Esztergom és Vidéke, 1925

1925-12-13 / 99.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. ÜESIELEIIK 1IIDEI T&8ÁBIAP ES OSÜTÖRTÖKÖH. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Ujabb felhívás as Esztergomi Bégószeti es Törté­nelmi Társulatba való belépésre Társulatunk újjászervezése alkal­mával mult évben kibocsájtott felhí­vásunk Esztergom és vidéke mű­veit közönsége körében megértő mél­tánylásra talált. Ámde a szép szám­mal jelentkezett rendes tagok díjai, a mai árviszonyok mellett, még a tagsági könyvilletmény nyomtatási költségeire sem elegendő. Kénytele­nek vagyunk ezen újabb felhívásunk­kal a közönség jóindulatához for­dulni. Felkérjük társadalmunk jobbjait: lépjenek be minél számosabban a társulatba és szives adományaikkal mozdítsák elő a kulturális ügyet. Esztergom város és vármegye homálybavesző múltját kutatjuk, tu­dományos ásatásokat végeztetünk, múzeumot tartunk^ fönn, a régészeti és történelmi kutatás eredmény3it pedig az „Esztergom Évlapjai"­ban tesszük közzé. De helyt adunk a város és a megye múltját és jele­nét területi, köz- és népjóléti, jog­és társadalomtörténeti, közgazdasági vagy közművelődési szempontokból tárgyalt egyébb tudományos ismer­tetéseknek is. Az „Esztergom Évlapjai" jubi­leumi kettős száma tanúságot tesz törekvéseink komolyságáról. Az eddigi siker további cselekvésre késztet. A nagymultú városnak és vármegyének egyaránt érdeke, hogy a megkezdett munkát akadálytalanul folytathassuk és szellemi tevékenységünk a szük­séges anyagi támogatást ne nél­külözze. A rendes tagsági díj évi 2 arany­korona ; az alapítódíj 50, az örökös alapítványi díj 100 aranykorona. Ezek ellenében a folyóirat tagilletmé­nyül jár. Tagul jelentkezni Müller Gyula társulati pénztárnoknál (Esztergomi Takarékpénztár) lehet. Hozzá kérjük küldeni a tagsági díjakat és szives adományokat is. Esztergom, 1925. december 10. Az „Esztergomvidéki Régészeti ésTörténelmiTársuIat" nevében; Dr. Antóny Béla Dr. Walter Gyula polgármester ügyv. elnök. c. püspök, nagyprépost, elnök. Palkovics László alispán, tb. elnök. Sok a baj, ­kevós az ír! Magyarország intellektuel lakósá­gának 99 százalékában már megdőlt ama bölcseleti mondás igazsága, amely azt állítja, hogy a remény él­tet. A nem intelíektuelek még látnak némi reménysugárt, ha nagyon meg­erőltetik fantáziájukat és a korhadó fűzfa foszforeszkálását is Mózes tűz­oszlop ának nézik. Bizakodtunk 1914-től kezdve min­den részekben. Reménykedtünk a forradalom alatt. Nem vesztettük el hitünket, amikor Budapest csatorna­lakói ültek az ország nyakára. Élt bennünk a hit, amikor „Nem, nem, soha I* fogadalom járt szájról szájra. Bíztunk sok mindenben, ami azóta sorra hiú ábrándnak bizonyult. Reményvesztettek kezdünk lenni, csüggedtek. A nagy vészek idején ott volt a végső győzelem reménye. A felfordu­lás alatt bíztunk a bekövetkezendő rendben. A salak uralma alatt láttuk annak tarthatatlanságát. Az utób­biaknál be is vált reményünk, de az első nagy hitünk szétfoszlott és a „Nem, nem, soháí A-t, már csak az ajtókra szegzett táblácskák jelzik. Igy dől romba sok, sok reménye a tönkrement középosztálynak. S mintha sorsnak sajátságos kedve telnék benne, nemcsak, hogy nem segítenek rajta, hanem még szerzett jogait sem res­pektálják. Anyagi segítség helyett demoralizáló visszavetésben részesí­tik épen azokat, akik az ország főoszlopai: — a közigazgatás és a kultúra hivatalnokait. Kapcsolatban a súlyos erkölcsi sérelemmel, anya­giakban sem mennek előre, pedig a drágaság kegyetlen,, kemény marék­kal szorítja torkukat. Most még til­takoznak a sérelmek ellen, kérnek segítséget, de a depresszió már oly nagy, hogy mindez csendben törté­nik. A nagy csendből azonban kiérezni az elkeseredés forró lihegését. Ezt eredményezte a meggondolatlanul ké­szített státusrendezés. A jobb megélhetésben vetett re­mény most már csak hiú ábránd, mellyel szemben kegyetlen követke­zetességgel emelkednek az árak. Amíg tehát az egyik oldalról nem jő segítség, a másik oldalon erősbö­dik a támadás, annak egyenes és logikus következménye nem lehet más, mint a középosztály tekintélyes részének teljes bukása, a megyei, városi közigazgatás és a kultúra tel­jes csődje. Azok, a szerencsésebbek, akik felé még pislog a megélhetés korhadt fűzfájának kékes, meleget nem adó fénye, szintén a remény szélén álla­nak. Reményeik éppen úgy omlanak össze, mint az intellektueleké. Tűrték az árak indokolatlan hullámzását. Magukra szuggerálták, hogy a korona romlása mindennek az oka és úgy kárpótolták magukat, ahogyan épen tudták. A korona már régen stabil, de az árak még mindig felfelé ten­dálnak. A középosztály teljesen el­szegényedett, itt tehát kárpótlást nem találnak. Reményeikkel együtt fosz­ladozni kezd a megélhetés lehetősége is. Hogy ezek nem légből kapott s rémképek, mutatják városunkban szemmell áthatol ag munkanélkül álló iparosaink és kényszeregyezségbe kényszerített kereskedőink. Az agyonadóztatott ország eddig dédelgetett őstermelői osztály sem dicsekedhetik már jóléttel. A nagy­birtok jobban van megterhelve köl­csönökkel, mint valaha volt. A kis­birtok már sűrűn jár a pénzintéze­tekbe. Igen kevesen visznek betétet, többen visznek ki a betétből és leges­legtöbb sn kölcsönt vesznek fel. A remények így foszlanak szerte, a reális valóság teljes koldúsmeztelen­ségében mind, mind, láthatóbb lesz. A kedélyek fásultabbakká válnak, a nembánomság kezd úrrá lenni az embereken, mert sok, nagyon sok a baj és sehol sincs ír rája. A bencés főgimnázium ünnepélye. Az Immaculata hét befejezéséül jó­tékonycélú ünnepélyt rendeztek a főgimnázium kongregációi. Ez a hét különösen beleillik Szent Benedek utódainak lelkivilágába: eltávolodni a természetes állapotból a magasabb emberi kultúra felé, ezt célozza Szent Benedek jelszava, s ezt akarják tö­kéletesíteni a congregációk is, ame­lyek a természetes embert érző és lélekkel élő emberré alakítják át. Csupa melegség, csupa szeretet Isten iránt, épúgy embertársaink irányában, — ez sugárzott ki ebből a kedves üunepélyből, mely 8-án folyt le, amelyet Ő Eminenciája a Biboros Hercegprímás úr is magas megjelenésével kitüntetett s amely­nek fényét emelte Jándi Bernardin celldömölki szentbenedekrendi apát fenkölt beszéde. Ez a beszéd nemcsak a hit val­lása, de annak bizonysága is volt, hogy a szentmiseáldozatnak bemu­tatásakor nemcsak a papnak, de a híveknek is bensőségesen érezniök kell, a bűntudatot, a bűnbánatot az Istenfélelmet és lelkünk felajánlását . . . a mélyhatású beszéd után a XVII. századbeli (Gregoriánus) éne­kekkel átszőtt gyönyörű mysteriu­mot „A szent mise titkait" adták elő a gimnázium szinésztehetségei. „Tehetség"-nek kell minősíteni, mert a mély gondolatokat kifejező színjá­tékot csak olyanok képesek életre vinni, akik átérzésüknek megfelelően kifejezést tudnak is adni. A tehetsé­gek kiválasztásának s betanításának nehéz szerepét dr. Sommer Timót bencéstanár vállalta: a siker főrésze ő neki köszönhető. Az előadók kivétel nélkül átérzés­sel valódi élvezetes játékot nyújtot­tak. Különösen tetszett az angyalok kara és éneke. Bali (Krisztus), Szkalka (Ádám), Göndör (Saul), Bergmayer (zsidó főpap) szerepeiben különösen is kitűntek. Hasonlóan jól játszottak Keszthelyi László és Miklós, Spick, Tiszóczky, Szentiványi, H agara és Tóth. A nagy sikerre való tekintettel f. hó 12-én (szombaton) és 13-án (va­sárnap) 5 órakor ismét előadják e szép mysteriumot. M Stefánia Szövetség vására. A Stefánia Anya és Csecsemővédő Egyesület a mult szombaton és va­sárnap fényesen sikerült jótékony­célú vásárt rendezett a Fürdő Szál­loda nagytermében. Nem várt sikerrel végződött a két napos vásár, melynek ssép jövedelme a szegény anyák és csecsemők fel­segélyezésére lesz fordítva. A kö­zönség megértette ezen áldásos mű­ködést kifejtő egyesület segélykiáltá­sát, mit az bizonyít legjobban, hogy a közönség mindkét napon nagy számmal kereste fel a vásárt és szí­vesen vásárolt, tudva azt, hogy ez­által anyagi segítséget nyújt az egye­sületnek, illetve az erre szoruló sze­gény anyáknak és csecsemőknek. A vásár ugyan már szombaton kezdődött a Mikulás-nap miatt, de annak tulajdonképeni ünnepélyes megnyitása vasárnap délelőtt folyt le nagyszámú és előkelő közönség je­lenlétében, melynek fénypontja volt dr. Walter Gyula c. püspök, nagypré­postnak, áz egyesület elnökének ma. Vermesnél ugy karácsonyi maradék vásár! Selyem, szövet, mosó, marocen, goruge, barchet, flanel és zef írekből minden elfogadható áron kiárusfttatik 1 Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 15.000 korona. Egyes szám ára : hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom