Esztergom és Vidéke, 1929

1929-11-07 / 85.szám

Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetésiára: egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptulajdonos és f

elelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. Antóny Béla dr. polgármester a legutóbbi közgyűlésen elmondott expozéja Esztergom helyzetéről. Az október 16-án megtartott városi közgyűlésen, mint annak idején megírtuk, jlntóny Béla dr. polgármester a költségvetéssel kapcsolatban expozét mondott, hogy a költségvetés adatairól és tervezeteiről szóval is tájékoztassa a közgyűlést Antóny polgármester expozéját most különlenyomatban is kiadja, hogy a nagyközönség is tudomást szerezzen a város jelenlegi helyzetéről. Az expozé szórói-szóra a következőkben hangzik: A tárgyalás alatt lévő költségvetés itt Esztergom szab. kir. megyei város 1930. évét jelentené és ha így átfogjuk a bevételi és kiadási rovatokat, mindnyájan nyugodtan távozhatunk abban a meggyőződésben, hogy e költségvetési előirányzatban Esztergom minden 1930. évi szükséglete bennfoglaltatik s a bevételi és kiadási rubrikában számszerint a a legteljesebb rend van. Mindnyájan méltóztatnak azonban tudni, hogy nem a számok és a holt betűk azok, melyek az életet kormányozzák, mert ezeken kivül még igen sok más tényező is közrejátszik. A trianoni Magyarország fekete éveiben vagyunk s a számok és a holt betűk, ha elméletben helytállanak is, a gyakorlati élet azokra rácáfol. Alapos aggályok merülhetnek fel tehát a tekintetben, hogy a költségvetés bármennyire is igyekezett realitását megőrizni, az életben még sok változáson megy át és a város — ámbár költségvetése a legnagyobb rendben van — a jövőben is nagy nehézségekkel fog küzdeni. Megnyugtatásra szolgálhat a város közönségének, hogy a költségvetést — mint tavaly, úgy az idén is — a képviselőtestület kiküldött pénzügyi bizottsága tételről-tételre alaposan átdolgozta s így az a város közönségének bevonásával készül. Még nagyobb megnyugtatásra szolgálhat az a körülmény, hogy a költségvetés egybeállításába nemcsak a képviselőtestülétből kiküldött pénzügyi bizottság, hanem maga a belügyminiszter úr kiküldöttje is belefolyt, amennyiben a költségvetés az ő revízióján is átment és észrevételeit ő is megtette. E tekintetben tehát minden garancia meg volna. A költségvetés összeállításánál a legmesszebbmenő takarékosságra törekedtünk, aminek konkrét bizonyítékául szolgálhat az is, hogy létszámcsökkentéseket végeztünk. Elv itt u. i. az volt, hogy eszközt, munkást és így kiadást takarítsunk meg, s mert a város nehezen izzadja ki a fizetések összegét s a helyzet ismeretében a város minden egyes tisztviselője minden ereje megfeszítésével akár még hivatalos órán túl is dolgozzék, igyekezzenek a munkát maguk között felosztani és a város fizetőképessége érdekében egyelőre a lehető legtöbb és legnagyobb munkát magukra vállalni. A takarékosság szem előtt tartása látszik az egész költségvetésből. Alig, vagy talán egyáltalán nincs benne semmi újról szó. Minden egyes tételt a legminimálisabbra redukáltunk, sőt e tekintetben már a realitástól is eltértünk, mert hiszen számolnunk kellene azzal az eshetőséggel, hogy a beállított kiadások az év folyamán meg fognak növekedni, mint az az 1929-es évben is történt. A dologi kiadások oly messzemenőleg redukáltattak, hogy itt minden kétséget kizárólag számolnunk kell egy esetleges olyan helyzettel is, hogy a költségvetés dologi kiadásain túlmenő kiadások fedezetéről is kell majd gondoskodnunk. Pl. a városi épületek tatarozására 4.000 pengőt vettünk fel csak, holott köztudomású, hogy ez a legnagyobb takarékosság mellett is alig elég és ha a kaszárnya tatarozási kötelezettsége beáll, itt egy elő nem irányzott nagy kiadással kell számolnunk. De egyéb, más dologi kiadásoknál is kisebb-nagyobb eltérések jelentkezhetnek, úgyhogy a tekintetben a költségvetés nagy realitással nem rendelkezik és már most számolnunk kell egy esetleges pótköltségvetés szükségével. Esztergom fejlődésének és az anyagi helyzet javulásának kérdései. Egész természetes, hogy amikor a város a fejlődés útjára lépett, számolt a maga gazdasági erejével. Elhatározta, hogy minden erejével, minden igyekezetével és áldozatkészségével rajta lesz, hogy a trianoni Esztergomból életképes várost teremtsen. forrásait nem önmagában birta, hanem abban a termékeny területben, amelyet Kis Magyar Alföldnek nevezünk. Ez területileg hozzákapcsolódott Esztergomhoz és azzal területi egészet képezett Ez volt Esztergom piacának leghatalmasabb tényezője. A trianoni ediktum azonban ezt a területet, amely Esztergom viruló kereskedő és iparososztályát éltette — az ország testéről leszakította, Esztergomot magárahagyta és levegőjét elvonta. Ez a helyzet mindannyiunknak kötelességünkké tette, hogy minden képességünkkel és minden erőnkkel itt valami képen életlehetőséget igyekezzünk teremteni. Esztergomot azonban szép fekvése, természeti és kulturális kincsei képessé tették arra, hogy még a párkányi piac elvesztése után is fejlődhessen és polgárainak kenyeret adhasson. Így alakult ki a város gondolkodó embereiben az az elhatározás, hogy a várost természeti és kulturális kincseinél fogva iskola- és fürdővarossá fejlesszék, minthogy az iskolaváros és az idegenforgalom azok az egyedüli tényezők, melyek ebbe a városba életet és erőt hozhatnak. Hogy azonban mi ezeket a természetadta és kulturális kincseinket tényleg úgy tudjuk gyümölcsöztetni, hogy abból a polgárságnak haszna és jövedelme legyen, létesítenünk kellett mindazon hiányzó intézményeket, melyek, mint az egészség és kényelem legelemibb feltételei, a fürdő- és iskolaváros kiépülésének lehetőségét szolgálják. Mert nem tudom elképzelni, hogy akár szülő, akár idegen, aki ebben a városban otthont keres, kedvet érezzen a letelepedéshez, ha ott nincsenek meg azok az előfeltételek, amelyek az egészséget és kényelmet vannak hivatva szolgálni. Az élniakarás volt tehát az, ami a várost aria birta, hogy a csatornázás, kövezés, vízvezeték nagy terheit elvállalja, mert ezek voltak a kétségtelen követelményei annak, hogy itt az élet fellendüljön. Körülbelül ezerre tehető azon vidéki gyermekek száma, akik ma Esztergomban élnek és tanulnak. Ezer olyan gyermek él itt tehát, aki pénzt hoz ide és hagy itt és aki ennek a szegény városnak gazdasági életerejébe erőt hoz, és aki ezer fogyasztót jelent. Minden iparos, kereskedő és várost ismerő ember tudja és látja, hogy amint a város idegenforgalma megcsappan, az üzletek üresek, a kávéházak és vendéglők kihaltak és szinte megáll az élet; amint azonban beköszönt az az időszak, amely az idegenforgalomnak kedvez, a város élete rögtön felpezsdül, pénz, kereset adódik és a gazdasági élet fellendül. Mert én az idegenforgalom és a fürdőváros fogalma alatt nem azt értem, hogy külföldiek jöjjenek és idegenek tóduljanak ide minden irányból, hanem azt, hogy a fővárosnak levegőt, napfényt, természeti szépséget és üdülést szomjazó közönsége hozza ide és hagyja itt vasár- és ünnepnapi krajcárját, fillérjét vagy pengőjét Mindenesetre tagadhatatlan, hogy a külföldi idegenek látogatása hatalmas erkölcsi eredményeket rejt magában. Az az idegen, aki itt megfordul és a bazilikáról végigtekint a trianoni határon, minden külön figyelmeztetés nélkül, magától is kell, hogy érezze azt az igazságtalanságot, amely ezzel a néppel történt és amikor a város történelmi kincseit látja, amikor ódon utcáit járja, meg kell, hogy lássa a nemzet régi, nagy kultúráját és kell, hogy maga is érezze a parancsoló szükségét, hogy ez így nem maradhat és hogy az a nemzet, amely történelmi emlékekben és régi kultúrában ilyen gazdag, szebb és boldogabb jövendőt érdemel. Igy szolgálja a külföldiek látogatása a nemzeti feltámadást és a szebb jövendőt, mert azok az idegenek, akik ilyen érzésekkel telnek el és a Magyarországgal történt véres igazságtalanságról ilyen közvetlen benyomások révén szereznek bizonyosságot, erről az egész külföldnek hírt visznek. Esztergom város terhei és fizetőképessége. Természetes, hogy amikor a fejlődés útján elindultunk, nem számítottunk arra, hogy a város fizetőképességét egyéb, előre nem látható terhek is igénybe fogják venni. Nem számítottunk, de nem is számíthattunk rá 1927-ben, hogy a vármegyének fizetendő közmunka, amely 1927-ben 10.000 pengő volt, 1930ban 13.000 pengő lesz, hogy a vármegyei útadó, mely 1927-ben kere ken 27.000 pengő volt, 1930-ban A Trianon előtti Esztergom a maga 146.000 pengőre emelkedik és a várgazdagságát, jövedelmét és kereseti | megyei hozzájárulás, amely 1927-ben számítottunk, hogy azok a jövedelmi 12.000 pengő volt kereken, 1930-ban 24.000-re nő. Nem számítottunk a 30.000 pengős államrendőrségi hozzájárulásra, de arra sem, hogy a testnevelés 15.000 pengővel fogja igénybevenni anyagi erőinket; nem számítottunk rá, hogy az anyakönyvvezetés dologi kiadásait nekünk kell viselnünk és arra sem, hogy az állam újabb törvényekkel és rendeletekkel igen sok új munkakört és anyagi kötelezettséget fog a közületekre hárítani. De ezzel szemben arra sem SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül• köző. konyha- és kenyérruha, &"&Í%lli'A"b aDrosz (nagyban és kicsinyben) %MuUwUll legjutányosabban beszerezhető Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik