Esztergom és Vidéke, 1929

1929-11-24 / 90.szám

Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. A nyíregyházi példa A szabolcsi új főispán a tisz­teletére rendezett ünnepi ban­kettre nézve úgy rendelkezett, hogy annak költségei, körül­belül 1700 pengő, osztassék szét a nőegylet útján a város szegényei között. Nem mehetünk el ezen szép tény mellett, hogy meg ne in­duljon lelkünk melegebb része Egy megható, a mai társadalmi betegségre: a hiúsági voná­sokra mélyen leütő példát mu­tat a nyíregyházai eset. Adja Isten, hogy nyomában hasonló példa minél mélyenjáróbb kö­vetésre találjon. Sajnos, nemcsak a sok hiva­talos bankettel vannak telve országszerte a lapok, hanem a névnapi, kitüntetési s hivatalos működést jubiláló dáridók is ütik a nagydobot amellett, hogy micsoda víg élet folyik a csonka, széthullatott országban. Mennyire kihívó mindez ki­felé, a hangoztatott nyomor s országos lerongyolódás mellett És mennyire izgató lefelé, a tömegnyomor mellett. Éppen azért oázist jelent a nyíregy­házi eset. Végre fölülről történik olyan példa, mely nemcsak tiltakozás s ellensúlyozás a pazarló t lét­mód ellen, de egyben kerosz tény emberbaráti előkelő gesz tus a népnyomornak enyhíté sére. A sok bál, bankett, mulatság ma legkevesebb háromszorosa a háború előtti nagymagyar­országi mulatozásnak. A nyár egyházi példa tehát elmélke­désre és belátásra intő. A hi­vatalos tényezőknek, a val ási s társadalmi egyesületeklek mozgalmat indítva kellene leg­alább is negyedére leszorílani a sok mulatságot. Minden városnak van sze­gényvilága s a nyomort eny­hítő szeretet-intézménye. Esz­tergom is kiválik. A jó feren­ces atyák szegény-akciója gyö­nyörű mozgalom. Szépen pá­rosulna mellé, ha a sok terve­zett mulatság, összejövetel ne­lyett, az erre szánt költségeiét összegyűjtve, azokat Eszter­gom két legjobban rászoruló szegényintézményére: a szent­tamási napközi gyermekott­honra és a szegényházi nép­konyhára szánnák. Vagy a megtörténő mulatságok jöve­delmét ezeknek adnák ebben az Ínséges, nehéz időkben. Mindkét intézmény válságos gonddal s nehézséggel küzd. Es így elsősorban támogatásra méltók, nehogy fenmaradásuk megakadjon. Az esztergomi Szent Imre-ünnepség fő­bizottsága összeállította a jubileumi esz­tendő programját. Esztergom közönsége nagy érdek­lődéssel néz az 1930 ban rendezendő Szent Imre-év elébe. Még közelebb ről érdekli, hogy milyen szerephez jut városunk az országos ünnepé­lyek keretében. Erre vonatkozólag munkatársunk a helyi ünnepségek rendezésével megbízott főegyházmegyei bizottság elnökétől, Nádler István pápai kama­rás, érseki tanítónőképző-intézeti igaz­gatótól a következő információt kapta: A jubiláris évforduló alkalmával rendezendő ünnepség eminenter egy­házi ünneplés, s ezért annak szelle­mét, tartalmát és végrehajtó szer­veit a magyar püspöki kar állapí­totta meg, illetőleg ő határozta meg. Az ünnepség szellemének Szent Imre lelkiségéhez hasonlóan mélyen vallásosnak, az imádság áhítatától átitatottnak, s tiszta erkölcsiséget lehetőnek kell lennie, a tartalma pe­dig alkalmas legyen hitben gyenge, s erkölcseiben megfogyatkozott nem­zedékünkben azoknak a vallás erköl csös eszméknek és eszményeknek kul­túszát meggyökereztetni, amelyek egyedül képesek egyesek és a nem­zet lelkét fejleszteni, erejét növelni, életét és jövőjét jó irányban alakítani. Az egész országra kiterjedő ün­nepségek rendezésére a püspöki kar az országos központi bizottságot szervezte meg, az egyházmegyei ünnepélyek rendezésére pedig min­den püspök egyházmegyei bizottsá­got nevezett ki, azzal az utasítással, hogy a központi bizottsággal együtt­működve megrendezze az egyház­megyei ünnepélyeket. Az esztergomi főegyházmegyei bi­zottság figyelembe véve a herceg­prímás úr ő Eminenciája magas j akkoriban semmi pozitívumot nem szándékait, amelyek teljes mértékben l tudtunk meg. b) a győri Ítélőtábla területén működő birák és ügyvédek gyű­lése, c) az ország régészeti egyesü­leteinek gyűlése, d) az Országos Magyar Turista Egyesület nagyszabású kirándu­lása, illetőleg vándorgyűlése jú­lius végére és augusztus elejére Esz­tergomba rendeztessék meg. 7. Tervezi a bizottság, hogy ugyan­azon időben, nraikor az egyházme­gyei zarándoklat tömegei, továbbá az országos egyesületek tagjai nagy számban hozzánk érkeznek, egy 8—9 napig tartó Szent Imréről elne­vezett kulturális-történelmi kiál­lítás rendeztessék Esztergomban, amely gazdagságával és értékével egymaga is képes nagy tömegeket vonzani városunkba. 8. Az illetékes tényezőknél lépé­seket óhajt tenni, hogy városunk­ban valamely utca, vagy tér Sz. Imréről neveztessék el. Illetőleg Sz. Imre neve valamely kath. intézmény létesítésével megörökíttessék. Amint ezen az országos központ­hoz felküldött vázlatos tervezet jó­váhagyással vagy módosítással visz­szaérkezik, a bizottság azonnal fel­veszi a kapcsolatot az összes illeté­kes egyházi és világi hatóságokkal, valamint kulturális tényezőkkel. hogy az [esztergomi Szent Imre évet minél bensőségesebbé, lelkiekben gyü­mölcsözőbbé s anyagiákban is sike­ressé tegye. A részleteket, illetőleg az esetleg még felvetődő újabb és jobb terveket a város minden szá­mottevő tényezőjével kiegészített bi­zottság fogja sorozatos fülesein tár­gyalás alá venni, amelyeknek hatá­rozatairól a város közönségét időn­kint értesíteni fogjuk. valósításával városunkat a — fővá­ros után második helyen — a Szt. Imre-évben az érdeklődés közép­pontjába óhajtja juttatni. A helyi sorozatos ünnepélyek váz­latos tervezete a következő: 1. Országos női zarándoklat érkezése Észtergomba május 2-ik vasárnapján. 2. A bizottság országos férfiza­rándoklat rendezését kéri a Köz­ponttól. 3 Az esztergomi tanintézetek együttes ünnepélye május végén, esetleg ugyanekkor a megye leven­téinek közös ünnepélye és gya­korlatai Esztergomban. 4. A helyi kath. körök és egye sületek együttes ünnepélye június hó folyamán. 5. Esztergom-főegyházmegye plébániáinak zarándoklata Esz­tergomba július végén. 6. A bizottság lépéseket tesz, hogy a) az Orvosok és Természet­vizsgálók Egyesületének vándor­gyűlése, Régi harci eszközöket találtak a pár­kányi Duna-kotrásnál. Nemrégen megemlékeztünk a pár­kányi Dunameder kotrásáról, amely előmunkálata a cseheknek tavasszal meginduló kikötőépítésének. A kotrással kapcsolatban megírtuk, hogy a felszínre kerülő homok és iszaptömeg minden bizonnyal Esz­tergom, illetőleg Párkány történelmi életéből régiségeket tartalmaz, de számolnak Esztergom érdekével és azzal a jelentőséggel, amelyet váro­sunk, mint Szent Imre születésének, a magyar kereszténység és a magyar államiság alapvetésének szintere, s a magyar kath. egyház központja a Szent Imre ünnepségek keretében méltán igényel, a közelmúlt napok­ban tartóit ülésén programmterve­zetet ^állított össze, amelynek meg­Most értesültünk, hogy a kotrá­sok alatt több, a régi időkből való harci eszközöket találták. A túloldali tájékoztatás azt mondja, hogy sok ágyúgolyó került felszínre ós ezek a török időkből valók. Több kardot találtak különböző alakban, de mivel a rozsda igen vastag réteg­ben lepte be a pengéket, közelebbi adatokat nem tudtak megállapítani. Felszínre kerültek páncélingek és vér­tek is és ezekkel emberi csontokat is találtak, Minden valószínűség sze­rint a hajdani harcok alatt a pán­célos katonák a vízben lelték halá­lukat és a páncéllal együtt merültek el a Dunában. A kotrógépek még régi sisakokat is napfényre hoztak és ezek között több a forradalom idejéből való. Ezeken a felszínre került régisé­geken kivül még más apróbb harci eszközöket is találtak a homok között. A leleteket a cseh hatóságnak szol­gáltatták be és intézkedtek, hogy azok megfelelő helyre kerüljenek. A munkálatok egyébként m6g mindig nagy erővel folynak, hogy a hidegebb idők bekövetkezte és a jégzajlás előtt az alap nunkák el­készüljenek. Esztergom, Széchenyí-tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtatik SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ Jepedő-vászon, köpper, törül­köző, konyha- és kenyérruha, abrosz (nagyban és kicsinyben) I eg jután yosabban beszerezhető házi szövött Pelczmann Lászlónál

Next

/
Oldalképek
Tartalom