Esztergom és Vidéke, 1928

1928-09-30 / 78.szám

zetni, de annak azután bornak is kell lennie. Mint a Borászati Lapok jelzik, történtek is kis kötések nagyobb termelőkkel úgy, hogy novemberi átvétellel 30—35 fillér literenkinti árban. A törkölyös 25 P-ért talál vevőt. Ha most mi sújtott esztergomiak egyenlőtlen, vegyes, kevés cukortartalmú fajszőlőinkre gondolunk és arra, hogy mily szeszfokú bort nyerhetünk ebből, beláthatjuk, hogy szőlőgazdaságunk nem kecsegtető és a fentebb jelzett árakat is aligha érhetjük el, pedig úgy is marad fedezetlen kiadás. Ez a jövő képe lehangoló szinte elhangzik a zokszó a keserű panasz a legmagasabb helyre, honnan gyógyító, enyhítő, bíztató vigaszt, reményt egyelőre nyújtani nem tudnak : legyőzöttek vagyunk. Nekünk esztergomiaknak szőlő és gyümölcs termelésre alkalmas hegyeinkkel ezzel kell élnünk, halnunk. Népünknek vérében van a szőlő és borgazdaság iránti rendületlen vonzalom, szinte ezen épülnek fel reményeink, ennek útján hisszük jövő boldogságunkat elérhetni. El is juthatnánk a valósuláshoz, ha termelésben változtatást eszközlünk. Viszszatérünk a hegyekre, kevesebb lesz a fagykár és a síkterületek más célokra felszabadulnak. A hegyen azután csak oly szőlőfajokat telepítsünk, mely korábban érik s így az Őszi esőzés esetleg beszüretelésre lehetőleg készen találja. Az igazán édes mustból alakul szeszdús bor, mely a borhibáknak és betegségeknek ellenáll, további tartásában értékéből nem veszít, hanem nyer, szállításra alkalmas; kereskedelemben kelendő, vagyis pisczképes, a fogyasztó kívánságát kielégíti. Nagy tőke áll a szőlőtöldben, a pincefelszerelósben, a munkakészségben és főképen a szőlőgazdaság szeretetében, mely rendkívül értékes anyagi és szellemi javakat elveszni nem engedhetünk. Érzi ezeket népünk, hisz is a jobb jövő feltámadásában, csak apáink hagyományaitól nehezen válik. Az újabb kor kívánalmaihoz simul, a haladást látja, őrzi, de a termelésben való irányváltozást nehezen fogadja be, pedig ha jövőjét kiépíteni kívánja, ha gyermekének értékes kincset óhajt hagyni, úgy a kor követelményeiben az eszközöket is el kell fogadnia, hogy a néhány napos eső után ne kelljen remegve kínálgatni verítéken szer zett termékét. Városi közgyűlés. Szerdán délután négyórás közgyű lésen foglalkozott a képviselőtestület a város 1929. évi 1,755.885 pen gős költségvetésével. Előzőleg több kisebb ügyet tárgyalt le a közgyűlés. Megállapította 2 és 8 pengőben az ebadót, a millió pengő függő adósság konvertálását határozta el, újból szabályozta a szik- és ásványvizadó díjtételeit és pedig félliíerenként a helyben készítettek után 2, az idegenből behozott után 4 fillérben állapította meg. Precizirozta az ellenőrző bizottság működési körét és lemondás folytán megüresedett bizottsági jegyzői állásra Müller Gyulát választotta meg s tudomásul vette a megüresedett reáliskolai tanári állásnak ifj. Klinda Károly oki. tanár általi betöltését. Ugyancsak örvendetesen tudomá sul vette a közoktatásügyi miniszter nek ama határozatát, mely szerint a Kossuth-utcai elemi fiúiskola építésére 60,000 pengőt utalt ki. E tárgy ban dr. Antóny Béla polgármester a képviselőtestület hálás köszönetét tolmácsolja Mátéffy Viktor országgyű lési képviselőnek. Tudomásul vette továbbá a Szentgyörgy mezőn felállított telefonállomást. Vitéz Szivós-Waldvogel József felszólalására határozatba ment, hogy e városrész számára a postahivatal felállítását újból szorgalmazni fogja a város. Bleszl Ferenc a Kolos-kórhlzi apácák étterme ügyében szólalt fel, melyet a képviselőtestület a megvett Csikós-ház átvételekor fog megoldani. Ezután tért át a költségvetés tár* gyalására. Dr. Antóny Béla polgármester, ámbár a költségvetés előszavában már nyújtott expozét, szükségesnek tartja a költségvetést, mint a város fontos ügyét a tisztviselői kar meleg szeretetébe, a képviselőtestület pártatlan kezelésébe ajánlani. Kifejti, hogy a haladás útján kissé meg kell állani, mert a város polgárságának teherbíró képessége határához érkezett. Tátus János általánosságban elfogadja a költségvetést, melyet kifogástalanul lát összeállítva. Kívánságai között szóvá teszi a Hősök emléke mögött összegyülemlett pocsoyát. Kifogásolja a Mária Teréziautcába betorkoló átjárások lehetetlenségét. Sürgeti a Mária Terézia-utcában elhelyezett víznyelő feljebb vitelét, a mezei utak és a szentléleki út rendbehozatalát. Vitéz Szivós-Waldvogel József a Vároai Párt részéről üdvözli a költségvetésben lefektetett városi politikát. Amikor a városi követelések behajtását sürgeti. Birói útra kéri terelni a háború alatti kaszárnya rongálásért járó 70.000 pengő honvédkincstári tartozás behajtását, melyet a honvéd kincstár megfizetni nem akar. Kifejti, hogy a városra kény szetített államrendőrség fenntartására évi 30.000 pengős hozzájárulás mily súlyosan esik a költségvetésbe í amig más városokban állami épüle tekét emeltek a rendőrség részére, addig nálunk városit vettek el s bért sem fizetnek. Kéri, hogy vagy ve gye meg a belügyi kormány az épületet, vagy fizessen bért érte. A közegészségügy terén mulasztásokat lát. Nyáron nem volt a Dunán népfürdő, nincs nyilvános illemhelyünk. Még mindig nincs városrendezési terv Szintén sürgeti a hegyi utak rendezését s az ármentesitő társulat megalakításával kapcsolatban kéri a part védelem biztosítását. Kifogásolja Í piac magas árait és azt, hogy ide gének látják el piacunkat árúval, ho lott ezen pénzt az esztergomi földmivesek tehetnék zsebre. Sürgeti a villamos üzemnél kikötött vasoszlo pok felállítását. Kifogásolja, hogy az építési engedélyt olyankor adják ki amikor már laknak az épületben Kéri, hogy a műszaki bejárások kö^ zöltessenek a közönséggel. Egyéb ként a polgármester részéről min denkor megértést tapasztal. Dr. Gróh József szintén elismeréssel van a költségvetés iránt és felhasználja eme ünnepélyes pillana tot, hogy a város azon ujabb sérel mét tárja fel, hogy a törvényhozás Esztergom és Kőszeg városát meg fosztotta szab. kir. városi jogaitól Dr. Gróh álláspontját azon cikk sze rint fejtette ki, amelyet mai szá munkban a „Magyarság" után mi is hozunk. Szerinte f nemcsak e két város, de az egész ország veszte sége, hogy a szab. kir. város intéz menyét a törvényhozás törölte a jog életből. A látszatok világát éljük — úgymond — amig dicsőségeket zen günk a szent koronáról, e királyok alkotásait elpusztítjuk. A jogfosztás törvényes volt, de nem alkotmányos, mert minden ok, szükség, indokolás és megkérdezés nélkül fosztotta meg a törvényhozás Esztergomot jogaitól. Épen ezért a város nem mehet el némán e jogfosztás mellett s a nem informált törvényhozástól feliratilag a jól informált törvényhozásIOZ kell fordulnia, hogy e régi történelmi jogosultságot állítsa vissza. A közgyűlés nagy helyesléssel fogadta az indítványt. Mátéffy Viktor a vasoszlopokra ad felvilágosítást ós egyben kifejti, logy mennyi újítást eszközölt a villamosüzem. Dr. Gróh József beszédjére elismeri, hogy az említett törvényjavaslat ellen tényleg a parlamentben senkisem szólalt fel, mert tulajdonképen jogfosztásról nincs szó, miután a városok már régen elvesztették előjogaikat. A költségvetésről elismeri, hogy szép munka, félelmetesnek látja azonban a pótadónak 50%-ról 65%-ra való felemelését. Nem hiszi, hogy a miniszter jóváhagyja a költségvetést ós tőrölni fog belőle, ami minden valószínűség szerint a tisztviselők rovására fog menni, amit nem szeretne. Javasolja, hogy egyes tehertételeket több évre oszszanak be, amiből 55 °/o-ra esik le a pótadó. Figyelmezteti a képviselőtestületet, hogy az adófizető közönséget jobban megterhelni már nem lehet. A kereskedelem, az ipar pang s a földműves nép túl van terhelve. Az idegenforgalomtól nem vár oly sokat, mint amennyi reményt fűznek hozzá. letárgyaltatott a város 1929. évi költségvetése Dr. Gróh József csak röviden reflektál Mátéffy szavaira s arra, hogy Esztergom lehst megyei város, anynyit mond, hogy amit a miniszter megadhat, azt el is veheti. Vitéz Szívós Waldvogel József elismeri, hogy emelkedett a költség vetés. Az idegenforgalomról példákat hoz fel a haszon mellett. Sok a kiadás, mert az állam a saját ügyeit áthárítja a városra és ezért kell kérni a minisztertől bizonyos segé lyeket. Azt állítja, hogy a városok csaknem mind túl vannak a 60 % os pótadón. Mátéffy Viktor újból hangoztatja, hogy úgy az ipar, mint a kereske delem pang és bizonyítja, hogy csak az uj városok vannak túl a 60 %-os pótadón, a régiek nem. Dr. Antóny Béla polgármester he lyesli Mátéffy