Esztergom és Vidéke, 1924
1924-10-16 / 83.szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. HEÖIELEHIK: MIHDEI VASÁRHAP ÉS CSMRTÖKÖH. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét Illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Törvényhatósági bizottsági ülés. Komárom-Esztergom közigazgatásilag ideiglenesen egyesitett vármegye törvényhatósága a mult szombaton rendes közgyűlést tartott dr. Huszár Aladár főispán elnöklete alatt. Az elnöklő főispán napirend előtt kegyeletes szavakkal emlékezett meg Német István ev. ref. püspök, Kertlik János és Pfluger Ferenc elhalt törvényhatósági tagokról. A rengeteg tárgysorozatból ki kell emelnünk Thaly Ferenc két renbbeli felszólalását. Erélyes szavakkal ad kifejezést a népszövetségnek reánk nézve azon lealázó intézkedéseire, hogy feljelentések következtében több izben kutatásokat eszközöltetett fegyverek után, holott jól tudja, hogy megcsonkított országunk szomorú gazdasági helyzete nem engedi meg a hadiszerek gyártását. Dr. Huszár Aladár főispán teljesen hozzájárul Thaly felszólalásához és jegyző könyvbe véteti a tiltakozást. Thaly Ferencet a nemzetgyűlés pártjai között uralkodó egy cseppet sem épü letes viszony és az országra is árnyat vető jelenetek arra indították, hogy a törvényhatóságok kérjék a régi alkotmány visszaállítását és a vármegyék küldjenek követeket. Várady István a regálékötvények árának megállapításából a községekre háramló károkat teszi szóvá, mely ügyben a törvényhatóság fel is ir a kormányhoz. Dr. Antóny Béla Esztergom sz. kir. város polgármestere, th. bizottsági tag, a következő nagyhatású tiltakozó beszédjét mondta el: Méltóságos Főispán Úr! Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés I Komárom vármegye törvényhatósági közgyűlése kimondotta, elhatározta, hogy minden rendes közgyűlése almából szavát emeli, tiltakozik a trianoni béke, helyesebben diktátum, parancs ellen. Elhatározta, hogy a Magyar Hiszekegy után, mielőtt tárgysorozatának pontjait letárgyalná, megáll egy-két percre, miként nagy gyász esetén az Összes vonatok, s kifelé belekiáltja a világba, hogy a minden emberi jogot, történeti igazságot, lábbal tipró trianoni békét kötelezőnek el nem ismerheti ; befelé pedig a Trianon okozta sebeket gyógyulni nem engedi, hogy ezek állandóan sajogjanak, vérez zenek, hogy tettre, cselekedetre sar karjának. Mi, akik e teremben együtt va gyünk, a história egyik legrémesebb fejezetét éltük át, az eseményeknek élő tanúi vagyunk, s mint ilyenek vallomást, hitet tehetünk, hogy a borzalmak eme napjaiban csakis nemzetünk legszentebb jogaiért; ezeréves létünk s szabadságának biztosításáért fogunk fegyvert. Ebben a harcban a fegyvert, melynek csak becsületet, dicsőséget szereztünk, melynek az egész világ bámulattal, tisztelettel adózott, mely erények, ideálok, erkölcsi törvények diadaláért harcolt, legyőzni nem tudták. Egy egész világgal álltunk szemben. Vérünkkel, életünkkel, vagyonúnkkal áldoztunk s mikor már vérünk hullatása fogytán volt, amikor anyagi erőnk elfogyott s ennek dacárafegyvereink dicsőségén erőt venni nem tudtak, belopták közénk a békének trójai falovát. Az emberi gonoszság ördögi furfangjával békét kínáltak. Kisebbségi jogról, népszövetségről, demokráciáról beszéltek s hogy megváltó Ígéreteiknek hitelt teremtsenek, útnak indították a guruló dollárt, rubelt és frankot. A kimerült, jóhiszemű nemzetet az arany varázsló ereje, árulói patkányforradalomba kergették s hadseregével eldobatták a fegyvert. A forradalmosított és fegyverét eldobó magyar nemzetet még nem találták alkalmasnak arra, hogy teljesen leigázzák, még csak a belgrádi fegyverszünettel mertek előállani, tovább folytatva ördögi munkájukat. Hogy a békét diktálhassák, reánk szabadították a kommünt, annak minden borzalmával, majd a leghitványabb ellenséggel, mely fegyvereinknek védelme alatt és hatalmunk árnyékában bontakozott ki balkáni formájából, szállatták meg a kommün által hatalmába vett Csonk a-Magyarországot s mikor ezek is végig fosztottak bennünket, amikor már szabadakarattal nem birtunk, akkor íratták alá a trianoni békét. Mikor az egyesitett vármegyék őszi közgyűlésén nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy a békének csúfolt parancs elleni tiltakozásnak, felhördülésnek, jaj kiáltásnak kifejezést adjak, elfog a kétség, a gyász s lelkem összeszorul. Egy megalázott, széttépett, államiságának alapjaitól megfosztott nemzett áll itt, melyben a kishitűség, a meg nem értés, a gyűlölködés lett úrrá. Tekintetes Törvényhatósági Közgyűlés 1 Képzeletem a szomorú, sivár jelenből a dicső múltba száll vissza, s lelkem innét merit erőt a feltámadás szent hitére. A nemzet történelmének fényes lapjai, Szent István és László, An zsuk, Hunyadiak kora; a tragédiák ideje, Mohi, Mohács, Világos vonul nak el lelki szemeim előtt. Mikor ezt a multat nézem a maga fensé gével, vér és könny tengerével, melyből egy ezer évnek történeti hivatása csendül ki, megingathatatlan lesz a magyar élni akarásba vetett hitem. Nem véletlenül történt, hogy a nagy orosz síkságról őseink a Duna Tisza medencéjébe vándoroltak, itt letelepedtek és felvették a kereszténységet. Történeti- küldetés volt ez, A Kelet és Nyugat kultúrájának ütköző pontján az európai, a modern kultúrának voltunk zászlóvivői. Véreztünk, áldoztunk s valahányszor megsemmisíteni, eltaposni készültek bennünket, mindannyiszor dicsőségesen támadtunk fel. Amikor Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesitett vármegyék közgyűlési termében ma a múltról emlékezem, egy pillanatra a szabadságharcnak gyászos, véres eseményeit idézem. 1849. augusztus 13. Világosi fegyverletétel. A dicső, nagy napok, a nemzeti lelkesedés, öröm után min denütt halotti csend, gyászos pusztulás, csak Komárom áll még. A le tiport, elvérzett országban egyedüli pont, ahová a győző még nem hatolt be, ahol magyar vezényszó hangzik, magyar katona áll őrt. A jelszó: védelem életre, halálra. Klapka erős vára, a magyar reménységnek utolsó bástyája azonban sokáig tartani nem tudja magát. Ok tóber hó 4-én hősökhöz méltóan az ellenség fegyvereinek tisztelgése mel let leteszi a fegyvert. Az események most már gyorsan következnek egymásután. Október hó 6-ka, az aradi vértanuknak napja Golyó, bitófa mindenütt, az ország egy nagy, sötét börtön lesz. A magyar szó, a magyar gondo lat, a Kárpátok, a Bakony, a Vértes rengetegeibe, az alföld nádasaiba, a családi otthon elzárt szentélyeibe bujdosik: hogy azután két évtized után a vulkán erejével ismét előtör jön s Európa egyik kultur, modern államát épitse ki. Amikor a jelenből a múltnak per spektíváján nézem a jövőt, törhet, len hittel vallom a feltámadást, a jövőt, a reánk várakozó nagy törté neti hivatást. Talán mi, akik itt vagyunk, véges életünknél fogva a feltámadást nem érjük meg, talán a körülöttünk állig fegyverben lévő ellenségeink rajtunk a kifosztott, szétdarabolt, lefegyverzett nemzeten úrrá lehetnek, de az élni akarásban, a, Gondviselés által részünkre kijelölt történeti hivatásban meg nem akaszthatnak. A feltámadásnak mi is munkásai mi is részesei vagyunk. Kettős fela dat teljesítése vár reánk. Mig a világháborúban legdrágább kincsünket, életünket kellett minden percben feláldozni, úgy most is ez a legnagyobb érték, melyet azonban megbecsülni, az újjászületés nagy munkájába állítani első feladatunk, kötelességünk. A televény magyar földnek, a műhelynek, gyárnak, irodának, tudománynak, művészetnek minden munkását, kicsit és nagyot egyaránt édes mindnyájunkat át kell hogy hasson a tudata annak, miszerint agyunk, izmunk megfeszítése, könynyeink hullatása, nélkülözésünk, rongyosságunk, fázásunk, megaláztatásunk hősies tűrése, mind mind a jövőt, a feltámadás nagy munkáját szolgálják. Mindenki, ahová az élet rendelte, vigye be lelkének minden hitét, nemzeti érzésének teljes erejét, hogy elszánt, tettre kész katonája lehessen a romokból való építésének. Ebben a csonka országban kapcsolódjanak össze a lelkek, megértés, szeretet, megbecsülés űzzenek el minden visszavonást, gyűlöletet, kishitűséget. Második feladatunk pedig, példaadással nevelni a magyar ifjúságot, akikben s akik által élni fogjuk a jövőt Szeressük a gyermeket, értessük meg vele a jelent s készítsük el a nagy magyar feladatra. Óvjuk, védjük a leselkedő ezer ellenségtől s ha már nekünk gyász és könny jutott osztályrészül ebben a gyűlölet, szeretetlen országban, legalább nekik virradjon derű és fény. Mennyi nemzeti kincs, erkölcsi erő rejlik már is bennük. Mig mi nagyok jerikói lármával, hetekig, hónapokig tartó ujságháborúval indultunk a párisi olimpiászra, addig á magyar gyermekek, egypár szülőtől kisérve csendben, zajtalanul, majdnem ismeretlenül indultak a dán fővárosba, Koppenhágába a cserkész versenyekre. Tizenegy versenyszámból háromszor kerültek ki elsőnek. Harminchárom nemzet cserkészei közül, Amerika és Anglia után a harmadik helyet vívták ki maguknak; hirt, dicsőséget szerezve a magyar névnek, elismerést, becsületet a megtépett magyar nemzetnek. Amig kint megbecsülhetlen diadalt arattak, addig itthon hősiesen készülnek az életnek útjára. Mennyi nélkülözéssel, gonddal végzik tanulmányaikat. Egész fogalom már az a középiskolai és egyetemi hallgató, aki még akkor is, amikor a testnek elkerülheti 1 en szüksége van a pihenésre, nehéz testi munkát végez, földet ás, kavicsot talicskál, hogy megszerezze a beiratási és vizsgadíjakat, a könyveket, tanszereket, hogy felvértezze magát a tudomány fegyverével s annak segítségével gyújtsa Nagy úri-, női-, és gyermekkabátvásár SCHEIBER REZSŐ ÉS TÁRSA CÉGNÉL I Teljesen békebeli dús választék a legegyszerűbbtől a legfinomabb minőségig. — Szebbnél-szebb női és bakfiskabátok 800.000 K. — Elsőrendű úri felöltő és télikabát 1.000,000 K — Finom, tiszta gyapjú elegáns úriőltőnyök 850,000 K. — Legdivatosabb füées nagy ablakfüggönyök már 325,000 K. — Speciális, valódi egész finom szőrmeárúk meglepő nagy választékban! Valódi mosómedve-boa, minden szinben reklámnak 270,000 K. Nagy szoba- és fntószőoyegek, padlópoistók a legolcsóbban Főmnnkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 15.000'korona. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 1500 korona, vasárnap (4 oldalas) 2000 korona. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza.