Esztergom és Vidéke, 1928

1928-10-28 / 86.szám

magát, aztán propagandát kell csinálni. Ezen védjegyen keresztül kellene belevinni a magyar köztudatba a magyar árú versenyképességének tudatát. Ha ennek a felvilágosító munkának komolyan nekilátunk, csakhamar elérkezünk oda, hogy a magyar kereskedőnek nem kell majd cselhez folyamodnia, amikor a jó magyar árút el akarja adni a magyar közönségnek. Ha a „Magyar Hét" küszöbén azt mondjuk a közönségnek: ,Vásároljatok magyar árút!" akkor éppen olyan joggal mondhatjuk a magyar termelésnek is: „Le az álarc call" Mutassa meg a magyar közönségnek a maga igazi ábrázatát. Bátran megteheti; nincs takargatni valója. Sugár Ottó. Ez a gondoskodás továbbra is ki" terjedt. Eddig már 2 nyáron át 3 hétig nyaraltak leventéink a Balaton mellett, kipihenve az egész évben a bányában és a műhelyekben tel jesített nehéz munka fáradalmait hogy visszatérve újult erővel álljanak ismét az egyesület szolgálatába. A különböző sportokat leventéink, a bányatársulat vezetőségének megértése folytán a rendelkezésünkre bocsátott nagyszerűen felszerelt sportpályán űzik, ahol az úszástól kezdve minden sportágat szakemberek vezetése mellett tanulnak. A lövészetet, amelyre különösen nagy súly van helyezve, erre a célra ideiglenesen részünkre átengedett helyen gyakorolják, addig, míg egy rendesen megépített lőteret nem tudunk építeni, ami azonban a közel jövőben meg is lesz. Létesült egy 50 tagú zenekar, amely Grósz Ferenc karmester fá radságot nem ismerő, szorgalmas munkája révén, ma már ott tart, hogy a tél folyamán nyilvános hangversenyeket fog tartani. Most alakult meg a levente dalárda, amelynek vezetője Ferdinánd István tanító úr. Leventéink minden vasárnap templomba mennek és úgy a templomban mint a körmeneten saját zenekaruk játszik. Igy például résztvettek a f. hó 7.-én Budapesten megtartott eucharisztikus körmeneten, ahol fegyelmezett magatartásukkal, szép egyenruhájukkal és kitűnően működő zenekarukkal általános feltűnést keltettek. Nemcsak a vallásos érzés, hanem a hazafias érzés nevelésében is valóban szép eredményt értünk éi\ A most megejtett toborzáskor vitéz Sághy Antal g. felügyelő lelkesítő beszéde után 37 levente jelentkezett önként katonai szolgálatra. Maga ez a szám mutatja, hogy a célt, amelyet kitűztünk, elértük. Ezen leventéket, akik megértve a haza hívó szavát, önként jelentkeztek katonai szolgálatra egyesületünk egy társas vacsorával egybekötött táncestély keretében búcsúztatta el. Az egyesület részéről Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsos úr, mint a levente egyesület díszelnöke, búcsúztatta el őket, biztosítván őket az egyesület meg nem szűnő szeretetéről és megígérvén, hogy visszatértük után ismét vissza veszi őket a társulat szolgálatába. Majd mindegyik levente kapott egy a bányalelkész úr által megszentelt amulettet, hogy ez védje meg őket az élet további utjain. Vacsora után lelkesen táncoltak a bevonuló hadfiak a levente zenekar ütemeire. Másnap pedig az állomáson egy díszszakasz és a zenekar, valamint az oktatók búcsúztatták el a szüleiktől fájó szívvel és könnyes szemmel elváló leventéket. Mindezt a szép eredményt első sorban Schmidt Sándor ós Gácser János bányaigazgatóknak köszönhető, akik nemcsak szeretettel és megértéssel, de ha kellett, anyagi áldozatokkal is igyekeztek egyesületünket minél magasabb színvonalra emelni. Az érdem oroszlánrésze pedig vitéz Sághy Antal g. felügyelő ügyvezető elnöké, aki fáradságot nem ismerve, folyton a leventék között élve, igyekezett minden akadályt leküzdeni, szeretetet ébresztve és megértő szivet mutatva, a leventék lelkesedését fokozni, hogy az eredmény minél tökéletesebb legyen. Az oktatói kar pedig elnökével karöltve minden idejét feláldozva munkálkodott azon, hogy ebben az egyesületben ép testben ép lélek nevelődjók egy szebb, boldogabb Nagymagyarországért. Dorogi. Névtelen Hősök stafétája A jó öreg nap tavaszi erőfeszítésével igyekezett feltenni aranykoronáját a természet őszbe csavarodott fejére. Későn langyos sugarai mélabús lemondással siklottak végig a hervadás változatos szinpompáján — S az elmúlás középatte megtalálták végre a is Tavaszt. A Magyar Tavasz fénye csillogott vasárnap délelőtt sok száz ifjú szemében, tavaszi remények meíegétől piroslottak fiatal orcáik. A Névtelen Hősök kegyeleti stafétájának résztvevői kora délelőtt felsorakoztak a laktanya udvarán. Vezényszavak pattognak s az ifjak tizenöt csoportra oszlanak a tizenöt felállítási hely szerint. A váltóbirák átveszik csoportjaikat s megindulnak velük rendeltetési helyeik felé. Tiz óra van. A Primás-kert felől pattogó zene ütemei hangzanak fel. Az újonan felállított lemente-zenekar vonul fel a Hősök Emléke felé buzgó PURE WOOL Néhány Magyarországon készült angol szSvetre alkalmazott angol védjegy. A dorogi leventékről. A napokban olvastam az „Esztergom" f. hó lO.-i számában az esztergomi leventékről megjelent cikket, amely az ottani Levente Egyesületben folyó agilis munkáról és az eddig elért szép eredményekről számolt be. Amidőn egyrészt örömmel tölt el a tudat, hogy máshol is megértve, a Levente-Egyesület nemes célját, komoly munka folyik, másrészt azonban kötelességemnek tartom, hogy a Dorogi Bányász Levente Egyesületben folyó munkáról és az elért eredményekről szintén tájékoztassam mindazokat, akik a levente egyesületek működése iránt érdeklődést tanúsítanak. Amidőn 3 évvel ezelőtt mi is megkezdtük a levente ifjak kiképzését, nemcsak az ifjak részéről, hanem a szülők részéről is nagyfokú ellenszenv mutatkozott. Nehéz volt a vezetőség helyzete. Nem akarván erőszakkal fellépni, mindenki józan belátására bízva, vártuk, hogy idővel megértéssel fogunk találkozni úgy az ifjak, mint a szülők részéről. Hoszú idő mult el azóta, de ma már örömmel állapíthatom meg, hogy a szeretetteljes és gondoskodó, folyton velük foglalkozó nevelés kitermelte a bizalmat és szeretetet, de egyszersmind az összetartozás és bajtársiasság érzetét is. Felébresztvén az ifjúságban a büszkeség érzetét, hogy ő levente, ma már ott tartunk, hogy a legtöbb levente büszkén hordja szép egyenruháját nemcsak gyakorlatokon, hanem állandóan, feldíszítve mellet, a sport különböző ágaiban kiváló tel jesítményekért kapott érmeikkel. Szeretettel és gondoskodással igyekeztünk megnyerni az ifjú levente szeretetét egyesületünkhöz és igyekeztünk megértetni velük egyesületünk magasztos célját. Először is sikerült a bányatársulati tisztviselők, altisztek és munkások önkéntes adakozásából teljes ruházattal ellátni azon szegény sorsú leventéket, akik nem voltak olyan anyagi helyzetben, hogy maguk tudták volna a levente ruhát beszerezni. Maga a gyűjtés eredménye fényes bizonyítéka volt a bányatársulat alkalmazottainak önzetlen hazafias gondolkodásának. VIRÁG és SZÁNTÓNÁL végig bélelt télikabátok 30 pengétől.