Esztergom és Vidéke, 1928

1928-09-30 / 78.szám

zimmMmt PHI ITIIf ül P.K TÁRSADALMI IIP M m POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ^IE8ÍELEIII HIDES VASAEIAF EB 0SÜTÖBTÖKÖ1 fserkesstőség és kiadóhivatal i Simor JAnos-ntea 18—20., kova a lap Mellemi részét illető közlemények, továbbá u előfisetésl s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdono« él felelöt szerkesztő i LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára : egy hOra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám Ara hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. m Miért fosztották meg jogaitól a két utolsó szabad királyi várost?* Irta: dr. Gróh yóasef. A magyar állam életében mindenkor különös jogállása volt a szabad királyi városok­nak, amelyek a nagyobb népes­ség, számottevő ipar, keres­kedelem vagy kulturális fej­lődés okából a király által kivétettek a földesúri és vár­megyei íenhatóság alól, testü­letileg nemesekké váltak. Külön­böző királyi, közjogi és vagyon­jogi jogosítványok birtokosai lettek, belügyeiket maguk intéz­ték s ugy kormányzás, mint Ítélkezés szempontjából a vár­megyei uriszék mellőzésével közvetlenül a királynak (esetleg a tárnokmesternek) voltak alá­rendelve. A szabad királyi városok féltékenyen őrizték nálunk is mint Németországban, kivált­ságos polgári jogaikat s bár ez a törvényhatósági és köz­ségi törvény kialakulásával kap­csolatban az 1872. évi 42., az 1876. évi 20., az 1886. évi 21. és 22. törvénycikkben egyre többet és többet veszített jelen­tőségéből, a .szabad királyi városok, amelyek törvényható­sági városokká nem lettek, az 1876. évi 20. törvénycikk és a jelenlegi községi törvény szerint megtartották szabad királyi városi címüket és régi jogaikból is annyit, hogy va­gyonuk kezelésére vonatkozó fpntos kérdésekben mint ingat­lanok vétele, eladása, bérlete kölcsönök felvétele a közvagyon oltalma, vagyoni romlás esetén a város zárlat alá helyezése stb., nem a vármegyének, il­letve alispánnak, hanem köz­vetlenül a királyi kormánynak maradtak alárendelve. (Községi törvény, 165. §.) Szomorú jelenség, hogy a törvényhatósági jogot nem nyert nagyszámú szabad királyi vá­* Ezen cikk a „Magyarság* szept. 25-iki számában is megjelent. rosok közül kismagyarországon összesen kettő maradt: Eszter­gom és Kőszeg. Ez a két kisvá­ros reprezentálta a királyi jogok­nak birtokát, ez a két város volt hivatva fentartani eme elhaló történelmi jogintézményt, míg­len az 1928. évi 36. törvény­cikk az „önkormányzati igaz­gatás folytonosságának bizto­sításáról" (a törvénytárban meg­jelent 1928 július 31-én) ezt a jogintézményt, a törvény címének ellentmondva, e váro­sok minden megkérdezése nél­kül a magyar jogéletből végleg kitörölte. Lehet-e elhaladni szótlanul nemzeti létünk eme évszáza­dos jogintézményének indokolat­lan elmúlása mellett ? Nem kell e fájlalni, hogy amidőn régi dicsőségünkre emlékeztető szab. kir. városaink mind elvesztek, akkor a megmaradt kettőnek különleges jogállását mi ma­gunk szüntetjük meg, hogy egy se maradjon azokból, ame­lyeknek léte-gyökere messze nyúlik a történelembe Ha eli­téljük azt, aki évszázados házak porladó régi díszítéseit lerontja ahelyett, hogy szerető kézzel tatarozná és uj vásári munká­val cseréli föl, hogyne fájlalnók a régi jognak alkotásait? Ha törvény oltalmazza kevésszámú s eddi % még megmaradt mű­emlékeinket — hová fordul­junk, hogy el ne bontassanak a régi jogintézményeink? Az ősi intézményekhez való ra­gaszkodás minden nemzetnek egyik erkölcsi erőssége és igy joggal sérelmes e két városra, hogy az önkormányzati igaz­gatás folytonosságának biztosí­tása cimén, minden megkér­dezés nélkül, a törvényhozás elvette évszázados történelmi jogaikat. „A jogi életnek mind­inkább kissebbedik az a köre, amely saját históriánkból nőtt ki* — sóhajt fel K. Kovács Gyula, a nyolcvanas években a párbérről irt jeles munkájá­ban s mi e sóhajt fájdalma­san ismételjük a fenti egysoros törvény olvasásakor. Werbőczy Hármaskönyvében a 15. század végén már meg­említi, hogy Esztergom a királyi felség személyes jelenlétének joghatósága alatt áll — az 1715. év 38. tc. Esztergom városának a török járom alól való felszabadítása után meg­állapítja, hogy ámbár a régi szab. kir. város lakosai mind elpusztultak, azért a király a város önkormányzatában a foly­tonosságot fentartotta és a város szab. királyi jellegét to­vábbra is biztosította. Hát vájjon miért kell e történelmi alkotást kitörölni jogintézmé­nyeinkből ? Nem állott módunk­ban beszerezni e törvény indo­kolását s igy nem tudunk azzal vitába keveredni. Csak annyit tudtunk megállapítani, hogy az általános szabállyal szemben terhes volt e két városra a kivételes jogállapot fentartása és az összes nem törvényhatósági városokra egy­séges jogállapotot kellett terem­teni és valamennyit a törvény­hatóságoknak kellett aláren­delni. Feltűnő és indokolatlan ez az álláspont akkor, amidőn a fenti törvény meghozatalával egyidőben benyújtott s a köz­igazgatás rendezéséről szóló törvényjavaslatban statuálni kivan a kormány oly „megyei városokat" (33. §.), amelyeket arra való fejlettségük alapján a belügyminiszter „gazdasági ügyekben kivehet a vármegye fenhatósága alól, s közvetlenül saját hatósága alá rendelhet". Vagyis az uj törvényben ter­vezik nyilván, mint szükségeset azt a jogintézményt, amit Esztergom és Kőszeg városok­nál mint évszázados ősi magyar jogintézménvt megsemmisítet­tek. A magyar királyoknak a fő­kegyúri jogért folytatott küz­delmében töbször előfordult, hogy Róma a magyar királyok javaslatát — praesentatióját — egy-egy főpapi méltóság betöl­tésére elutasította, de egyben ugyanazt a személyt ugyanazon iratban ugyanazon méltóságra saját hatalma teljességéből ki­nevezte. A régi szab. kir. városi jog megsemmisítésének és a bel­ügyminiszter — mint jogfor­rásból eredő eme jogosultság újraalkotásának ezen formáját látva, önkéntelenül ama követ­keztetésre jutunk, hogy ha ez az irányzat folytatódik, akkor nálunk megszűnnek a jogok, amelyek a múltból, a történe­lemből származtak és csak azok létezhetnek, amelyek a jelenlegi kormány hatalmának teljességéből erednek. Az eső ós szüret Irta: Szölgyémy Gyula, A három hónapos száraz és me­leg idő a szőlőbogyók fejlődésére káros visszahatást gyakorolt, vagyis a szőlőszemek aprók maradtak, ros­rostos anyagai elfásultak, növeke­désre kiterjedésre alkalmatlanná let­tek. Beállt azonban a bőséges eső­zés, mely az elfásult, de még élő szervezetbe oly sok nedvességet szo­rított fel, mennyit az érőfélben lévő bogyó befogadni és hasznos növe­kedésre, kifejlődésre fordítani kép­telen. Következmény, hogy egyes he­lyeken, hol főképen sűrűn állanak a termőtőkék, a bogyók felrepedezve s igy penészedésnek indulnak, mi tetézi a tavaszi fagykárokat, mert a vásárlónak ezt tekintetbe kell vennie úgy a bepincézéf, mint a további ér­lelés és jövő értékesítése mérlegelé­sénél, mit a termelőknek tudomásul kell venni épen úgy, mint azt, hogy külföldi kereskedelmünk béklyókba van verve s így az bortlzlet tisztán a belfogyasztásra van utalva, mit szegénységünknél fogva a termelés arányában megfelelően jól elhelyezni alig lehet. Igy súlyosbodtak a bor­termelők nehézségei. A termelők a rothadásnak indulá­sát látva, már is megkezdték a szű­re telest a még be nem érett szőlők­ben. Következménye lesz a gyenge minőség, a termelők költségeit sem fedező ár, sőt még az eladás ne­hézségei is, mert aki bort kíván venni, inkább magasabb árt hajlandó fi­SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül­köző, konyha- és kenyérruha, abrosz (nagyban és kicsinyben) legjutányosabban beszerezhető házi szövött Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtarik

Next

/
Oldalképek
Tartalom