Esztergom és Vidéke, 1927

1927-05-01 / 35.szám

Mk DAi iTlIíal TARRA Hál Mi I AP M » POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. IEBJELEIIK BIIDEI VASiRlAP ES GSÜTÖBTÖKÖB. 1 «erkesstoség és kiadóhivatal; Simor János-utca 18—-20., tova a lap szellemi részét illető közlemények, további es előfizetési s hirdetési difakstb. küldendők. Telefon 21. Ftamkatárs: VITÁL ISTVÁN. LaptuUjdonos és felelős szerkesztő] LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza A jövőről beszélt az ötven esztendős Vass miniszter, amikor születésnapja alkalmából egy újságíró intervjut kért tőle. A jövő alatt pedig értette szociális program­jának megvalósítását, amelyben je­lentékeny részt foglal el a munkás­biztosításról szóló törvényjavaslat. A miniszter kijelentette, hogy kisebb változtatásoktól eltekintve megma­radtak az eredeti alapelvek s e nagy­fontosságú reform méltó pandantjául szolgálhat az olasz minisztertanács által nemrégiben kiadott munka-char­tanak, amelyről Vass miniszter is a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott s a melynek nyíltan bevallott célja az áílaméletből kiküszöbölni a fejlő­dést gátló osztályharcot. Ha azok a koncepciók megvaló­sulnak, amelyeket ez a munka­charta tartalmaz, nem csodálkozha­tunk Vass miniszternek iránta való bámulatán, mert ezeknek az elvek­nek az életbeléptetése valóban a munkásság ós munkaadó testület vi­szonyának végleges és közmegelége­désre szolgáló rendezését jelentené. Nem felesleges, hogy a születés­napját ünneplő miniszter törvényja­vaslatának benyújtása előtt figye­lembe veszi az olasz javaslat egyes intézkedéseit s amennyiben lehetsé­ges, közülük a legfontosabbakat ha­zai talajba igyekszik átültetni. Letagadhatatlanul komoly koncep­ció ez a munka-charta, nemcsak a munka társadalmi kötelezettségéről, vallott nézeteivel, de mindazokkal az intézkedéseivel, amelyek egyként igyekeznek a dolgozók és a mun­káltatók érdekeit szem előtt tartani s egy óriási szintézisbe egyesíteni a köz javára. Ebben a chartában szi­gorúan elő vannak írva a munka­adók és a munkások jogai és köte­lességei. Hatalmas rendet igyekszik ebbe az eddig bizony meglehetősen rendezetlen kérdésbe belevinni s igyekszik elkerülni egyes felmerült súrlódásoknak a sztrájk erőszakos fegyverével való elintézését. Egyké­pen felelőssé teszi a termelés rend­jéért a munkaadót és munkást s amikor a munkások számára szigo­rúan előírja a kötelezettségeket, ugyanakkor ugyanolyan szigorral fi­gyelmezteti a munkaadókat is arra, hogy mivel tartoznak munkásaiknak. A munkás jogának megállapítása fizetéses szabadságra, kártérítési igé­nyének elismerése abban az esetben, ha nem az ő hibájából kell elhagyni az üzemet, a baleseti biztosítás, anya­sági biztosítás, a kényszerű munka­nélküliség lehetőségének figyelembe­1 vétele, mind oly szociális gondola­tok, amelyeknek megvalósulása nem­• csak humanisztikus szempontokból, j de a termelés rendjének biztosí'ása ; érdekében is szükséges. A fascista nagytanács mikor le­fektette ezeket az alapelveket, szép jmunkát végzett s ha Olaszországban „Esztergom és Vidéke" tárcája. Viszontlátás. A Köves hágón lassan léptettek a kis hegyi lovak. — János bácsi, János bácsi 1 Hajt­son gyorsabban I Az öreg székely hátrafordult és jó­ságosan nézett keskeny karimájú ka­lapja alól. — Nem lehet még, kisasszony. Majd ha felkapaszkodtunk a hágón 1 Türelmetlenül meredt a hágóntúlra Margit szeme. Arca kipirult a vára­kozástól. Most, 7 év után újra látni fogja a szülővárosát és a várat. 7 évi És hogy elrepült akkor az idő. Akkor még kis lány volt, amikor innen elkerültek. De magával vitt sok, sok mindent ebből a kis város ból. Élénken vésődött emlékébe a nagy kert, az óriási akácfa és a vár sziklára épült öles falaival. Felkiáltott örömében, amikor a hágóra feljutva kibukkant a vár a zöldelő erdő , mö­gül. Szürke falai komoran váltak ki az ég kékjéből: a kis város felett, mint óriási korona emelkedett. Ka­lapált szive az örömtől s egyszerre elfelejtett mindent, csak a vár szür­ke bástyáit nézte s az azokhoz fű­ződő emlékek elevenedtek gondola­taiban. A kis hegyi lovak most már gyors iramben vitték a szekeret. Amint kö­zeledtek a városhoz, a vár úgy nőtt, nőtt a város fölött. Margit lelkén édes muzsika szólalt meg s elfelejtette, hogy már nem 13 éves. János bácsi hátra nézett. Jóságos, egyszerű szivét örömmel töltötte el kisasszonya boldogsága. Nem akarta zavarni, de meg kellett szólalnia. —t Aztán hol álljak meg a lovaim­mal, kisasszony lelkem ? — Hajtson egészen a vár aljáig, édes János bácsi, hiszen a várba akarok felmenni. — Gyi I Sietve ügetlek át a város utcáin. Egyszerre ismerős ablakszemek kö­szöntgettek feléje. Szétpillantott, de aztán a várra tévedt megint tekintete Mindjárt a hegy lábához érnek. És aztán I Siet fel a várba. Oda, ahová gyermekkorának annyi tündérmeséje rajzolódott, a komor sziklák közé. A szekér megállott. Margit leszök­kent. — Itt várjon meg, János bácsi I beválik a gyakorlatban az új rend, semmi sem volna kívánatosabb, mint ennek átvétele természetesen mutatis mutandis. Mi bizunk Vass miniszter belátá­sában s eddigi működésének alapján reméljük, hogy ha nem is megy el lényeges okok folytán a munka sza­bályozásának kérdésében oly mesz­szire, mint az olaszok, mégis a mun­kásbiztosítási törvényjavaslat letár­gyalása idején — természetesen ra­gaszkodva eredeti koncepcióihoz — figyelembe fogja venni az esetleg el­hangzó értékes kritikákat s olyan művet fog létrehozni, amely nem­csak neki szolgál becsületére, de a magyar dolgozók sorsát is megköny­nyíti s a ma bizony még meglehe­tősen sötét jövő kilátásait megeny­híti. Vass miniszter születésnapján a jövőről beszélt s bizonyára azoknak a jövőjére is gondolt, akiknek sorsa az Ő kezeibe van letéve. Y. .-(»^^»••••rtm ii m*m ..nail, mr­I EGYRŐL-MÁSRÓL | Színészek jöttek ismét hogy a műveltség és kultúra, a jóizlés és erkölcsösség terjesztésé ben közreműködjenek. Szinház rovatunkban állandóan tá­jékoztatjuk olvasóinkat a szinházi Azzal máris indult a hegyoldalnak. Nagy fák között, meredek ösvényen vitt az útja. Gyermeknek érezte ma­gát és ugrálva sietett el a vadrózsa virágzó bokrai között. Egy-egy sze­derinda barátságos pajtásaként akasz­kodott ruhájába és Margit szeretet­tel fejtette le a kis pajtását. Lihegett a sietségtől, de nem érezte a fáradságot. Már ott sötétlett a vár nagy vaskapuja, a fák árnyékában. Odaért, kinyitotta Csikorogva for­dult meg a nagy kapu. Ott játszottak a várőr gyermekei maszatosan s a láncos kutya a Sza­lonnás-torony árnyékában szundított. Gyorsan haladt át az udvaron s most már közelről izzott feléje a szikla a forró júniusi napsütésben. A nap kacagott az égen és fénysugaraival simogatta Mirgit barna haját. A vár körülkeritett kútjához sietett, bement az ajtón és gyerekes félelemmel pil­lantott le a szörnyű mélységbe. Az­tán mint egy csintalan gyermek ro­hant ki s tovább szaladt a vár bel­ső része felé. Itt megállott. Minden bokor, minden kis rom mesélt neki. A rablóvár meg a zsiványtanya fe­lől csaknem hallotta gyerekpajtásai­nak nevetését. Leült egy nagy kőre. eseményekről s egyben a legtisztább művészi és erkölcsi szempontoktól vezéreltetve szószólói leszünk mindig a közönség amaz óhajának, amelyet ma a szinházzal szemben támaszt­hat. A színpad nemes hivatását szem előtt tartva jelen alkalommal össze­foglaljuk : mit várhatunk s kívánha­tunk a színészektől. A magyar színészet már bölcsőjé­ben, Szigligeti ós Kisfaludi népszín­műveinek előadásával rendkívül jó­tékony hatást gyakorolt a magyaros nemzeti irány felébresztésére. Csak a háború előtti utolsó évtized deka­denciája tette divattá a sikamlós da­rabokat, a tulerős naturalizmust az arcpiiitó pikantériát. Nem vagyunk az álszenteskedés és álszeméren ba­rátai, de undorodunk a malacságok­tól és utáljuk a pornográfiát. A színház ne legyen a tömegszen­vedélyek felkorbácsolója. Még akkor sem, ha a siker, hírnév és reklám tetszetős öltözetében dörömböl bebo­csáttatásért a szinház kapuján. Ne féljenek a színészek a maradiság vádjától, ne tartsanak üres házaktól. Szórakozni akarunk, de okulni is. Hiszen épen abban áll a színé­szet felbecsülhetetlen értéke, hogy könnyed szórakoztató formában tud súlyos világnézeti kérdésekben véle­ményt nyilvánítani, híveket, harco­sokat szerezni eszméknek, követendő élet igazságoknak. Nem vagyunk prüdek, hogy meg ne értenők a szellemes élcet, de nem Igen, igen I Abba a bokorba bújtak el a zsiványok, ha a csendőrök kö­zeledtek. Máskor meg az egyik bás­tya, a rablóvár ajtaját védték halál­raszántan. Igaz, hogy a zsandárok rendszerint győztek, mert azok fiuk voltak, míg a tolvajbanda inkább leányokból állott. Boldogan felkacagott ós pajzán kedvteléssel ugrott fel, hogy elfogjon egy arra szállongó lepkét. A lepke pedig szinte tudatos kedvteléssel repült a felső vár felé. Amikor a kepu alatt átröppent, még egy kacér moz­dulattal körüllebegte fejét és aztán — felrepült. Babonás félelemmel ment át a felső vár kapuja alatt. Eszébe jutott az a török basa, aki­nek fejére engedték a vár védői a nehéz kaput, hogy szegény török azonnal szörnyethalt. Omladékos, me­redek részen kellett mennie a legma­gasabb részhez. Jól ismerte az utat hiszen sokszor megjárta ezt kispaj­tásaival. Biztos léptekkel haladt, már fel is ért. Körüljáratta szemét a tisz­táson. Itt játszottak „Bent a bárány kint a farkas"-t. A fiuk ennek a to­ronynak ablakából rendezték a kő­dobó versenyeket. Felkapaszkodott a széles bástya­ZW SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ házi szövött lepedő-vászon, köpper, törül­köző, konyha- és kenyérruha, abrosz (nagyban és kicsinyben) legjutányosabban beszerezhető Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtatik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom