek sincs olyan keletje és biztos piaca, mint a magyar vadnak. Re menylem is, hogy senki sem mulasztotta el kötelessége teljesítését, legalább itt a mi vidékünkön, ahol az elmúlt .szomorú idők oktalan vadpusztítása amúgy is legtöbb helyrehozni valót hárít a vadászterületek gondozóira. Miket mesélnek az emberek arról hogy sok vadat látnak ilyen télben a vasút és az utak mentén ? A januárban rendszerint már farsangoló néhány nyúlból százakra következtetnek, és az a néhány csapat fogoly is megtéveszti őket éppen a számos családtaggal. A vad is csak úgy keresi a járt nyomot, mint az ember. Azért vonul a hótöréses utak, a tanyák, a szérűk, a kazlak közelébe mert ott könyebben mozog, ós valami táplálékot keres és talál is. A nyul még könnyebben megél, rüggyel, fiatal hajtásokkal, kaparni is inkább tud a zöld vetés után, de a fogoly tehetetlen. Csak nézzétek meg azokat a félősen bizalmas szemű, felborzolt tollazatú szegény madarakat, amint az utak mentén keresgélve, kapargálva felétek figyelnek, kérve hogy adjatok nekik valamit. Akárcsak a kis Duna meleg forrásos vizére szorult ós máskor olyan óvatos vadkacsák amelyeket mégis zavar, megdobál üldöz néhány magáról megfeledkezett diáksapkás ifjú, aki pedig annak idején ünnepli a madarak és fák napját. És hallom, akadt is egy „pecsenkár", aki ilyen elnyomorodott és emberi megélvezésre alkalmatlan vadkacsák lelövöldözésével még dicsekedni merészkedett. Négy túzok tanyázott napokig az esztergomi határban. Túzok! A magyar róna kiveszőfélben lévő jellegzetes strucc madara. Káposztatorzsa csalta ide ezt a nagyvad számba menő remek vadat, és az éhség. Nemes Komárom—Győr vármegyében pedig Összefogdossák az elfagyott lábu felrepülni képtelen túzokokat — ennyivel is kevesebben maradván. Pedig ez a vad a magyar puszták romantikája éppen olyan védelemre érdemes, mint a nemes kócsag. Azért is felháborodva hallottam, hogy egy környékbeli magáról megfeledkezett vadpusztitó lesörétezett egy nagy kakast — tilos időben, ilyen golyóra érdemes parádés vadat — hivatalból üldözendő vadászati bűntény. Ha már eddig elolvastad szives olvasó ezt a lelkem mélyéből kikívánkozó panaszos levelemet, akkor ne sajnáld megismerni azt is, hogy mi van most az erdők vadjaival. Az erdő ilyenkor is gyönyörű szép zúzmarás ruhájában, de rémesebb és zordabb is mint a mező. Ne hidd azt, hogy a fák elegendő védelmet nyújtanának, ott nincs törés, legfeljebb a vadvéltó kitaposott járása, ha ugyan van ez pedig igazán kevés. Első feladat utakat töretni fatalpu szánnal, hóekével, hótolóval, amivel csak lehet. De ezt meg kell kezdeni mindjárt az első hónál és nem szabad azt megvárni amíg a hó méteres magasra gyülemlik, öszeüllepedik, összesúlykolódik, mint a rossz jég, mert akkor azt megmozdítani még a gőzeke sem birná. A fő vadnak, őznek, disznónak szükséges a könnyű közlekedés az enyhet adó völgyekbe, á patakokhoz, etetőkhöz, sózókhoz, és vágásokhoz. Ha ez hiányzik a vad tehetetlen. Mihelyt pedig szironyos lesz a hó, a csülkön járó vad leszakad, felsérti a lábak irhaszövetét nem mer mozogni a fájdalomtól, megfagy egy helyben, vagy könnyű prédájává válik a kétlábú és négylábú orvoknak. Különösen a mindenek között leggyengébb és legkecsesebb őz vad, amelyet még az etetőktől is elver az erősebb szarvas, mint ahogyan különben az erős agancsos bikák a saját nőnemű fajtájukat is elüldözik, a létfenntartás ösztöne nem ismervén kíméletet és lovagias érzést. A hozzám beérkezett jelentések alapján Börzsönyben és Kemenczán minden etetés és gondozás dacára mintegy 40 db. őzet találtak elhullva ós csonttá fagyva. Hát amit nem találtak meg, vagy ami majd csak akkor fog elhullani, amidőn a természetellenesen áttelelt vad a száraz takarmányozásról minden átmenet nélkül egyszerre a zsenge zöld füre kap. Pusztamaróton a helyzet sokkal kedvezőbb, talán a fokozatos etetésnek (előbb kevesebbet, később mindig többet) és a változatos etetésnek (rakottyásfűz döntögctése, fagyöngy) tulajdonítható. És néhány őz beszokott az akolba. Még az erős remete kan, ez a goromba, erőszakos, zordon vadállat, amely még akkor is az ádáz harag SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül a kőző, konyha* házi szövött ÄÄ köpper, törül- p | 1 jC I ' ' I Es n éskksm'yben) I BiCZITläilO LäSZlöOä! \t beszerezhető Esztergom, Széchenyi-tér sz. (Saját ház.) Telens&am 135. Házi kender szövésre elfogadtatik