Esztergom és Vidéke, 1928

1928-01-28 / 9.szám

értést a fenekedő, pártos nagyoknak, a reményt a szitokkal lázadó kicsinyeknek, a restség átkát a tétleneknek, a magyar önérzetet és elszánást a pulyáknak, aki vágyakat kelt az elveszett, de mindig visszasírt régi nagyság iránt, aki lelkes szavával és példájával tettekre izzítja az akaratot . .'. , kifelé pedig a nemzeteknek és a nagyvilágnak elkiáltja a magyar igazságot, sorompóba állítja a magyar ügy mellé külföldi nagyhatalmas összeköttetéseit s így bent és kint teremtő erővel dolgozik az új magyar világ megvalósulásán. Neki — akarva, nem akarva — nemzete vezérévé kell lennie, mert a nemzet benne bízó várakozása, több csalódást el nem bíró reménye avatja fel azzá ... Súlyosabb keresztet halandó ember még alig hordott, mint amilyet a nemzet tesz az új primás széles, erőteljes vállára . . . Vájjon nem borzad-e bele, nem remeg-e lelke? . . . Avagy érzi, hogy ő már többé nem a magáé, ereje sem az ember ereje, hanem ő az egyházáé, a hazájáé, és ereje az Isten kegyelme? . . . A szivünk vágya szerinti apostolt és vezért örömmel üdvözöljük, hódoló szeretettel köszöntjük. Az Isten kegyelme után a hivek odaadó ragaszkodása és egy nemzet rajongó szeretete legyen az ereje. Sok százezren legyünk a tábora, nagy terveinek készséges eszköze . . . Emelje fel a lobogót, hallassa vezéri szavát s mi a szenvedés tüzében megtisztult lélekkel követjük minden harcaiban, amelyeket magasztos küldetése teljesítésében Istenért, egyházunkért, hazánkért megvív! . . . Hozsánna! Áldott legyen, ki az Ur nevében jön! . . . Nádler István. * * * Serédi Jusztinián, az új hercegprímás, érdemes £iparoscsalád tagjaként a pozsonyi Deáki községben született 1884. április 24 én. A népes családban ő volt a legfiatalabb és legtehetségesebb. A helybeli plébános látván a kis Serédi György fényes képességeit, rábeszélte atyját, hogy fiát taníttassa. Az apa nem hiába áldozott fiára, mert a pozsonyi gim náziumnak ő lett a legkiválóbb tanítványa. Kora fiatalságában a papi pályára érezvén hivatást, a bencésplébánián kialakult hagyomány alapján, de meg azért is, mert egyik bátyja mér bencés volt, ő is a Szent Benedek-rendbe lépett 1900 ban. Itt nyerte a Jusztinián nevet. A gimnázium VII—VIII. osztályát is, már mint rendi jelölt, szinjeles eredménnyel végezte el. Az érettségi után főapátja, Fehér Ipoly a római bencésegyetemre küldötte theológusnak. Páratlanul álló, hatalmas pályafutásához szükséges magasabb ismereteket itt szerezte meg. Az összes theológiai vizsgálatait kitüntetéssel végzett fiatal papot, aki éppen szép vizsgálatai miatt abban a kiváltságban is részesült, hogy a doktori címet külön szigorlat nélkül kapta meg, szeretetreméltó egyéniségéért, nagy nyelvkészségéért és kiváló jogtudásáért az új egyházjogot kodifikáló bizottság tagjává nevezték ki, amelynek csakhamar tanácsosa lett. 1909-ben főapátja a pannonhalmi theológiai főiskolára helyezte át tanárnak, de 1910-től fogva ismét Rómában találjuk, ahol egyházjogi munkáját folytatta. Hatalmas az a teljesítmény, amellyel jtt az új kánonjogi kódex anyagának összegyűjtését, kiválasztását és szövegezését végezte akkor, amidőn egyúttal a bencésegyetem jogi tanszékét is betöltötte. A világháború alatt a Vatikánban folytatta munkáját s két éven át élvezte Gasparri biboros vendégszeretetét s atyai jóindulatát. 1918 ban az új kódexet átnyújtották a pápának, aki érdemének méltánylásaképen őt a zsinati szent kongregáció konzultorává nevezte ki és Serédi alakját a kódex kihirdetését megörökítő hatalmas képen is megfestíette. Fáradságait ki sem pihenve, 1918ban hazajött Pannonhalmára, ahonnan mint tábori lelkészt az orosz fogságból hazatért honfitársaink lelki ügyeinek vezetésére az esztergomkenyérmezői táborba küldöttek. Áldásos működése itt nem sokáig tartott, mert főapátja a magyar Szent Benedek-rend képviseletében Rómába küldötte a bencés kongregációk gyűlésére. Hajdú Tibor főapát halála után egyik legkomolyabb jelölt volt a főapati méltóságra is. Róma azonban új dolgot adott neki. Őt bízták meg az új kódex forrásainak összeállításával. A 14 kötetes hatalmas művet csak mostanában fejezte be. Közben a vatikáni magyar követségnek egyházjogi tanácsosa volt s a pápa személyes kérésére a pápai levéltárosképző iskolán a római kúria jogtörténetének tanári állását is elfogadta. A pápa az egyetemes egyház javára kifejtett, nagyértékű munkásságáért szeretetének számtalan jelével halmozta el. A boldogult hercegprímás is nagyrabecsülte a tudós bencéstanárt s jogi tanácsait fontos ügyekben mindig kikérte. A magyar kormány pedig kormányfőtanácsosi címmel róna le elismerését iránta. 1927. nov. 30-án Őszentsége, a pápa óriási munkásságának jutalmául s egyben kegyelme és szeretete bizonyságául kinevezte esztergomi érsekké, Magyarország hercegprímásává s egyben a bíbornoki méltósággal is kitüntette. lump up sas ii i • inni—ajp íj Rómától—hazáig. A római télből már tavasz fakad. A kék ég egyre kékebb, felhőtlenebb. Egyre több a nyíló virág. A tisztes palazzok időktől megviselt falai mentén egyre több a fehér rózsa piros rozsa, ibolya, fehér szegfű. A pálmák újra élednek s a tavaszi napsugarától az ódon Róma új életre kap. Innen indultunk vissza '•— a magyar télbe. S mire a határon ébredtünk, köröttünk csakugyan hó, fagy és hideg. Arcunkba csap az északi szél. De mikor jöttünk egyre beljebb és beljebb, a hideg mind jobban engedett. És jöttek velünk mindig többen és többen lelkes emberek és a szivünk táján is mindig^ több és több lőn a meleg... És mindig több lőn a nyiló virág, a fehér rózsa, piros rózsa, a fehér szegfű, a lelkekben mindig több lett a derű, a jobb jövőbe vetett hit, a remény, nagyobb a szeretet. A „Justitia et Pax" Hirdetője jött velünk. Innen a szívek melege, hite. Neki nyiltak a virágok. Élünkön jött Magyarország új Biboros, Hercegprímása. Róma küldte, a tavaszból küldte a télbe, a hideg, fagyos magyar télbe... Hogy hittel hirdesse itthon és innen minden felé mindeneknek az Igazságot és Békét, melyek után annyi „imádság epedez", nem százezrek, de milliók és milliók „ajakán". Hazajött, hogy hirdesse nekünk a fáradhatlan munkát, mely megvált bennünket a szenvedésektől, [az összetartást, mely erőt ád, a szeretet a megértést, az egymás megbecsülését, mert ezeken keresztül vezet az Igazság győzedelmes útja a— Békéhez. Ez pedig számunkra az Élet útja, mert a Justitia et Pax diadala a létünk, a fenrnaradásunk kérdése, az Élet maga!.. És a Nemzet ? A nehéz próbára tett egész magyar Nemzett innen és túl a mai határokon, mélységes hódolattal, hittel, ujongó szeretettel ünnepli, köszönti sző nazajöttBíborosát. A megtépett ország szűk határain bévül pedig még hatványozottabb hódolattal, hittel es szeretettel várja két csonka, megtépett vármegye: Komárom Esztergom vármegyék. Várják a Bíborost, a Hercegprímást, az O'rszágnagyot, Esztergom vármegye örökös Főispánját, törvényhatoságuk legfőbb Tagját. Várják, az Igazság jogán való' élniakarás azon erejével, hogy Vele újra hitet tegyenek arra a nagy, megszentelt munkára, melynek koronája a régi dicsőségében fénylő Nagymagyarország ! . .. szenkviczi Palkovics László. JIIIIL^I —

^M»»^» •—•« •"••injifci m Justitia et Pax." Alig félévvel ezelőtt mélységes gyász borult a prímások ősi székhelyére. Csernoch János a magyar katholicizmus főpapja, az ország bölcs vezére hagyott : itt bennünket, Esztergom nemes közönsége megrendülve állott á ravatal előtt. Bánatos szívvel, imádságos lélekkel siratta a nagy főpapot, aki nemcsak szerette székvárosát, hanem áldozott is érte, aki példát adott, aki minden polgárt ismert, azt bajában, szenvedésében vigasztalta, hitében erősítette, munkájában sarkalta és egymást megbecsülő megértésben egyesítette. A nagy temetés óta bizakodó fohásszal ostromoltuk az isteni gondviselést, hogy új hercegprímást adjon nekünk. December elsején megkondultak a harangok, hirdetve, hogy a szentséges Atyabölcs'elhatározása betöltötte az elárvult primási széket Egy név futott végig falurólfalura, városról-városra, túl az ország határain is. Serédi Jusztinián neve hangzott el minden magyar ajakról. Csodálatos varázzsal fogta meg a lelkeket. Lelkesedés, tisztelet, szeretet vette körül még mielőtt haza jött volna, még mielőtt megismerték volna. Nemcsak a katholikusok, hanem az egész ország vallotta főpapjának és fogadta szivébe. E varázsnak titka egyrészt az a hagyományos tisztelet, mellyel Mária országa viseltetik mindenkor a pápai elhatározás iránt, másrészt a megalázott, megtépett magyar nemzetnek az a bölcs megérzése, hogy a sok gyámoltalanság, tehetetlenség, csalódás után, mely Trianon óta szakadt ránk, mely annyi magyart tört derékba, ime a magyar lélek ismét magasba tör, a magyar géniusz tiszteletet, elismerést vívott ki s mindezt Róma adta meg és pedig egy egyszerű bencés szerzetesnek, akinek jellemén, tudásán kívül más kincse nem volt, mint a szegénység. A sok szenvedés, a sok megaláztatás lassan megtört bennünket, hitét, reményét veszti mindenki, már a jelszavak is elvesztik erejüket, nincs aki világnézetekért harcoljon, nincsenek férfiak, nincsenek elvek. Csodákatvárunk, illúziókban élünk. Ebben a reményvesztett jelenben történt meg Serédi kinevezése. Nem a politikai küzdelem, nem a pártok, az osztályok tusája, nem a gyűlölködés, másoknak az eigázolása ülteti a primási székbe, hanem a jellem, a munka, a tudás. Innen a megnyugvás, innen a bizalom, szeretet, innen a hite annak, hogy a szentséges Atya bölcs elhatározása azt a férfit adta nekünk, aki vezetni fog", aki példát fog adni, aki a szétomlani indult nemzetet szeretettel, imádsággal egyesíteni fogja, aki békét fog hozni, melyen keresztül megtaposott igazságunk végre diadalmaskodni fog.