Esztergom és Vidéke, 1928

1928-07-08 / 54.szám

Hfak DAI iTiirAi TÁPSÁDAÍ.MI I AP M ^ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. HEBIELEIII IIIDEI VA8ÁRHAP ÉS OSŰTÖBTÖKöl szerkesztőség et kiadóhivatal i Slmor János-utca 18—20., kova a lap sssllemi részét Illető közlemények, továbbá sz előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÄL ISTVÁN. Laptnlajdonoa él felelős szerkesztő i LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy bóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Orsz. úszóbajnokverseny az uszodában. Bárány István Európa-bajnok és Wannie startja. — Bitskey testvérek, Szigritz, Bárány Éva és Magda indnlása szenzációssá teszi a versenyt. — Bárány bejelentette 100 és 200 m-en országos rekordkísérletét. — Ä verseny d. n. fél 5 órakor kezdődik. A Kolos-kórház helyzete. Irta: dr. Oönczy Béla m. kir. egészségügyi főtanácsos, kórházigazgató-főorvos. Néhány héttel ezelőtt egy cikket írtam a helyi lapokba a korház jelenlegi helyzetéről s abban kifejtettem, hogy a kórház fatális helyzetén csak az segítene, ha a kórház kibővíttetnék azért, hogy összes betegei után felmerülő jövedelmeit egymaga használva fel, hasznot hajtóbban gazdálkodhassak és pénzügyi mérlegét évről-évre ne deficittel, de megtakarítással zárhassa le. Akkor aranyszabálynak jeleztem azt a tényt, hogy minél nagyobb egy kórház betegforgalma, annál könnyebb annak az adminisztrációja s annál többet lehet produkálni úgy a gyógyítás, mint gazdaság terén. Ezért állnak oly kitűnően azok a kórházak, amelyek nagyobb elmeosztállyal bírnak, mert az elmebetegek gyógykezelése aránylag sokkal kevesebb anyagi áldozatot kivan, mint a többi (különösen sebészeti és szülészeti) osztály betegei, s mert az elmebetegeknél eszközölt megtakarítás bőven fedezi a többi beteg drágább kezelését. Nálunk pedig fordított a helyzet, mert a sebészeti és szülészeti osztályokat magában foglaló Kolos-kórház sok oly jövedelemről mond lea Simor-kórházzal való összeköttetése miatt, amelyet maga használhatna fel, ha összes betegeit a Kolos-kórházban központosíthatná. A közönség köréből akkor sok elismerő nyilatkozatot kaptam azért, hogy a kérdést nyilvánosság elé vittem és magyarázatát adtam sok oly körülménynek, melyet a közönség nem tudott megérteni. Ez az akkor megnyilatkozott érdeklődés adja ismét kezembe a tollat, mert félő, hogy a kórházbővítés kérdése ismét lekerülhet. Ez a kegyelemdöfést adná meg a kórháznak, s miután nemcsak a kórházat buktatná meg, de a várost is igen nagy adóssággal terhelné meg, magam iránti köteles séget is teljesítek, amidőn erre még idejekorán hivom fel a közfigyelmet és leszögezem, hogy ezért a felelőséget nem vállalhatnám. Időközben u. i. a megoldásnak az a lehetősége alakult ki, hogy a kórházbővítési tervek részletekben vol nának megvalósíthatók. Első részlete ezen programmnak a tervezett belgyógyászati pavilion megépítése lenne, azonban ennek feltétele az volna, hogy a minisztérium által felállított alapelvnek meg felelőleg a város a már megszavazott 160.000 pengővel tényleg járuljon az építéshez, amelyet a minisztérium 425.000 pengőre egészítene ki. De örömmel vettem tudomást ezen megoldásról is, mert ha ez az első lépés messze is marad még az egész kórház restaurációjának ós modernizálásának megvalósításától s nagy kérdés, mikor kerülne a sor a többire ? a Kolos-kórház anyagi helyzete az új belgyógyászati pavilion megnyíltával egy csapással oly ked vezően változna meg, hogy akcióképessége visszatérvén attól fogva, ha lassanként is, de a saját erejéből is hozzájárulhatna az egész építési terv megvalósításához, amire u. i. a feltételeket a kórház a jelenlegi viszonyok közt absolute nélkülözi. Sajnos, azonban úgy vagyok ér tesülve, hogy bár a város a 160.000 pengős segélyt megszavazta, határozatát végrehajtani nem tudja. Már pedig a legrövidebb halasztás is a kórház csődjét jelenti. Ennek a Kolos-kórházra nézve veszélyes voltát akarom tehát megvilágítani, mert minden év, amelyet a kórház elveszít, minimum 24.000 P kárt okoz az 1927. évi zárszámadás bizonysága szerint, oly értelemben, hogy közös adminisztráció mellett ennyivel lehetne azt részben olcsóbbá tenni, részben kizárólag a Koloskórház vagyonának gyarapítására fordítani. 24.000 pengő tehát az az összeg, amely a Kolos-kórházra s közvetve a városra nézve évente elvész, pedig máris 80.000 pengőt tesz ki az az adósság, amelyet 'a városnak — bár a kórház kamatfizetési kötelezettsége mellett — azért kellett felvenni, hogy a Kolos kórház a deficiteket fedezni és forgótőkéjét létesíteni tudja. A korháztól, dacára a vázolt viszonyoknak teljesen méltánytalanul ugyan de oly anyagi teljesítés igényeltetik mint az is, hogy a jövedelméből forgótőkét maga teremtsen és deficitjeit a melyeknek még amortisatió utján való törlesztése is csak 15 év alatt történhetik meg rövid 2—3 év alatt maga törlessze le, amire nemcsak ily vórvesztések után nem képes, de amit csak úgy vállalhat, ha e célra külön ápolási pótdíj biztosíttatik. Ez okból évek hosszú során át mident elkövettem actió képességének helyreállítására. Deputatiókat sürgetni, javaslatokat, jelentéseket tenni a napi ápolási dij méltányos megemelése, államsegélyek kieszközlése céljából és a (kórház kibővítése érdekében meg nem szűntem. Az ügy érdekében intézkedéseket ajánlottam, de mindeneket megelőzve az administratio megvizsgálását kértem, különösen arra nézve, hogy elérhetett volna-e a kórház nagyobb financiális eredményeket, mint amilyeneket tényleg elért ? A vizsgálat igazolt, amennyiben miniszteti bizottság nyilt kórházbizottsági ülésen megdicsérte működésemet, a mire nem kérkedésből de azért hivatkozom, hogy a vizsgálat eredményének mértékéről is beszámoljak. A vizsgálat abban a tekintetben is igazolt, mert megállapította, hogy amint én azt jelentettem is a kórház anyagi bajainak oka a Simor-kórházzal kötött szerződés. Azóta a Simor-kórház vezetősége maga is elment az általa nyújtható engedmények végső határáig, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a Kolos-kórház évente még mindig 24.000 pengőt fizet mégis arra, hogy a Simorkorházban kénytelen tartani betegeit, nem mintha a Simor korház haszonnal dolgozna, de mert a kettős administratio mindkét kórház fentartását mód felett megdrágitja és pedig a Simor-korház még kisebb lévén mint a Kolos-Korház, fenntar tása (élelmezése) még drágább mint a Kolosé, de ép ez a külömbözet az, amit a Kolos-kórház a maga hasznára fordíthatna, ha az összes betegek központosítása a Kolos-korházban már megtörtént volna. A Simor-kórház vezetőségének sem érdeke, hogy a Kolos-kórház ezt a reá nézve káros viszonyt fenntartsa, hiszen már sokszor volt arról szó, hogy teljes szétválás esetén mily egészségügyi hatáskört kaphatna a Simor-kórház, mely nemcsak bizto sítaná létét, de egyúttal nagy szolgálatot tenne a város és az egyesített vármegyék egészségügyének is. Az megdönthetlen tény tehát, hogy a kórházbővítés az egyedüli és tovább nem halasztható megoldás, ami lehetővé tenné a Kolos-kórház actioképességének a helyreállítását, de amennyiben teljes joggal igényeltetik a kórháztól az, hogy önmaga is részt vegyen a saját gazdasági helyzetének rendbehozásában, az erre módot adó eszközöktől megfosztani nem lehet s nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, hogy ha a kórház a háború előtt megfelelt régi méreteiben hivatásának, annak most is megfelelhet. Ezen felfogás tévességét bizonyítja az, hogy a város, a Kolos kórház befogadó képességének elégtelensége miatt már 1913-ban •— tehát még a háború előtt — is folytatott tárgyalást a Simor-kórházzal kötendő szerződés iránt, de éppen a háború kitörése volt az, ami a kész szerződés aláírását az utolsó pillanatban megakadályozta, hisz a Simor-kórház katonai célokra lett igénybe véve. De ez volt az oka azután annak is, hogy a kórház egy fiókkórházat létesített a Német-utcai Ivanovicsházban, majd a háború megszűnte után tényleg bérbevette a Simorkórházat, megelőzőleg azonban a kórház ügyben akkor illetékes belügyminisztérium — mint elébb erre céloztam is — 68.555/917. VII. a. sz. leiratával még 1917. október 4-én tett Ígéretet arra, hogy „a kórház bővítését a legmesszebbmenő határokig fogja támogatni", sőt műszaki osztálya által még egy tervet is dolgoztatott ki az építendő belgyógyászati osztály számára, amely aztán tényleg kidolgozásra került. Tehát a kórház bővítése nem ma felvetődött eszme. 1 S ma sem úgy áll a helyzet, hogy azért kell a kórházat kibővíteni, hogy betegeket édesgethessünk a kórházba, mert erre szükség nincs, hiszen a betegek száma évről-évre amúgy is növekedik (a háború előtti 45.829 ápolási nap 55.616 ra emelkedett azóta), hanem azért, hogy azt a 70 beteget, akikre azért fizetünk reá évente 24.000 pengőt, mert nincs helyünk arra, hogy a Kolos-kórházban ápoljuk őket, a saját fedelünk alá hozhassuk át. A belgyógyászati pavillont tehát a legsürgősebben meg kellene építeni, hogy az legkésőbb a jövő év őszén a használatnak átadható legyen. Amidőn tehát a városnak határoznia kell, hogy a 160.000 pengős •a- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törfil• « köző, konyha- és kenyérruha, házi szövőit legjutányosabban beszerezhető Pelczmann Lászlóná Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatík