Esztergom és Vidéke, 1925

1925-12-13 / 99.szám

gasszárnyalású beszéde, melyet az alábbiakban közlünk: Mélyen tisztelt Hölgyek és Urak 1 A szeretet nagy ünnepének közeledtével, lázasan törekszik minden nemesebben érző sziv, mosolyt, vidámságot, derűt varázsolni a kedves apróságok keblébe, akik gondtalanul élvezik a lét első örömeit. Nem értik mostohaságait, melyek ma nyugtalanítanak. Kétségtelen, hogy lenyűgözők ma az élet terhei. Nagyon súlyosakká váltak a létfenntartás gondjai. Égetőek a sebek, amelyeket a visszásságok és kellemetlenségek nyilai a kedélyeken ejtenek. Minél fájóbbak azonban e jelenségek, annál kívánatosabb, sőt szükségesebb követni a századok tiszteletreméltó hagyományait, lélekemelő szokásait és meghozni a kisebb-nagyobb áldozatokat, amelyek vágyaik, reményeik, várakozásaik tündéri birodalmába ringatják a kicsinyeket. Hűen a Stefánia Egyesület jellegéhez és feladataihoz, m. t. Hölgytagjai nagy .elismerésre méltó buzgalommal és a legőszintébb köszönetre kötelező fáradsággal tekintélyes számú ajándék- és játéktárgyat készítettek. Törekvésük volt a fentebb jelzett cél megvalósítását előmozdítani. A tárgyak nemcsak örömet szereznek a kicsinyeknek, hanem egyszerűségüknél, célszerűségüknél fogva a legmegfelelőbb játéktárgyaknak bizonyulnak. Kielégítik az apróságok igényeit és hathatósan ellensúlyozzák a divatot, mely nagyon válogatott, igen költséges, szinte művészi kivitelű játékszerekkel halmozza el a mamák és apák kedvenceit. Elfeledi azonban, hogy ezek nem előnyösek a gyermekekre nézve. Eltekintve attól, hogy a kérkedés, önteltség, hiúság magvait hintik a pici lelkekbe, csak igen rövid ideig szórakoztatják és gyönyörködtetik őket. Megunjak a drága játékok egyformaságát. Nem tetszik, hogy folyton vigyázniok kell a tárgyakra és nem bánhatnak velük kényük-kedvük szerint. Nem gyakorolják ennélfogva azt a benyomást a gyermeki lelkekre, amelyre tulajdonképen hivatva vannak. A játékszerek a gyermek foglalkozási és tevékenységi ösztönének eszközei. Feladatuknak, rendeltetésüknek legjobban felelnek meg, ha egészen egyszerűek. Ezeket képzeletének sugallatai szerint változtathatja, módosíthatja, alakithatja a kis ember és ily módon érvényesülést szerezhet munkássági ösztönének. Élesen megvilágítja a kérdést e néhány szó, mely két kis fiu ajkairól lebbent el. „Minő szép hintót kaptál. Minő szép lovak vannak|bele fogva" — mondja az egyik. — „Igen, igen—válaszolja a másiK — de nem örülök neki. Csak a szobában szabad vele játszani. Jobban szerettem volna olyan kis kocsit, amelyen követ és homokot lehet hordani." A mai körülmények között nem szabad a múló hatásokkal megelégedni. Oda kell törekedni, hogy — mint a nevelés jól felfogott érdekei kívánják — maradandóbb benyomásokat keltsünk a parányi lelkekben. Téves nézetnek hódolnak, akik azt hiszik, hogy a nevelés csak az iskolakötelezettség idejével veszi kezdetét. Az a néhány év, amely azon pillanattól, midőn a gyermek a világ színpadára lépett, az iskolakötelezettségig lepereg, a nevelés tekintetéből az élet legfontosabb, legbecseseb időszaka. A pici sziv legfogékonyabb akkor minden nevelői behatás iránt és nem ismeri azon hajlamokat, amelyek a nevelői munka sikerét zavarhatnák, akadályozhatnák, meghiúsíthatnák. Olyan a kis gyermek, mint a tenger nyugtalan hullámai által partra vetett gyöngyszem. Ha nem emeli fel valamely avatott kéz; nem tisztogatja meg gondosan és nem igyekszik a porban elveszített fényét viszszavarázsolni: az iszappal és szenynyel borított kavicshoz fog hasonlítani. Megfelelő gondozás és ápolás, fegyelmezés és irányítás nélkül a gyermek sem fogja azon tehetségek, képességek, jellemvonások kincseit ragyogtatni, amelyek lényének rejtve lappangó sajátjai 1 A lelkiismeretes és áldozatkész felügyelét és vigyázat, edzés és gyakorlat, fejlesztés és kalauzolás, amelyet a gyönge lény testi és szellemi kialakulása megkíván: különösen az édes anya feladata és kötelessége. El is követ ösztönszerűen mindent, ami a kis drágaság javát előmozdíthatja. Mint őrangyal áll és virraszt szünet nélkül a gyermek oldala mellett. Szavaival és tetteivel szorgosan ülteti lelkébe minden szépnek, jónak, igaznak csiráit. Körülveszi szivét az oktatások és tanácsok, felvilágosítások és intelmek sűrű drótsö vényével, hogy illetéktelen befolyás, káros hatása tévedésbe ne ejthesse. Szeretetének és aggódásának varázsos sugaraival megvilágítja számára az élet azon ösvényeit, amelyeken haladva a haza disze és védve, erőssége és támasza, büszkesége és oszlopa lehet I Óvakodik azon közönytől, amelyet már a mult századi Wolstonkraft ostorozott, midőn két nagy hibát lobbantott a szülők szemére. „Némelyek — úgymond —- testileg hanyagolják el gyermekeiket. Mások szellemileg teszik tönkre." Mindkét súlyos mulasztásnak meszszire kellene ma száműzve lennie hazánk határai közül. Sir a lélek, vérzik a sziv, ha azon áldozatok millióira gondol, akik — mint erőteljesen fejlett virágok diszlettek a haza kertjében, de a rémes háború féktelenül dühöngő vihara által le lettek tarolva, anélkül, hogy pótlásukra kellő számú bimbó fakadna 1 A nemzet szerencsecsillagának gyászos lehanyatlása, szomorú jelene ós homályba burkolt jövője lelkesítse a m. t. anyákat, hogy féltékeny szeretettel övezett gyermekeik keblébe valódi értékekkel versenyző oly tulajdonokat oltsanak, amelyek szellemét művelik, kedélyét nemesítik, tettvágyát lángokra lobbantják. Ezek melegágyában virulnak fel azon római nemzedékre emlékeztető erények, amelynek nevében büszkén üzente a hős Camillus a Galloknak, hogy: „Nem arannyal, hanem vassal fogja megfizetni váltságát". Midőn ezek után ismételten forró köszönetet tolmácsolok am. t. Hölgyek rendkívüli fáradozásaiért, a t. Turista Dalárda és műkedvelői zenekar becses közreműködéseért, a t. szállodatulajdonos úrnak a terem díjtalan átengedése által tanúsított lekötelező előzékenységéért, valamint a m. t. közönség nagyrabecsült érdeklődéseért és nemeslelkű adományaiért : az egyesületet a további hathatós pártfogásba és támogatásba ajánlani bátorkodom. A megnyitó beszéd végeztével a közönség lelkes ovációban részesítette az illusztris főpapot. Kedves volt Mike Bazsa II. éves tanitónőjelölt fellépése, ki Homor Imrének „A könnyek világa" c. gyönyörű alkalmi költeményét szavalta el. Úgyszintén a két bájos Hamza leányka szereplése is feltűnést keltett. A kis Magduska „A magyar nyelv" c. költeményt adta elő nagyobbaknak is dicséretére váló bátorsággal, mig lüke egy kedves kismonológgal ejtette csodálkozásba a közönséget. A két kis „művésznő" előadását élénk tapssal jutalmazta a közönség. Szerepelt még a Turista Dalárda Hajnali Kálmán karnagy mesteri vezetése mellett két megplepő szépen előadott énekszámmal. A délután 5 órai teánál a Zenekedvelők Zenekara id. Zsolt Nándor karnagy vezetésével szórakoztatta az egybegyűlt szép számú intelligens közönséget. Előadásra kerültek Flotow: Alessandro Stradella; Kéler; Magyar vigjétéknyitány; Schubert: Moment musical; Bocherini: Menuett; Volkmann: Szerenád III. tétel. A műsort „Éljen a haza" c. induló fejezte be. A közönség élvezettel hallgatta a nagy precizitással s kifogástalan technikával előadott nehéz zeneszámokat, melyek közül néhányat, az általános óhajnak engedve, meg is kellett ismételni. I EGYRŐL-MÁSRÓL | IWP"

1

" I) HftPW "Will' IV Ha kidől e

gy-égy a re

gi gárdából, megszólal mindig a lelkiismeretünk. Elemi erővel felzúdul ilyenkor bennünk a tiltakozás az ellen a rendszer ellen, mely úgy akar érvényesülni, ha gyalázza mindazt, ami a XIX. század derekától Magyarországon kezdődött. Még.mindig fülünkben cseng az a bántó hang, mely Kossuthról és Deákról mint „avult auctorokról" emlékezett meg. De ha már ennyire nem is merészkednek, abból a szólamukból egyáltalán nem akarnak engedni, hogy a kiegyezés óta állandó dekadenciában voltunk s végeredményében ez: az átkos liberalizmus okozta romlásunkat és gyászunk szégyenfátyolát: Trianont. Ha mindenki meghalt volna már, aki ezt az országot a 80-as és 90-es években látta, akkor maradhatna csak az ilyen badar beszéd cáfolatlanul. De ma még millió meg millió tanuja van annak a bizonyos megrágalmazott korszaknak, mely valójában a Széchenyi eszméi megvalósulásának : a haladásnak korszaka volt. Mikor egy-egy olyan kiválóság, mint amilyen Matlekovics Sándor is volt, akinek tudása és alkotó ereje a legnagyobb angolokéval versenyzett, örökre távozik, akkor szivünkbe markol a vád: miért lehet a Matlekovicsok munkásságának idejét büntetlenül gyalázni. Tanítók gyűlése. Az Esztergomvármegyei Általános Tanító Egyesület mult csütörtökön rendkívül népes közgyűlést tartott. Azt lehet mondani, az egész vármegye tanítósága ott volt. Sajátságos gyűlés volt ez. Nem olyan, mint máskor, amikor pedagógiai dolgok felett disputáltak, okultak, tanultak, vagy bíráltak egyes intézkedéseket. Most nem. Cendesek voltak mindnyájan. Olyanok voltak, mint a megszégyenített gyermek. Igazuk volt. A státusrendezés mélyen sérti a tanítóságot, nemcsak anyagilag, hanem erköicsileg is és ledegradálja a kultúrmunkát is arra fokra, amilyennek, szükségtelennek, feleslegesnek látják ott fent azok a jó urak, akik hangzatos szavakkal csak kifelé értékelik azt. Nem beszéltek sokat, visekedésükben sokkal méltóságosabbak voltak, mint amily velük szemben a státusrendezési rendelet. Elfogadtak egy határozati javaslatot, melyet felterjesztenek a nemzetgyűléshez, a kormányhoz és a Tanítók Országos Szövetségéhez. Tiltakoznak benne sérelmeik ellen. Jóformán nem is kérnek, csak tiltakoznak, de mintha ebben a csendes tiltakozásban valami félelmetes csendes készülődés rejlene. Valamire készül a tanítóság, amit még most nem lehet tudni, csak annyi bizonyos, hogy az elkeseredés nem jó tanácsadó. Semmiesetre sem jó azokra, akik minden ok nélkül alázták meg a tanítóságot. Az egyesület egyhangúlag belépett az Oszágos Szövetségbe s minden éles szó, minden éles támadás nélkül szétoszlott. Csendes rezignált hangulatát mindenki hazavitte falujába, iskolájába, az iskolánkivüli működésébe és talán politikai ténykedésébe is. Karácsonyi vásár. Még a mi csendes, vidéki városunkban is fényes kirakatok csalogatják a vevőket. Vevő volna is, mert mindenkinek van hozzátartozója, akit meg akar lepni valamivel. Nem lukszus dologgal, hanem olyasmivel, amire szükség is van. A pazar ajándék ideje már lejárt. Mint mondom vásárolnának, ha volna pénzük. Középosztályunkat agyon rendezték, iparos osztályunk most áll hasonló rendezés alatt. A kereskedő még csak árulna. Földműveseink maguk isszák a borukat. Pénzük csak úgy nincs, mint a többi boldogtalan halandónak. A tüzelő drága, a hideg nagy, a finánc, a forgalmiadó sok, minisztereink nincsenek, nemzetgyűlési képviselőnk is csak egy van, az is elosztja mindenét, hát ki vásároljon karácsonyi ajándékot nálunk ? Ingatlanforgalmunk. Holop István s nejeíHolop Istvántól 10 millió K-ért Malonyai. Kolosúton túli föld és táti úti ház rész.— Dr. Kubovich Ignác Enovics Istvántól 1 millió K-ért Őrhegyalji szőlő. — Esztergom-Szászvári Kőszénbánya Geiszler Jakabtól 15 millió K-ért Sátorkői föld. — Holop Lajos Holop Istvántól 1 millió K-ért Kolosúton túli föld fele — Vig Imre s neje Pivók József s nejétől 37.500.000 K-ért Lépcső-utcai ház. — Morzsa Józsefné Varga Kálmánnétól 1.500,000 K-ért Sipoló hegyi szőlő. — Kovács Sándor s neje Novoszád Ignácnétól 14 millió K-ért szőlők alatti szőlő. — György István és neje Lestár Lajos és nejétől 25.750,000 K-ért Honvéd utcai ház. Farsangi naptár. Dec. 81. Turisták műsoros Szilveszter-estélye a Fürdőben. Jan. 9. Hajós Egyletnek farsangi estélye. Febr. 2. Kath. Legényegylet szinielőadással egybekötött táncestélye. B 6. Ref. egyház műsoros táncestélye a Magyar Királyban. A szenttamási szegény gyermekek Napközi Otthonáról ne feledkezzünk meg! Visivárosi plébániára kérünk minden adományt. Az aggok karácsonya. A szegényházban elhelyezett öregeké szintén epedve várják a szent karácsonyt. Ezért fordulok az öregséget megértő áldozatos lelkekhez, ne feledkezzenek meg a szegény öregekről. Bármilyen adományt, úgy pénzben, mint természetben hálás köszönettel fogadunk. Főnöknő. A Korona Kávéházban esténkint a hírneves Szalay Pepita Gyula fővárosi zenekara hangversenyez. H I R E K