Esztergom és Vidéke, 1929

1929-11-07 / 85.szám

források, melyekkel rendelkeztünk, igen sok vonatkozásban erősen meg" fognak csappanni. Senki sem hitte volna, hogy a földadó, melv 1927­ben 37.000 pengő volt, Í930-ban csak 30.000 pengő lesz és .senki sem hitte, hogy az a házbéradó, amely 1927-ben 50 %-os házbér­jövedelem mellett 204.000 pengő volt, 1930-ban 180.000-re fog le­apadni és így a községf pótadóalap le fog csökkenni. Nem számítottunk arra sem, hogy a kereseti és for­galmi adó. annyira le fog szállani-, mert hiszen ha a kereseti lehetősé­gek csökkenését számításba is vet­tük, úgy hittük, hogy az állandóan növekedő drágaság mellett az adó szempontjából a differencia kiegyen­lítődik. És tényleg, a csökkenés nem is lett volna ily nagymérvű, ha azt az általányozás elő nern idézi. Azzal sem számoltunk, hogy a fogyasztási adó, amely 1927-ben -még 131.000 pengő volt, 1930-ban már csak 115.000 pengő bevételi lehetőségben jelentkezik és tekintettel a nehéz gazdasági helyzetre,' már előre szá­míthatunk arra, hogy a legnagyobb realitással előirányzott eme — rész­ben az állami pótadó alapját képező, részben a városnak átengedett és így a város jövedelmeit képező — adójövedelmek ugyancsak erősen csökkenni fognak. Tehát amíg a kiadási oldalon a dologi kiadásoknál rámutattam a költségvetés -bizonyos mérvű irrea­litására, addig' itt a bevételeknél is jeleznem kell, hogy bizonyos mér­tékben szintén fennáll az irrealitás és így a nagy gonddal, alapossággal készült költségvetés egyensúlya a város fizetőképessége tekintetében nem a legkielégítőbb. 'Mindezeket 1927^ben előre nem láthattuk. De nem láthattuk azt sem, hogy a magyar munka értéke, a magyar kereset és ezzel kapcsolato­san a nemzet vagyona olyan óriási mértékben "fog csökkenni, hiszen íöiindig arra számítottunk, hogy 'Magyarorsaág agrárállam és a nem­zet egész esztendei verejtékes mun­kájának minden körülmények között meg. fogja kapni a maga méltó el­lenértékét, i De 1930-ban, már kény­telenek vagyunk -megállapítani, hogy ha a jó Isten áldása meghozza is á magyar munka gyümölcsét és ha semmi kár, semmi elemi csapás sem éri a termést, a föld népe munkája értékének és befektetett tőkéjének csak 60%-át kapja meg 1927-hez és 1928rhoz viszonyítottan. i Amikor a nemzet vagyona így csökkent, amikor a nép munkája értékének esák'OX) százalékát 1 kapja meg, számolnunk kell azzal, hogy ez bizony a költségvetésben is éreztetni fogja a hatását. 1927-ben még arra sem számí­tottunk, hogy a törvényes kamatláb 2%-al emelkedni fog,' még kevésbé pedig arra, hogy nem adódik meg számunkra a : lehetősége ifüggőköl­csöneink konvertálásának. 1927-ben úgy hittük és úgy gondoltuk, hogy függőkölesöneinket ; hosszúlejáratú amortizációs I kölcsönné tudjuk át­alakítani s ezáltal nemcsak jazt tud­juk elérni, hogy a kamatteriiekből kevesebbeteken viselnünk, hanem hogy még =a tőkét is törleszthetjük. Ezzel szemben — sajnos — ma az a helyzet; hogy kamattartozásaink 50,000 pengővel emelkedtek s a tő­kéből egyetlen'fillért sem tudtunk törleszteni. Pedig mi a köteles óva­tossággal és körültekintéssel eljár­tunk és igyekeztünk a konvertálást létrehozni. 'Ajánlataink is voltak, mégpedig igen kedvező feltételek mellett, azonban a pénzügyi kor­mányzat magasabb pénzügyi politi­kából 1927-ben és 1928-ban nem engedte meg a valutáris köl­csön felvételét, mert hiszen csak ilyenről lehetett volna szó. Igy csak egy kölesönt tudtunk átváltoztatni, a Közüzemiét. A bajok forrása : Trianon. Iyen - körülmények' között a város óriási gondokkal küzd. A valutáris kölcsön félvételére vonatkozó felsőbb engedély csak 1929 augusztusában érkezett le, amikor pedig a gazda­sági helyzet — sajnos — nem nyújt többé biztosítékot a felvétel lehető­ségére. De nem volnánk magyarok és nem lennénk méltóak az ezer éves múltra, ha most elcsüggednénk, ha nem bíznánk a magunk erejében és nem töltene el bennünket az erős hite és reménye annak, "hogy a mi áldozatkész, verejtékes munkánk, amit a nemzet és a magunk életé­ért végeztünk, és végzünk, meg fogja teremni a maga gyümölcséti Hinnünk és remélnünk kell, hogy hamarosan megadódik a lehetősége annak, hogy a nemzet gazdaságilag kedvezőbb helyzetbe jusson, aminek hatását a város is, mint közület él­vezni fogja. El kell telve lennünk a reményétől annak, hogy van még isteni Gondviselés, és a mi élniaka­rásunk meg J fogja 1 hozni a lehetősé­gét annak, hogy a gazdasági hely­zet enyhüljön, a nemzet kedvezőbb helyzetbe jusson, aminek hatását és eredményét a város is —mint kö­zület élvezni fogja. Mi, akik az élet emberei vagyunk, tudjuk, hogy a béke ideiben is vol­tak bajok és nehézségek és a város akkor is küzködött gondokkal. Ha a város annaleseit nézzük, bizonyos­ságot szerezhetünk arról, hogy a 70—80-as években is bizony voltak a városnak olyan korszakai, amikor ugyanolyan anyagi és gazdasági nehézségek fojtogatták, mint ma' azonban a polgárság egységes hite» akarata és munkája <a város életébe meghozta a kedvező változást és megteremtette a I boldogabb éveket. Ma is ugyanez a helyzet. Bár­mennyire is nyom bennünket Tria­non, el kell következnie a szebb jö­vendőnek. A költségvetés összeállításánál az vezetett bennünket, hogy igényein­ket lefokozzuk, azonban a mi igé­nyeink annyira le vannak fokozva, hogy azokat tovább redukálni nem lehetőmért már nincs mit. -Amit e tekintetben el lehetett követni, mind megtettük már, úgyhogy ma már az igények '"lefokozásáról nem ^beszél­hetünk, csupán élniakarásról. összegezve tehát mindezeket: a város anyagi nehézségekkél küzd, de ezekért a 5 felelősség "nem a vá­ros vezetőségét terheli, mert rajta kívülálló tényezők idézték elő. Én­ének tudatában pedig egy kötelessé­günk van: egységesen összefogni, egymást tisztelni, megbecsülni és közös akarattal, közös megértéssel ezekben a súlyos és válságos idők­ben egyetlen nemzeti akaratot kép­viselni, amely egy akaraton keresz­tül ezeket a súlyos időket le tudjuk és le fogjuk küzdeni! l A város kép­viselőtestületének azon tagjai, akik ennek a költségvetésnek összeállítá­sában együtt dolgoztak a város té­nyezőivel, ezzel az egységes érzés­sel és egy akarattal hozták ide tár­gyalásra a költségvetést. Hétfőn megtartották a régi vármegye utolsó közgyűlését. Századokra visszatekintő és a régi összetételében élő vármegye tizenhat év előtt megválasztott | törvényható­sági bizottsága hétfőn tartotta utolsó őszi rendes közgyűlését. Az ujonan bebútorozott terem bi­zony nem nagyon telt meg bizott- kellene elmondania, aki halálos ágyán sági tagokkal, hogy búcsút mondja­nak egymásnak, akik a vasárnapi választásokon kimaradtak, de a han­gulat azért ünnepélyes volt, ami ért­hető is, amikor az ismert múltból, kii nem próbált, elméleti jövőbe lép át a vármegye, a magyar alkotmány­nak eme fontos, sarkalatos szerve. Baráti Huszár Aladár dr. főispán diszmagyárban, éljenzések között lé­pett a terembe es a közgyűlés meg­nyitása után mind tartalmilag, mind szónokilag szép búcsúbeszédet inté­zet a törvényhatósági bizottsághoz. Beszédjében rámutatott a .közelmúlt­ban átélt borzalmas időkre. A bi­zottsági tagok megválasztatásukkor a boldog, uagy Magyarország két régi vármegyéjének voltak tagjai s ma a csonka ország két csonka vármegye jót képviselik. A kényszeregyesít est habár keserűséggel is, de megértes­sél tűrik és dolgoznak a boldogulá­son. Köszönetet mondott szenkviczi Palkovics László alispánnak, az egyetértő támogató munkásságáért. Majd megemlékezett az ország ret­tenetes gazdasági helyzeterői. Ke­mény igazságokkal tiltakozik az or­szág újabb oegterheltetése ellen. Ne kergessék kétségbeesésbe az orszá­got, mert. ez nagyon rosz tanácsadó es az ország inkább válassza egy nagyszerű, dicsőséges küzdelemben a halált, mint a lassú fojtogató el­múlást. A törvényhatósági bizottság per­cekig állva tapsolta meg a nagy ha­tást keltő beszédet. Báthy László prelátus-kanonok, felsőházi tag állott fel ezután szó­lásra és kijelentelte, hogy a búcsú­beszedet, melyet most elmond, nem neki, hanem Thaly Ferencnek, az ősi varmegye szerelmesének, őrének is szeretett vármegyéjével foglalko­zott. Beszédje folyamán Magyaror­szág egész történelmén végigfutott. Kimutatta a vármegye fontos alkot­mányos szerepét. Búcsúzást mondott a főispánnak, az alispánnak és a tisztikarnak, mint a varmegye mun­kás, lelkiismeretes vezetőségének és elbúcsúzott azon törvényhatósági bi­zottsági tagoktól, akik nem temek vissza és újabb munkára serkentette azokat, akiket újra viszont fog látni. Lázért Kálmán mindkét beszéd jegyzőkönyvbe való iktatását indít­ványozta és a maga részéről, mint örökös törvényhatósági tag ígérte, hogy a jövőben úgy mint az elmúlt 50 évben hűséges munkása lesz a vármegyének. Szenkviczi Palkovics László alis­pán látható meghatottsággal kezdte nagyhatású búcsúbeszédjét. Kiemeli Komárom vármegye törvényhatósági bizottságát, akik mint aksor meg idegent bizalmuk és támogatásukkal erősítették. Őszinte hálás köszönetet mondott a főispánnak ós tisztikar­nak. Az élénk éljenzéssel fogadott be­szédet Mátéffy Viktor indítványára a teljes egészében a jegyzőkönyv­ben való megörökítését határozta e a törvényhatósági bizottság. Ezután a tárgysorozatban szereplő ügyeket intézték el, melynek befe­jeztével a gyűlés a főispán éltetésé­vel ért véget. Általános érdeklődés nélkül folytak le a va­sárnapi választások. Mult vasárnap, november 3 án zaj­lottak le megyeszerte a törvényható­sági bizottsági tagválasztások. Váro­sunkban annak ellenére, hogy mind a Keresztény Gazdasági és Szociá­lis. Párt, mind pedig a független pol gárok választási csoportja elég tevé­kenységet fejtett ki, valami különö­sen nagyobb mozgalom nem volt észlelhető, ha csak azt nem jegyez­zük fel, hogy estefelé autót is küld­tek egyes elmaradt szavazóért. A két pártliszta nagyjából ugyanazokat jelölte és igy nagyobb meglepetés nem igen következhetett be, Meg történt azonban az, hogy egyes je­löltek sok szóló szavazatot kaptak és igy nagy viszonylagos többséget nyertek. A szavazókörzetekben leadott sza­vazatok összeszámlálása éjfólutánig tartott, melynek eredménye a kö­vetkező. I. KERÜLETBEN: rendes tagok: Számord Ignác 898 Meszes Ferenc 480 Hermann Lajos 365 Holop István 338 póttagok : Kubovics János 298 dr. Jármy István 250 II. KERÜLETBEN: rendes tagok'. Mátéffy Viktor 1100 Nádler István 1012 dr. Mattyasóvszky K. 949 Horváth Mihály 913 dr. Mike Lajos 910 Etter Ödön 833 póttagok: Toldy János 800 Bartus János 766 Lenkei Emil 566 Választás a Győri Kereske­delmi és Iparkamarában. Vasárnap, nov. 10-én a Győri Ke­reskedelmi és Iparkamarában, amely­hez Esztergom kereskedői és iparo­sai is tartoznkk, megválasztják az érdekeltségi törvényhatósági bizott­sági tagokat. Esztergom két szavazókörre van felosztva, külön a kereskedők és kü­lön az iparosok részére egy válasz­tási bizottság alatt, melynek elnöke Toldy János és helyettes elnöke Schwach Sándor. A kereskedők az /. szavazokör­ben Tabán és Szenttamás kivételé­vel a Kereskedelmi Társulat helyi­ségében Brenner József elnöknél, a II. szavazókörben Tabán és Szenttamás városrész a városháza kistermében Jalkóczy István elnöknél szavaznak. Az iparosok az /. szavazokörben Legszebben fest is tisztít HALTENBERGER Széchenyi-tér 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom