Esztergom és Vidéke, 1927

1927-07-27 / 59.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. HE8IELEBIK 1IHDEI VáSÁBIAP ÉS ÖSŰTÖBTÖKÖB szerkesztőség ét kiadóhivatal i Simor János-utca 18—20., •ova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá sz előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmnnkatárs: VITÁL ISTVÄN. Laptulajdonoa és felelős szerkesztő i LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára ; egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szára ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza DR. CSERNOCH JÁNOS. Esztergom bíboros érsekének, a magyar hercegprímásnak ke­zéből kihullott a pásztorbot. A magyar katholikus egyházfejedelem nemes szive, akihez a nemzet nagy és nehéz napjaiban bizodalommal és reménységgel fordult, megszűnt dobogni. Az ország első papját, első zászlósurát, vármegyénk örökös főispánját, városunk jóságos atyját kálvária járásunk gyászos, könnyes napjaiban, amikor oly kevesen, vagy alig vannak hi­vatott vezérek, elragadta a ke­gyetlen halál. Mélységes csend, bensőséges gyász borult a magyar katholiciz­musra, az ős koronázó városra; millió és millió ajakról részvét; fájdalom száll a magasba. Szent­séges Atyánkkal együtt, a világ minden táján megtört lelkek, meg­hajlott fejek, könnyes szemek zso­lozsmája, imája tör magának utat az örökélet forrásához, ahová so­kat szenvedett, nagynevű herceg­prímásunk magasztos lelke dicső­séges pihenőre tért. A történelmi Nagy-Magyaror­szág egyik legerősebb oszlopa dóit ki Esztergom érsekének, Magyar­ország hercegprímásának halálá­val, az a hatalmas közjogi méltó­ság, melynek pilléreit szent István alapozta meg, mely ezer éves nem­zeti egységünk, létünk biztos, szi­lárd sziklaköve. Bevonult dr. Csernoch János is abba a nagy magyar temetőbe, amit a történelmünkben soha nem is­mert nagy arányban, a világháború nyitott fel és szélesített ki, amely tengernyi vérrel és könnyel nem­csak az ország területi épségének s az ezer éves nemzeti egységnek lett temetője, hanem gyors egymásutánban az nemzet legkiválóbbjait fogadja be, hogy igy a vezérek nélkül maradt nemzet hitének, reményének sirját is ásni kezdhessék. Szegénységben nőtt fel, aki nem ismerte a jólétet, akinek a nélkülözés jutott osztályrészül. Az egyszerűség, igénytelenség erényével, a munka szeretetével indult el a szülői háztól, hogy szívós akarattal, hatalmasan építse ki Istenadta nagyszerű ké­pességét, hogy a mindenki által tisztelt tudásnak hatalmas fegy­vertárát gyűjtse Össze, melyet sohasem a maga személyének mási székbe emelte. I érvényesítésére használt fel, hanem mindenkor Hazájának, Egy­házának javára, dicsőségére. Egyetemi katedrára készült s a nagy Simor János'hercegprí­más udvari papja lett. Kiváló képessége, nagy tudása méltó kör­nyezetbe került s innen futotta meg azt a tüneményes utat, mely az egyszerű udvari papot előbb a kanonoki, majd a Csa­nádi püspöki, kalocsai érseki s végül az esztergomi hercegpri­Méltóságaiban a kötelességtu­dásnak, munkának, egyszerűség­nek volt mintaképe, mindig taní­tott és serkentett. Éleslátása, em­berismerete, erős akarata, nagy tudás% az emberi gyengeségekkel szemben megértővé tette. Az el­lentéteket nem kiélesíteni, hanem kiegyenlíteni törekedett. Nemcsak a lelke volt nagy, hanem a szive is, nemcsak imádkozni tudott, ha­nem jót is cselekedni. Mélységes tisztelet, szeretet kisérte szemé­lyét, mely már életében is a le­gendák körébe emelkedett. Csak az ily egyéniségnek ada­tott meg az a kiválóság, hogy ki­rályt koronázhatott. Csak az ilyen nagy lélek tudta elviselni a dicső­ség, a kegyelem mellett azokat a sorscsapásokat, melyeket meg kel­lett érnie. A király halála, az ország ösz­szeomlása, melynek nagyságán oly sokat dolgozott, boldogulásáért oly forrón imádkozott. Tisza meggyil­kolása, a kommün pusztítása, a király száműzetése mind-mind egy­egy nehéz megpróbáltatás. És ő nem tört össze, hanem teljesítette azt a nagy történeti hi­vatást, melyet az isteni kegyelem részére kijelölt. A vörös terror alatt palotájából kiköltözik s hí­veinek szeretete, védelme alatt gyalog megy fel a Bazilikába, hogy a megrémült hivők lelkébe reményt öntsön s félelem nél­kül osztja ki Budapesten a bérmálás szentségét. Amikor pedig megbukott a tanácskormány, az első aki megjele­nik a romokon, hogy részt vegyen az újjáépítés nagy és nehéz mun­kájában, majd magas kora és betegsége dacára hajóra száll és átvi­torlázik Amerikába, hogy a magyar névnek dicsőséget, a magyar ügynek barátokat szerezzen s hogy a magyar feltámadást szol­gálva az amerikai magyarokat is az újjáépítés munkájába állítsa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom