Esztergom és Vidéke, 1925

1925-08-20 / 66.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. IESIELEIIK 1IIDEI VASáRHAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖK. Szerkesztőség él kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptnlajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.000;korona. Egyes szám ára i hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Magyar fohász Sz. István királyhoz ... és jöjjön el a Te országod: Géza vezér fiának, a magyarok első királyának, Szent István királynak országa. Hozzád küldjük ezt a fohászt mi az elbukottak, a letiportak, szegények és magyarok. Mi, akiken végigzengett az ötéves világégés, akik a két forradalom sorában megtisztultunk s akiknek kiterjesztett büszke szárnyait irgalmatlanul lenyesték az orvul leselkedők, szomorú megadással és félve tekintünk föl reád a Te napodon, István Király. Hová lett a néped, a hatalmas, a hóditó, a keresztény? Hová lettek országaid határai, hová lett régi hirünk, büszkeségünk, hová lett a királyunk? Alázattal térdet hajtunk emléked előtt s az őszinte bűnös megalázott tekintetével felelünk. Igen,

k

bűnösök vagyunk. Bűnt követtünk el, mikor átkos politikai fondorlatoknak föláldoztuk a magyar függetlenséget, mikor elmérgesedett jelszavak zászlaja alatt harcoltunk, mikor pogány és tudatlan módon föláldoztuk a hitet, mikor idegen fajok vérével mérgeztük a vérünket s mikor elfelejtettük, hogy a Te országod utódai, fiai vagyunk, Te szent király. Most mea culpá-t zengünk, mi akik eflelejtettük a Te Deum-ot és szánó, alázatos jajjal verjük a „Esztergom is Vidéke" tárcája. FIÚK! Fiúk — azt vélitek, hogy én magyar vagyok ? Nem koldúscimborák, bennem tót vér lobog ? Tót vér, mely egykoron, ezer veszélyen át Követte Rákóczi szabadság zászlaját! Fiúk — ne higyjétek szivemről, hogy magyar. Tót az, mint a vérem I — Tőletek mit akar ? E szivet takarta a szent honvéd dolmány, Ez a sziv vérzett el fent Branyiszkó ormán ! Fiúk — a lelkem is csak tótul kesereg 1 Tót anya gyújtotta, de ott járt veletek Doberdó kövein, Kárpátok oldalán S úgy ment a halálba Himnusszal az ajakán I Fiúk — ne higyjétek, hogy én magyar vagyok! Én tótnak születtem és az is maradok ! De hogyha menni kell, fiúk — én ott leszek És magyar hazánkért meghalok veletek I Óceántól—Óceánig. A pályaudvar, amelyről BuenosAiresből Chile-felé indulunk nagyon egyszerű, fából épített és bádoggal fedett hosszú, primitiv csarnok. A vonat maga jó benyomást kelt. Dacára, hogy ez a vasúti vonal az egyemellünket előtted és szent emléked előtt, hogy add meg nekünk a föloldozást. Sokat szenvedtünk. Nem keressük a más kezét a bűnök elkövetésében, nem mondjuk, hogy más felel a mi vétkeinkért s nem akarunk kibújni a büntetés alól. Hiszen Te tudod, Te látod a fényes égi magasságokból, hogy hová lett az ezeréves, szép, nagy Magyarország és hogy miért lettünk koldussá, mi a hatalmasok. Te tudod, hogy idegen hatalmak tűzzel való játékában megperzseltük a bőrünket és hogy reánk dült az a lánggal égő épület, melyet orvul mások gyújtottak fel. Te láttad a félő, szorongó védekezést, amellyel az áldatlan harcokba indultunk s hallottad a magyar anyák és fiaik halálhörgését a keresztek súlya alatt. Te ott voltál a nehéz harcok gyilkoló tüzében és tudod, hogy büszke kitartással ontottuk a vérünket a mások érdekében még akkor is, mikor az ellenünk lázadó ellenségeink már összefogtak a hátunk 'mögött. Mi még akkor is másokért harcoltunk és a mások érdekeit védtük. De a kiomlott vér soknak bizonyult s az erő kevésnek. Lerogytunk fáradtan, véresen, öszszetörve ott, ahol a holttesteink felett öszemarakodtak a nyereségen az idegen hatalmasok. És nagy volt a keselyük lakmározása a drága magyar vértenger fölött. Te tudod ezt István király, madüli, amely a magas Cordillerákon át, összeköti Chilét A rgen tin iá val, mégis nagyon kevesen vagyunk, mert az út rendkívül drága. Argentinia fővárosától egy hosszú pillantással búcsúzunk. Elkanyarodunk nyugat felé és ez is marad az útirányunk 2 napon át. Az út mentén különböző képek váltják fel egymás \ Látunk kis villatelepeket, mindannyi kicsi házacska kerttel és az elmaradhatatlan szélkerekekkel, amelyek egész kis erdőt alkotnak. Változik a kép! A beépített területekről hirtelen kiérünk a campra. Most még kultúrát is látunk, a föld legnagyobb része be van vetve és csak a keresztutak — amelyek a földet részekre osztják, vagy birtokhoz vezetnek — sárga száraz homokja ragyog a táncoló, erős délégövi nap sugárban. Apró kis estanciák (kis birtok) az ezeket körülövező gyümölcsösök, kis ligetek adják a sík vidék egyedüli megszakítását. Egy úgynevezett „város"-hoz érkezünk. Egy sáros, piszkos kis falu, amely mint a főváros, egyenletes, szabályos négyszögekre van beosztva. Néhány vakolatlan ház, több almacén előtte, odakötött lovakkal, posta és talán iskola is .... ez a campváros. Paraszt itt nem lakik, gyarok első királya, Te szent és ha talmas, Te tudod... és elfajzott utódaidra elszorult szívvel nézel most a fényes magasságokból. Ezért nem keressük a bűnbakot, aki állja helyettünk a hibák, bűnök és vétkek halmazát. Mea culpa... mi vagyunk a bűnösek. Mi voltunk a gyöngék, mi voltunk a fertőzöttek, mi voltunk a tróndöntők és hitehagyottak. Bűnösek voltunk. És ezért vezeklünk most Te előtted, aki Szilveszter koronájával és szent jobboddal sem tudtad megfékezni a szenvedélyeinket. Megbűnhődtünk érte. Rongyokba tépett maradék országod televény földjén térdelünk s idegen csizmáktól megtaposott szenvedő hátunkat odatartjuk a korbácsod elé. Büntess meg bennünket nagyon és fájón, kíméletlenül és szigorúan és mi fölmagasztosultarccal, bűnbánóan és megtérve fogjuk megköszönni a penitenciát. És akkor jöjjön el a Te országod és legyenek benne újra küzdő, erős és bátor magyarok, akik méltó utódai lesznek a Te szent nevednek. Városi elemi iskoláink újjáalakítása. Végre két helyről hangzott el illetékes megnyilatkozás Esztergom város elemi iskoláinak újjáalakításáról. mert ilyen Dél-Amerikában nincsen. Minden nagybirtok, ahol a pásztorok és béresek (gaucho és peon) élnek. A korai délelőtti nap bearanyozza ezt a kis helyet. Valamelyik kezeli kis házacskában kukorékol egy későn ébredt kakas. Vonatunkat elárasztja a sok árús, mindeniknek van valami eladni valója: empauadas, tortillas és sokféle gyümölcs. És mert vasárnap van, a legtöbb házban már mulatnak, táncolnak; bizonyára a sok feketeszemű senorita táncolja a szokásos nemzeti táncot : a cuecát. Régi tánc eredete valószínűleg indiánokra vezethető viszsza. A régi spanyol táncokat nem kultiválják, ezek ma már csak kü lön táncelőadáson színházban láthatók. Az egyik házban ének hallatszik ; egy gitár vagy banjo hangjai mellett egy rekedt női hang énekli: „tus be sos son mi vida ..." Minél jobban kanyarogunk nyugat felé, annál inkább Argentinia nagy campján haladunk. Ez a nagybirtokosok birodalma, óriási nagy, drótsövénnyel bekerített parcellák, lóherével, kukoricával bevetve, amelyek a fiatal üde zöldjükben úgy festenek, mint valami nagy zöld selymes szőnyeg. A hozzá tartozó estanciák nagyok, egész erdőkkel körülvéve, de Az iskolaszék előadója az iskolaszék minapi ülésén hangoztatta az új elemi iskolák szükségét, a város polgármestere pedig a város legutóbbi közgyűlésén szólt iskoláink ügyéről. Mindkét felszólalás az iskolák jövőjét értékelő nyilatkozat volt. Most már csak az a kívánatos, úgyszólván a 12 ik órában, hogy az elhangzott szép megnyilatkozásokat mielőbb reális tett és alkotás kövesse. Nem szükséges leírni s bizonyítani, hogy a városi elemi iskolák épületei, elhelyezése s felszerelése mennyire mögötte áll a kulturális haladásnak s mekkora mulasztása ez a múltnak. Mindez eléggé nyilt sebünk. Rég vajúdó kívánság fog tehát dűlőre jutni, ha elemi iskoláink újjáépítése megoldásra talál és a népnevelés otthonából hinti el a gyermeknevelés s tanítás magvetését. Minden vonalon, városunk összes irányító tényezőiben s magában a nagyközönségben elhatározó öntudattá és erővé kell emelkednie azon igazságnak, hogy különösen napjainkban a világháborútól s a forradalmaktól megrontott és letört népleiket a vallás kegyelmi ereje mellett alapvetőleg a jól megszervezett minta elemi népiskolával tudjuk gyógyítani s a keresztény-nemzeti vágányokra visszaterelni. Meg kell szűnnie azon még elég sűrűn előforduló, úgyszólván országos felfogásnak, hogy a népet veszedelmes nagyon művelni, az átlag népiskola is megfelelő és a fő, csak nagy távolságban elszórtan láthatók. Egy-egy birtokon óriási gu* Iyák, szabadon tenyésztett struccnyájak és nagy barna szemű szelid lámák legelnek és kíváncsi szemmel kisérik vonatunkat. A vasútvonalat állandóan] egy nagy országút kiséri. Inkább csak egy széles árok, mely helyenkint 1 méteres viz alatt áll, máshol pedig a kivirágzott salétromtól fehér. Festői kép, amikor ezen az úton egy 5—6 lóval befogott nagy szekér tovasiet. A camp mindig elhagyatottabb esz. Sok már a mocsár, amelyben vadkacsák, békák és rózsaszinlábú flamingók óriási tömegekben tanyáznak és még a vonat zakatolására sem hagyják el megszokott családi helyüket. ... Lassan elmarad az utolsó rancho, az utolsó fa is. Végtelen kopasz síkság vesz körül bennünket, mely északra és keletre nagy, hoszszú távolságban elenyészik. Semmisem töri meg ezt a nagy egyhangúságot. Az egyes tovatűnő kis állomások, csak kis estanciák ; egy szomorú fabódé és egy jelzőpózna mutatja az állomást. . . . Késő este van 1 Természetellenes nagyságban, vérvörösen nyugszik alá a nap 1 Az egész nagy sik-