Esztergom és Vidéke, 1925

1925-12-13 / 99.szám

gasszárnyalású beszéde, melyet az alábbiakban közlünk: Mélyen tisztelt Hölgyek és Urak 1 A szeretet nagy ünnepének köze­ledtével, lázasan törekszik minden ne­mesebben érző sziv, mosolyt, vidám­ságot, derűt varázsolni a kedves ap­róságok keblébe, akik gondtalanul élvezik a lét első örömeit. Nem értik mostohaságait, melyek ma nyugta­lanítanak. Kétségtelen, hogy lenyűgözők ma az élet terhei. Nagyon súlyosakká váltak a létfenntartás gondjai. Ége­tőek a sebek, amelyeket a visszás­ságok és kellemetlenségek nyilai a kedélyeken ejtenek. Minél fájóbbak azonban e jelenségek, annál kívána­tosabb, sőt szükségesebb követni a századok tiszteletreméltó hagyomá­nyait, lélekemelő szokásait és meg­hozni a kisebb-nagyobb áldozatokat, amelyek vágyaik, reményeik, vára­kozásaik tündéri birodalmába ringat­ják a kicsinyeket. Hűen a Stefánia Egyesület jelle­géhez és feladataihoz, m. t. Hölgy­tagjai nagy .elismerésre méltó buz­galommal és a legőszintébb köszö­netre kötelező fáradsággal tekintélyes számú ajándék- és játéktárgyat ké­szítettek. Törekvésük volt a fentebb jelzett cél megvalósítását előmozdí­tani. A tárgyak nemcsak örömet sze­reznek a kicsinyeknek, hanem egy­szerűségüknél, célszerűségüknél fogva a legmegfelelőbb játéktárgyaknak bi­zonyulnak. Kielégítik az apróságok igényeit és hathatósan ellensúlyozzák a divatot, mely nagyon válogatott, igen költséges, szinte művészi kivi­telű játékszerekkel halmozza el a mamák és apák kedvenceit. Elfeledi azonban, hogy ezek nem előnyösek a gyermekekre nézve. Eltekintve attól, hogy a kérkedés, önteltség, hiúság magvait hintik a pici lelkekbe, csak igen rövid ideig szórakoztatják és gyönyörködtetik őket. Megunjak a drága játékok egy­formaságát. Nem tetszik, hogy foly­ton vigyázniok kell a tárgyakra és nem bánhatnak velük kényük-ked­vük szerint. Nem gyakorolják ennél­fogva azt a benyomást a gyermeki lelkekre, amelyre tulajdonképen hi­vatva vannak. A játékszerek a gyermek foglalko­zási és tevékenységi ösztönének esz­közei. Feladatuknak, rendeltetésük­nek legjobban felelnek meg, ha egé­szen egyszerűek. Ezeket képzeleté­nek sugallatai szerint változtathatja, módosíthatja, alakithatja a kis ember és ily módon érvényesülést szerez­het munkássági ösztönének. Élesen megvilágítja a kérdést e néhány szó, mely két kis fiu ajkairól lebbent el. „Minő szép hintót kaptál. Minő szép lovak vannak|bele fogva" — mondja az egyik. — „Igen, igen—válaszolja a másiK — de nem örülök neki. Csak a szobában szabad vele játszani. Jobban szerettem volna olyan kis kocsit, amelyen követ és homokot lehet hordani." A mai körülmények között nem szabad a múló hatásokkal megelé­gedni. Oda kell törekedni, hogy — mint a nevelés jól felfogott érdekei kívánják — maradandóbb benyomá­sokat keltsünk a parányi lelkekben. Téves nézetnek hódolnak, akik azt hiszik, hogy a nevelés csak az iskola­kötelezettség idejével veszi kezdetét. Az a néhány év, amely azon pilla­nattól, midőn a gyermek a világ szín­padára lépett, az iskolakötelezettségig lepereg, a nevelés tekintetéből az élet legfontosabb, legbecseseb időszaka. A pici sziv legfogékonyabb akkor minden nevelői behatás iránt és nem ismeri azon hajlamokat, amelyek a nevelői munka sikerét zavarhatnák, akadályozhatnák, meghiúsíthatnák. Olyan a kis gyermek, mint a ten­ger nyugtalan hullámai által partra vetett gyöngyszem. Ha nem emeli fel valamely avatott kéz; nem tisz­togatja meg gondosan és nem igyek­szik a porban elveszített fényét visz­szavarázsolni: az iszappal és szeny­nyel borított kavicshoz fog hasonlí­tani. Megfelelő gondozás és ápolás, fegyelmezés és irányítás nélkül a gyermek sem fogja azon tehetségek, képességek, jellemvonások kincseit ragyogtatni, amelyek lényének rejtve lappangó sajátjai 1 A lelkiismeretes és áldozatkész fel­ügyelét és vigyázat, edzés és gya­korlat, fejlesztés és kalauzolás, ame­lyet a gyönge lény testi és szellemi kialakulása megkíván: különösen az édes anya feladata és kötelessége. El is követ ösztönszerűen mindent, ami a kis drágaság javát előmozdít­hatja. Mint őrangyal áll és virraszt szünet nélkül a gyermek oldala mel­lett. Szavaival és tetteivel szorgosan ülteti lelkébe minden szépnek, jónak, igaznak csiráit. Körülveszi szivét az oktatások és tanácsok, felvilágosítá­sok és intelmek sűrű drótsö vényé­vel, hogy illetéktelen befolyás, káros hatása tévedésbe ne ejthesse. Szere­tetének és aggódásának varázsos su­garaival megvilágítja számára az élet azon ösvényeit, amelyeken haladva a haza disze és védve, erőssége és támasza, büszkesége és oszlopa le­het I Óvakodik azon közönytől, ame­lyet már a mult századi Wolstonkraft ostorozott, midőn két nagy hibát lob­bantott a szülők szemére. „Némelyek — úgymond —- testileg hanyagolják el gyermekeiket. Mások szellemileg teszik tönkre." Mindkét súlyos mulasztásnak mesz­szire kellene ma száműzve lennie hazánk határai közül. Sir a lélek, vérzik a sziv, ha azon áldozatok millióira gondol, akik — mint erőtel­jesen fejlett virágok diszlettek a haza kertjében, de a rémes háború fékte­lenül dühöngő vihara által le lettek tarolva, anélkül, hogy pótlásukra kellő számú bimbó fakadna 1 A nemzet szerencsecsillagának gyászos lehanyatlása, szomorú jelene ós homályba burkolt jövője lelke­sítse a m. t. anyákat, hogy féltékeny szeretettel övezett gyermekeik keb­lébe valódi értékekkel versenyző oly tulajdonokat oltsanak, amelyek szel­lemét művelik, kedélyét nemesítik, tettvágyát lángokra lobbantják. Ezek melegágyában virulnak fel azon ró­mai nemzedékre emlékeztető erények, amelynek nevében büszkén üzente a hős Camillus a Galloknak, hogy: „Nem arannyal, hanem vassal fogja megfizetni váltságát". Midőn ezek után ismételten forró köszönetet tolmácsolok am. t. Hölgyek rendkívüli fáradozásaiért, a t. Turista Dalárda és műkedvelői zenekar becses közreműködéseért, a t. szállodatulajdonos úrnak a terem díjtalan átengedése által tanúsított lekötelező előzékenységéért, valamint a m. t. közönség nagyrabecsült ér­deklődéseért és nemeslelkű adomá­nyaiért : az egyesületet a további hat­hatós pártfogásba és támogatásba ajánlani bátorkodom. A megnyitó beszéd végeztével a közönség lelkes ovációban részesí­tette az illusztris főpapot. Kedves volt Mike Bazsa II. éves tanitónőjelölt fellépése, ki Homor Imrének „A könnyek világa" c. gyö­nyörű alkalmi költeményét szavalta el. Úgyszintén a két bájos Hamza leányka szereplése is feltűnést kel­tett. A kis Magduska „A magyar nyelv" c. költeményt adta elő na­gyobbaknak is dicséretére váló bá­torsággal, mig lüke egy kedves kis­monológgal ejtette csodálkozásba a közönséget. A két kis „művésznő" előadását élénk tapssal jutalmazta a közönség. Szerepelt még a Turista Dalárda Hajnali Kálmán karnagy mesteri vezetése mellett két megplepő szépen előadott énekszámmal. A délután 5 órai teánál a Zene­kedvelők Zenekara id. Zsolt Nándor karnagy vezetésével szórakoztatta az egybegyűlt szép számú intelligens közönséget. Előadásra kerültek Flo­tow: Alessandro Stradella; Kéler; Magyar vigjétéknyitány; Schubert: Moment musical; Bocherini: Me­nuett; Volkmann: Szerenád III. té­tel. A műsort „Éljen a haza" c. in­duló fejezte be. A közönség élvezet­tel hallgatta a nagy precizitással s kifogástalan technikával előadott ne­héz zeneszámokat, melyek közül né­hányat, az általános óhajnak engedve, meg is kellett ismételni. I EGYRŐL-MÁSRÓL | IWP" 1 " I) HftPW "Will' IV Ha kidől e gy-égy a re gi gárdából, megszólal mindig a lelkiismeretünk. Elemi erő­vel felzúdul ilyenkor bennünk a til­takozás az ellen a rendszer ellen, mely úgy akar érvényesülni, ha gya­lázza mindazt, ami a XIX. század derekától Magyarországon kezdődött. Még.mindig fülünkben cseng az a bántó hang, mely Kossuthról és Deákról mint „avult auctorokról" emlékezett meg. De ha már ennyire nem is merészkednek, abból a szó­lamukból egyáltalán nem akarnak engedni, hogy a kiegyezés óta ál­landó dekadenciában voltunk s vég­eredményében ez: az átkos libera­lizmus okozta romlásunkat és gyá­szunk szégyenfátyolát: Trianont. Ha mindenki meghalt volna már, aki ezt az országot a 80-as és 90-es évek­ben látta, akkor maradhatna csak az ilyen badar beszéd cáfolatlanul. De ma még millió meg millió tanuja van annak a bizonyos megrágalma­zott korszaknak, mely valójában a Széchenyi eszméi megvalósulásának : a haladásnak korszaka volt. Mikor egy-egy olyan kiválóság, mint ami­lyen Matlekovics Sándor is volt, aki­nek tudása és alkotó ereje a legna­gyobb angolokéval versenyzett, örökre távozik, akkor szivünkbe markol a vád: miért lehet a Matlekovicsok munkásságának idejét büntetlenül gyalázni. Tanítók gyűlése. Az Esztergomvármegyei Általános Tanító Egyesület mult csütörtökön rendkívül népes közgyűlést tartott. Azt lehet mondani, az egész várme­gye tanítósága ott volt. Sajátságos gyűlés volt ez. Nem olyan, mint máskor, amikor pedagógiai dolgok felett disputáltak, okultak, tanultak, vagy bíráltak egyes intézkedéseket. Most nem. Cendesek voltak mind­nyájan. Olyanok voltak, mint a meg­szégyenített gyermek. Igazuk volt. A státusrendezés mélyen sérti a tanítóságot, nemcsak anyagilag, ha­nem erköicsileg is és ledegradálja a kultúrmunkát is arra fokra, ami­lyennek, szükségtelennek, felesleges­nek látják ott fent azok a jó urak, akik hangzatos szavakkal csak kifelé értékelik azt. Nem beszéltek sokat, visekedésük­ben sokkal méltóságosabbak voltak, mint amily velük szemben a státus­rendezési rendelet. Elfogadtak egy határozati javaslatot, melyet felter­jesztenek a nemzetgyűléshez, a kor­mányhoz és a Tanítók Országos Szövetségéhez. Tiltakoznak benne sérelmeik ellen. Jóformán nem is kérnek, csak tiltakoznak, de mintha ebben a csendes tiltakozásban valami félelmetes csendes készülődés rej­lene. Valamire készül a tanítóság, amit még most nem lehet tudni, csak annyi bizonyos, hogy az el­keseredés nem jó tanácsadó. Semmi­esetre sem jó azokra, akik minden ok nélkül alázták meg a tanítóságot. Az egyesület egyhangúlag belépett az Oszágos Szövetségbe s minden éles szó, minden éles támadás nélkül szétoszlott. Csendes rezignált hangula­tát mindenki hazavitte falujába, is­kolájába, az iskolánkivüli működé­sébe és talán politikai ténykedésébe is. Karácsonyi vásár. Még a mi csendes, vidéki váro­sunkban is fényes kirakatok csalo­gatják a vevőket. Vevő volna is, mert mindenkinek van hozzátarto­zója, akit meg akar lepni valamivel. Nem lukszus dologgal, hanem olyas­mivel, amire szükség is van. A pa­zar ajándék ideje már lejárt. Mint mondom vásárolnának, ha volna pénzük. Középosztályunkat agyon ren­dezték, iparos osztályunk most áll hasonló rendezés alatt. A keres­kedő még csak árulna. Földműve­seink maguk isszák a borukat. Pén­zük csak úgy nincs, mint a többi boldogtalan halandónak. A tüzelő drága, a hideg nagy, a finánc, a for­galmiadó sok, minisztereink nincse­nek, nemzetgyűlési képviselőnk is csak egy van, az is elosztja min­denét, hát ki vásároljon kará­csonyi ajándékot nálunk ? Ingatlanforgalmunk. Holop István s nejeíHolop Istvántól 10 millió K-ért Malonyai. Kolosúton túli föld és táti úti ház rész.— Dr. Kubovich Ignác Enovics Istvántól 1 millió K-ért Őrhegyalji szőlő. — Esz­tergom-Szászvári Kőszénbánya Geisz­ler Jakabtól 15 millió K-ért Sátorkői föld. — Holop Lajos Holop Istvántól 1 millió K-ért Kolosúton túli föld fele — Vig Imre s neje Pivók József s nejétől 37.500.000 K-ért Lépcső-utcai ház. — Morzsa Józsefné Varga Kál­mánnétól 1.500,000 K-ért Sipoló he­gyi szőlő. — Kovács Sándor s neje Novoszád Ignácnétól 14 millió K-ért szőlők alatti szőlő. — György István és neje Lestár Lajos és nejétől 25.750,000 K-ért Honvéd utcai ház. Farsangi naptár. Dec. 81. Turisták műsoros Szilveszter-estélye a Fürdőben. Jan. 9. Hajós Egyletnek farsangi estélye. Febr. 2. Kath. Legényegylet szinielőadással egybekötött táncestélye. B 6. Ref. egyház műsoros táncestélye a Magyar Királyban. A szenttamási szegény gyer­mekek Napközi Otthonáról ne feledkezzünk meg! Visivárosi plébániára kérünk minden ado­mányt. Az aggok karácsonya. A sze­gényházban elhelyezett öregeké szin­tén epedve várják a szent karácsonyt. Ezért fordulok az öregséget megértő áldozatos lelkekhez, ne feledkezze­nek meg a szegény öregekről. Bár­milyen adományt, úgy pénzben, mint természetben hálás köszönettel foga­dunk. Főnöknő. A Korona Kávéházban esténkint a hírneves Szalay Pepita Gyula fővárosi zenekara hangversenyez. H I R E K

Next

/
Oldalképek
Tartalom