Esztergom és Vidéke, 1924

1924-05-18 / 40.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. MEGJELENIK KINDES VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Simor János-utca 18—20., hova a lap szellemi részét illető közlemények, továbbá az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Recseg, ropog! Mintha mégis mozogna a föld, pe­dig a nagyhatalmak és az ő segítő­társaik a kishatalmasságok úgy meg­kötötték, megnyirbálták az egyes államokat, hogy moccanni sem tud­nak a hurokban. És mégis baj van I A legyőzött államok nyomorúsága átragadt a győztesekre is és kemé­nyen fenyegetik az úgynevezett utód­államok gazdasági életét. Ezekben az utódállamokban a pangó gazda­sági élet mellett valami belső bajnak is kell lenni. Mintha kettőben energi­kusabbak volnának a kisebbségek, mint a magát államnak nevező mag és a harmadikban, ha jól megszám­láljuk a nemzetiséget, arra a meglepő eredményre jutunk^ hogy Massaryk népe kevesebb mint a többi együttvéve. Jugoszláviában keményen meg­gyűlt Pasics, a Balkán Bismarckjá­nak a baja Radicsékkal. Olyan ha­talmas belső ellenséget kapott Szer­bia a horvátok, bosnyákok és mon­tenegróiakban, hogy felér egy kemé­nyen álló külső fronttal. Cseh-Szlová­kiában nagy propagandát fejtenek önállóságuk mellett épen a tótok, akik már torkig vannak a felszaba­dító testvéreikkel. Nagy-Romániában minden hiresztelés dacára is az er­délyi román vezetők ábrándultak ki a román királyságból. Itt azonban más baj is van. Majd rátérek erre is, de had sorakozzanak fel az esemé­nyek egymás után. Amikor megszületett a világ leg­csodálatosabb tákolmánya: — Cseh­szlovákia, kibővült Románia és puk­kadásig meghízott Szerbia, rettentő erejük tudatában, azonnal megalakí tották a kis-antantot. Kemény véd­szövetséget kötöttek. A védszövetség­nek éle a kifosztott, megcsonkított Magyarország ellen irányult. Ezt a hatalmas szövetséget különösen Fran­ciaország látta szívesen, mert féltek a lenyűgözött Németországtól és attól, hátha Magyarország is belekevered­nék az európai harmonikus hangver­senyt megzavaró német csatakiáltásba. A nagy-antant egy része és a kis­antant teljes egészében Németorszá­gon és Magyarországon kívül más ellenséget nem láttak és igy nagyon természetesen Oroszország teljesen ki­maradt a kis-antant szerződéséből. És mi történik ? Oroszország nem hajlandó lemondani az erőszakkal elszakított Besszarábiáról. Románia szolgálatai­nak jutalmául kapta a nagy antanttól ezt a Kánaánt, tehát szintén nem mond, vagy talán nem mondhat le róla a nagy-antant presztizséjének megsér­v tése nélkül. A népszövetség, vagy a nemzetközi bíróság csak akkor tud érvényt sze­rezni döntésének, ha mind a két fél megnyugszik az ítéletben, vagy pedig hadseregek állanak rendelkezésére. Most azonban mind a két feltétel hiányzik és annál nagyobb és erősebb hadsereggel rendelkezik Oroszország. Állítólag már Beszarábia határán áll az orosz hadsereg egy része és ha megmozdul aligha marad román ké­zen ezen országrész, sőt az sem lehetetlen, hogy Bukarest parkjaiban ne kozák lovak nyesegessék a ró­zsákat. Erre a veszedelemre persze elő kellene rántani a kisántántot. Igen ám, de Jugoszlávia és Csehország kijelentették, hogy orosz testvéreik ellen nem harcolnak. Ebben az irány­ban tehát csődöt mondott Romániára nézve a kis-antant. Romániának természetes szövet­ségese volna Törökország, ha Bul­gária el nem halászta volna az orra elől. Mit volt mit tenni ? A román királyi pár — elment látogatóba Angliába. Városligeti pletykák szerint román államférfiak Budapesten tár­gyaltak, Én nem hiszem el, de azt is szokták mondani, hogy „nem mo­zog a haraszt, ha nem fúj a szél" és különben mit tudhatjuk, hogy kik pletykáznak a Városligetben. Ebben az időben a Budapesten szé­kelő francia szövetség, látogatást tett egy vidéki csendes városunkban, ahol egy nagy úr lakik, akinek súlyos szava szokott lenni a magyar politi­kában. Mintha valami okozati össze­függés találnék a franciák és a román események között. Ha már úgy megbomlott a kis­antant világrendje, az éleseszű és ki­tűnő diplomata Benes arra gondolt, hogy hátha a román kérdésből poli­tikájára nézve valami kellemetlen ta­lál keletkezni. Ugyanebben az időben találkozik Nincsics a szerb külügy­miniszter Laibachban Benessel és nagy kézszorongatás közben elmen­nek Wildesbe megbeszélni Olaszor­szággal kötendő szövetséget. Jól értsük meg, azzal az Olaszországgal akarnak szövetséget kötni, amely megakadályozta cseh koridor létesi tését és kezét rátette Fiúméra, Ju­goszlávia álmára. Haj, haj, trianoni béke recseg, ropog ! Nétnő. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában Hiszek egy isteni őrök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ä patronázs új megalakulása. A háború alatt bekövetkezett saj­nálatos viszonyok folytán szünetelt a helybeli patronázs működése. Dr. Rottenbiller Fülöp államtitkár buzgól­kodása azonban ismét életre keltette. Folyó hó 10-én délután tartotta ala­kuló gyűlését a városház nagytermé­ben, amelynek falait a résztvevők zsúfolásig megtöltötték. Dr. Antóny Béla polgármester üdvözölte a meg­jelenteket és az államtitkárt. Vázolta az összejövetel célját és felkérte a magas vendéget előadásának meg­tartására. Az államtitkár egy órára terjedő szines, igen élvezetes beszédben tárta fel a patronázs feladatait és eredmé­nyeit. Lángoló szavakkal magasztalta és ajánlotta az üdvös intézményt, amely — látszik — egészen szivé­hez van nőve. Fejtegetéseit a jelen­voltak kitartó érdeklődéssel, nagy fi­gyelemmel hallgatták és hosszas él­jenzéssel, tapsokkal jutalmazták. A polgármester szép szavakkal kö­szönte meg a magas szinvonalú be­szédet és az államtitkár hozzájáru­lásával kimondotta a megalakulást. Majd javaslatot tett a tisztikar meg­választására. Elnökül dr. Walter Gyula c. püs pök, nagyprépost választatott meg, aki megköszönvén a megtiszteltetést, igy folytatta : Készségesen hajlok meg a m. t. hölgyek és urak határozata előtt, mivel mélyen meg vagyok ez intéz­mény fontosságáról és szükségessé­géről győződve. Ha nem volnék meggyőződve, meggyőztek volna azok az alapos, mély vallásosságtól izzó szavak, amelyekkel az intéz­mény célját, feladatait, hatásait az államtitkár úr őméltósága az imént ecsetelni kegyes volt. Az emberi ter­mészet északon és délen, keleten és nyugaton ugyanazon fővonásokat tünteti fel. Mindig a tiltott dolgok felé vonzódik. Szükséges ennélfogva oly intézmény, amely a netáni téve dések ellensúlyozására, fékezésére, kiküszöbölésére törekszik. Különösen a háború után, amely, mint az anya­giak terén, úgy az erkölcsi világban is siralmas rombolást, leirhatlan veszteségeket és károkat okozott. Szükséges azért is, mivel mindenütt feltalálható a közös forrás, amelyre a hibák, a kilengések visszavezethe­tők. A nevelés kevésre becsülése, elhanyagolása az a fő ok, amely miatt a gyermekek védelmi intézmé­nyeit fel kell karolni, lehetőleg min­denütt meghonosítani. Volt egy igen előkelő állású, vagyonos, kiváló te­kintélynek örvendő férfiú, ki külse­jével legkevésbbé sem törődött. Ren­detlenül, hanyagul öltözködött. Dio­genes minden valószínűség szerint ki­fogástálanabb toiletteben bújt ki hor­dójából, mint az említett úr hajlékából. Büszke volt rá, hogy a königsbergi világhírű bölcsészt utánozza, aki csak 25 évi szolgálat után helyezte ka­lapját nyugalomba. Egyik igen meg­hitt barátja gyakran emlegette előtte az illendőség, a divat, a társadalmi szokások követelményeit. Azonban mosolyogva válaszolta: „Nézd csak itt mindenki ismer. Tudja, hogy ki és mi vagyok. Minek bíbelődném és vesztegetném az időt a külsőségek­kel." Történt azonban, hogy barát­jával külföldre rándult és ellátoga­tott a Szajna melletti fővárosba. Ki­váncsi volt most, hogyan fog a fé­nyes bulevárokon, a Tuillierák kert­jében, vagy a boulogni erdőben meg­jelenni ? Egészen úgy, mint otthon 1 Elővette minden ékesszólását. Rá akarta birni, hogy alkalmazkodjék a körülményekhez. Harpagon úr azon­ban megnyugtatta. „Nézd itt engem senki sem ismer, mondotta. Ki törő­dik azzal, hogy néger, vagy eszkimó­divat szerint Öltözve méregetem-e a zajos utcákat?!" Hasonló egykedvűséggel, közöny­nyel, nemtörődömséggel találkozunk — sajnos — a nevelés mezején. Mig a gyermek kicsiny, csupa ked­vezés, dédelgetés, kényeztetés veszi körül. Nem ügyelnek a szülők arra, hogy hibái miatt intsék, figyelmez­tessék, dorgálják, esetleg szigorúbb eszközökhöz folyamodjanak. „Nem képes még a csöppség felfogni, meg­érteni, mit, hogyan kellene tennie. Ha felcsöpörödik, majd rövidebbre fogjuk a gyeplőt!" A felcsöpörödés nem sokat várat magára. A fiúból csakhamar fiatal ember lesz, aki már kávéházakba járogat. Ott hajlékony sétabotjával tüntetően kopog a csi­nos márványasztalkákon, hogy fel­hívja a Ganymedek figyelmét. Na­gyon hangosan, hetykén viselkedik. Szórja az apai filléreket . . . Lassan­lassan adósságokat csinál. Kerülő utakon jutnak azok az apa tudomá­sára, aki szó nélkül fizet . . . Sze­retné már ekkor az ifjúm* viselkedé­sét megváltoztatni. Szeretné őt ko­molyabb irányba terelni ... De mit vesz észre ? 1 Tapasztalja, hogy te­kintélye — légvár lett. összeom­lott. A fiúi tisztelet — kámfor, amely nyomtalanul elpárolgott! Sajnálja már, hogy nem követte a kertészt, Ajtók, ablakok, kapák, csónakok, konyhabútorok festésére flvtAmánt nlaifAolÁlrat I Vihar áI,ó! Netn repedezik! Mosható! Fedőképessége kitűnő! — Fehér-és zománc­használjon UjvUldlIl UidJluaiU&UI I festékek, lakkok, linoleum padlófénymáz, porfestéke<, ecsetek és az összes vegyészeti festékárúk legolcsóbban beszerezhetők: MAROSI IÓZSEF és FIA vaskereskedőknél Esztergomban. Árajánlattal és mintákkal szívesen szolgálunk! Főmnnkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptalajdonos és szerkesztésért felelős; LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 10.000 korona. Egyes szám ára: hétköznap (2 oldalas) 1000 korona, vasárnap (4 oldalas) 1500 korona. Kéziratokat a szerkesztőség, nem ad vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom