Esztergom és Vidéke, 1928

1928-09-16 / 74.szám

SV IsW PHI 1T1KAI £s TÁRSADALMI I AP M m POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP ^SEBULEIIE 1IIDEH VASABIAF ES OSÜTÖBf

ÖKßä Iserketxtöiéf ét kiadóhivatal i Simor Jánoialcs 18—20., hova a lap sselleiai részét Illető közlemények, továbbá u elöflsetési • hirdetési dijak itb. küldendők. Telefon 21. Főmnnkatárs: VITÁL ISTVÁN, LaptaUJdonoe ét felelős szerkesztő i LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára : egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám Ara hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. A magyar ifjúság sorsa. — Egy törvényhatósági bizottsági felszólalás kiegészítése. — A vármegye csütörtöki közgyűlésén Veszprém vármegye átirata kapcsán rámutattam azokra a rendkivüli akadályokra, amelyekkel a pályát választó magyar ifjúságnak küzdenie kell s amely nehézségek véleményem szerint oly súlyosak, hogy akarva, nem akarva is a magyar középosztályt az egyke felé terelik. Úgy vélem érdemes e nehézségekkel sajtó útján a nagyobb nyilvánosság előtt is foglalkozni, hiszen legnagyobb kincsünkről, a magyar ifjúságról van szó. A kérdés kiinduló pontja: küzdelem az egyke ellen; gyakorlatilag égető kérdése pedig, hogy amikor egyre több és több gyermeket óhajtunk, mit tegyünk azokkal, akik már itt vannak, fel is nevelődtek s hogy kenyérhez jussanak, pályát akarnak választani. Kis-Magyarországon eddig is igen sok gondot okozott a pályaválasztás. A középiskolákon csak valahogy elvergődött és átvergődik ma is az ifjúság. Jelesek, jók, elégségesek egyaránt a társadalom jólelkűsége mellett megtalálják azt a keveset, ami a középiskola elvégzéséhez a szegény magyar ifjúságnak kell. Hanem mikor leteszik az érettségit, a szülő és ifjú egyaránt lehetetlen helyzetbe jutnak. Ma senki sem tudja, mit kezdjen maturus gyermekével még akkor sem, ha ez jó tanuló és a vagyoni eszközök is megvannak a tanuláshoz. Ha pedig ezek az előfeltételek hiányoznak, akkor a helyzet még sokkal nehezebb különösen 1928. évi XVI. 2 §§-os törvény után, amely most lépett életbe, amit a közönség még nem ismer, amelynek hatását és súlyos következményeit most érezzük először. E törvény szerint a tudomány egyetemek mindegyik karára (hittudományi, jogi, orvosi, bölcsészeti, közgazdasági) továbbá a jogakadémiákra a beiratkozásra külön engedély szükséges, „amely engedély megadásánál a nemzethűség és az erkölcsi megbízhatóság követelményei mellett figyelemmel kell lenni egyfelől a felvételt kérők tanulmányi eredményeire illetve szellemi képességeire, másfelől arra is, hogy elsősorban a hadiárvák és a harctéri szolgálatot teljesítettek és közalkalmazottak gyermekei, továbbá különféle foglalkozási ágakhoz (mezőgazdasághoz, iparhoz, kereskedelemhez, szabad foglalkozásokhoz stb.) tartozóknak gyermekei az ezen foglalkozásokhoz tartozók számának és jelentőségének megfelelő arányban jussanak a főiskolákra és a fölvettek száma az egyes törvényhatóságok között is igazságosan osztassék fel." A kultuszminiszter úr a közelmúlt napokban már megállapította a minden tudományszakra felvehető legnagyobb kontingenst s maga is a lehető legkeményebben obstruálta meg egy nyilatkozatában e törvényt következményei miatt. Ez a törvény elejtette a 48as idők egyik legnagyobb vívmányát a tanulás szabadságát. E törvény első végrehajtása után kétféle érettségizett ifjúsága lesz az országnak, — az egyik csoport, akit beengedtek az egyetemre, a másik, akit onnan a törvény alapján elutasítottak. Az elutasítás mindegyik ifjúra súlyos ítélet. Azokra is, akiket erkölcsi vagy hazafias szempontból megbízhatatlannak találnak; azokra is, akiket elutasítanak gyenge bizonyítványaik miatt; azokra is, kiket fölöslegesnek Ítélnek, mert társadalmi osztályuk már annyira képviselve van, hogy ők szükségtelenek; de azokra is, kiket olyan helyről, ahol mondjuk ingyenes rokoni segítség útján meg tudnának élni, más egyetemi városba küldenek, ahol iskoláztatásukat vagyonilag fedezni képtelenek. Ezek az ő érettségi bizonyítványukkal úgy fognak járni, mint akik részleges capitis deminuciót szenvedtek és egész életükön keresztül mint megbélyegző pecsét fog rájuk nehezedni. Miként semmire nem lehet értékelni egy ifjút akit az egyetem nemzethűség és erkölcsi szempontból megbízhatatlannak itélt, épen úgy milyen lekissebbítése lesz az érettségi bizonyítványnak, ha valaki ennek dacára éretlen az egyetemre; és mily decadens hatású egy ifjúra, aki ott, ahol élni, dolgozni akarna, szükségtelennek találtatik. Ez a különbség felállítás az érettségi bizonyítványhoz fűződő eddigi fogalmi ismereteink mellett amíg egyrészt az ifjúság egész életére nézve döntő különbséget teremt állampolgár és állampolgár között, másrészt a magyar érettségi bizonyítvány értékelése tekintetébén külföldi vonatkozásokban is nagy zavarokat okoz. Vájjon lehet-e kívánni, hogy a külföld elismerje ezeknek egyetemre való képesítését akkor, ha ezt a magyar törvény -— bármily okból — kizárja s ha elismeri, akkor e törvény csak a szegényeket fogja sújtani, de nem azokat, akik gyermekeiket külföldön is neveltethetik. De ettől eltekintve, vájjon mit kezdjünk azzal a percentualiter nagyszámú elégséges tanulóval, akiket majd visszautasítanak ? Erre a kérdésre senki sem ad feleletet. Hogy ezek elhelyezkedési lehetőségét egyéb pályán megvilágítsuk, felelevenítünk egy-egy közelmúltban elhangzott nyilatkozatot és tényeket, miketnapról-napraolvasunk. Égy pár hete, hogy a miniszterelnök kijelentette, hogy Magyarországon még sok kereskedőnek kell pusztulni, hogy a többi megélhessen. Pár hónapja, hogy a pénzügyminiszter akként nyilatkozott, hogy össze kell vonni a pénzintézeteket, mert így kevesebb tisztviselővel fognak dolgozni és könnyebben tudnak megélni. Ugyanő hangoztatta az egyesülést a vasiparban, hogy itt se kelljen oly sok mérnöknek és adminisztratív tisztviselőnek kenyeret adni. Á népjóléti miniszter egy év előtt az élelmi cikkek drágulása idején a bajt abban látta, hogy sok ilynemű kereskedő van s az iparjogosultak létszámának erőszakos csökkentésében látta a baj orvosságát. Pár év előtt a pénzügyminiszter a szőlőtulajdonosoknak mondotta, vágják ki szőlőiket és másutt keressenek elhelyezkedést, az állam rajtuk nem tud segíteni. Az igazságügyi miniszter a jogi oktatás időtartamának meghosszabbításával és ügyvédi numerus clausussal kívánja a jogi pályáról az ifjúságot elriasztani. Az orvosi kar évenként szokott kiadni kommünikét, hogy e pályára ne menjenek, mert ez nem ad kenyeret. Ahol valami pályázat, ösztöndíj, segély nyújtatik, mindenütt csak a jeles tanulók jönnek szóba. Ezek után kérdem, mit tegyünk ifjúságunk „elégséges" részével, amely a létszám nagy percentjét teszi ki ? Hová tegyük őket, amikor minden helyről, minden asztalról, ahol terítve van, minden pályáról, ahová nézünk, a legerőszakosabb módon elűzik őket. Oda jutunk, hogy amikor egy középosztálybeli ifjú 18 éves lett, nem tudunk vele mit csinálni. Még azon szerencsés esetben sem, ha volna pénz a taníttatásához. Modern Taigetost kell keresni, hogy eltüntessük 18 éves ifjainkat. És ezt a társadalom, mint ahogy erre a kultuszminiszter úr is rámutatott, az egykében találja meg. Ékes beszédeket hallunk az egyke ellen, cselekvést azonban vajmi keveset és ezzel bele kergetjük a középosztályt az egykébe. Nincs visszatetszőbb •a- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül- rj I I ' I ' ' i a • - köző, konyha- és kenyérruha, PÖ P7iTl?l I1ÍÍ I flH^ LA71 C7Äl/nit abrosz (nagyban és kicsinyben) • UlUáUllClIIII sUQOáVilUl IGLI IldsCI d*»U Villi legjutányosabhan beszerezhető MHHÜHHMHMHKHHÍHHMÜMMÍMHB Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtat!!?