Esztergom és Vidéke, 1926

1926-07-18 / 57.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. BE8IELE1IK 1IIDEI VASABIAP ÉS OSOTOBTÖKOI. Szerkesztőség és kiadóhivatal i Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá •x előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára ; egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Aranymise Szentgyörgymezőn Ma aranymisére megyünk... Ma hevültebb érzésekkel régi, boldogító igazságokat újítunk iel . . . Ma ünnepi színekben kigyúlt oltárnál öreg pap szavára ujul meg Istenimádásunk legneme­sebb cselekménye, a titokzato­san mély értelmű örök-egyál­dozat... Az átváltozás nagy csodája végbemegy s az Isten­ember felségének magasságából leszáll az ostya fehér köntöse mögé, hogy emberszeretetének és megváltó törekvésének nem szűnő bizonyságául aranyáldo­zatban, velünk együtt, áldja, magasztalja és engesztelje Is­tent. Ma felíokozottabb érzé­kenységgel s közvetlenséggel kell éreznünk Isten szerető, bűnbocsátó és áldó közelségét s velünk-egybeforradását. Ma azt is jobban át kell éreznünk, hogy a szentmisén egymáshoz közelebb vagyunk. Amikor az aranyáldozatra fi­gyelünk s az Istent egy alázat­ban meghajlott térddel egyazon imával imádjuk, tudnunk kell, hogy most egyek vagyunk lé­lekben és egyek hitben. Ma keresztény tudatunk elő­terébe kell hoznunk, hogy a szentmiseáldozat a keresztény­ség lelke, az egyház időbeli és térbeli katholicitásának leghűbb és legtökéletesebb kifejezője. Az aranymisés pap áldozatának fen­séges, patinás szavai mögött a kétezer éves kereszténység tisz­teletreméltó múltja vonul meg. Ugyanezen szent áldozatnak ősi nyelvű változatlan szövegű imáin vigasztalódott és őrizte meg hitét húsz századon ke­resztül millió és millió lélek. Az áldozatnak a keresztény múlton át megőrzött ugyan­azonossága hitünk egységének időbeli bizonyítéka. A szentmise révén jut kifeje­zésére katolicitásunk e térben. Bárhol járjunk a nagy világban, más szinű fajok és idegen nyelvű népek között, a szent­mise tartalmában, formájában és nyelvében ugyanaz a hit sugárzik felénk. Időben és tér­ben egy az áldozatunk, egy a kifejezésünk és egy a hitünk. Ezért nincs kételyünk és ezért teljes a bizonyosságunk és meg­nyugvásunk. Ha el-eltévelyed­tünk, mindig csak ide lehet és csak ide kell visszatérnünk. Ott az egyház, ahol az áldozat, a szentmisével itt van a hit bizo­nyossága s hitünkkél a viga­szunk és az az öröm, mely egyedül képes a szivet bol­dogítani. Ezekkel a gondolatokkal és drága érzelmekkel megyünk el a szentgyörgymezői plébánia­templomba, ahol Perger Lajos esperes-plébános első szentmisé­jének ötvenedik évfordulóján mutatja be a legszentebb áldo­zatot abban a templomban és azon az oltáron, ahol negyven éven át minden nap áldozott. A lélek mélységes titkai rejtve vannak emberi tekintetünk előtt, de bizonyára nem tévedünk, hogy — noha férfikorának leg­szebb éveit elvesztette — a bol­dogság gazdagságában támad fel számára a reggel s a hála könnyeivel köszönti ezt a na­pot, melyet Isten végtelen ke­gyelmével megérnie engedett. Emlékezése szárnyra lendül ma s az Ötven esztendős papi mű­ködés magasából tekint végig a hosszú és küzdelmes, de ered­ményekben gazdag múlton s a szent hit szolgálatában jól vég­zett kötelesség megnyugtató ér­zésével bizonyára öröm és béke tölti be lelkét. Ezzel a szent örömmel és áldó békével lépjen az ünnepi oltár elé s míg régi nyelven, de új átérzésekkel fölemeli hála­adó lelkét az örökkévaló elé, legyen róla meggyőződve, hogy egyek vagyunk vele a szent-egy hitben, egyek gazdag, boldogító érzelmekben s midőn részünkre arany áldását kérjük, mi is buz­gó imában könyörgünk az Ég Urához, hogy áldásos munkás­ságát hivei javára még soká folytathassa. Az ünnepi nap kínálkozó alkalmul szolgálna arra, hogy Perger Lajos értékes egyéniségét jellemezzük, erre azonban Esztergomban alig van szükség. Végtelenül szerény, közvetlen és nemes lelkét mindenki ismeri. Fel­tűnési vágy és szereplési viszketeg sohasem bántotta s a méltán meg­érdemelt ünneplés elől mindig kitért, amint kitért volna most is, ha hívei­nek és esperesi kerülete papjainak szeretete ki nem erőszakolja. Egyéniségének kiemelkedő vonása, hogy izig-vérig esztergomi. A Hont megyei születésű Perger Lajost ezer szállal kötötték ide gyermekkorának, közép- és felsőiskoláinak kedves em­lékei, s miután 1876. július 16-án történt pappá szentelése után 9 évig vidéken káplánkodott, ismét Eszter­tergomba tért vissza, ahol egy évig belvárosi káplán, 1886. okt. 28.-ától kezdve negyén éven át Szentgyörgy­mező plébánosa. Ezt a negyven esztendőt, amelynek minden napján fáradhatatlan buzgó­sággal munkálkodott híveinek lelki megerősítésén, kulturális és anyagi boldogulásán, az eredmények hosszú sora örökíti meg. A fiatal korban megszokott kötelességérzet és pon­tosság készségével végzi ma is a lelkipásztorkodás terhes és sokoldalú munkáját, amelyből különösen ki­emelkedik szónoki és hitoktatói mű­ködése. Egyházias felfogást lehelő és emelkedett stilusú beszédeit tanult és tanulatlan igaz örömmel élvezheti. Hitoktatói működésében a pontosság mintaképe. Temploma után az iskola következik, Istenházának díszítésére állandó gondja volt. Templomát ki­festette, díszes főoltárképpel, festett üvegablakokkal, új Orgonával és lourdesi szoborral ékesítette; a te­metői kápolnát és Szent János-kuti kápolnát restauráltatta. Az iskola ne­velőértékének jelentőségéről kevesen vannak úgy meggyőződve mint ő. Alighogy elfoglalta a plébániát, ké­réssel fordult Simor János prímás­hoz, hogy a felállítani szándékolt ovooa mellé elemi leányiskolát is építtessen. Kérése meghallgatásra ta­lált s így létesült a később árva­házzal kibővített s az irgalmas nővé­rek vezetése alatt álló szentgyörgy­mezői leányiskola, amelynek a mai napig buzgó igazgatója. Ugyancsak az ő fáradhatatlan utánjárásának és nem szűnő szorgalmazásának kö­szönhető az új fiúiskola létesítése. Hívei kultúrájának emelését célzó munkájában az Olvasókör alapvetése ép oly nagy jelentőségű, mint a hitélet fejlesztése érdekében általa megszervezett Mária Leányok Tár­sulata amelynek most is vezetője. A plébániai javadalmat, amelynek hozzáértő s hűséges gazdája volt, jókarba hozta s részben vétel, rész­ben örökösödés útján tíz magyar holddal megjavította. Mindezzel azonban korántsem me­rült ki Perger Lajos munkássága. Elmélet és gyakorlati gazdasági is­mereteit s alapos jogi felkészültségét Vaszary Kolos hercegprimás gyümöl­csöztetni óhajtván növendékpapjai­ban, meghívta őt, az esztergomi theológiai főiskola gazdaságtani és közjogi tanszékére, ahol husz éven fejtett ki értékes működést. Tanügyi ismereteit pedig az Egyházmegyei Tanítók Fegyelmi Tanácsában vette igénybe, amelynek kezdet óta tagja és érdemes jegyzője. Húsz évvel ezelőtt érte őt az is­kola-esperesi kitüntetés, amely buzgó és értékes tevékenykedésének elisme­rése mellett ujabb munkakört jelelt ki számára. Aki annyira szerette a maga iskoláit, most már szélesebb körben fejthette ki gazdag tapasztala­tokra támaszkodó ellenőrző, irányító és buzdító tevékenységét a katholi­kus nevelőtanítás javára. S hogy ezt a munkát is valóban sikeresen végezte, a tanítói testületek és iskola­székek személye iránt mindenkor tanúsított szeretetén kívül igazolja az, hogy a biboros főpásztor a már magas korú, de még fiatalosan mun­kás iskola-esperest, immár arany­misés áldozárt a folyó évben az esztergomi papi kerület esperesévé is kinevezte. A biboros főpásztor iránta tanúsí­tott állandó nagyrabecsülésének be­szélő bizonyítéka az alább közölt levél: Nagyontisztelendő Esperes Plébános Úr t Folyó évi július hó 16-án fogja ünnepelni nagyontisztelendőséged pappá szentelésének félszázados jubileumát. Ez a jubiláris nap ritka szép kegye a jóságos Istennek. Miután hosszú út előtt állok, amely­ről — még ha a jó Isten megoltal­maz és megsegít is — a jubiláris nap előtt alig tudok visszatérni, arany miséjére főpásatori szeretettel már most üdvözlöm s mint főpász­tor köszönetemet és elismerésemet nyilvánítom azokért a példás szol­gálatokért, amelyeket a lelkipász­torkodás terén félszázadon keresz­tül odaadással teljesített. Kérem a NÉZZE HEG sSttfí KÉSZ GYERMEKRUHÁKAT SÄT» SZÉCHENYI ÁRUHÁZBAN I Diáksapkák 65.000 koronáért kaphatók. (»« toro nwj

Next

/
Oldalképek
Tartalom