Viktor felszólalását és elfogadja az ajánlott módot, aminek következtében le lehet szorítani a pótadót 55 %-ra. Éz határozatba is ment. Dr. Zwillinger Ferenc elismeri a költségvetés helyességét. Szintén soknak tartja a rendőrségi terhet, követeli hogy házbért fizessen a rendőrség. Sokalja a háztartási va gyonigazgatási költségeket. Sürgeti a törvényhatósági jog megszerzését. Obermüller Ferenc kétségbe vonja, hogy a miniszter túlmehet az 50 % os pótadóhatáron. Azt bizonyítja, hogy más városokban aránytalanul kisebb percenttel járultak az iskola építéshez mint Esztergom. Szomorú példát nyújt a tüdőbeteg gyermekekről. Sokalja Osváth Andor lakbérét Miután a város tanügyi személyzete állandóan kimarad a városi tiszt viselők 12—50°/o-os pótilletményeiből, kéri azokat is legalább egy havi fizetés erejéig bevenni, mert azok is városi tisztviselők. Jakus János is elfogadja a költ ségvetést, de csak az 55 %-os alapon. A részletes tárgyalásnál dr. Zwillingernek vannak egyes helyeken kifogásai és dr. Berényi Zsigmonc ad felvilágosítást a kifogásolt köz közegéazséügyi állapotokra, ezzel Esztergomi Kereskedelmi I Társulat közl

eményei. A tagsági járulékokat a legutóbbi tervezet szerint olyképpen óhajtja a Kereskedelmi Társulat megállapítani, hogy minden egyes tagnak illetményéből évente 6 pengő a társulat kebelében létesítendő „Segélyalap" javára jusson. Ha elérhető az a törekvés, hogy 200 tagja legyen a társulatnak, akkor 1200 pengő jut évente a Segélyalapnak, amelynek az a hivatása, hogy saját hibáján kívül tönkrement vagy megrokkant társulati tagoknak segélyt nyújtson, vagy ha a tag meghal, akkor az arra rászoruló özvegy 200 pengőig terjedő és azonnal folyósítandó temetkezési segélyben részesüljön. A társulat minden rendelkezésére álló eszközzel arra fog törekedni, hogy ezt a segélyalapot minél nagyobb összegre gyarapítsa, mert ezzel felel meg leginkább szociális feladatának. A tagsági díjak a következők lesznek : Rendes évi tagság 18 P, vidéki évi tagság 12 P, pártoló évi tagság 9 P, alapítói tagság 100 P. A házalási törvénynek liberális kezelése hatóságaink részéről nagyon nagy kárt okoz kereskedőinknek. Házalók járják végig a lakásokat és hivatalokat „valódi" angol posztókkal, amelyek Angliában sohasem voltak, könyveket kínálnak részletfizetésre sokszoros bolti ár mellett, írószerekkel ós ceruzákkal járnak hadirokkantak és özvegyek, sőt szappanokat és egyéb droguacikkeket is házhoz szállítanak a teljes részvétünkre rászolgáló ügynökök, akik esetleg valaha jobb napokat láttak. Jelen esetben azonban nem a szív, hanem az észszerűség irányadó. A hatóságnak nem szabad szem elől téveszteni, hogy minden fillér, amelyet ezek az ügynökök elvisznek innen, nagyon is hiányzik, mert a város fenntartása, az adók fizetése, a személyzet, a saját gyermekeinknek közvetett úton való eltartása a mi kereskedőink vállára nehezedik. A nagyközönség legyen rideg és gondoljon arra, hogy kereskedőink itt majdnem kétségbeejtő viszonyokkal küzdenek s jön a tél, drága a fűtőanyag és másra nem támaszkodhatik a kereskedelem, mint saját polgártársaira. És azt se felejtsük el, hogy majdnem minden esetben az a legdrágább, ami olcsó. A piac kihelyezése. A szépészeti egyesület nevének megfelelően joggal törekszik arra, hogy városunkat minél szebbé, minél kívánatosabbá tegye idegenek részére, de azért is, hogy mi magunk jól érezzük magunkat utcáinkon. Ámde e cél el érése még sem lehet elég ok arra, hogy a heti piacot a város szivében megszüntessék, és kitereljék a határra, mert a falusiak semmiesetre sem fognak itt bevásárlásokat eszközölni, hanem bevételeikkel hazatérnek ós megint megcsappan a forgalom, amelyre annyira rá vannak szorulva azok, akik nagy áldozatok árán nyilt üzleteket tartanak fent. A legfontosabb szempont mindenkor az, hogy ha már fokozni nem tudjuk a kereskedelmi élet forgalmát, akkor mesterséges eszközökkel ne rontsuk le, mert ártani mindig sokkal könnyebb feladat volt, mint használni. Rombolni könnyebb, mint alkotni és a mi kereskedőink, akik a legválságosabb időkben Önmegtagadással helyt állottak és piacunknak országos, jó hírnevet szereztek a becsületesség fogalmában, megIHenyassZODyi ÓS Vőlegény ruhára a legszebbet csak Illésnél vehet Takarék-épület.