Esztergom és Vidéke, 1928

1928-10-28 / 86.szám

í POLITIKAI ES TÁRSADALMI LAP. 8E6IZLBIK& 1IID1SH VASARMAF fis OSÜTÖRTÖKÖS. Izerkesstöség és kiadóhivatal t Simor János-aSca ÍS—20., hova a lap Kellemi részét illető közlemények, továbbá u elfifiietéai • hirdetési dijak itb. kflldendök. Telefon 21. Fdmankatárs: VITAL ISTVÁN. LaptttlAjdoaM ét felelöl szerkesztői LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Hogyan készül az angol posztó Magyarországon ? Ha megkérdezlek nyájas olvasó, milyen posztóból van a ruhád, kétségtelenül azt válaszolod, hogy angolból. Büszkén, vagy bosszankodva, de ezt fogod felelni. Büszkén, ha az iparpártoló mozgalom még nem ért el lelkedig. Bosszankodva, ha úgy érzed, hogy kötelességed volna megpróbálkozni a magyar gyártmánnyal, de nincs módod rá, mert ha szabódtól magyar szövetet követelsz, csak lekicsinylő válvonogatásban van részed. „Magyar szövet ? Ugyan kérem. Csak nem gondolja, hogy üzletemben angol posztónál egyebet is tartok ?" Szakasztott így járunk a posztókereskedésben. Még olyan boltos is akad, ki hirdetésben 1000 pengő jutalmat kínál annak, aki üzletében angolon kívül más posztót is talál. Látnivaló, hogy az angol posztót nálunk valóságos dicsfény övezi. Hogy juiottunk ennyire ? Az angol posztó sikerének titka. Élelmes angol posztógyárosok ré ges-régen hirdetik, hogy az angol posztó kiváló minősége az angol ködös levegőnek és az angliai víznek tulajdonítható. Olyan jó posztót tehát sehol a világon nem lehet gyártani, mint Angliában. Ez a tévhit Magyarországon is elterjedt és a közönség meg van győ ződve arról, hogy más szövet nem is lehet jó és tartós, csak az angol. Pedig ha bejárjuk az angol posztógyárakat, azt látjuk, hogy berendezésük ósdi, munkásaik nem ügyesebbek, mint a mi felülmúlhatatlan munkásnőink és munkásaink. Egészen Őszintén megmondta egy öreg angol posztógyáros, aki már nem szorult rá ennek a trükknek alkalmazására, hogy az angol posztó sikerének más titka -van. A titok az angol posztógyárosoknak szinte a maradiságig menő tisztessége. Ez abban jut kifejezésre, hogy az angol gyáros még 20 esztendő múlva is ugyanazt a kiváló anyagot és tökéletes munkát adja bele a szövetbe, amit az első forgalomba hozott végbe beleadott. Ebben különbözik az angol posztógyári iskola a brünnitől. A cseh posztóipar, amely évtizedeken át elárasztotta Magyarországot szövettel, bizony minden különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül könnyít magán az anyagösszetételnél és a munkánál az olyan szövettípusoknál, amelyek idők folyamán márkacikkekké váltak. A magyar ipar felcseperedik. Az angol posztóiparról tehát csak a tisztelet hangján lehet beszélni. Amíg azonban évtizedek óta nyugodtan és kissé túlságos kényelmesen élvezi a világpiacon megszerzett pozícióját, óriási ugrásokkal ment előre a világ. Ma már a technika terén nincsenek csudák; amit az egyik tud, azt menten megcsinálja a másik. Igy történt az is, hogy a magyar posztóipar egészen csendben felcseperedett, hogy ma már a magyar posztóipar — talán egyes, egészen, ex'-duziv különlegességeket nem tekintve — teljesen egyenrangú versenytársa az angolnak és hogy most mér semmi értelme sincs annak, ha tovább is az angol készítményekhez ragaszkodunk. Hitetlenül rázod erre a fejedet nyájas olvasó? Szinte hallom, amikor magadban számon kéred tőlem a bizonyítékokat. Hol is van ez a magyar posztóipar, kérded, amikor a piacon sehol sem látod a termékeit ? Mivel igazolható, hogy a magyar iparnak ez az ága ma már izlés, minőség és ár dolgában bátran felveheti a versenyt az angol posztóiparral? Hol a magyar divatszövet? Igen, hol a magyar divatszövet, mikor a posztókereskedőnól, szabónál egyáltalán nem lehet látni, mikor ismeretkörödben nem akad egy szál ember, akiről azt hallod, hogy magyar posztóból van a ruhája ? Hát tévedsz, ha azt hiszed, hogy a magyar posztó nincsen sehol sem. A magyar posztó ott van a boltban, ott van a szabónál, talán még a saját ruhád is abból készült. Csak nem tudsz róla. Nem tudhatsz róla, mert angol posztó gyanánt jut forgalomba. Igy keresik, így kínálják, így árulják. Ugyebár ez nemcsak azt bizonyítja, hogy a magyar posztó van, hanem azt is, hogy kiváló minőségben készül. Mert hiszen nem parasztárúról, nem is úgynevezett kommerceárúról van szó, amelynél a származás kérdése nem is kerül szóba, hanem elsőrendű kvalitásárú ról, minthogy köztudomás szerint az angol elnevezés Magyarországon elsőrendű minőséget jelent. Külföldi ember meg sem értené azt a közgazdasági csudát, hogy a Magyarországon forgalomba hozott „angol posztó" legnagyobb része magyar gyártmány, még pedig olyan gyártmány, melynek angol voltában nem is kételkedhetünk, mert hiszen az angol származást a posztóra alkalmazott angol védjegy igazolja. Hogyan készül az angol posztó Magyarországon. Nagyon egyszerű a dolog. A kereskedő a szövetet, mint angolt rendeli meg a magyar gyárban. Mi az eljárás ? Az ember tizezerszámra hozat olyan speciális papirmairicákat, amelyekre finom aranyfestékkel valamely angol szövegű bélyegző lenyomata van ráfestve, s amelyeket a gyárban készülő szövet minden három méterjére rávasalnak. Ezeket a matricákat rendszerint a megrendelő küldi a magyar gyárba. Csak mellékpikantériaként említjük, hogy azok a matricák, amelyek célja elhitetni a magyar közönséggel, hogy az itt készülő szövet angol, — Németországban készülnek. Mondanunk sem kel!, hogy nem minden magyar posztógyár vállalkozik erre. És azt sem, hogy nem minden magyar posztókereskedő kivan ilyet. Van olyan magyar posztógyár, amely nem adja rá magát ilyen meg tévesztésre és van olyan posztókereskedő és szabó is, aki, sajnos, tényleg mellőzi a magyar ipart és csak igazi angol posztót tart rakta, ron, de amit írunk, mindennapi eset a magyar divatszövetpiacon. A megokolás. Mivel okolják meg a mai helyzetet ? A gyár szerint neki azt kell szállítania, amit kivannak tőle, kü lönben nem kap rendeléseket, hanem igazán külföldről hozatják az árút A kereskedő azzal mosakszik, hogy a szabó tőle angol jelzésű árút kivan, másképen a külföldi cég ügynökének, vagy bizományosának adja rendelését. A szabó pedig azzal védekezik, hogy ő a közönség gusztu sát tartozik respektálni, amely előtt az angol árú megdönthetlen szentség. Látnivaló, hogy itt egy láncról van szó, az egymásba fonódó hamis érvek láncáról. A versünk végén majd megmondjuk, milyen könnyű ezt a láncot széjjeltépni. És széjjel is kell tépnünk. Aki felületesen itéli meg a kérdést, azt fogja mondani, nem nagy dolog az egész. Kár lármát csapni. Elvégre a magyar posztót így is eladják. Nincs tehát panaszra ok. Mi azonban más véleményen vagyunk. Mi azt mondjuk, hogy a mai helyzet tarthatatlan és a legnagyobb mértékben méltatlan az iparpártolás eszméjéhez. Ez a helyzet anyagilag súlyos nemzeti kárt jelent. Mert ha a belföldi piacon forgalomba kerülő angol posztó nagyrésze magyar is, a ma itt dívó rendszer következtében mégsem adnak el annyi magyar posztót, mint eladnának akkor, ha a magyar posztó a saját cége alatt kerülne forgalomba, amely esetben, egyes, egészen kivételes luxusigényeket nem tekintve, alig vásárolna itt valaki is igazi angol, vagy pláne brünni posztót. De az anyagi kárnál is többre értékeljük azt az erkölcsi kárt, amely a nemzetet azáltal éri, hogy a magyar posztót kisikkasztjuk a nemzeti köztudatból, hogy merő kényelemszeretetből ragaszkodunk gy rendszerhez, amely egyáltalában nem nevezhető fair nak és tápláljuk a közvéleményben az iparunk alsóbbrendű voltába vetett hitet. Ez éppen olyan kevéssé felel meg a nemzeti etika, mint a gazdasági észszerűség követelményének. Nem beszélünk ez alkalommal a kérdés jogi részéről. Arról a tojástáncról, amelyet az érdekelt tényeződnek a védjegytörvény és a tisztességtelen versenyről szóló törvény paragrafusai között keil járni. Arról, hogy rendszerint általános megjelöléseket és fiktiv angol neveket választanak ki, nehogy szerzett jogokat sértsenek, sőt olyan angol jelmondatokat, amelyeket itt még mint védjegyeket is be lehet jegyeztetni. Használják azonban a „Made in England" jelzést is, ami pedig egészen más elbírálás alá esik, mint a többi, mert ez már leplezetlen megtévesztés a származási helyet illetőleg. Erről majd más alkalommal. Ezúttal csak annyit, hogy most már elérkezett az idő, amikor azt mondhatjuk : eddig és ne tovább! A megoldás. A megoldás csak a teljes őszinteség jegyében képzelhető el. A közönségnek nyíltan meg kell mondani, melyik a magyar gyártmány. Tudjuk, a gyárak helyzete e tekintetben igen nehéz és pillanatnyilag áldozatot is kell hozniok. De csak pillanatnyilag. Mert ha az iparpárUló mozgalom komolyan nekilát a magyar ipar népszerűsítésének, a kereskedő olyan nyomás alatt áll majd a magyar gyártmány felkarolása érdekében, amilyen nyomás alatt áll most a magyar posztógyáros, amikor rákell nyomnia a maga jó portékájára az angol bélyegzőt. A magyar posztógyárosoknak egységes védjegyet kellene bejegyeztetniök, mely a szövet magyar eredetét igazolná. Ezt az egységes védjegyet azután, az illető gyár külön jegyével, minden darab szöveten alkalmazni kellene. Ennek az egységes magyar védjegynek, amely k esőbb általában a magyar származását igazoló egységes magyar védjeggyé nőhetne ki ö- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedö-vászon, köpper, törülI • *• köző, konyha- és kenyérruha, házi szövött Pelczmann Lászlóná leg jutányosban beszerezhető Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadta *ik