Esztergom és Vidéke, 1928
1928-01-28 / 9.szám
A székváros ünnepi lélekkel igaz tisztelettel, mély hódolat tal fogadja Serédi Jusztinián biboros-hercegprimást. Kicsi és nagy, szegény és gazdag, sorfalat áll a primási palotába vezető útvonalon, éljen-t Isten hozott-tat kiált, a szeretet virágait hinti lábai elé. Bizalommal, hittel kéri, hogy legyen szerető atyja, vágyainak megértője, törekvéseinek istápolója, munkájának segítője, fájdalmának enyhítője, botlásának megbocsátója. Serédi Jusztinián bibornok bevonulása, hercegprimási méltóságának betöltése, érseki székének elfoglalása nemcsak az egyház ünnepe, hanem a mienké is, a székvárosé. Ennek a városnak minden talpaiattnyi földje össze van tapadva a magyar kereszténységgel, a magyar államisággal. Itt született meg az apostoli királyság. Ide hozta Asztrik apát Rómából Szilveszter pápa ajándékát, a királyi koronát. Minden dicsőséget, minden gyászt átélt e város. Királyi koronázást, tatár-, törökdúlást A törökdúlás után a romokból ismét felépült, fény, hírnév jutott osztályrészéül, mindezt az esztergomi érsek és káptalanja adta meg. Simor, Csernoch hatalmában, nagyságában a város is osztozik. t A primási, káptalani vagyon a várost is emeli, jövedelmi forrása. Mindaz a kulturális erő és intézmény, mely az egyházé, a városé is és a bennük rejlő erkölcsi és anyagi erő a város fejlődésének és haladásának egyben forrása is. Esztergom város az utolsó évtizedben, dacára annak, hogy határváros lett, hogy elvesztette iparának, kereskedelmének éltető területéi, soha nem remélt fejlődésnek indult. Az élni akarás, a történelmi hivatás, melyet a Duna túlsó partjának cseh megszállása megsokszorozott, talán erején felüli beruházásokra, alkotásokra késztette. Mindazt megőrizni, a vállalt terheket viselni, a kulturfölényt megtartani nehéz és áldozatos feladat. Ebben az áldozatos és nehéz munkában minden polgárnak kötelessége részt venni, de mindenek felett szükséges az ország első zászlósurának, a hercegprímásnak megértő szeretete, hathatós támogatása és befolyásának teljes latbavetése. Nagy és nehéz munka folyik itt, mely a nincstelenség idejében munkát és kenyeret ad, mely a jövő lehetőségeit nyitja meg, mely Esztergomot a modern- és kulturvárosok sorába emeli, mely történelmi múltjának megfelelően méltóvá teszi a primási székhelyhez. A nyomorúságnak, gyásznak jelenében az alkotásokkal meg akarjuk hódítani a jövőt, hogy megaláztatásunkban életet önt sünk a kishitűekbe, hogy fény és melegség ;hassa át mindennapi keserves munkánkat, hogy sok nehézséget megoldjunk. Féltve őrzött kincsünk az utosó éveknek alkotása, nehéz gondunk azoknak védelme, fenntartása, a rájuk fordított tőkének visszafizetése s hogy e nagy feladattal meg tudjunk birkózni, hogy csalódás ne érjen, ahhoz mindannyiunk egysége, nemes szándéka, áldozata szükséges. Ezen egységharmonia sohase volt nehezebb, mint ma. Igazságtalanság, gyűlölet mindenütt körülöttünk, Trianon darabokra tépett, koldusbotra juttatott. Csak a Dunára kell tekintenünk s máris ellenségeink gyűlölködő hatalmát látjuk, akik vesztünkre, pusztulásunkra törnek, itthon pedig valahogy az egyenetlenség, a széthúzás kezd úrrá lenni, egymás becsületén és testén keresztül törekszünk kenyeret keresni. Hogy ez így tovább ne menjen, mindnyájunkat egy gondolat, egy érzés, egy kötelesség, egy történelmi feladat kell hogy áthasson. Mindezt meghozta és megadja nekünk, az ő székvárosának dr. Serédi Jusztinián bibornok-hercegprimás. „Iustitia et pax". Igazság és béke. Ezért dolgozik, ezért imádkozik. Ezt a jelmondatot hozta a biboros magával s amikor a Szentatyának szivéről leszakadt és hazajött édes magyar hazájába, melyet igaztatanul szétdaraboltak, melynek békéjét elvették, avval az erős szándékkal indult meg útján, hogy munkájával, tudásával, Róma támogatásával Mária országának, szegény magyaroknak igazságot szerez és békét biztosít. Igazságot és békét a szeretet útján, amely hegyeket mozdít meg, vagyonokat oszt szét, amely hisz, remél, mindent eltűr, amely nem rójja fel a rosszat, nem örül az igazságtalanságnak. Esztergom város nemes polgárai! Örvendezzetek s a beiktatás ünnepén fogadjátok szivetekbe Serédi Jusztinián bibornok-hercegprimást, aki az Úr küldetésével jött hozzánk és egymás megbecsülésével, kölcsönös támogatásával igyekezzetek Hozzá méltóvá lenni. Dolgozzatok és imádkozzatok, hogy egyházmegyénk főpapja, városunk atyja Isten segítségével ezt a várost s annak nemes közönségét felemelhesse magához, tovább vihesse a fejlődés, erősödés útján egyházunk, hazánk dicsőségére. Dr. Antóny Béla. ÜDVÖZIÍETÜIÍ . . . jyCegarvu.lt magyarok, kik félitek istent, Boruljunk le térdre Haladé szívvel, szidjuk a nagy Urat, aki tud-lát mindent: ^Uott már főpapot, kit „a népből hitt el... " ^rva^magyar Sión, gazdádra találtál; ^x^z Ur Hívta őt el magas méltóságra, 2Kogy legyen népének vezérfénycsóvája, J{k\t csak © ismert s a könyv és az oltár . . . „£egeltesd juhaim, kicsi báránykáim" — D^üldött a Szentatya az örök városból . . . £elked naggyá nőtt a vértanuk példáin, Es a gazdagsága bús magyarokhoz szól. . . Elárvult Sionnak Te lesz a főpapja, "Pásztorok "Pásztora mert ezt így akarja. Vezesd Hát Uytózesként megrobotolt néped : ©acos=elszántan is mindig követ Téged . . . I^óma küldött, miként az első szerzetest, 2Kogy szegény néped új ezredévre vezesd, 3^ogy egybegyííjts szétvert, kóbor báránykákat, s^kik már oly régea szabadítót várnak... f/küldött, Hogy legalább vigaszt önts beléjük, istenért — Hazáért buzogjon a vérük. „H^fagy a magyar kereszt, nehéz Hordozása" . . . ©e majd a Eőpásztor erőssé tesz rája . .. INagyok a veszélyek, de D^risztus elvezet, 3/Cagyar kálvárián @ fogja majd kezed . . . Es viseld örömmel a neHéz keresztet, X)zíved — tudjuk — néped üdvéért ver, reszket... imádkozzál sokat bűnös magyarokért, Dóikét sok csapás, kín, országromlás elért... Dóikét a sóHajok sírig meggyötörték . . . . .. ©e nézd : isten felé egyre vágyik, törtet. . . Emeld fel istenhez ezt a sújtott népet, < iZílágosság után vágya Hevít éget. . . gyászos magyar égen Hit világa égjen . . . D^risztusnak lobogjon mécs néped szívében . . . Szegényen indultál, de szerzetesruHád Szerény szívet, gazdag, erős lelket takart . , . JJössz közénk főpapként, Hozod neHéz igád Es örömre gyújtasz minden Hü, jó magyart . . . 3/Cikor elindultál sok évvel ezelőtt, D^árpátok övezték a drága szép Hazád! DyCost nyirbált Határok merednek szemedbe, I^ab a szülőfölded, a te kis falucskád . . . 3ía elérsz a régi, erdős HatárokHoz. D^érd Hévvel az egek Hatalmas Urát, £egyen újra szabad drága szülőfölded, jegyen újra naggyá bús magyar Hasad... \ ILs Ha átlépsz csonka, gyászos Határunkon, Emeljed áldásra fölkent két kezed: meg szegény néped, mely tud imádkozni, 3ío gy buzgó imáját az Ur Hallja meg . . . $őjj közénk, szeretünk, szivünk együtt dobog, iőjj, foglald el, mit isten I^ád bízott, nyCi átadjuk Irfeked Hangos Hódolatunk: 3/Cagyar testvérekhez az isten Hozott!!! Kobzos